Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-03-18 / 12. szám
Csak 11 év múlva 1860-bun kísérletté azt meg az egyetemi ifjúság, hogy nyilvánosan kün a kerepesi temetőben, hol a kényuralomnak anyi áldozata volt titokban elföldelve, megünnepelje márcz. idusát. A felelet rá az ifjúságra uszított rendőrség és katonaság sor- tüze volt. Forinyák Géza az ifjúság egyik vezére, a ma is élő tábornagy fivére ekkor sebesült tneg halálosan. A következő év a rövid és tünékeny „magyar világ“ isméti felujulása volt. A mit egy évtizeden csak titokban tehetett a magyar, ekkor újra nyilvánosan ünnepelhette meg márcz. idusát. Következett a provizórium: öt évig ismét el volt fojtva minden nemzeti mozgalom. 1867. február havában végre megtörtént mindkét fél jól felfogott érdekében nemzet és fejedelem közt a kiegyezés. Magyarország vissza lett adva önmagának. Azóta évről-évre fokozódó lelkesüléssel üli meg a nemzet márcz. idusának évfordulóját. S daczára annak, hogy 5. éve a trvhozás ápril. 11-ét mint a mely napon V. Ferdinánd az 1848-iki korszakalkotó törvényeket szentesité, állapította meg a 48-iki nemzeti vívmányok emlékünnepi napjául, a nemzet, a magyar társadalom, különösen, pedig a magyar ifjúság az idén is, ezután is megünnepeli márcz. 15-ét mely napot nem törvény avatott a magyar társadalom magasztos ünnepévé, hanem az emberi szív legönzetlenebb legtisztább érzelme, az emberi lélek legmagasztoszabb ihlete a hazaszeretet. Megünnepeli pedig azért, mert e napon szabadult fel a sajtó, lehullott a lakat a nemzet ajkairól, hogy hirdethesék a világnak, hogy a magyar a szabad eszmékért égni nem szűnik meg soha, értük él, értük meghalni is kész. E napon hangzott el a költő ébresztő szózata „Talpra magyar“ és a nemzet Kárpátoktól Adriáig talpra állott mint egy ember, hogy kivívja szabadságát. E napon hangzott föl égdörgésének fenséges erejével a pesti ifjúság- ajkairól a szabadság, testvériség és egyenlőség hármas szent szava, mely áthatott völgyeken és bérczeken ebben a hazában, egy uj korszak kezdetét, a magyar demokratiának kezdődő korszakát varázsolván a ícudalismus korszakának helyébe. És jól teszi a nemzet, hogy megünnepeli. Nem tudjuk eléggé és elégszer hangoztatni még ma sem, sőt talán ma még inkább nem, mint néhány évvel ezelőtt a demokratia jelszavát, s a felhívást a demokrata erkölcsök kul- tusára, ebben a 4. folyamu és 3-as bérczü hazánkban. Mert valljuk meg őszintén, hogy nagyon eltávolodtunk különösen az utóbbi évek alatt a demokrata érzelmek amaz ideáljától, melyeket 1848-ban végleg megvalósitottnak hitünk. Ma már a 3-as jelszóból csak a szabadság van meg, a testvériség az egyenlőség szent jelszavát rrynt valami ködképet elfutja, megsemmisítette a felekezetiség és kasztszellem pusztító fergetege. Ma már nem egy helyen gyűlöli egymást a magyar csudán azért, mert egyik más vallásfelekezethez tartozik mint a másik. Ma már kasztokra kezd tagolódni a társadalom, és a praedikatumokat ismét fenhéjázva halljuk hangoztatni. Újra feltámad mind a kettő, a felekezetiség és a kasztszellem réme is, pedig 53 évvel ezelőtt azt hitte minden lelkes magyar, hogy mind a kettő örökre el van temetve.’ Magyarok Istene! mily borzasztó visszafejlődés ez! Hát ünnepeljük e napot, de ne csak üres szólamokkal, hanem szivvel-lélekkel. Tegyen szent fogadást minden igaz magyar, hogy legjobb erejével igyekszik vissza- Üzni mohos sírjába a felekezetiség és kasztSzatmár, 1902. ______________________• sz ellem áldatlan szellemét s hogy ezután lelkének minden gondolatával és szivének minden érzelmével oda fog működni, hogy ismét valósággá váljon hazánkban a testvériség és az egyenlőség szent jelszava. Akkor, de csak is akkor nyugodtan nézhetünk a jövő minden esélyei elé. Jöjjön reánk bárminő vihar, a magyar nemzet még a poklok kapuján is győzedelmeskedni fog. S 2 A T M A R-NÉMET1, Színészet. Báthory Gábor, Majdik Árpád helybeli szerző színmüve körülbelül olyan helyet foglalhat el dráma-irodalmunk történelmében, mint Báthory Gábor Erdély históriájában. Báthory Gáboi Don Juan alakja igen hálátlan anyagot adott a szerzőnek s nehéz is belőle drámai hőst faragni. S talán nem is a szerző intencziójá- nak hiányán múlott, hogy a darab cselekményét mozgatni hivatott főalak egy száraz, színtelen és állhatatlan lélek, ki üres szerelmi kalandjaival kevés érdeket tud kelteni. A darabnak nincs egységes cselekménye, s tartalmat benne hiába keresünk. Majdik nagy ainbi- czióval, a színpadi külső hatások minden ismertebb eszközeivel próbálja az össze nem függő szálakat egybe fűzni, de sikertelenül. A szerző még nem rendelkezik azzal a rutinnal, hogy a színpadra vitt események érdektelenségét a helyzetek színesebb festésével s az alakok jellemrajzának hatásával tudná feledtetni. Ezek az alakok egytől-egyig nagy buzgalommal dolgoznak, jönnek, mennek, szavalnak, tánczolnak, igen sokat lövöldöznek, szükség esetén megőrülnek és meghalnak. Foglalkozást kap minden statiszta s Erdély szomorú sorsán még a tányértörlő lakájok is keseregnek. Szóval feltűnő, miként igyekszik a szerző az epizódszerü jelenésekből álló cselekmény hiányát s vér nélküli alakjainak szüntelenséget a külső hatások eszközeivel takarni. E tekintetben elismerés is illeti a szerzőt s igy darabja nem vált lapossá és unalmassá s a felvonások csat- tanós befejezése egy-egy dikcziójának hatásos és lelkes formája, szereplőinek olykor igen hangulatos egyénitése figyelemre méltó tehetségre s mindenekfelett a szerző nagy törekvésű tanulmányára vallanak. A közönség látható elismeréssel fogadta a darabot és elnézéssel volt a fogyatékosságok iránt; a sserzőt sokszor szólította a lámpák elé s babér-koszorúval tüntette ki. A szereplő színészek is buzgalommal játszottak s elég sikeresen végezték mentési munkálataikat. Margittay (Báthory Gábor) a ledér s kéjencz fejedelmet elég találóan személyesítette. Győré (Bethlen) a jutalmazandó örökké dörgő hangja a legöregebb kulisszákat is mozgásba hozhatná. O is sok tapsot kapott, valamint Raskó Erna (Korissné). Jó volt Rédey, mint Hidy diák, kdvésbbé jó azonban Szilágyi az intrikus Imreffy titoknok szerepében. Egészben véve a darab és előadása a jóakaratu közönség elismerésére talált s szerzője buzdítást nyerhetett, hogy a feldolgozandó tárgy szerencsésebb megválasztása inellett idővel komoly sikerű művet is alkothasson. Csütörtökön, f. hó 13-án színtársulatunk tehetséges karmesterének, Szenger Gusztávnak volt jutalomjátéka, melyen elég szép számú közönség jelent meg. As előadás két részből állott, u. m. egy önálló hangverseny, nemkülönben Erdössy Vilmos helybeli szerzőnek „Első jour“ czimü egy feív. vigjátéka. A hangverseny minden izében remekül sikerült és Szenger Gusztávnak zene irói tehetségét fényesen illusztrálja. Különösen nagyon tetszett a „Szatmárhegyi induló“, mely igazán pezsgő, eleven rythnikus zenéjénél fogva figyelemre méltó dolog. Gratulálunk az ügyes karmesternek, lei különben mint celló játékos, nagybbn vívta ki a közönség elismerését. Ügyes és kedves kis dolog volt az „Első jour“ is, melyben Erdőssy Vilmos mint jeles mű- keevclő, Dr. Balázsfalvi Jenő szerepét adta. Szellemesen, csinosan van megírva ezen kis darab, melynek vége igazi ötletszerű befejezést nyújt. Raskó Erna (Ilona) kél- lemes jelenség volt. Szombaton, f. hó 15-én zsúfolt ház előtt márczius idusának emlékére előadták színészeink „Petőfi Sándor élete és halála“ czimü színművet. Az előadáson a m. kir. honvéd zenekar távollétével tündökölt. Hiába a politikai Mindenesetre jellemző dolog! . . . Vasárnap Szicbenburger Károly szabadkai tanát és szinügyi bizottsági elnöknek történeti színmüve »Bottyán generális“ adatott nem egészen telt ház előtt. A darab nyelvezete erős és tömör, helylyel-közzel tulságig is. Mindazáltal feltétlen dicséret illeti meg a szerzőt a darab nyelvezetéért, csak az kár, hogy cselekmény bizony semmi sincs a darabban. Abban pedig, hogy „Ocskay“ ellendaiabja legyen — no ezt a legjobb jóakarattal sem mondhatjuk. Az első felvonásban vannak drámai errupeziók, melyek azonban csakhamar a második felvonásban megtörnek. Nagyon sokat lövöldöznek és trombitálnak ebben a darabban, mely bizony hatást ily formán kelteni absolute nem tud. A közönség egyéb iránt meglehetősen rokonszenvezett a darabbal s a jelenlevő szerzőt az első felvonás után a lámpák elé is hívta, mikor szép babérkoszorút nyújtottak fel — elismerésképen. Különben az előadás nem sikerült úgy, mint azt joggal elvárhattuk volna; a szerep nem tudás démona mindig ott volt egyes szereplők háta mögött, úgy, hogy bizony a hangos súgás, melyre szükség volt, megakasztotta a darab rendes menetét. A czimszere- pet Margittay adta, bizony kevés készültséggel. Győré (Kiss János apát) szerepében hatásos volt, Raskó Erna, Mészáros Alajos, Barna Jolán jók voltak, Vihary Elemér nagyon színtelen játékot mutatott be. A többiek megállották helyüket, a mennyiben a toborzó tánezot kifogástalanul adták elő. Márczius 18. HÍREK. — Személyi hir. Szieber Ede tankerületi főigazgató a helybeli ev. ref. főgimnázium hivatalos látogatása czéljából vasárnap N.-Bányáról városunkba érkezett — Udvari ebéden. Jekey ^zigmond varmegyénk egyik legnagyobb birtokossá, a szálkái kerület orsz képviselője f. hó 14-én udvari ebéden volt a királynál; a cercle alatt ő felsége megszóllitássaljtüntette ki —- Áthelyezés. Osváth Lajos nagy-kikindai adó- tisztet a pénzügyminiszter hasonminőségben a helybeli kir. adóhivatalhoz helyezte át. — Kiküldetés. Az orsz. színész-egyesület f. hó 18-án és 19 ik napján megtartandó közgyűlésre a helybeli színtársulat Kmetty Lajos és Tarján Aladár tagokat küldötte ki a társulat képviselőjéül. — Választás. Az Ügyvédi kamara elnököt, tisztikart és választmányt fog folyó hó 23-án választani. Két erős jelölt közt lesz a küzdelen az elnöki állásra nézve, a mennyiben úgy Korányi János mint Dr. Ke- resztszeghy Lajos erős pártulásnak örvendenek. Utóbbit különösen a fiatalabb ügyvédek óhatják. — Lemondás. A szatmári társaskör érdemes jegyzője, Ferenczi János, ki ezen állását a körnél 15 éven át nagy ügybuzgósággal vitte, ezen állásról leköszönt Meleghangú levélben búcsúzik el a választmány illetve a körtől, melyben egyszetsmind hálás köszönetét mond a tanúsított bizalomért. Utódjául Osváth Elemér ev rét. főgimn. tanárt emlegetik. — Márczius 15. A szabadság ébredésének na°y napját, a dicső márczins idusát ez évben is a szokott fénynyel és kegyelettel ülte meg városunk hazafit érzelmű polgársága. D. e. az ev. ref. főgimnázium ifjúsága 1848. márczius 15-ének évfordulója alkalmából, hazafias ünnepélyt rendezett a következő műsorral: 1. „Ima hazáért.“ Előadta a főgimn. énekkar. 2. „Ünnepi beszéd“, tartotta Keresztszeghy Sándor VIII. o. t. 3. „Magyar dalok “ Előadta a főgimn. zenekara. 4. „Már-czius Idusa“, irta Lengyel Béla VIII. o. t. Szavalta Borgidajózsef VII. o. t 5 „Kör-ének.“ Előadta a főgimn. énekkar. Az ünnepélyen az ifjúságon kívül nagyszámú kö-zönség volt. D. u. a „Kölcsey-kör“ rendezett a városi színházban nagyszerű ünnepélyt, mely alkalommal a színház zsúfolásig telt meg. A több százra menő tanuló ifjúság szünet alatt, — nemkülönben az előadás előtt hazafias dalokat énekelt. Az előadott műsor a következő volt: A lérfi dalegyesület ünnepi megnyitóként Kölcsey magasztos „Himnus“-sát, nagy sikerrel, mely után Dr Fekésházi Gyula kir. tszéki biró fennkölt stóla beszédben méltatta a nagy napok eseményeit,' nemkülönben annak a dicső kornak soha le nem tilnő fényét. Az igazán magasztos beszéd roppant nagy hatást ért el, a biszes nagy közönség perezékig tartó tapsokkal jutalmazta az előabást. Ezutén Gőüczy Bdla k a. szavlta el Czuczor Gergel „Riadó“ ez. költeményét nagy drámai erővel és gondos tanulmányhyai. ’Mondanunk is felesleges, hogy a kisasszony nagy sikert ért el szavalatával, melyet a közönség zugó tapsokkal jutalmazott. H. Lévay Berta művésziesen előadott Kos- suth-nótái, nemkülönben Szenger Gusitáv müvés i színvonalon állé celló játéka szinte viharös tetszést és tapsokat aratott, r.zután Métray Lajosnak — lapunk felelős szerkesztőjének »Szabadság ünnepén« cziipü allegorikus drámai költeménye következett, óriási 1 ,'lkese- dést és zatást támasztva. A darab szereplői mind“ kitettek magukért. Az ünnepi előadást a dalárda éiíéke zárta be, mely után a nagyközönség lassen oszladozni kezdett a színházból. Este hat órakor a szatmári kir. kath. főgymnázi- un »Kazinczy-önképző köre« is rendezett az intéáte torna-csarnokában hazafias ünnepélyt, melyen szintén nagy és díszes közönség vett részt. Az előadott műsor minden egyes pontjában nagy sikert ért el Szép ünnepélye volt Németiben az ev. ref. egyháznak is márczius 15-én. Az ünnepélyt hálaadó istentisztelet nyitotta meg fél 9 órakor, a melyen ln- ezédy Márton s. lelkész adott hálát Istennek emelkedett hangú imában azon véghetetlen kegyelméért, hogy egünkre a szabadság, egyenlőség és testvériség szép napját felhozá. A hálaadó istentisztelet után a nagy- közönség, mely a templom minden zugát betölté, a fiiskola udvarára vonult, hogy résztvegyen a németi énekkar által rendezett emlékünnepélyen. Az ünnepély szép és változatos műsorral folyt le. E nap jelentőségét Kovács Károly s. lelkész méltatta szépen kidolgozott s lelkesedéssel és tűzzel előadott emlékbeszédében. Herman Dezső szavalta Tóth Kálmán »Előre« ez. költeményét. Rácz Lajos szavalta Indali Gyula fenséges alkalmi ódáját Inczédy Márton s. lelkész szavalta Petőfi „Talpra magyar“-ját ; az igen jó! előadott s temperamentumos költemény nagy hatással való el* szavalását közönség tapsviharrral jutalmazta. Közben- közben a németi énekkar gyönyörkötette a nagyszámú közönséget szép énekeivel. — Válasz. A „Szamos“ f. évi márczius 16-íki száma a „Kölcsey-kör“ által márcz. 15-én a színházban rendezett hazafias ünnepélyről referálván, Mátray Lajosnak „Szabadság ünnepén“ czimü munkájára egyebet ezen igazságtalan kifakadásnál nem mond: „az a baj,hogy közönségünk ezt a költeményt már számtalanszor hallotta; a Kölcsey-körnek jövőre valami újról kellene gondoskodni.“ Eltekintve e csufondároskodás forrásától, az irigységtől, a melyet irántunk folyton éreztet, egyáltalán nem törődnénk ezen különben hasból Írott referádával sem, de az teszi nagyon csúffá a dolgot, hogy haza*
