Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-02-04 / 6. szám
VI. év. Szatmár, 1902. február 4. 6. szám. r MATMAR-NEMET1 TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadöhivataiban fizetendők. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza.-g* * Telefon-szám 80. Helybeli ev. ref. felsőbb leányiskola sorsa. Városi elemi iskoláink államosításának kérdésénél, illetőleg ezen iskolák égetően szükséges ügyeinek rendezésénél önkénytelenül tolakodik elénk egy másik — úgy a városra, mint a vidékre nem kevésbbé fontos — iskolai kérdés : a helybeli ev. ref. leányiskolának létkérdése, vagyis jövője. A ki a mai iskolai kívánalmakat ismeri, egy perczig sem fog kételkedni abban, hogy ezt az intézetet, a mely pedig úgy városunkat, mint a vidéket tekintve, kiváló szükségességi tényező, azokon az ingatag alapokon, vagy jobban mondva: alap nélkül, a tanítás eredményes végczélját tekintve, a jövőben fenntartani nem lehet. Ha valahol az egyes felekezeteknek iskoláik vannak és azt úgy fenn tudják tartani, a mint ez szükséges és kívánatos, helyes! Nagyon jól teszik az egyes vallásfelekezetek, ha ilyféle intézeteiket, mert fenn tudják tartani, fenntartják, ahhoz erősen ragaszkodnak, legyen ezen iskola elemi vagy más egyéb, magasabb fajtájú iskolai intézmény. Azt azonban, ha az egyes felekezetek, vagy községek nem rendelkeznek a megkiván- tató elégséges anyagi erővel arra, hogy is kóláik czélt nem tévesztve, megkívántaid rendeltetésüknek megfeleljenek és mégis erősködnek azon, hogy az intézetek sajátjuk, illetőleg felekezeti jellegűek legyenek és maradjanak, egyáltalában helyeselni nem lehet. A felekezeti iskolák fenntartásának kérdésénél fontos szerepet visz az illető vallásfelekezetnek vallástanitási kérdése. Értjük és helyeseljük, hogy az egyes vallásfelekezetek, különösen a fogékony lelkű kis gyermekseregnél, a vallás tanítását igen fontos kérdésnek tekinti. De már azt nem értjük, hogy pl. helybeli ev. ref. elemi iskoláinkban, ha olyan sokat helyez a vallás kérdésére az illető egyház, hát miért nem taníttatja a vallást papi képzettségű egyénnel ? Kétséget nem szenved az, hogy a fiatal gyermekek lelkében a vallás gyöngéd ihlete, leginkább nyomokat hagy. Ki a leghivatottabb egyén, ezen tannak a fogékony lelkekbe való beplántálására ? Bizonyára kitalálja mindenki. Azt tehát még lehetne érteni, ha az egyes vallás felekezetek, vallásügyi kétségüket, féltékenységüket leküzdeni nem tudván, az elemi iskolák államosításának kérdésével meg baratkozni nem tudtak volna. De azt, hogy már egy magasabb iskolai intézményt csupa felekezeti féltékenységből bizonytalan, roskatag alapokon, úgy szólván egyik napról a másikra tengetve tartsunk fen, ezt semmi szempontból sem lehet helyeselni. Az elemi iskolák államosittatván, az egyes gyermekek vallás-hitéletei neveléséről jobban lesz gondoskodva mint az általános felekezeti jelleg fenállasakor gondoskodva volt. Az állam örül ha az iskolákban semmiféle felekezeti vallásügyi baja nincs és intézkedései, a tulajdonát képező iskoláknál is oda irányul, hogy ilynemű sérelmi kérdések elő ne forduljanak. Az állami iskolákban az egyes tanulók sa- i ját felekezeti szakképzett egyéneiktől nyernek j hitoktatást, mig ellenben épen a felekezeti iskolákban akárhányszor megtörténik, hogy a valT Á R C Z A. Haj-haj! Mikor még fiatal voltam, Mint a madár, úgy daloltam. Leghőbb vágyam — óh de volt csak: Szép hajadból hogy kaphassak. Most, hogy nőm vagy, édes lelkem, Hajad szálát bár nem kérem, Mégis adod bőven, rendre, Napról-napra : a levesbe. Bors. Tréfák. — Édes leányom, most már csakugyan itt az ideje, hogy férjhoz menj. Választanod kell az udvarlóid közül, de hamarosan. — Miért, mamácskám ? . . < — A szalonszőnyegemet a kanapé előtt egészen tönkre silányitották már a sok térdepeléstől s ha egyszer kilyukad: itthon maradsz leányom, mert én ugyan ebben az életben újat nem vehetek. * Egy vidéki színházigazgató virágvasárnapja táján a ligetben sétál s egyszerre egy kétségbeesett alakra bukkan, a ki pisztolyt szorongat a markában. lás tanítása el van hanyagolva, vagy nem arra hivatott egyén tanítja azt. Használják hát fel az illetékes vezető egyének azt az alkalmas jelenséget, amely mostanság iskoláink rendezésének kérdésénél városunk felett lengedez, mert ha egyszer a jó alkalom elszalad, nagyon bajos dolog azt megint vissza hozni. Nekünk és a vidéknek szükségünk van egy jól felszerelt és tanerőkkel jól ellátott polgári leányiskolára és ezzel kapcsolatosan tanitó- nőképző intézetre. Ezt ma a társadalom, vagy a felekezet, ma úgy megcsinálni, a mint ennek lennie kell és ezt a jövőben is biztosítani nem vagyunk képesek. Elmúltak azok az idők, hogy a társadalom áldozatkészsége tartott fel egy-egy iskolát; a közönség ezer bajjal él, nehezek a megélhetési viszonyok, sok a társadalom kívánalma, szóval: elapadtak azok a források, melyekből a jótékonyság hathatósan csörgedezett. Forduljunk tehát az államhoz. Az államé ma már mindenünk, ennek szolgálunk életünkkel, vagyonúnkkal, vérünkkel, méltán várjuk el tőle, hogy rólunk minden tekintetben gondoskodjék. Különben: minden jel arra mutat, hogy lassan minden iskolafentartás az államé lesz és ez egyöntetű intézkedés és eredmény szempontjából megnyugtató. Szorgalmazzuk helybeli ev. ref. felsőbb leányiskolánk államosítását, illetőleg: allami polgári és tanitónőkepző-intézetté való átalakítását és átvételét. Hogy pedig a felvetett kérdésnél a feleke- zetiségi aggály is elsimuljon: tartson a felekezet majd benne olyan kiváló jó vallástanitót, hogy panaszra ok ne lehessen. Mit akar maga boldogtalan ! kiált rá nagy felháborodással. — Megválni az élettől, mely terhemre vált i — Ostoba beszéd, ön velem fog jönni. — Nem lehet uram, én boldogtalan szerelmes vagyok, nekem halni kell ! — Boldogtalan szerelmes ? Akkor hát kérem halljon csak meg nyugodtan. De a miért előzékenyen kitérek az utjából tegyen meg egy szivességet. Lássa a téli szezon rosszul sikerült, a primadonnámra kezdenek ráunni, Ön megmenthetné. írja rá erre a papirosra, hogy miatta ölte még magát. Ez a reklám kivágna még a nyáron . . . * A fiatal irodalom egyik jelese a múlt héten regényt adott ki. Legjobban sikerült benne a következő paszzus : A gróf fájdalomtól és szomorúságtól megtört hangon igy szólt ? — Anyámnak, a grófnőnék három gyermeke volt, j két leánya és egy fia. A fiú az én voltam ! * Háziazszony: (a férjéhez.) Különösen a — szeptemberi mészárszéki számlának sokkal kevesebb, mint í a többi hónapokon szokott lenni. Férj : Dehogy különös 1 Csak tudni kell, hogy : szeptemberben vannak a nagy hadgyakorlatok s ilyen- j kor nincsen itthon a szakácsné káplárja. Vendég: (a vendéglőshöz.) No kérem, ez már mégis botrány. Olyan szaga van ennek a húsnak, hogy az ember elszalad mellőle. Tessék megszagolni, győződjék meg róla saját maga is. Vendéglős (bizalmasan a vendég füléhez hajolva.) Nagyságos ur kérem tévedni méltóztatik. A húsnak semmi baja, hanem a háta mögött egy ur halat rendelt s azt már tegnapelőtt ki akartam löketni a kamrából. * A szegény emberek sorsa aligha meg nem javul hamarosan, Succi, a koplaló művész egy olasz újság szerint annyira tökéletesíteni akarja koplalási szérumát, hogy azzal bárki el tudjon koplalni teljes egészségben akár egy-két hónapig is A jövőben tehát valószínűleg ilyen párbeszédeket hallhatunk: — Jöjj hozzám ebédre ! — Köszönöm, nem mehetek, csak a múlt hónapban ebédeltem és még nem vagyok éhes. — Vagy ilyet ; — Együk meg ma a maccaronit, — mondja a férj a feleségének. — Ne tegyük, válaszolja a takarékos asszony, inkább a tavasz valamelyik kellemes estéjén engedjük meg magunknak a vacsora fényűzést. Báli idényre legjobbnak bizonyult posztó és gyapjúszövet üzletében (Szatmár fekete«szalon szövetekéi minden létező kivitelben a legnagyobb választékban WEISZ GYULA Deák-tér 21. sz.) szerezhetjük mea. Valamint a Ip.nniahh I XTCíIt
