Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-04-22 / 17. szám
Szatmár, 1902. április 22c 17. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. TI. A „8ZATMÁ R-N É M E T I -1 IPARI HITELSZÖVETKEZET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Színészetünk érdekében. A múlt heti városi bizottsági közgyűlés foglalkozott — nagyon röviden ugyan — ez- * zel a telette fontos országos ügygyei: a vidéki színészet és színészek ügyeivel és azt határozta, hogy felir érdekükben a belügyi kormányhoz. Miután kevesen vann^Jc abban a helyzetben, hogy a vidéki sziryfezetre fordított állami segítségeket ismernek, Éoj^taga a fentebb említett tárgyalás is csak' * all-^ánosságban foglalkozott e kérdéssel, biM*; adatokat tárunk a nagy közönség elé, mer^^a láthatja, hogy menyire mostoha gyermek TfíSkűdéki színészet az államnak. Mi, nem ismerve a nehéz helyzeteket, tele vagyunk követelményekkel színészeinkkel szemben, holott azok csak a legnagyobb erőmegfe- szitéssel tudnak időről-időre existálni. Halljuk ugyan, hogy a kormány ennfck és ennek a színtársulatnak segélyt juttitott, de ez a segély legtöbb esetben : nesze semmi . . .' féle segítség vagy egyáltalában puszta híresztelés. Akkor, a midőn t milliók csakúgy repülnek ki az uj, fölösleges fegyverekre, katonasági beruházásokra, igazán vérig alázó állapot, hogy az ország szinügyének csak filléres alamizsnák jutnak. Vegyük csak rendre: Az állam 805.000 koronát fordít a színművészet támogatására. Ezt a következőleg osztja meg: Budapest főváros 700.000 korona, Kolozsvár 40.000 korona, vidék 05.000 korona. Egész naj y Magyarország tehát a liz százalékát sem kapja annak az összegnek, mely a két budapesti mii- intézetnek jut. A fővárosnak óriási a közönsége, idegen- forgalma, a pénze. Az emberek o fővárosba mulatni járnak s az ott lakóknak egy része könnyen keres, könnyen költ. A főváros 700.000 lakosa és rengeteg idegen forgalma nem tudja ugyebár fenntartani a két fővárosi műintézetet, kell hozzá az állam zsebéből, a mindnyájunk zsebéből még 7O0.000 korona pótlék. Hát mit gondolnak? Hogy akkor a szegény, földön tipródó vidék, a maga nyomorúságos viskóival, a maga krajczároskodó szegény intelligenciájával úgy el tudja tartani a reá eső harmincz színházat, hogy összesen csak 65.000 korona segítségre szorul ? Mit ad a hatalmas főváros a színészetnek? Semmit. Bérbeadja pénzért az egyetlen maga építette színházat, a Népszínházát. A többi vagy magánvállalatoké, vagy az államé? Egyiket sem gyámolitja semmivel. És mit ad a vidék? Épit nagy szegénységében is költséges színházi palotákat s fűti, világítja, ad évi segítségeket a fentartásra, mert tudja, hogy valakinek pótolni kell azt, a mit megadni a közönség gyönge, erőtlen. De erején felül nem tenet ő sem, mert száz más köz- czél meríti ki pénztárát. És az állam a maga fővárosának ad 700.000 koronát, az egész országnak pedig csak 65.000 koronát. Miféle gúnyolódás, vagy koldusalamizsna ez? Miféle dolog az, hogy ezért az alamizsnáért is lealázzák, megszégyenítik a városokat, úgy kell nekik kunyorálni egy-egy morzsát a maguk szülészetének évről-évre. Tűrni tovább ezt nem lehet. Fogódzkodjanak össze a városok és keressék meg a maguk emberét, akik odafenn szószólóik lesznek. S ne kérjenek, hanem — türelemből kijött hangon — követeljenek. Verjék az asztalt és az ajtót ! HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon'Bzám 80. A vidék színészete — mely pedig egye - dűli fejlesztője a színművészet fővárosi telepeinek is — elzüllik. Olyan korhadtak a vidéki szinészeti viszonyok vállalati szempontból, hogy azt senki sem hinné. Még a jóhirü vállalkozások túlnyomó része is olyan, hogy csak egy oszlopot kell kimozdítani bennök s halomra dől az egész czifra, festett alkotmány, melyet ezer foltozó hitelkapocs és szög hátán szög tart valahogy össze. Ennek az anyagi állapotnak következése az a sok rut kinövés, az a sok szeplő, mely a vidéki színészet arczulatát visszataszítóvá kezdi tenni. Ennek következése az a szinész-szoczia- lizmus is, mely a szinészek tömeg-nyomora szempontjából annyira indokolt, de az igazgatók helyzete tekintetében annyira igazságtalan. A baj itt van, hogy a vidéki színészet jo- . gos és méltányos vagyonát, arányos állami segélyezésének százezreit elszikkasztja tőlük, — már évek hosszú sora óta — egy hazug felfogás: az, mely a fővárostól, a fától, nem látja a vidéket, az erdőt. Ez a sok százezer forint hiányzik a vidéki színészettől, ebben a ti jogos igényetek, vidéki színészetek, ebben fekszik a ti emberfelet’i bajlódástok, igyekezzetek eredményre, vidéki közönség, ebben fekszik a ti művészi követeléstek örök deficzitje. Ezt fejtegessék az országos kongresszusokon a színészet emberei, ne holmi felolvasások felett tűnődjenek és sok más egyetbel foglalkozzanak, csak azzal igazán ne, a mi az ő létkérdésük a soha ilyet nem hallott vidéki vi- czispánok és egyéb jóakaró intelligencziák. A vidék zendüljön fel! T Á R C Z A. Dal a Nagyerdőről. Nem iit születtem én, Csak ide szakadtam, Mint szélűzött fel hő : Árván, egymagámban. Fogadó szói húzzam Nem ejtett senki se, Nagyerdő lombjai! Ti se, ti se. Mit is érdekelt voln’ Egy jöit-ment idegen ? . . . Csak néztetek reám Komoran, hidegen, Még az akáczsor is, Mely hozzátok vezet, Csak úgy >i ■zlességlől Hajtott léjét. És mégis ... és mégis . . . — Tudja a teremtő! — Úgy megszerettelek Te komor nagyerdő! Úgy megszerettelek, Hogy szó sincsen ahhoz, Csak a mért hozzám vagy Hasonlatos. Mint komoly arczom, oly1 Komor kívül képed . . . Hanem a ki egyszer A szivedhez téved : A kebeled mélyén Rejlő akáczosba, Tudom, nem feled el Soha, soha. Meg is szerettelek, Mint igaz szerető, Felejthetetlenül, Te komor nagyerdő, Meg is szereltelek, Hej, de nem is másért, Csak szivedért, csak az Akáczásért. Szarka Lajos. A hál a. Egy favágó az erdőben járva egy kő-halmazra bukkant, a mely alól igen fájdalmas hangok hallatszottak. Széthányta a köveket s egy szörnyeteg sárkányt talált alatta. A sárkány alig hogy kiszabadult, igy kiáltott fel : — Éhes vagyok és most azonnal felfallak . . . A favágó nagyon megijedt: — Ne felejtsd el, hogy én szabadítottalak ki a sziklák alól, a melyek alatt utóvégre is elpusztultál volna. Most fel akarod falni azt, a kinek életedet köszönheted ? — Mit törődöm én azzal, — válaszolt a sárkány. — Már száz esztendeje, hogy éhezem. Most ennem kell. Itt nincs helye az okoskodásnak. Hisz úgyis tudom, hogy az emberek sem különbek, mint én. A szegény favágó hiába könyörgött és hiába hivatkozott az igazságosságra. A sárkány végre mégis beleegyezett abba, hogy ennek a kérdésnek az eldöntését a legelső élőlényre bizzák, a kivel találkoznak. Nem sokáig kellett várniok ; találkoztak egy beteg, öreg kutyával. A favágó elmondotta neki, hogy mit tett és most micsoda veszedelem fenyegeti s megkérdezte tőle, hogy mi a véleménye erről a dologról. — Hallgass reám I — szólt a kutya. — Én hűségesen szolgáltam a gazdámat öreg napjaimig. Egész éjszaka virrasztottam, mig ő nyugodtan aludt, őriztem a házát a tűzvész és a tolvajok ellen. Mikor aztán meggyengült a hallásom, meg a látásom, meg akart ölni a gazdám. Elmenekültem a házából; s most az utszé- lcn kell koldulnom, hogy éhen ne haljak. íme, ilyen hálás a világ. — Hallottad? — szólt a sárkány s kinyújtotta karmait a szegény favágó felé. A favágó könyörgött, hogy még másnak az Ítéletét is hallgassák meg. A sárkány végre beleegyezett. Egy ló vetődött az utjokba. A favágó elpanaszolta neki a baját. — Látod, — szólt a ló, — én mindig hűségesen szolgáltam az uramat, a mig nyerget hordhattam a hátamon, vagy húzhattam a kocsit. Folyton csak neki dolgoztam, a mig csak bírtam. Most, hogy öreg vagyok s már alig bírok menni, a gazdám meg akar ölni. íme, ilyen hálás a világ! — Most már nem lehet többé semmi kifogásod az ellen, hogy megeszlek, — szólt a sárkány a favágóhoz. — Kegyelem! Kegyelem! — kiáltozott a favágó. — Itt jön egy róka, hallgassuk meg az ő véleményét SZIVARRA- jülUl MJA HÜVELYEK-o Óvakodjunk értéktelen utánzásoktól. o= A dohányzóknak Igazi élvezetet csak a legjobbnak elismert valódi egyptomi szivaikahüvely a »S A H A R A« nyújt, mely az élvezet alatt sem fekete, sem zsíros nem lesz és ki nem alszik. — =--------- Kapható : _..........■ , ========= Egyedüli főraktár : —= a d ohány-főtőzsdében jBRÜDER ELSTER -m. és minden jobb kistőzsdében. f 7—: JLembert». ...s
