Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-11-18 / 47. szám
VI. év. Szatmár, 1902. november 18. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Mejgjelenil^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Vv'einberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. ===== Teleíon-szám 80. ----------Eg yről-másról. v. Az állatvásártér áthelyezése. Az évek óta eldöntésre váró városi közügyek egyik legjelentékenyebbje: a szűk, ki nem elégítő berendezésű és szerencsétlen fekvésű állatvásártérnek megfelelővé tetele. Közel három éve annak, hogy vármegyénk gazdasági egyesülete átirt városunk hatóságához és beható indokolással kérte az állatvásártérnek kibővítését és különösen a lóvásártérnek olyan berendezését, hogy külön helye legyen a a szekérbe fogott s külön a korláthoz kötve, vagy szabadon áruló lovaknak, hogy igy, úgy egyik, mint másik módon kinált lovaknak nemcsak kellő megszemlélése legyen megkönnyitve, hanem ezen felül a járthtásra elkerülhetetlenül szükséges térről is gondoskodás történjen, stb. A vármegyei gazd. egyesületnek ezen átiratát megelőzőleg már Germarz Tivadar néhai városi állatorvos is jelentést tett volt v. Tanácshoz az állatvásártér kibővítése és korszerűbb berendezése tárgyában; jelezvén ezzel kapcsolatosan a feletti aggodalmát, hogy a jelenlegi állatvásártér a rajta levő gödrök leltöltéséveli megnagyobbitás, vagy bármily más költséges átalakítások mellett is csak rövid ideig fog megfelelhetni, minek folytán megfontolásra méltónak jelezte egy más, alkalmasabb helyre való áthelyezését az állatvásártérnek. Nem sokkal a gazd. egyesület után, Wallon Ede és társai kérelmezték városi Tanácsnál a jelenlegi állatvásártérnek a m. á. v. indóházzal szomszédos „Szentvér“ dűlőbe való áthelyezését, indokolván a jelenlegi állatvásártér meg nem felelő voltát: az indóháztóli távolság; a Szamos jobbparti forgalomnak jobbadán á piaezon való áthajtássali megközelithetés; forgalmi torlódások; a közúti vashídon való közlekedés nehézsége; közrendészeti és közegészségi szempontokkal; továbbá az áthelyezés mellett érvelve a várható kedvezőbb kereskedelmi jövővel; előnyösebb pénzügyi viszonyokkal; s'végül a város jövő fejlődésének szempontjával egyaránt. Ezen eszme talpraesett volt, de az ajánlott Szentvér-dülő nem felelt volna meg, mert mig egyfelől igen drága hely ilyes czélra, másfelől szűk is lenne, a mostaninál (16 h.) csupán 4 holdnyival lévén nagyobb kiterjedésű, minek folyamányául a városi Tanács által meghallgatott szakközegek (gazd. tanácsos, főmérnök és állatorvos) a vele szemben fekvő és jóval olcsóbb „Mocsár“-dülőnek vasutfelőli részéből 30 holdnyi területnek megszerzését hozták javaslatba, az áthelyezni javasolt vásártér uj helyéül; felfejtvén a beadvány tévedéseit úgy a bevételek, mint kiadások és áthelyezési költség-előirányzatnál; de mindamellett újabb indokokkal rámutatván egyúttal az állátvásárlérnek úgy ok és czélszerüség, mint gazdasági és pénzügyi szempontokból egyaiánt szükséges áthelyezésére. Ennek következtében aztán városi Tanács elrendelte a Mocsár-dűlő javasolt részén 30 h. területnek állatvásártér czéljára leendő megszerzéséi, örökeladási szerződésekkel biztositani, a mi az 1900. év őszén meg is történt és hogy a Tanács, illetőleg türvényhatósági bizottsági közgyűlés érdemleges határozatot hozhasson, el lett rendelve az áthelyezés költségeinek rendszeres költségvetés szerinti kiszámittatása s előirányzatba kozatala, úgy a mostani vásártér értékesittetése, mint az uj vásártéren várható bevételek esélyeinek. A czimül irt ügy és fejleményeinek a fentebbiekben adott történelmi rövid ismertetése után, tekintettel jelentőségteljes közérdekű voltára, pro és contra megvizsgálni és vitatni szükséges az esélyeket, hogy látkörünk kellő megtisztulása után alkothassuk meg részrehajthat- lan véleményünket. Ott, ahol van és úgy, amiként most áll, hogy állatvásárterünk a kor igényeinek meg nem felel: úgy szűk volta, mint hiányos berendezése és kedvezőtlen helyen fekvése miatt e felett vitatkozni sem érdemes, amint vármegyei gazd. egyesületünk és néhai Germarz Tivadar városi állatorvos is kifejtették. Kellően meg- bőviteni pedig jelenlegi állatvásárterünket, csak a szomszédos katonai gyakorlótér egy részének bevonásával lehetne, de ezt tenni képtelenség, mivel a meglevő katonai gyakorlótér amúgy is szűk s kibővítését ismételten kérte már az illetékes katonai hatóság. Lehetne ugyan olyan, amilyen bővítést olyképpen is eszközölni, hogy a lapos területek költséges feltöltése után használhatóvá tétessenek és uj beosztás adassék az egész vásártérnek, az összes korlátok áthelyezésével; megfelelő czédulaház építtessék stb., de ez emmiként sem lenne helyes, mert népesebb nagyvásáraink befogadására igy is, úgy is szűk lenne az és a sorompókon kivül, vasúti állomástól távol és közúti vashidunk torká- bani hátrányos fekvése a helynek változatlanul maradna. De ha a korszerűséget kielégítő módon kibővíteni lehetne is mostani helyén állatvásárterünket, még ekkor sem szabadna ezt tennünk, mert ha elmondott hátrányoktól eltekinteni lehetne is némely téves felfogással, de nem lehet szemet hunyni városunk fejlődése és gyáriparunk megteremtése czéljára legalkalmasabb ezen területnek, továbbra is az eddigi külterjes czélra szolgáló lekötése előtt. El kell tehát helyezni állatvásárterünket mindenáron és pedig olyan helyre, mely úgy JT Á R C Z A, A kis leány. A gyermekszerelem — szólt Defisle — hacsak nem bűnös indulatu, természetesen nem lehet más, mint inkább valami sejtelemféle. Néha azonban nagyon is erős sejtelem, szinte maga a valóság! Milyen kimondhatatlan boldogság vagy mély szomorúság rezeg a kis leányok őszinte tekintetében ! ... Es tudom. Ezemyolczszáznyolczvankilenczben G. Gábor barátom vőlegéuye voll egy ifjú hölgynek, aki ama nádszálként ingadozó nők közül való volt, akik bőven osztják mindenkire kegyüket. Ezek a nők, mondhatnám, a szépség croszlánszeliditői. Százféle ritmusban tudják változtatni kezük mozdulatát, járásukat. Szemükkel visszatudják tükröztetni a drágakövek ragyogását, a fodrozó viz fényét, a selyemnek kígyózó villogását. Többféle mosolyuk van, mint a hányféle fogása van a bűvésznek. Nem tudom, Gábor szerette-e a lelke mélyéből a menyasszonyát, csak azt láttam, hogy a leány egy pillantása megfosztotta akaratától és ruhájának susogására reszketni kezdett a gyönyörűségtől És bár még nem csókolta meg az ajkát, másrészt mégis a legnagyobb szabadságot érte el. * Gábor a menyasszonyát naponkint kétszer látta. A leány játszott vele, mint a macska az egérrel, végtelen mü.'eszeltei és’némi kegyetlenséggel, mert azok közé tartozott, akik a szerelem bizonyítékát a szenvedésben látják, abban a szenvedésben, amit — a férfiak éreznek. Egy délután Jeanne, a menyasszony eltávozott hazulról. Ezt is taktikából tette, hogy Gáboit hozzá- szoktas a szeszélyeihez. A fiatal ember szomorúan és idegesen járkált a szalonban, hol menyasszonyával néha édes pillanatokat töltött. A teremben nem volt más, mint egy tizenkétéves leány, aki meghaló részvétül rezeit rá. Ez a gyermek, Jeanne kis unoka- huga valami különös vonzalmat érzett Gábor barátom iránt. Az ej-zin fekete hajú, violaszin-lánggal égő szemű, fehér arczu I anyka kis tündérkirálynőhöz hasonlított, akit száműztek az országból, hova vissza- vissza vágyik. Sokáig kisérte a szemével Gábort, amint fel- és alájárkált, amint meg-megállt az ablak előtt és ideges mozdulattal tördelte a kezét. A leányka megindultnak látszott és egyszerre erős indulattól megremegve igy szólt: — ő nem jön vissza. Reszkető hangja, különös bánatos mosolya meglepték Gábort. Megállt, merően a gyeimekre nézett és kérdezte: — Hogyan tudod? A leányka vállat vont és halkan felelt: — Bizonyosan tudom. Gábor megremegett. Idegei megroppantak, le volt sújtva. Egy kiválóan világos pillanat nyilt meg előtte amikor ugylátszik, mintha egy láthatatlan függöny gördülne fel jövőnkről. Azt érezte, hogy szerencséttelen, hogy kínos féltékenység lepi meg, száz gyilkos fájdalom, csalódás fúrja át a szivét. A leánykára nézett, A gyermek arcza mögül egy egészen uj arcz tűnt fel, egy bájos, gyöngéd, hü, szerelmes női arcz, amelynek a látása is gyönyörűség volna egy egész életre. És igy szólt mintegy álomban : — Te nem várnál meg engem. — Nem — felelt a kicsike szenvedelmesen. — Boldogtalanná tenne, ha sokáig várnom kellene. A kezét tördelte. A szerencsétlen kis gyermek szeme megtelt könynyel. hogy még olyan fiatal és nem szerethet, sem nem szeretik. Szó nélkül kiszaladt a szalonból. * Gábor elfelejtette ezt a jelenetet és megházasodott. És megismerte azoknak a rettenetes szenvedését, akik családról álmodozotak és egyszerre azt látják, hogy sokkal magánosabbak a házasságban, mint nőtlen korukban. Néhány évig a felesége, Jeanne megelégedett ártatlan flörtökkel és boldog volt, hogy szenvedést okozhatott anélkül, hogy maga szenvedett volna. De ebben a játékban a legerősebb nők is végre mesterükre akadnak. Odaadta magát mint megannyian, annak, aki legkevésbbé vágyakozott reá, de aki alaposan ismerte a művészetét annak, hogyan lehet egy nőt intimmé tenni. Gábort erről névtelen levélben ér0^* Üzlethelyiség: Deákférfi-szabó-iiíiihelyébííi kerülnek ki a legelegánsabb • © @ férfB«oiiíSn^ísk? melyekhez ugyanott a legjobb * ® @ minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak _ ■t ér 2. sx városliá25Ö köíseiébeiit Elismert pontos ; = és előnyös í kiszolgálás!! =
