Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-03-04 / 10. szám
VI. év. Szatmár, 1902. márczius 4. 10. szám. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden, kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a ,,Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. ngKisiparunk érdekében. Egyik laptársunk f. évi január hó 5-én egy igen érdekes vezérczikkben foglalkozik a kis iparos pusztulásának okairól. Ebben a György Aladár kiváló nemzet-gazdász értekezését közli. Rapsodikus a kivonatolás és csak ennek tulajdonítható, hogy egyes tételeiben majdnem hihetetlen az okfejtés és közel áll a feltevés, hogy ezek a theoretikus fejtegetések nem is Magyarország ipari viszonyait látszanak tárgyalni, hisz nálunk ép az a baj, hogy az ipar és kereskedelem egymással semmi nekusban nincs, mindegyik külön-külön sorvad. íme egy nehány szemelvény a czikkben: „S nem is annyira a gyáripar, mint a nagyipari Vállalkozók azok, melyek a kisipart veszélyeztetik, leginkább látszik ez a csizmadia és a szabó iparnál ? A kereskedelmi vállalatokban látja leginkább szeműik a ki,ipar voltaképeni legnagyobb ellenségét. A kisiparénál és a munkásokénál is nagyobb szocziális bajokat vél fel- la’álni s »kereskedőnél.« A kereskedelem versenye meg nagyobb, mint az iparé, a kis és nagykei eskedő ellentéte sokkal merevebb, mint a gyáriparé. A kis páros baja ott kezdődik a hol a kereskedő közéje és a fogyasztó közé lép és kényszeríti őt, hogy ipari nyeresége egy részéről a kereskedő javára mondjon le. Az ipari vállalkozás rendszerében legnagyobb az iparos függése a kereskedőtől. Ez a rendszer, midőn a kereskedő az iparos munkaképességét és munkásságát bérli ki a maga számára. Sok o'yan kereskedő van, sőt a legtöbb olyan, ki maga semmi mesterséghez nem ért, de nagy raktárt tart oly árukból, melyet alvállalkozók utján szerez meg a kisiparosoktól. Hasonlókép a házi iparban: eleinte a nép szívesen fogadta a közéje letelepült kereskedőt, ki megszabadította attól, hogy házalnia kelljen, miglen abból nagyipari vállalkozó lévén, előlegek segélyével lenyűgözte az egész falvak lakosságát. A kereskedelem ellensége lesz tehát az iparnak, ha a megrendelőtől elzárta, stb. A kisiparos helyzete ebből kifolyólag nem mutat pusztu'ást. A pangás gyökeres okai nem a külső körülményekben, hanem az iparosokban rejlik. A mai iparosnak kereskedőnek is kell lennie és nem szabad magát teljesen átengednie a közvetítő kereskedelemnek.« Hát ez bizony logikus okos beszéd, csakhogy Magyarországon a kisiparosok nem azon sírnak, hogy készítményüket a kereskedő olcsón veszi tőlük és drágán adja a fogyasztónak, hanem azt fájlalják, hogy az ausztriai gyári ipar termékei olcsóságával szemben sem közvetlen a fogyasztónál, sem közvetve a kereskedőnél, készítményükre nem találnak. A hivatok czikkben való fejtegetések valók lehetnek ott és olyan ipari góczpontokban, a hol a rég fejlett ipar kereskedelmi vállalatokat is teremtett, mint p. o. Bécsben, Brünn- ben, Prágában és azok vidékein, de Magyar- országon nincsen olyan város, (pedig csak ezek és nem a falvak szoktak ipari piaczok lenni), a hol a kisipar pusztulását akár az ország gyári ipara akár a közvetítő kereskedelem j okozná az állal, hogy az iparos készítményét közvetíti a fogyasztónak. A mi baj lehet a fejlett ipari piaczokon a külföldön és a mi ellen most már ott védekeznek is, értve a közvetítő kereskedelmet, arra nekünk a mi kezdetleges viszonyainkban nagy szükségünk volna. Szükség volna kereskedelmi vállalatokra, a kik felkarolnák azon ipari termékeket, a melyre az iparos az osztrák vámmentes gyári verseny miatt vevőre nem talál. — A szövetkezetek — úgy látszik —■ ez irányban nem felelnek meg hivatásuknak és igy a kereskedelmi vállalkozó segíthet a bajon, szolid kezeléssel megmentheti a szegény iparost a zálogház átkától. Csizmadia és szabó iparra hivatkozott t. laptársunk fejtegetése. Nos hát, a czizmadia iparnak sem gyári, sem külföldi versenye nincsen és hogy közte meg vevője közt kereskedő szerepelne, ez épen absurdum, ha pusztul, csak azért pusztul, mert keresménye kevés a zálogház magas kamatának, meg az oktalan sok vásárjárásra és áldomás-ivásra. A szabóknak pedig épen kereskedő-vállalkozóra volna szüksége, aki kizárólag az itt készült ruhaneműt árusítaná, mert ennek a czikk- nek nincsen gyári ipara — a tömegtermelést, amely olcsóvá teszi az árut, sok apró varrógéppel éppen úgy lehet itteni munkával elérni, mint a bécsi szabómühelyekben. Ha példának okáért asztalosaink, a kik butor-áru készítményeiket együttes árusító boltokban kínálják a vevőnek meggondolnák, nem kellene-e az eladás módját olyan alapra fektetni, amely nem köti le az iparosokat az áruhelyen, a mely őket a munkától és a műhely felügyeletétől elvonja. És itt megint szükség volna oly kereskedelmi vállalkozóra, a ki a megrendelésen felülkészült itteni butor-árukat egy áru-csarnokba gyüjtené az iparosokkal kötendő szerződés alapján, a mely szerint az iparos szabná meg az elárusitásra beszolgált bútor szabott árát, amely ár a tárgyon láthatóan jelezve volna. A csar- nokos e forgalmi értékre 60 perczentet előlegez, a mely összeg után 7 százalékos évi kamatot számíthat. Az eladás fáradságáért, boltbér, adó és egyéb költség fejében pedig együtt 10 százalék jutalékot nyerne az eladásnál. T Á R C Z A. Magyar Remekírók első öt kötete. A remekírók műveivel éppen úgy van az ember, mint a nagy mesterek festményeivel és szobraival. Mennél gyakrabban nézzük ezek alkotásait s mennél sűrűbben olvassuk azok könyveit: annál szebbnek találjuk őket, mert minden egyes alkalommal újabb és újabb vonást, újabb és újabb gondolatot fedez fel szemünk és lelkünk. Isteni ihlet szülötte minden, a mi remek. Örök életű, örök becsű, s a műveltségnek, a tökélynek kiapadhatatlan kútforrása. Ebben leli magyarázatát az életerővel bíró nemzetek azon törekvése, hogy nagy mestereik festményeit és szoborműveit közszemlére teszik, képtáiakba helyezik s remekíróiknak műveit összegyűjtve, közrebocsátják, hogy mindenki számára hozz iférhetőkké váljanak mert a nemzeti szellem ápolói és fentartói azok, az idők végtelenségéig. A magyar nemzetnek is vannak — hála a Gondviselésnek — olyan remekírói, kiknek mű vei, gondolatai, költeményei, szónoklatai lángcszlopként világítottak a múltban, égi fénynyd ragyogják be a jelent s vezér- csillagként szolgálnak a jövőben. S a magyar népnek minden más népnél nagyobb becsben kell tartania ezeket a nemzeti kincseket, mert a magyar nép elszigeteltségében s a minden oldalról fenyegető ellenséges áramlatok közepette csak addig addig él, a meddig remekíróinak a szelleme élteti. Sajnos, a magyar remekírók drága iiodalmi öröksége mind a mai napig nem igen válhatott közkincs- csé, a nagy közönség nem igen tudott hozzáférkőzni, mert — mi tagadás benne, — szegények vagyunk, kevesen vagyunk s az irodalmi művek gyűjtemenyes kiadása sokba kerül. Végre a Franklin-Társulat, a melyet évtizedeken át nem csupán az üzleti, hanem a hazafias és nemzeti szellem is irányított működésében, elhatározta, hogy remekíróink valóban remek és kiváló műveit ..egy gyűjteményes kiadásban s oly jutányos áron közrebocsátja, hogy azokat mindenki megszerezhesse; hogy azok minden magyar családban otthont találhassanak. Huszonnégy remekíró ötvenöt kötetben egy csa ládi könyvtárban: mennyi szellemi kincs, mennyi lelki gyönyör, mennyi nemes élvezet. Vájjon ki ne óhajlana a birtokába jutni, ki ne igyekeznék azt megszerezni s ki ne érezné magát ezek birtokában gazdagabbnak és szabadabbnák1 Odakünn a külföldön nem új dolog az efféle remekiró-kiadás. Németországban a híres, nálunk is ismert Cotta czég kezdte azokat kiadni. Még a múlt század ötvenes éveiben indította meg a német klasszikusok gyűjteményét. Utána Hempel berlini kiadó indított hasonló vállalatot a hetvenes években, a téglavörös füzeteiről nálunk is ismeretes National-Bibliothek czíműt. Azóta pedig se szeri, se száma az e fajta könyvtáraknak. Ott, igaz, könnyű volt, mert a legnagyobb költők művei Goethe, Schiller, Heine ott közkincset képeznek. Nem így nálunk, a hol egy ily egyöntetű remekíró-gyűjteménynek útjában állott az a körülmény, hogy költészetünk legelső nagyjainak munkái több kiadónál szétszórva jelentek meg s kiadásuk joga le volt kötve. Már pedig ezek : Arany, Bajza, Czuczor, Tompa, Vörösmarty, Madách, Vajda, Eötvös, Kemény adják meg igazi jelentőségét egy ilyen gyűjteménynek, sőt ezek nélkül semmi létjoga az ilyen könyvtárnak. Az a kiadó tehát, a ki a Magyar Remekírókat egyöntetű könyvtárban akarta kiadni, annak előbb magához kellett váltani a kiadói jogokat. Nos, a Franklin-Társulat tervrajza, melyet a Magyar Remekírókról kiadott, tanúsítja, hogy ez a Társulat tényleg ezeket a jogokat magához váltotta, úgy, hogy a ki megszerzi a Magyar Remekírókat ebben a kiadásban, annak együtt lesz jóformán valamennyi. És ez adja meg a Franklin-féle Magyar Remekíróknak azt a nagy értéket, azt a kiváló jelentőséget, a melyet nem bírunk eléggé hangsúlyozni. Ezt az értéket, ezt a jelentőséget tetézi, hogy a magyar műköltészet egyik legkimagaslóbb alkotását, Shakspere magyar fordítását, melynek létrehozásával a Kisfaludy-Társaság dicső és örök emléket emelt magának, a Franklin-Társulat mint a Magyar Remekírók kiegészítését nyújtja a közönségnek. SZIVARRA- MM AMA HÜVELYEK Óvakodjunk értéktelen utánzásoktól. A dohányzóknak Igazi élvezetet csak a legjobbnak elismert valódi egyptomi szivarkahüvely a »SAHARA« nyújt, mely az élvezet alatt sem fekete, sem zsíros nem lesz és ki nem alszik. — Kapható Egyedüli főraktár : a dohány-fötőzsdében ,jBRÜDER ELSTER = -es és minden jobb kistözsdében. se- f ------- timI>ery;. =
