Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-11-03 / 45. szám
Szalmár, 1902. SZATMAR-NEMETI. november 4. hallgathatjuk el, hogy élhetetlen gondolkozásnak tartjuk, ha valaki a polgári pályára való művelést kisebb értékűnek tekinti a tudományos irányú művelésnél, holott mind a kettő a maga helyén egyenlő, értékes csak a Kozzá való szorgalom ne hiányozzék az espirán- tokban.mert a mai korban a munkától hátborzogatást kapó ember csakhamar nyűge lesz a társadalomnak bármiy pályán is. Szatmár varos derék polgársága igen helyesen fogná fül érdekeit ha saját hatáskörében egy szervezendő áll. polgári iskola érdekében a kellő lépéseket meg tenné. Minél nagyobb szellemi tőkével rendelkezik valamelyik társadalmi osztály, annál biztosabb annak a jövője. A polgárság szellemi tőkéjének megteremtéséhez pedig első kellék: a polgári iskola. A hivatását szerető müveit polgárság az ő iskolája nélkül, nem nagy bizodalommal tekinthet a jövőbe. Csak ott fejlődik egységes irányban a társadalom, ahol az osztályok összetartanak és létkérdésük alapjáról: a megfelelő iskoláról gondoskodni tudnak. A mikor Szatmár polgársága a polgári iskola szervezésének kérdését magáévá tiszi, nem csak önmagát becsüli meg, hanem a fejlődés egyik hatékony eszközének megnyeréséhez segíti e várost. Ezek után még egy kis számadással adósok maradtunk. Ezt is lerójuk. A polgári fiúiskola elhelyezése már magában olyan nagy kérdés, hogy ezt elhallgatni nem lehet, amikor egy ilyen lényeges feladatokra hivatott iskola szervezésének szükségességéről szólunk. Egy központi telek kijelölése — a hova a város minden pontjából könnyen elmehetnek a tanulók — nehezen leküzdhető akadályokba ütközik. De tegyük föl azt, hogy a város ilyen megfelelő telekről gondoskodik s azt a polgári iskola czéljaira át is engedi, akkor a másik és súlyosabb feladati áll elénk : modern iskolaépület építése s annak mintaszerű fölszerelése. Ennek előállítására a város nem képes. Ezt csak az állam vállalhatja magára. — Az épület és fölszerelés 110,000 koronát tevő befektetést kiván meg. Ezért Szatmáron csak áll. polgári iskola szervezéséről lehet beszélni azzal a számítással, hogy óhajaink érvényesüljenek is. Az állami polgári iskolának áll. tanári kar kinevezésére is szüksége lesz. Ezen kívül az évi fen- tartási szükségleteket is fedezni kell. Lássuk tehát a szóban forgó kérdést ilyen oldaláról is. Szerény kezdettel egyelőre 4 tanár kinevezésével czélt lehetne érni anuyira, hogy az átmeneti időben ezek működése folytán az iskola népszerűségre emelkednék. A tanárok fizetésére 11.200 koronát fordítana az állam egyelőre. Az iskola évi költségvetésének fedezeti lapján körül-belül e tételek fognak szerepelni : 1. Tandíj; e czimen egy-egy növendék után 10 koronát számítva befolyhat évenkint: 1600 korona. 2. Beiratási dij; e czimen befolyhat: 160 kor. 3. Évenkint megújuló adományokczimén:semmi. Tehát a fedezet: 1760 korona. Állítsuk ezzel szemben az évi szükségletet a tanári fizetéseken kívül. 1. Hittanárok tiszteletdijai 2000 korona. Sokáig ostromoltam szerelmemmel, mig végre találkozót eszközöltem ki tőle. A randes-vousnak a lakásán kellett volna lefolyni. A pontos, kitűzött időben megjelentem s átadtam névjegyemet a szobaleánynak. A szobaleány gyanúsan mosolygott, mikor átvette névjegyem s bevitte a szobába, honnan kellemes bariton hang hallatszott ki. Csodálatosnak tűnt fel nekem a bariton hang, mikor tudvalevőleg a kis színésznő soprán partikat énekel a színpadon. Kevés idő múlva visszajött a szobaleány s Így szólt: — Asszonyom nem fogadhatja, hanem névjegyére im itt küldi a választ. Ezzel átadott egy kártyát. — A kártya a tök filkó volt. így végződött utclsó szerelmem. 2. Tanári könyvtárra és szaklapokra az egész befolyt beiratási dij 160 korona. 3. írószerekre 100 kor. 4. A tantermek és hivatalos helyiségek füttetése világittatására 600 kor. 5. Belső tisztogatásra 200 kor. 6. Kisebb helyreállításokra 300 kor. 7. Vegyes szükségletekre 400 kor. 8. Iskola szolga fizetésére 600 kor. Tehát az évi szükséglet: 4360 kor. Ezzel szemben a fedezet: 1700 kor. A hiány: 2660 korona. E hiány minden évben államsegély czimén évenkint az állampénstárából pótoltatnék. Ha mindezen összegeket egybevetjük, nem találjuk könnyű dolognak a polgári iskola szervezését. S mindezen által nagy áldozat és nagy jótétemény lesz ez a városra nézve a kormánytól Azonban itt ennek az iskolának mielőbbi szervezését nem csak Szatmár szab. kir. város érdeke teszi szükségessé, mint inkább ezen város helyzete és hivatása az ország északkeleti negyedén. Az országos érdekért az államnak és kormányoknak a megfelelő áldozatot meg kell hozniok. S hogy ezen áldozat gyümölcseit elsősorban Szatmár nyerhesse el, arra csak azt mondhatjuk, hogy e város múltjával ezt kiérdemelte. E múlt kellő garantiát nyújt a jövőre nézve is. Tehát a polgári iskola szervezését anyagi okok nem hátráltathatják ott, ahol ez tőkebefektetés lesz magyar államiságunk biztosítására nézve is. M. F. Halottak estéjén. Borongós őszi hangulat hatja át az ember kedélyét a természet csendes haldoklásának láttára. Szivünkbe csöndes melankólia lopódzik. A nagy Pán, a természet haldoklik. Olyan szürke minden, a táj, az égbolt, sárguló falevelek, hervadt lombok, a letarolt mező, mintha gyászt öltöttek volna. A szürke színek ezer- fele változatát látjuk mindenütt. Csak a síron túli élet sejtelme szürkébb és homályosabb még ezeknél is. Megilletőbb terminust keresve sem találhatnánk a naptárban a halottak emlékére november 2-ikánál. Itt éri el a természet agóniája a tetőpontot. Amit magunk kőiül csak látunk, minden a kimúlásra, a halálra emlékeztet. Szatmáron ősi szokás szerint halottak napján, november 2-ikán este kivilágítják a sírokat a temetőkben. Az idén azonban mivel vasárnapra esett, hétfőn volt a kivilágítás. A megemlekezés kedves halottainkról gyuj- tatja meg velünk a kegyeletes lángokat, melyek a hantok felett lobognak. Azzal szoktak vádolni minket, hogy nagy- jainkat nem becsüljük meg s emléküket nem őrizzük oly híven mint a müveit nyugaton. Ez igaz lehet, de ha máskor nem, úgy halottak Midőn egyszer a szomszéd helyiségben vásár volt, elment oda a szép asszony, elment — és nem is tért vissza többé urához. Csihás uramrak volt ott, a hol a vásárt megtai tották, egy Karacs nevű varga ismeiőse; ezt fölkereste, nem tud e valamit a feleségéről ? — Már hogy is ne ! — hangzott a válasz Karacs uram szájából. — Csakhogy az van a dologban, Csihás barátom, hogy rosszat sejtek. Tegnap láttam itt az asszonyt, még pedig a barkóczi földesurral. Tudja, barátom, a földesur fiatalabb, gazdagabb is mint mi, csinos legény', és aztán hamis az asszonynép! Érti ugye? . . . Szegény Csihás Bálint bizony megértette Világos: az asszony megszökött. A varga fogta magát és elment a barkóczi földes- urhoz, hogy adja vissza a feleségét. A fiatal földesur mitsem akart róla tudni. Tagadta, hogy Csihásné a házában van. Ekkor kinyílt a szobaajtó és Csihásné állott a varga előtt. A földesur azt kérdé tőle, hogy ismeri-e azt az embert t. i. Csihást? — Nem én? sohase láttam, — szólott Csihásné, ki úgy volt öltözve, mint valami úri dáma. — No — monda a varga, — ha másként nem megy, még van egy ut; fölmegyek a királyhoz — igazságért. , Amint mondta, úgy tett. Felment n királyhoz estéjén bizonyára oly fenséges módon nyilatkozik meg a kegyelet, melyhez hasonlót külföldön hiába keresünk. A fővárosban halottak estéjén valóságos bucsujárás indul meg a nagyok sírjai felé. De nemcsak a fővárosban, hanem országszerte fényesen világítják ki a nagyok, de sőt a kevésbé nagyok sírjait is. Nagyváradon láttam egy Ízben Rónay, a nagy tragikus színész, sírjánál megnyilatkozni az őszinte kegyeletet. Azért hozom fel épen ezt például, mert a színművészet a jelen művészete, maradandóbb nyomokatjnem hagy hátra. Ez a művészet a müvészszel együtt sírba száll. Alkotásai nem maradnak fenn, hogy a művész egykori nagyságát hirdessék. Mégis eljöttek felkeresni sírját, melyet egy tört márvány oszlop jelez. Az oszlop két oldalán egy- egy óriási klasszikus triposz állott, serpenyőkkel, melyekből kékes láng csapott fel s a hűvös őszi szél magasan lobogtatta azt. A sirt nagy tömeg vette körül, melynek közepén egy lelkes ifjú szavalt, a szavalat után énekeltek, azután valaki emlékbeszédet tartott, majd ismét énekeltek. Nem sikerült megtudnom, ki világította ki a sirt, azt azonban halottam, hogy a nagy művész elaggot apósa ott él Nagyváradon szerény viszonyok közt. Ugyancsak Nagyváradon láttam halottak estéjén Rulikovszky-nak. a 48-as lengyel hősnek sírjánál egy igen megható ünnepélyt. Mi nem vagyunk oly szerencsések, hogy sirkertjeinkben nagy halottak sírjaihoz zarándokolhassunk, azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyenek nálunk nincsenek. Mindazonáltal úgy általánosságban állíthatom, hogy szebb és meg- hatóbb halottak estéjét nem láttam, mint aminőt nálunk szoktak tartani a hídon túli temetőben. A kerepesi temető mindenesetre szebb is nagyobb is a mienknél, és egyes részeiben különösen remek. Azonban a kivilágítás alig különbözik egy nagyobb szabású temetésnél, miután világos nappal rendezik s mire az est leszáll, már üres a temető. Budán a Farkasvölgyi temetőben este világitanak ki, azonban a temető óriási kiterjedését és a Buda ostrománál elesett honvédek közös sírját kivéve alig különbözik egy falusi temetőtől. Nekem úgy tetszik midőn a mi temetőnk kápolnájánok kis harangját halottak estéjén megcsendülni hallom, mintha azok a hantok, melyek elhunyt kedves halottaink hamvait borítják csak egy varázs szóra várnának, hogy megnyíljanak, s alattuk pihenő kedveseink feltámadjanak, s mintha a porladozó halottak lelkei közöttünk lebegnének; szinte érzem, hogy ők okvetetlenül tudják, látják, mit cselekszünk mi élők az ő emlékezetükre. előadta az esetet. A király magához hivatta a feleket. Eljött a barkóczi földesur, varga feleségével. Az asszony akkor is váltig azt erősítette, hogy Csihást nem ismeri. A varga magával hozott egy pár kicsiny papucsot, melyet nem rég csinált feleségének. A varga- mesíernének pedig olyan kicsiny lábai voltak, hogy megirigyelte nem egy úri asszony. A király súgott valamit Csihás uram fülébe s azután megparancsolta, hogy húzza föl azt az apró papucsot az asszony lábaira. Erre az varga imigyen válaszolt: — Felséges uram, hiába próbálnám meg azt; ez az apró papucs nem menne fel ennek az asszonynak nagy lábaira. Erre kitört az asszonyi hiúság Csihásnéból s igy kiálta ; — Te szólsz igy, Bálint? Hisz három héttel ez előtt készítetted számomra és rá illettek lábaimra : A csel sikerült, Csihásnét elárulta hiúsága és kénytelen volt férjével hazamenni. Sok éven át éltek együtt azután boldogságban. Ezen történet óta 400 év múlt el. Azóta sok minden megváltozott, csak egy maradt változatlanul: az a'szonyi hiúság. Mephisto. Az asszonyi hiúság. Régen, nagyon régen, még Mátyás, az igazságos, uralkodása alatt történt. — Élt abban az időben egy Csihás Bálint nevű becsületes vargamester. Gazdag ugyan nem volt. de mindig volt annyija, a mennyi a saját és felesége megélhetésére kellett. Felesége szép asszony volt, szépségének hire bejárta az egész vidéket. ferfi-szabo-mühelyeből kerülnek ki a legelegánsabb ® ® ® á Elismert pontos ...... íé r“fi»©8töiíyök, melyekhez ugyanott a legjobb JtL ===== és előnyös ===== ® ® ® minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. ............v.-i kiszolgálás! 1 Üzlethelyiség: I>eá.k:=tér ~• jsä?»? u vUtrosliíís^íi Iröiselélbeti» Folytatás a mellékleten.
