Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-11-11 / 46. szám
November 11. ézatmár, 1902. áll s a mennyiben a hitelezőkkel végleges megállapodás még létre nem jött, a szabadkézből való vétel függőben van s ha az létre nem jönne, legrosszabb esetben árverésen lesz kénytelen a város e telket megvenni. Ezen kérdéssel különben lesz alkalma a t. Törvényhatósági bizottságnak közelebbről megismerkedni a gazdasági szakbizottság javaslatából, itt csupán azért hozom fel, hogy okát adjam annak, mikép addig, mig a többi telepeken az építkezés szépen folyik, itt még hozzá sem fogtak. A városunkban felállítandó vasúti internátus ügyében van szerencsém jelenteni a t. törvényhatósági bizottságnak, hogy ezen ügy sem a kormánynál, sem itthon feledésbe nem ment, sőt közeledik a megvalósulás felé s mint örvendetes fordulatot jelezhetem, a ministeriumból dr. Chorin Ferencz ur utján nyert azon bizalmas értesülésemet, hogy az internátus felállítását a kereskedelemügyi kormány csak azért halasztotta el, mert azt sokkaL nagyobb szabásúvá akarja emelni, mint a hogy eredetileg tervezve volt s e czélra 100.000 koronával több költséget irányzott elő, minthogy pedig alkalmas fedezetről már csak a jövő évi költségvetésben lehet gondoskodni, az intárnátus felállítása ez okból jövöre marad. A folyó év elején a vármegyei gazdasági egyesület beterjesztette Slazmann és Társa cség kérvényét hivatali elődömhöz. A nevezett czég ugyanis városunk határában egy vitorlavászon és kendergysrat kívánt felállítani. Akkor ezen ügy általános tetszésre talált s oly intézkedés történt benne, hogy a részletkérdések megbeszélésére egy bizottság küldetett ki. Azóta ezen ügyben további lépések hivatali elődöm közbejött btegsége és elhalálozása folytán nem tétettek. i st azonban, azon alkalomból, hogy értésemre esett, miszerint egy konkurrens czég a lápon szándékozik hasonló gyárat felállítani, miután városunk érdekeit veszélyeztetve láttam, a mennyiben a lápon egy kendergyár felállítása városunkban hasonló ipar- vállalat felállítását lehetetlenné tennné: jónak láttam felvetni újból a kérdést s lehetőleg megelőzni hasonló iparvállalatnak vármegyénk más helyén való felállítását. E végből a gyár részéről nyilatkozatot szereztem be, mely szerint az ajánlati kérvényét fenntartja, ennélfogva a kiküldött bizottságot folyó hó 14 éré értekezletre egybehívtam s árrá a kendergyár képviselőjét s a Szatmár vármegyei gazdasági egyesületet is meghívtam. További intézkedéseim eredményéről annak idején jelentésemet meg fogom tenni. Végül fájdalommal jelentem, a törvényhatósági közgyűlésnek, a városi törvényhatóság egy buzgó, munkaszeretö és kötelességtudó tisztviselőjének, Vári Antal tanácsjegyzőnek folyó évi október hó 30-án történt elhalálozását. A megboldogult vasszorgalmával, becsületességével nemcsak tisztviselő társainak, hanem az egész törvényhatósági bizottságnak elismerését és nagyrabecsülését érdemelte ki. Ennélfogva indítványozom, Vári Antal tanácsjegyző emlékének jegyzőkönyvi megörökítését s a bizottság részvétnyilatkozatának az elhunyt özvegyével és családjával való közlését. Ssatmártt, 1902. évi novemben hó 8-án. Pap Géza, polgármester. A havi jelentés tudomásul vétetett s a bizottság elhatározta Vári Antal tanács jegyző em— A főhadnagy ur sajnálja, de nem lánczol — mondá a rendező a loányhoz visszatérve. — No akkor mondja meg kérem neki, hogy ha nem jön ide, én megyek utánna. A főrendező átadta az üzenetei, igy a főhadnagynak akarata ellenére mennie kellett. A főrendező nevét kérve bemulatta a hölgynek. Ez ugyan szeszélyes egy kis baaa —. gondolta — s sietett hozzáfogni a négyes rendezéséhez. — Kérem feiállani! A sor egyik végére állította a főhadnagyot tánczosnőjével együtt, a honnét a négyest rendezni fogja. Talán elakart néhány szót lesni a különös pár beszélgetéséből? Gondolhatta, hogy ők nem olyan közömbösök egymásra nézve, mint a hogy a főhadnagy mutatta. Ebben azonban csalódott. Alig szóltak azok egymáshoz néhány szót. De ez a néhány szó elég volt arra, hogy a főhadnagy feltaláltnak tudja elveszettnek hitt boldogságát. Másnap egész nap együtt sétáltak a parkban s a százados iák árnyában. Felújították emlékeiket, a múltat, annak minden örömét, boldogságát. A fürdő közönség hamar el is jegyezte őket s szinte gyönyörködtek a délezeg főhadnagyban s szépséges menyasszonyában, amint kart karba fűzve, sétálgattak a keskenyebb utakon — kerülve a főutak kiváncsi sétálóit. S a közönség, mintha csak zavarni sem akarná a szerelmeseket, ha szembe került velők, visszafordult. — Tehát enyém lesz? Nem kosaraz ki? Boldoggá tesz?! Azzal az odaadó, mindent feláldozó, mindenről lemnndani kész szerelemmel fog szeretni, mint én magát ?! — Igen. Bácskai-Topolyai Margit amint az estebéd után nyugodni tért, nem tudott elaludni. Hát csakugyan a főhadnagyé legyen? De hiszen akkor az lesz az ő ura és parancsoíója s mi iesz akkor, ha amit ő szeretne, a főhadnagy ellenezni fogja? Ha ő neki is parancsszóra ott kell lenni a tiszti ebédeken és estéken ? Bólékének jegyzőkönyvi megörökítését és a bizottság részvétének az elhunyt özvegyével való közlését. Ezután felolvastatott Dr. Kcresztszeghy Lajos bizottsági tagnak csaknem az összes bizottsági tagok által aláirt indítványa Dr. Chorin Ferencz volt országgyűlési képviselőnknek e város díszpolgárává leendő megválasztásairánt. Indítványát következőképen indokolta: A midőn az épen felolvasott indítvány indokolására az azt aláirt társaim megtisztelő megbízása folytán szót emelek, mindenekelőtt bátor vagyok a t. közgyűlést az indítvány elbírálásánál minden pártpolitikai szempont félretételére hívni, amint azt a t. közgyűlés valóban ritka, helyes politikai érzékkel a város közügyeinek tárgyalásánál mindenkor tenni is szokta. Hangsúlyozom, hogy az indítvány benyújtóitól távol áll minden politikai tendencia, a mit legjobban mutat az, hogy ez indítvány beterjesztésére azt az időpontot választották, a midőn városunk volt országos képviselője az aktiv politika teréről már visszavonult. Ha mégis felemlítem, hogy Chorin Ferencz politikai pályájába volt egy országos nevezetességű momentum, a midőn városunk összes politikai pártjai tüntetőleg s egyhangúlag helyeselték eljárását, ezt azért teszem, hogy kiemeljem, hogy öt sem vezették politikai ténykedéseinél a pártszempontok, hanem azokon félül emelkedve, igaz hazafiui érzéssel egyedül a haza javát tartotta szem elétt. Kevés jóakarója volt t. közgyűlés városunknak, mig más városok elárasztottak a kormány kegyeivel •s emelkedésüket főképen a kormány támogatásának köszönhették, mi jóformán magunkra, voltunk hagyatva s nehéz küzdelmekkel voltunk kénytelenek haladásunk előfeltételeit mondhatnám kierőszakolni. Annál inkább hálásaknak kell lennünk azon férfiú iránt, a ki mindenkor a legmelegebben karolta fel városunk közérdekeit s igaz lelkesedéssel igyekezett azokat érvényesülésre juttatni. A legnagyobb kitüntetés, mefylyel a város rendelkezik, kétségtelenül a díszpolgári oklevél s elismerem, hogy azt könnyelműen osztogatni nem szabad, két jogaink lehet reá, országos érdemek vagy a város közügyei körül kifejtett tevékenység. Az utóbbira utalunk, midőn a t. közgyűlést a benyújtott indítvány elfogadására kérjük. Nem akarom részletezni azokat az érdemeket, melyeket dr. Chorin Ferencz a város közintézményeinek létesítése, fejlesztése körül szerzett, mert köztudomású, hogy mindenkor lankadni nem tudó buzgalommal szolgálta városunk ügyeit s tette ezt még akkor is, midőn a meleg szereteten kívül egyéb hozzánk már nem csatolta. Bizonyára méltó helyet fog dr. Chorin Ferencz elfoglalni azon jelesek sorában, akiket a város díszpolgárai sorába igtatott. És azt tartom, hogy épen azon alkalomból, midőn elemi oktatásunk államosítása, a minél dr. Chorin Ferencznek hervadhatatlan érdemei vannak, befejeztetett és népoktatásunk fejlesztésének oly foka vette a város minden újabb megterheltetése nélkül kezdetét, amelyre felemelni a terhek alatti összeroska- dás nélkül azt mi képtelenek lettünk volna, épen ezen alkalomból mondom indokolt, hogy ez érdem iránt elismerésünket és hálánkat fejezzük ki. Kérem ez indítvány elfogadását. SZATMAR-NEMETÍ. kölni kell az őrnagyáénak s ezredesnének, nehogy sértve érezzék magukat, mert akkor az őrnagy s ezredes az ő urán töltené bosszúját. Ő, aki eddig mindenütt az első volt, ott az utolsó legyen? Az ura ha elmegy a gyakorlatra, neki otthol kell ülni, kerülni a társaságokat, nehogy megszólja a világ. Idegesen ugrott ki az ágyból. — Nem leszek senki szolgája, a magam ura akarok lenni — kiálta. a sötét éjszakába. Világot gyújtott, levélpapírt vett elő s megírta a főhadnagynak, hogy soha se megy férjhez. Amint a főhadnagy másnap reggel felébredt, az előző napon történtek úgy tűntek fel neki, mint egy álom, egy édes álom, de a csókok, melyeket alkonyaikor a parkban kapott szerelmesétől, még most is ott égtek ajakán. Ábrándozásában a szobaleány zavarta meg. A Margit levelét hozta el neki. Izgatottan tépte fél a borítékot, érezte, hogy nem jó hirt hozhat ez a korai levél. Szive sugallatában nem csalódott. Amint a levelet , elolvasta, nyugodtan kelt fel, egyetlen egy szemrehányó hang sem hangzott ajakiról. Mintha semmi sem történt volna, fogott hozzá a pakkoláshoz. Fél óra múlva már utón volt ; bolyongott tovább. Egy év múlva letelt szabadsága s akkorra elintézést nyert az áthelyezés iránt beadott kérvénye is. Nem kellett régi állomáshelyére bevonulnia. Meg csak búcsúzni se ment el régi bajtársaihoz, nem akarta, hogy a régi emlékek láttára ismét felszakadjon szivének már-már heggedő sebe. Ez volt az ő szomorú története — fejezte be elbeszéléséi a főhadnagy — s hangjának rezgéséből tisztán kivehető volt, hogy az elmondott történetnek ő maga volt a hőse. Ez a történet aztán azt is megmagyarázta az asszonyoknak, miért kerüli a főhadnagy a leányok társaságát. kg Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. A belügyminisztériumnak a város közönségéhez intézett azon leirata, hogy a nagyváradi és zilahi bábaképző-intézetek elegendő számú bábákat képeznek ki s igy Szatmáron egy ilyen intézet felállítása felesleges, tudomásul vétetett. Az ipartanácsba jegyzőül Ferencz Ágoston városi I. aljegyző választatott meg. Az Osztrák-Magyar Bank és a város közt létesítendő giró-forgalomra vonatkozólag a közgyűlés a kollektiv jegyzést a polgármesterre és 3 tisztviselőre ruházta olyképeu, hogy két aláirás szükséges a számlák és utalványok érvényességéhez. Az árvaszéki tartalékalapnak törzsvagyonná alakítására vonatkozó tiszti ügyészi indítvány valamint a Kolozsvály, Komka Kálmán, Magos Menyhért, ev. ref. egyház és Tóthné-féle telkek adás-vételére vonatkozó gazdasági szakbizottsági javaslat folyó hó 27-én d. u. 3 órára kitűzendő rendkívüli közgyűlésen fog érdemileg tárgyaltatni. A borsókás sertések kisajátítására vonatkozó szabályrendelet-tervezet elfogadtatott. Lipeczky Elek nyugalmazott gör. kath. tanító nyugdíj-ügyében a jogügyi szakbizottság javaslatát azzal fogadta el a bizottság, hogy az orsz. tanítói nyugdíj-alapból kiutalt 1020 korona évi nyugdijat a város évenkint 200 koronával 1220 koronára kiegészíti olyformán, hogy a város közönsége ezen hozzájárulást nem fogja megtagadni, folyamodó netaláni korábbi elhalálozása esetén özvegyétől és árváitól sem. A ,,Kölcsey-kör“ részére a bizottság a Köl- csey-szobor áthelyezésénél megtakarított 650 korona 26 fillért kiutalta oly czélból, hogy az a szobrot övező tér diszes bekerítésére fordittassék. A Bocskai- és Csokonai-utczai árok megszüntetése tárgyában benyújtott tervet és költség- vetést a bizottság visszaadta a városi tanácsnak azzal, hogy a terveket tegye még egyszer megfontolás tárgyáva s esetleges szakértői vélemények kikérése mellett tétessen újabb javaslatot, mert az általános csatornázás terve előreláthatólag soká fog megvalósulni. A dohánybeváltó-hivatal részére kijelölt városi luezernást a város közönsége késznek nyilatkozott díjtalanul átengedni, de jelenlegi anyagi körülményei nem engedik, hogy ennél nagyobb áldozatot hozzon s ezt a központi dohányjövedéki igazgatósággal közölni rendelte. A szatmár-erdődi helyi érdekű vasút r. t. által a szatmárhegyi vasúti állomások közelében létesítendő két furott kút költségeihez a város 1000 koronával hozzájárul s a kútfúró eszközöket e czélra díjtalanul átengedi. A bizottság kimondta, hogy a város ezen áldozatra csakis oly feltétel alatt kész, ha a szatmár-erdődi vasút kötelezi magát, hogy oly kutakat furat, melyek egészséges, jó és elengedő ivó vizet szolgáltatnak s azok fentarfásáról gondoskodik. Ezután a közgyűlés a nyugdíj választmánynak Morvát Ágoston városgazda és Dudás Ferencz erdő-őr nyugdíjazását kimondó határozatát elfogadta, s özv. Tegze Gáborné részére az özvegyi nyugdijat megszavazta. Végül két hatósági átirat tárgy altatott, úgymint Szepesvármegye átirata a tátrai „Halastó“ ügyében és Budapest főváros átirata a póttartalékosok behívása ellen irányuló felirata pártolása iránt. A bizottság az előbbit hasonló szellemű, az utóbbit módosított felirattal támogatni rendelte. Az utóbbi t. i. azáltal módosul, hogy Budapest feliratát vissza vonta s az ujoncz létszám emelésére vonatkozó uj törvény javaslat napirendről levétele ellen ir fel a bizottság. A Szatmári Köicsey-kör és Dalegylet Nagybányán. Úgy anyagilag, mifit erkölcsileg igen szép sikerű ünnepély folyt le folyó hó 9-én Nagybányán, melyet a Szatmári Kölcsey-kör rendezett, karöltve a helybeli Dalegylettel A ritka szép sikerű ünnepély bizonyítéka annak, hogy a Kultur-egyesületeknek tágas mezejük van és ha az egyesületek csakugyan meg akarnak felelni hivatásuknak, minden lehetőt el kell követniük arra nézve,, hogy törekvéseiknek érvényt szerezzenek. Hogy mennyire nyomot hagyott a helybeli Kölcsey-kör kultur agitácziója Nagybányán, mi sem igazolja fényesebben, mint az a hatás, melyet az ünnepség Nagybánya intelligentiájára gyakorolt, melynek következtében lépések történtek arra nézve, hogy a Szatmári Kölcsey-kör Nagybányán egy fiók-egyesiil'etet szervezzen. A Kölcsey-körnek Nagybányán levő vezető-tagjai arra kérték a Nagybányaiakat, hogy inkább lépjenek be a Kör vidéki pártoló-tagjai közé és egyszersmint kijelentették, hogy a Kölcsey-kör évenkint örömmel
