Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1902-04-15 / 16. szám

Szatmár, 1902. SZATMAR-NEM ETI. Április 15. Városi közgyűlés. Szatmár, 1902. április 14-én Városunk törvényhatósága tegnap d. u. 3 órakor rendes havi közgyűlést tartott, melyen gr. Hugonnai Béla főispán elnökölt. Elnöklő főispán, miután a közgyűlést megnyitotta, szépen átgondolt szavakban jelentette be Hérmán Mi­hály városunk polgármesterének gyászos elhunytát és adta elő érdemeit. „ A polgármesteri havi jelentés következett ezután, melyből kiemelendő, hogy Dr. Korbay Károly és Soós János ellen fegyelmi határozat a belügyi kormány által is jóvá hagyatott. Dohánybeváltó hivatal felállítása iránt, a pénzügy­minisztériumhoz felterjesztett előterjesztésre vonatkozó­lag, illetékes helyről kedvező biztatás és ígéret van ki­látásba helyezve. A vasúti építkezések ügyében, a mátészalkai és bikszádira vonatkozólag Hieronymi Károlytól azon ér­tesítést kapta a törvényhatóság, hogy erre már — il­letve ennek építésére vállalkozó is van és igy alapos reményünk van arra, hogy a vasút mihamarabb kiépül. A polgármesteri jelentés ezután áttért Hérmán Mihály volt polgármester halálára. Igen szép szavakban adta elő mindazon alkotásokat és ügybuzgóságot mely az elhunyt polgármester működéséhez és életéhez fű­ződnek. Jelentésének végén indítványozta, hogy érde­mei jegyzőkönyvben örökittessenek meg és az özvegy­hez részvét iratot intézzen a közgyűlés. A polgármesteri jelentés után, Dr. Keresztszeghy Lajos és társai indítványt adtak be, mely szerint fe­jezze ki a közgyűlés rosszalásót, Dr. Törseök Károly bizottsági taggal szemben, a ki a „Szatmár“ czimü helyi lapban durva, kegyeletsértő módon emlékezett meg az elhunyt polgármesterről. Közgyűlés egyhangú elitélő megnyilatkozással fo­gadta az indítványt, és még csak azt sem engedte meg, hogy Törseök Károly védje magát, úgy annyira, hogy az elnöklő főispánnak kellett a felzudult közgyű­lést kérni, hogy a vádlott b. tag védelmét hallgassa meg. Erre aztán Csomay Imre tartott sajnálatos védő­beszédet Törseök mellett, mely után az illető csűrte- csavarta volna a dolgot, de a vége csak az lett, hogy a közgyűlés megrovásának, rosszalásának adott kifeje­zést a történt kegyeletsértés fölött. Következett a kormányhatósági rendeletek tárgya­lása, mint Horánszky Nándornak m. kir. kereskedelem­ügyi miniszterré történt kíneveztetése, melyet közgyű­lés tudomásul vett. A vasúti internátus ügyében némi vita támadt, amikor dr. Tanódi bizottsági tag szólalt fel és kijelen­tette azt, hogy neki nem kell az internátus, mivel nem helybeli iparosok építik és a fogyasztást sem az itteni piacz adja. Mátray Lajos bizottsági tag megczáfolja dr. Tanódi fentebbi állításait és utalt Szeged és Kaposvár hasonló intézményeire, a hol az internátus — bevett szokás szerint — összes szükségleteit helyben szerzi be. Nemkülönben ecseteli ezen intézmény fontosságát és kéri a szerződés elfogadását. Szentiványi Károly bizottsági tag szólalt fel most, a helyi iparosok szomorú anyagi helyzetét tárva elénk, melyre nézve kéri a várost, hogy az internátust kizáró­lagosan helyi iparosokkal építtesse. Dr. Kelemen Samu a szerződés mellett szó'alt fel, majd dr. Tanódi Márton újból az iránt emel szót, hogy ő a város javát, mint egyik szerződő fél szivén viseli. zet detronizáczióval felelt, a függetlenné lett Magyar- ország, Kossuth Lajost választá meg kormányzónak. A magyar szabadságharcz dicsőséges volt; a zsarnokság le volt verve, úgy, hogy az orosz czár- tól segélyt kérni kényszerült. De hasztalan voltak a nyert csaták, a régi átok: a pártviszály, az irigyke- dés, a csüggedés : Világoshos vezették a vérző nemzetet. Kossuth Lajos 1 ibujdosott, de mint hontalan, a müveit világ színe előtt tovább harczolt leigázott nemzetéért. Mindenütt kitörő lelkesedéssel fogadták a népszabadság apostolát, a ki varázsszavával ma­gasabbra emelte a magyar név hírét és tiszteletét, mint volt Nagy Lajos vagy Mátyás király korában, A gyászba borult nemzet alakja köré fényes glória fonódott, melyet a hontalan Kossuth Lajos kezei fontak. Kétszer nyílt még alkalma Kossuthnak a cse­lekvés terére lépni: 1859-ben, midőn Napoleon, fran- czia császár, és 1866-ban, midőn Viktor Emánuel, olasz király szövetkezett vele; de a francziák várat­lanul gyors győzelme 1859-ben, és a poroszoké 1866- ban, meghiúsították utolsó honfireményeit, melyeket könnyelmű koczkáztatáshoz fűzni nem akart. Midőn 1867-ben az ország többsége kiegyezett az elgyengült kényuralommal, Kossuth Lajos elitélte a kiegyezést. Intő szava elhangzott azonban a jobblé­tért vágyódó nemzet közönyében; ő pedig vissza­vonult remeteszerü magányba, előbb Baracconéban, később Turinban, hol életének utolsó két évtizedét tölté. Itt a természettudományok művelésében kere­sett és talált szórakozást, melyben előrehaladott kora daczára nagyfokú jártasságot ért el. Csendes magányában megírta Iiratainak öt első kötetét, és honfitársaihoz számos, örök becsű szóza­tot intézett, melyek a hazafiság, a törhetlen elvhüség s a magyar remekirás csodálatra méltó gyöngyei lesz­nek örökké. Érzelmi világát jellemzi az, hogy életébőt, negy­vennégy évet töltött mély gyászban, hazájáért, nejé­ért, leányáért; és az, hogy soha senkitől semmit el nem fogadott, még fiaitól sem. Késő öreg koráig munkás életet élt, mint az önállóság és függetlenség eszméjének egyéni és hon­fiúi megtestesülése. Meghalt 1894-ben, márczius 20-ikán. Halálát az egész nemzet megsiratta. A magyar nép pedig édes atyjának nevezte el Kossuth Lajost. A hosszúra nyúlt vitát Pap Géza h. polgármester megnyugtató szavai fejezték be, a ki megígérte, hogy a kormánynál azon lesznek, hogy mindenféle ipari dol­got helyi iparosok teljesítsenek, ha erre alkalmasnak és megbízhatóknak találtatnak. Erre a szerződés elfogad­tatott. A polgármesteri szék betöltésénél a tanács azon előterjesztését, hogy a pályázat meghirdettessék. Köz­gyűlés Csomay Imre bizottsági tagnak azon javaslatá­val szemben, mikép az elhunyt iránti kegyeletből ez állás ne a májusi közgyűlésen töltessék be, Tankóczy Gyula felszólalása után, mely a törvény világos ren­delkezését adja elő, — közgyűlés magáévá tette. A városi pénzek elhelyezésére vonatkozólag a helybeli pénzintézetek kijelölésénél a bizottsági tagok felhivattak, hogy ha az illető pénzintézeteknél érdekelve vannak, a törvény világos rendelete folytán tartózkod­janak a szavazástól — a bizottsági tagok közül alig szavazhatott egy nehány, — melynek többsége is igen­nel, illetve a javaslat mellett szavazott. Özv. Kuzsevics Emilné szül. Ecsedi Mária, bába oklevelét hirdették ki, mely után az állami elemi isko­lák építési czéljaira a magyar jelzálog hitelbanktól fel­veendő 250,000 frt kölcsön ügyében a városi tanács előterjesztését, — a szerződésre vonatkozólag Dr. Va- jay Károly tiszti főügyész tette meg. A felolvasott elő­terjesztés minden vita nélkül elfogadtatott. Soós János azon kérelmét, hogy az ellene folya­matban levő fegyelmi vizsgálatnak határozatából az ellátásra fordítandó részletnek levonása nélküli kiuta­lását —- közgyűlés folyósítsa, a tanács javaslata foly­tán közgyűlés elveti. Következtek ezután a gazdasági szakbizottsági előterjesztések, mint az 1902-ik évi belkövezési elő­irányzat, a felső Szamos-parti lejárónál léte sitett uj utczának kisajátítására vonatkozó előterjesztést közgyű­lés elfogadja, — utóbbit azzal, hogy f. hó 26-án rend­kívüli közgyűlésen fogja tárgyalni, ugyan e napon ve­szik tárgyalás alá majd az állami népiskolák czéljaira vásárlandó telkek vételárában beterjesztett javaslatot is. A zugiskolák meggátlásánál a készült szabály- rendelet felolvastatott, melyet közgyűlés egyhangúlag fogadott el. Végül közgyűlés Szeged szab. kir. város átiratát a színészet segélyezése tárgyában, valamint Hevesvár­megyének a Rákóczy, Thököly és Bercsényit diflamáló törvényczikkek törlését és ugyancsak a Kossuth Lajos érdemeit törvénybe iktató kérelmét és ezzel kapcsolat­ban Nagy-Várad szab. kir. város törvényhatóságának átiratát az önálló vámterület létesítése iránt — párto- lólag terjeszti fel a kormányhoz. HÍREK. — Nemzeti ünnep. Pénteken f. hó 11-én volt az 1848-iki törvények szentesítésének évfordulója, me­lyet mint nemzeti ünnepet szokás megülni országszerte. A róm. kath. székesegyházban ünnepélyes mise volt, melyen a polgári hatóságok vezetői, azonkivül a róm. kath. tanintézetek növendékei jelentek meg, nemkü­lönben nagyszámú közönség is. Mise után az egyes tanintézetek növendékei vissza mentek iskoláikba. A róm. kath. elemi iskolában Bodnár Alajos, a kir. kath. főgimnáziumban pedig Dr. Fechtel János tartottak a nap jelentőségéről beszédet a növendékeknek. Az ev. ref. főgimnázium is kivette a maga részét az ünnep­ségből. Itt az ifjúsághoz Bagothay Sámuel tanár tartott hatalmas tartalmú beszédet. Utána pedig Szaplonczay Sándor VIII. o. tanuló szavalta el Kohay Virgil „Áp­rilis 11-ike“ czimű költeményét. Az ünnepélyen ven­dégek is voltak jelen, mint Kölcsey János igazgató tanács elnöke és Balogh József ig. tanácsos. A szat­mári g. kath. népiskola szintén megülte e napot. Reg­gel 9 órakor Papp Lajos g. kath. lelkész tartott szent misét, mely után a növendékek az iskolába vonultak. Itt Nyisztor Endre tanító mondott szépen átgondolt beszédet, melyben a hazafiasság és szeretetre oktatta őket Beszéd előtt és utánna hazafias dalokat énekel­tek a növendékek és többen költeményeket szavaltak. A középületeken és nehány magán házon a nemzeti szinü lobogó lengett. — Küldöttség tisztelgett hétfőn délben, Gróf Hu­gonnai Béla főispánnál, melynek tagjai a városi kép viselők voltak. A küldöttséget, mely azt adta tudtul a főispánnak, hogy Pap Géza városi főjegyzőt, a je- lenbeni helyettes polgármestert kívánja a város pol­gármesteréül, a főispán igen szívesen fogadta —• A „Széchenyi-Társulat“. Nagy Béla elnöklete ala-tt f. hó 9 én délelőtt igazgató választmányi ülést tartott. Az ülés elején Nagy Béla a részvét igaz hang­ján emlékezett meg azon súlyos veszteségekről, melyet Dt. Farkas Antal alelnök, Domahidy Ferencz t. elnök, és Hérmán Mihály alelnök elhunytéval ért a társulat. Mindhárom férfiúnak emlékét a társulat jegyzőkönyv­ben örökíti meg. Ezután a társulat számadásait ter­jesztette be, valamint a társulat vagyonát, melynek alapjai a költségvetést már eleve is meglehet áltapitani. — Bucsuestóly. Szépen sikerült bucsuestélyt ren­deztek f. hó 10 én a r. kath. helyiségben Augusztiny János posta- és távirda felügyelő tiszteletére, ki tud­valevőleg saját kérelmére Budapestre az igazgatóság­hoz helyeztetett át. A népszerű és mindenkivel szem­ben udvarias távozó felügyelő tiszteletére mintegy 80 e.nber jelent meg, társadalmunk összes rétegéből. A pompás vacsora alatt szebbnél-szebb dikcziók han­goztattak el. Poharat emeltek. Dr. Fodor Gyula, Szent- györgyi Béla posta-főtiszt, Tombory Virgil vasúti el­lenőr, Tankóczy Gyula h, főkapitány. Papp Lajos g. kath, lelkész, Kőrösmezey Antal közig, tanácsos, Nyisz­tor Endre tanió, és Schmébli József nagy-károlyi posta és távirda főnök. A távozó felügyelő meghatottságtól remegő hangon mondott köszönetett, mindama szere­tet és becsülésért amiben őt ittléte alatt részesítették. A távozó felügyelőnek uj otthonába csak friss egész­séget és boldogságot kívánunk. — Részvét. Hérmán Mihály volt polgármesterünk elhunyta alkalmából mindenfelől jött a részvét-sürgöny és levél a bánatos özvegyhez. Részvét-sürgönyöket a következők küldöttek: Darányi lgnácz, Hegedűs Sándor, Gróf Hugonnay főispán, Dr. Chorin Ferencz, Galba Lajos, Szatmár-erdődi vasút, Jékey Zsigmond, Domahidy Viktor, Dr. Góth Ferencz és neje, Neu- schloss-féle Részvénytársaság, Fekete Gida, Berencsi Gábor, Dr. Kováts Dezső, Fazekas Béla munkácsi r. kapitány, Kádas László Szolnok, stb. stb. Levélileg kö­vetkezők fejezték ki részvétüket: Fejérváry Géza br., id. Ábrányi Kornélné Katona Clementin, özv. Marti- nidesz Alfonzné Karácsond, Galba Lajosné Pécs, özv. Szontágh Árpádné Bpest, Péchy Lászlóné N.-Károly Kotányi Henrikné Székesfehérvár, Pápai Sándor tábor­nok Grácz, Ludman Gyula és Baranyay Imre dandár­parancsnokok. A városi tanács pedig a következő részvétiratot intézte az elhunyt polgármester özvegyéhez: „Nagyságos Asszonyunk! Mély meghatottsággal vettük azon szomorú hirt, a mely szeretett férjének, városunk érdemes polgármesterének haláláról értesí­tett. Nem jött váratlan e csapás. A gyarló emberi­ségre kimért szenvedésből százak helyett kivette ré­szét s lassankint felemésztette az akarat erős testnek idegeit, a melyek nem szűntek meg az utolsó pilla­natig sem felvennie a harczot az enyészet romboló hatalmával. De meg van Írva a sors könyvében, hogy küzdelmes életnek harczczal kell végződni. Beteljese­dett!... A tenger mélyét felkavargó vihar mm hagy nagyobb nyomot maga után, mint a veszteség fáj­dalma sziveinkben hátrahagyott. S ki érezte e sujró csapást legmélyebben? Az önfeláldozó, a szerető nő a ki valódi hősi bátorsággal rejti szivében a kitörni készülő fájdalmat s osztá meg a szenvedés megújuló kínjait. Nincs szavunk a vigasztalásra. A veszteséget csak az oly erős lélek viselheti el, a mely megtanu'tá a szenvedést a szenvedővel megosztani. Mit veszített az elhunytban városunk, az egyház, a tanügy és a társadalom, azt a későbbi kor elismerése meg fogja örökíteni. Itt e sorokban városunk tanácsa fájdalmas kötelességet teljesít akkor, a midőn Nagyságodnak és családjának a veszteség felett őszinte részvétét nyil­vánítja és óhajtja, hogy az elhunyt irá it érzett szere­tet emléke legyen az egyedüli érzés, a melyet a vesz­teség fájdalma szivében örökül hagyott. Fogadja Nagy- sád őszinte részvétünk és tiszteletünk nyilvánítását Szatmárit, 1902. április 8 án tartott tanácsülésből. — Pap, h. polgármester. Váry, jegyző. — Anyakönyvi kinevezés A belügyminiszter Szat- már-vármegyében, a nagy-sikárlói anyakönyvi kerü­letben Katócz László segéd jegyzőt, anyakönyvvezétó helyettessé nevezte ki. — A „Szatmárvármegyei Széchenyi-Társulat“ f. é. április hó 23-án d. e. 11 órakor Szatmáron, a város­háza tanácstermében évi rendes közgyűlést tart, melyre a társulat tagjait tisztelettel meghívja az igazgatóság. A közgyűlés tárgyai: 1. Elnöki megnyitó. 2. igazga­tósági jelentés a társulat múlt évi működéséről. 3. Választmány előterjesztése a pénztár múlt évi állapo­táról. 4. Jelen évi költségvetés megállapítása. 5. Az elnökséghez a közgyűlés előtti napon Írásban benyúj­tott esetleges indítványok. — Elmaradnak a gyorsvonatok. Arról a kellemet- en hírről értesülünk, hogy f. évi május hó 1-től a ^reggeli gyorsvonat nem fog menni és az este érkező gyors vonat is el fog maradni. Törvényhatóságunk, képviselőnk utján vesse közbe magát, hogy a fentebb jelzett két gyorsvonati közlekedés maradjon meg a nyári menetrendben is. Mint halljuk, e tekintetben a megye is kérelmezi a kereskedelmi minisztert. — Fedák Sári Berlinben. A Magyar Szinhász kedvelt, ktiünő primadonnája aláírta a berlini Winter­garten sziház igazgatójának szerződését egy hónapi vendégszereplése. A szinház-igazgatója er e a hónapra 10.000 márkát fizet a művésznőnek. Fedák Sári a ven­dégszereplésre nyári szabadságideje egy részét szánta, azután rövid ideig pihenni fog s ősszel újra meg­kezdi vendégszereplését a Magyar Színházban. Több lapnak azon híréről, mintha Fedák Sári megválnék a színpadtól s egy dúsgazdag fiatat gróf nejévé lenne, az igazságnak nem felel meg. Tény azonban, hogy Londonból szintén ajánlatot kapott ezer előadásra 152.000 forint dij mellett, mely összeg egy budapesti pénzintézetnél előre deponálva lenne.

Next

/
Thumbnails
Contents