Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-01-07 / 2. szám
VI. év. \ Szatmar, 1902. január 7. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szálIodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. r-gEgy fontos társadalmi ügy. Az ország egyes törvényhatósága egyenként nyilatkoznak meg abban a mindnyájunkra nézve fontos ügyben, hogy végre-valahára a párbaj elharapódzása, illetőleg meggátlása szempontjából az ország törvényhozó testületéhez felírjanak. Hisszük, hogy a mi törvényhatóságunk sem fog e fontos mozgalomból kimaradni és az országgyűléshez terjesztendő feliratában fel fogja venni a szót az iránt, hogy a társadalmi életünkben feltűnő módon — szinte napirenden lévő párbaj ügyek a törvényhozó testület üdvös közrehatása következtében megszün- tettessenek. A ki a társadalmi életben legcsekélyebb mértékben is részt vesz, tapasztalhatja a párbaj fele ügyeknek, gyakran szinte botrányosan visszás és igazságtalan jelenségeit. Elég gyakori az a szomorú eset, hogy a párbajozó felek nem csak visszás helyzeteket teremtenek, hanem egymás testi épségét teszik tönkre, vagy épen az életet oltják ki. Nem különben sokszor igazolják a fen- forgó viszonyok, hogy a párbajok nyegleségből, henczegésből, feltűnési viszketegségből erednek, mely ferdeségek elharapódzása jelenlegi büntető törvények idevágó pontozatainak enyheségében keresendők, melyek mondhatni: a fentebb említett körülmények számbavétele mellett, párbajvétségek elkövetésére biztatólag, bátorítólag hatnak. Másként nem történhetnék meg az a sok furcsaság, hogy pl: párbajt viv az, a ki alkotta á párbaj ellenes törvényeket, párbajozik a bíró, a ki bünteti a párbajozó feleket! Mind ezen botrányos állapotok okai tisztán a párbaj ellen alkotott törvényeken alapszanak. Mert: ha a törvények szigorúan büntetnék a párbajozó feleket, ideértve a segédeket is, hanem feltűnési számba menne és még az illető egyén nimbusát nem emeiné azaz egyparnapi államtogház, a mely ma a büntetést képezi: bizonyára a párbajok, mint a mai tapasztalat lépten-nyomon igazolja, annyira el nem bur- jánoztak volna. Legyen csak a párbaj vétség úgy büntetve, teljes szigorral, mint ember ölés, vagy ilyes szándék, legyen csak a büntetés fegyház büntetés, rabruhában, ennek minden megvetendő erkölcsi járulékaival egyetemben, majd meglátjuk, hogy a párbaj krakellereskedések ideje lejárt. Ezen hatás, jobban mondva visszahatás elérésére támadt ma ama társadalmi mozgalom, mely az egyes törvényhatóságok felirataiban azt kéri az országgyűléstől, hogy hozzon komoly törvényeket a párbaj ellen és tartassa is be komolyan azokat. Hiszen már ma odafajult a társadalmi élet, különösen egyes helyeken, hogy már a hatósági közegek sem gyakorolhatják hivatalos teendőiket, hogy maguk a bírák gátolva vagy megfélemlítve vannak, hivatalos eljárásuk közepett, miután: a párbajmánia ezer svihák utat- módot keres és talál arra nézve, hogy egyesekre ráutazzék, azokat inzultálja, egyszóval: párbajra vezető eljárásra kényszeritse. Ma a fiatalság szinte belenevelődik abba botrányos felfogásba, hogy: neki igazat, illetőleg elégtételt csakis a párbaj ad és egyébben nem is keres és az igazságot egyébben nem is hiszi. Sőt tovább megy ez az őrült felfogás: magának a társadalomnak ma az a nyegle felfogása érvényesül, hogy csak a párbaj szolgáltat igazat intelligens embernek, nem a törvény. A legvégső perez is elérkezett tehát már, hogy a társadalom komolyabban gondolkozó része megmozduljon és ezek ellen a botrányos állapotok ellen tiltakozva, a törvény keretei körében keressen és találjon oltalmat. Vajha a mozgalomnak, mely közönbösen nem hogyhat egyikünket sem, meg lenne a kívánt eredménye! Szeretjük a nagyobb nemzeteket majmolni: Íme ott van az angol nemzet, azok ügyeiket a törvény előtt intézik el. Ott van Német-ország: épen hatalmas császárjuk az, a ki „megálljt“ kiáltott a párbaj ellen. És mert ő tette, hiszszük, hogy nálunk, a hadseregnél is meg lesz a kivánt eredmény, mert sajnos, de igaz, hogy a párbaj mánia otthonossá tételében a dajkaszerepet katonáék vitték. Epen ezért felette szükséges, hogy az üdvös visszahatás ezen a téren is meg legyen, T Á R C Z A. Elhullott már . . . Elhullott már a virágok levele, Az én boldogságom is elmúlt vele. Ha jön tavasz és nyílnak a virágok: Nekem még az sem hoz már boldogságot. A virágnak a tavasz ad életet, Mi éltetné ezt az én bus szivemet? Két csillag az, mely a földön lenn ragyog ; Barna kis lány, a te szemeid azok. Elforditád rólam e két csillagot, Azóta a reménység is elhagyott ; Tekints reám, csak egy szót szólj, hogy szeretsz, Vigasztald meg fájdalmamat, szivemet! Gyerekasszony. Óváry Sándor napról-napra nagyobb szomorúsággal tapasztalta, hogy piczi felesége, Ellácska nem szereti úgy, mint annak előtte. Házasságuk első évében a szép asszonyka olyan édesen tudott az ölébe csúszni és simogatta, czirógatta, hizelgett, mint valami kis czicza. A fejét szerelmesen odahajtotta Sándor vállára, nagy kék szemeivel belemerült a Sándor sötét tekintetébe és édesen suttogta: Ugy-e, maga szeret engem ? Hiszen maga az én édes kis uram. Óváry Sándor, a ki jóformán egész nap hivatalos dolgaival volt elfoglalva s a komoly, tudományos könyveket bújta, mosolyogva, jólesőn hallgatta a gyerekasszonynak naiv suttogását s felelet helyett megcsókolta. És mostan — házasságuk ötödik esztendejében — Óváryné valahogyan megunta az édes kis urát. Sándor hiába ült fárasztó munkája után karosszékébe, hasztalan panaszkodott, milyen fáradt, kimerült, a piczi asszonyka nem kúszott az ölébe, nem simogatta, be- ezézgette, hanem tovább olvasott, vagy ftimezett s csupán annyit mondott férjének: Feküdjék le kissé; pihenjen egyet. Óváry eleinte senkinek sem panaszkodott. Hanem azért érezte, hogy nagyon jól esnék, ba valakinek elmondhatná bánatát, kiönthetné sztve keserűségét. És mivel Apor Paula nagyon bizalmas barátnője volt Ellának, elhatározta, hogy neki mindent elmond. A komoly leány mosolyogva hallgatta Óváry panaszát s nem adott ugyan mindjárt tanácsot, csak annyit mondott, hogy bízzon rá mindent, majd feltámasztja Ellában a régi, szerelmes asszonyt. Csupán annyit kötött ki feltételül, hogy küldje el feleségét három-négy hétre valamelyik fürdőre. A férj ezt annyival könnyebben teljesíthette, mert Ellácska maga is czélozgatott ilyesmire s igy abban állapodott meg, hogy az asszonyka négy hétre Tárcsára megy. Óváryné nagyon jól érezte magát Tárcsán s minden harmadik-negyedik napon küldött levelet, melyben egyszerűen leírta, bogy tölti napjait. A férje már-már kételkedni kezdett Apor Paula tervének sikerében, midőn egy alkalommal, a felesége fürdőzésének harmadik hetében, egészen váratlanul, minden tudósítás nélkül Ella toppant be. Óváry épen Íróasztala mellett ült Ella egyszerre mellette termett, nyaka köré fonta karjait, össze-vissza csókolta, hosszasan a szeme közzé nézett s igy szólt: Untam már magam Tárcsán; nagyon vágytam a kis uram után. Ugy-e maga szeret még? Csak engemet szeret senki mást. Ugy-e nincs a szivében másnak számára hely? Sándor nem értette meg a szerelmes asszony szavait. — Mit kérdezi ezt? Ella két keze közzé vette férje arczát kémlelve nézte a tekintetét, — majd megfenyegette ujjával. — Sándor, Sándor, maga szeretkezett valakivel, amig távol voltam ! És a hangja megcsuklott, a szeme nedvesedni kezdett. Óváry a szivére ölelte Ellát, aztán levette Íróasztaláról a felesége arczképét s azt mondta: Lássa, édes, igaza van, szeretkeztem, a mig távol volt, ezzel az arczképpel, mert az eredeitje elment tőlem, itt hagyott három hétre. Óváryné félteni látszott férjét s mikor Sándor megkérdezte, miért kételkedik szerelmében, levelet vett elő s odanyujtóttá urának. Báli Idényre legjobbnak bizonyult fekete0 szalon szöveteket minden létező kivitelben a legnagobb választékban WEISZ GYULA posztó és {jyspjuszövet ízlettben (Szalmái*, Bek-téi* 21. sz.) s/erezhetjük meg. Valamint a legújabb báli mellények.
