Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-04-29 / 18. szám
1L Szatmár, 1902. április 29. 18. száfti. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Me^jelenil^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. I Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Észrevételek a polgármester-választás mozgalmaira. A polgármester-választás kérdésében, az utóbbi időben, némi változás állott be, mely félreismernetetlenü! müutakon és elitélendő személyes-kérdések közepeit jött létre. Eddig ugyanis, az adott viszonyok közepeit, az volt a megnyugtató és az igazságnak is megfelelő felfogás, hogy Pap Géza városi főjegyző, a ki immár huszonhat évet tölt városi közszolgálatban, a kit mindig úgy ismert hivatalos ügyekben a közönség, mint a város eszét, foglalja el azt a helyet, a polgármesteri széket, a melyre lelkiismeretes fáradozásai és arra való tudása következtében valójában rászolgált, annyival is inkább, mert ennek következtében utána néhány hivatalnok előlép, mely körülmény, a dolgok természetes rendje szerint, épen olyan igazságos, mint szükséges. Azonban ennek az egyszerű és az adott viszonyok között leghelyesebb eljárásnak ellenzői akadtak, nehány olyan polgártársunk személyében, a kik Pap Gézának személyes ellenségei, minek következtében a fenforgó viszonyokat is nem a közügy, hanem a személyes ellenszenv, vagy bosszú részrehajló és igazságtalan megvilágításában mérlegelik. Csak is igy történhetett, hogy egy polgármesterjelöltet — tüzön-vizen kerestek és miután mindenfelé eredménytelenül jártak, fellovalták és kiragadták békés, csendes munkaköréből Veréczy Antal táblabirót és őt a »Szatmár és Vidéke« ez. helyi lapban a közönségnek beajánlva, abban Pap Gézát durván támadják, személyében becsmérlik városi ügyeink, vezetésében kifejtett, fáradságos közszereplését, épen magára a városra károsnak mondják erősen hangsúlyozva, hogy nevezett tisztviselő hivatalos pályáján nem a közügyet szolgálta. Hogy a „Sz. es V.“ a polgármesteri állás betöltésere vonatkozólag ki mellett foglal állást, T Á R C Z A. Gorombaságok. Irta : Szilva István. Ebbe a fene melegbe ! Elhiheti kedves Szerkesztő úr, hogy legjobban szeretném önöket, az egész Rcdak- cziót kiszörkeszteni a hűvösön. Tudom Istenem, mondanék mindeniküknek olyan gorombaságot, aminőnek párját kaszárnyában, vagy piaczon sem igen találhatnák. Pedig valami messze nem kellene mennem; talán szomszédjuk háza előtt sem lennék kénytelen seperni; csak éppen a szerkesztői kalamárisban felejtett üzeneteket, feleleteket szedném bokrétába. Hiszem, lenne belőlük egy-két mellcsokor. Azok lennének az igazi gorombaságok s nem azok, amiket én most kedves Szerkesztő úrnak a nyilvánosság előtt szemébe mondok. De legyünk csak tisztában a dologgal! Ilyen magamfajta vidéki troubadur, akarom mondani, falusi trombita kedvet kap rímben kipengetni valami egészen erkölcsös dolgot, teszem azt a saját első szerelmét, amire — gondolom — kedves Szerkesztő úr is emlékszik még? Mert hogy ne lett volna első szerelme, engedjen meg, ha megint gorombáskodni látszom, de a Herkó Páternek sem hiszem ell S önök felelik neki, hogy: köszönjük, nincs elvesztegetni való nyomdafestékünk! Magukban azonban ilyesmit gondolnak ! óh te hájfejü pugris ! Majd bizony szemétlerakó hely lesz a mi lapunk ? Csak az kellene még! Menj más kilincshez zörgetni Ott, és itt mindig a legközelebbi kollega újságjára gondolnak, a sületlen kenyeret is megeszik. S mert elhallgatják, azt hiszik, hogy ez nem gorombaság ? ! S mert én mindezekről bizonyságot teszek : én Tudja a nagy ég ! E földön nem vagyunk vele tisztában. A katona a kaszárnyában rémtelen rímbe szedi ez az ő privát dolga, de, hogy azt, még kor- tes-kifakadásképen is megengedhetőnek tartotta, hogy az egyik jelölt, a másik kárára kisebbit- tessék pláne durván bántalmaztassék, csak megbotránkozással fogadhatja a dolgok pártatlan szemlélője, annyival is inkább, mert épen a nevezett lap szerkesztője volt az, a ki Pap Géza közszereplésü munkásságát, a város fejlődésére nagyon üdvösnek találta és mint ilyent vallotta és hirdette. Távol van tőlünk, hogy mi a „Sz. és V“ laptársunk után az ellenjelöltet, Veréczy Antalt hasonló fogadtatásban részesítenénk. Mi Veréczy Antal tablabirót igen jóravaló, szorgalmas, derék és ismerősei körében népszerű emőernek ismerjük. Ezen tulajdonságai következtében emelkedett ő bírói pályáján, ilyen szép fokra föl és haladhat, sok valószínűség szerint még tovább is. De, engedjen meg, 4 mi aztán a polgár- mesterségre irányuló hirtelen elhatározásál, törekvését illeti, ezen megütközik minden komolyan gondolkozó, mint olyan eljárás fölött, a mely vagy a közönség gondolkozásának megtévesztésére, vagy a szertelen ambitió szülte önámitásra törekszik s mindkét esetben káros magára a közügyre. Megütköztünk mi is, különösen azért, mert Veréczy Antal annak a kikötése mellett vállalta el a jelöltséget, hogy: pártja kieszközli az ö nyugdíjaztatását — miután előbb polgármesterré meg fogja választani. Ugyan: ha olyan jól állanak az ő jelölte- tésének dolgai, hát miért nem nyugdíjaztatja Veréczy magát most, a választás előtt? Hiszen: jól tudja azt ő is, meg a jelöltségét minden áron forszírozó urak is tudják, hogy ez a fentebbi kikötés csupa légből kapott dolog, csupa abszurdum! Épen ezért csúnya dolog, hogy a közönségét igy akarják tévútra vezetni! Nézzük csak, mit is mond a törvény az állami hivatalnok nyugdíjazására vonatkozólag: a menynyei valamennyi szentet. Azokkal szidja a feljebbvalóit, puczolja lovát, puskáját. A fehércseléd, különösen városon, nyelvére veszi egymásnak, meg kenyéradó gazdájának minden pereputtyát; s korsó merítés, meg ruha-sulykolás között lenyelvel róluk minden néven nevezhető tisztességet. Egyik sem gorombaság. Durvaság csak, meg há- ládatlanság. Hogy pedig voltaképen mi hát a gorombaság ? gorombáskodom ?! Engedelmet kérek, ez igazmondás! Ha ketten legyeskednek egy hölgy körül, egyik ficsur a másiknak múltját, jelenét, jövőjét úgy semmivé piszkol a szép szerével, hogy a hóditó szemeknek nem lesz többé sugára számára. Hölgygyei szemben a más ócsárlása nem ér fel a gorombaságig; alul marad azon; az neveletlenség. A más tyukszemjére hágni: ügyetlenség; bocsánatot kérni érte: gyávaság; a jó barátod feleségét el szöktetni: butaság. Tudhatnád, hogy mellőled is odább fog állani . . . Csúnya lánynak szépségéről, kissé egy- ügyünek szellemességéről bókot mondanod: egyenes hazugság ... És igy tovább . . . Ami gorombaságnak látszik talán, legtöbbször nem az valójában. A gorombaságban metsző, de finom gúnynak kell lennie, aminő volt véldául a Seholfalvainé asszonyom históriájáben. Ennek a tisztelt dámának ugyanis véletlenül, valami barátságos összezördülés alkalmával azt a szomszéd úraság a szemére, hogy: ökör. Persze lett belőle járásbirósági elláttatááa a dolognak, amikor is a szókimondó uraság tiz forint erejéig el lett marasztalva. Nyugodt lélekkel megfizette, csak éppen arra volt kiváncsi: lehet-e az öklöt asszonyságnak titulálni? Lehet, szólt a biró. S akkor a sértett dáma előtt meghajolva, igy köszönté: jó napot, asszonyság! A másik ilyenféle eset volt, midőn a házi orvos a betegségéből lábbadozó kisasszonyt egy egész kancsó HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. „Az állami tisztviselők nyugdíjazásáról szóló 1885. évi XI. t.-cz. 20. §-a szerint nyugdíjra a tisztviselő csak úgy tarthat igényt: a) ha testi vagy lelki fogyatkozás miatt hivatalos kötelességeinek teljesitésére véglegesen, vagy legalább tartósan képtelenné válik. b) ha 65-ik évét betöltötte. c) ha a köteles szolgálati időt kitöltötte. d) ha hivatalok vagy állomások szervezése, vagy azok megszüntetése következtében, vagy ellene hozott fegyelmi ítélet folytán, megfelelő állomásra el nem helyezhető. 21. §. n. nyugdíjazás büntetésből nem történhetik s az előző §-ban felsorolt eseteket kivéve, az igény jogosult azt maga sem kérelmezheti. 33. §. A nyugdíjazott állami tisztviselő nyugdija, újabb állami vagy törvényhatósági alkalmaztatás esetében beszüntetendő azon összeg erejéig, a mennyivel az újabb alkalmazással egybekötött javadalmazás a nyugdíjjal együtt nagyobb, mint az a beszámítható javadalmazás volt, melynek alapján a nyugdíjazás történt.“ Mivel pedig: aki a polgármesteri, nagyon is sok oldalú és igen nehéz dolgok végzésére, mint megválasztandó polgármester vállalkozni mer, az: sem testileg, sem lelkileg nem munka- képtelen; mivel pedig Veréczy még sem a köteles szolgálati évet ki nem töltötte, s igy a 65 évtől is messze van: önkényt következik, hogy az egész dolog komolynak nem tekinthető. A polgármesteri állás fontos hivatásával, betöltésével pedig, személyes és szeszélyes játékot űzni nem szabad, nem lehet! Csodálkozunk is rajta nagyon, hogy Veréczy Antal, aki életet a bírói pályán, az igazságszolgáltatás terén tölti, epen ő megy bele, vagy engedi magát belevitetni az ilyen alaptalan dolgokba és különösen akkor, a mikor erre nemcsak hogy semmi — mint mondani szokás — külső közügy nemcsak hogy nem készteti, sőt ellenkezőleg: ez épen ellene szól. Mert: ugyan mit mondott volna Veréczy Antal, annak idején ahhoz, ha az ő igen szép és megérdemelt állását, holmi személyeskedések vagy más pressziok nyomán, elhalászta jégbehűtött vízzel nyakon öntötte. A kisasszony sem maradt adós a kritikával s kimondá kíméletlenül az ítéletet: ügyetlen. Ám a doktor nem akarta magán száradni hagyni a megtiszteltetést s újévkor a felszámított kontóban ez volt a 7 ik tétel: Jolán kisasszonynak hideg zuhany; ára 25 forint. A harmadik is ráhúzható erre a kaptafára . . . Hol esett meg, hol nem ? nem tudom. Elég az hozzá, hogy mikor a falusi lánynak piros pántlikára fájt a foga, a patikába állitot be az apja, mondván a maga módja szerint: adjék nekem az ur egy vég piros pántlikát. De ne legyék ám szélesebb, mint a három ujjam, la 1 — Mire az ? kérdé a patikus. — Veres pántlikára fáj a Marcsa lányom foga; feleié a falusi . . . Csitt, csatt.. Jobbról is, balról is arczul üti a patikus a jámbor falusit . . Ezt vigye haza kend s adja be a Marosának; bizonyosan fog használni. Nem szólt a felképeit magyar; pedig itt-ott a könye is kicsordult. Haza ballagott s a Marcsát minden szó nélkül képen teremtette balfelől. És a Marcsa esztendők múltával sem merte többet szóba hozni a piros pántlikát. . Végre, sok év múlva megint a városba botlott a falusi. Többi dolga között betért a patikába is . .. — Mit adjak ? kérdé a patikus .. . — Nem instálnék semmit, — mond a falusi — csak éppen eszembe jutott, hogy annak az orvosságnak, amit a veres pántlika ellen adott az ur, a fele is használt a Marcsa lányomnak. A másik felét most köszönettel visszaadnám. S minden mókázás nélkül úgy képen ütötte a patikust jobbfelől, hogy nem volt mikor a másik orczáját oda fordítania. Aléltan nyulott el a padlón . . . Melyhez hasonló jókat kívánok . . — mondaná Göre Gábor biró url . . .
