Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-10-07 / 41. szám
Szatmär, 1902. SZATMAR-NEM ETI. Októöer 7. Ugyancsak okt. 6-án, a 18 honvéd-tábornok aradi tragédiáján megborzad a világ, még a szolgaság szülőföldje, a bennünket leigázni segitő orosz nagyhatalom is egy élő tiltakozó jellé leszen Ausztriával szemben! Eredmény annyi, hogy ezután a nyilvánosság kizárásával, titokban működik a hóhér! . . . * * * De hát: a legnagyobb vihar is elül ... le- csendesül ... a tigris is jól tud lakni ... a hiéna Is kifárad . . . Haynau vér-uralmának is veget vetett 1850. jul. közepe, megbuktatta a bé- rencz gazdája, a Kamarilla, amely átkos intézményre több oldalról rossz szél fújt. És mi lett Haynauval? A Kamarilla 200.000 frtnyl busás honoráriummal dotálta a magyar nemzeten elkövetett 13 hónapi hóhérkodását, mely összegen ez, itt Szat- mármegyében, népi messze tőlünk, vett egy nagyobb földbirtokot, melyet ma is Haynau-birtok- nak neveznek. De erről és egyebekről majd máskor. Ez alkalommal különösen ti hozzátok fordulok Kedves Tanuló-ifjuság! a ti fogékony ifjú lelketekhez akarok még nehány szót szólni: Az elmondottak után még reszket a szív kebletekben és keresitek a gondolatot, hogy köny- nyitsetek feltámadt érzelmeiteken. Hagyjátok csak! Szent ez az érzelem, mely a mártiromság alakjainak emlékeinél eltölti bensőtöket. Ettől az érzelemtől indíttatva, tegyetek szent fogadást, hegy egykor ti is, mint az 1848—49-ki ifjúság méltó utódai, ha a haza szent ügye úgy kívánná: testtel, lélekkel megvédnétek hazátokat! Hogy majdan ti is, mint az 1848-—49-ki honvédek, ha veszélybe lenne tűzhelyetek, otthonotok, mindenetek: hazátok: megvetve veszélyt, nem törődve küzdelemmel, feláldoznátok mindeneteket és mint a mai emlék-ünnep dicsőült mártírjai, véretekkel is megpecsételnélek tiszta meggyőződésből eredő küzdelmeiteket! Nemzetünk gondviselő Istene pedig adjon hazánknak folyton-foiyvást olyan ifjúságot, a mely idejében megértvén korának intő szózatát, történelmünk magasztos lapjainak példáin lelkesülve, becsülettel szolgálja hazáját! Hogy majdan a ti utódaitok is, midőn a haza szent ügye őket is tettre hivandja: a ti példáitokon gyulva lángra, magasztalással említsék neveiteket! Végül pedig: legyenek áldottak az 1848—49-ki szabadságharczunk hőseinek és vértanúinak hamvai! Az ő drága vérükkel megáztatott haza földje teremjen tartós és áldásos békét, melynek nyomán virágozzék föl édes, magyar szabad hazánk! A polgári iskola kérdése. Szatmár-Németi szab. kir. város fejlődése meglepő az idegen előtt. Aki csak 16 évvel ezelőtt jáit itt ma ugyancsak körül néz, vizsgálódik, hogy valahogyan tájékozódjék a pa- lotaszerü epületek közt, a rendezett utczákort. Legújabban nagy lépést tett e haladni vágyó varos a népnevelés terén is az elemi iskolák államosításával. S ha egyéb dolgokra terjesztjük ki figyelmünket: minden téren haladást találunk, nem véve ki meg a szegények számának nagyobbodását sem; csak egy dolog maradt ma is változatlanul: a polgári iskola szervezésének a kérdése. Sőt ez is változott: eddig csak kérdés volt; ma pedig olyan szükség ez a melynek pótlása halaszthatlan. A két főgimnázium hatalmas apparátussal terjeszt világosságot a városra, annak környékére, sőt messze vidékekre is. De a két kitűnő középiskola bizonyos százaléka — mint a tapasztalat bizonyítja — bő anyagot szolgáltatna egy polgári iskola kellő benépitesére s éppen e nagy százaléknak a gimnáziumokba torlódása kártékony az iskolára, a növendékekre, sőt magara a társadalomra is. Meg kellene tehát szűrni a gimnáziumok növendékeit s e cselekedet után a szűrőben maradt anyagot ... a polgári iskolába önteni — gondoljuk. Hát valljuk be őszintén, ilyen gondolatokkal polgári iskolát alig szerveztethetünk itt, habár szentigaz, hogy Szatmáron épen ez a szűrőn maradt anyag nehezednék annak idején — legalább egy pár évig — a polgári iskolára, hová ilyen állapotok mellett gyermekeinket beadni — szégyenleni fogjuk.*) Ezért a főgimnáziumok növendékanyagának kiszemelésével s a salaknak a polgári iskola felé való távolításával olyan irányban vezetnénk a po'gári iskola ügyét, hogy ez végeredményül a temetőben nyerne örök nyugalmat. Tagadhatatlan az, hogy a gimnázium feladata tudományos pálya felé vezetné növendékeit. Ma a gimnázium kényszerűségből: »mindenes«, pedig a nem tudományos pálya előtt álló növendékeknek gimnáziumra szükségük nincsen. S egyáltalán városunknak sincs arra szüksége, hogy „polgárai“ gimnáziumokat végezzenek félig-meddig — s azután minél többen az urhatnámság érzetének indítása folytán a hivatali főnökök ajtókilincseit kitartóan ostromolják kenyérért; hanem szüksége van reálismeretekkel bőven ellátott művelt polgárokra, akik a kisebb hivatalokra utalás nélkül egyéb dolgokból is megtudjanak úgy élni, hogy a szegénység terjedéséről ne kelljen itt beszélnünk a Kánaánban, a hol egy kis gyakorlati ismerettel és megfelelő szolgalommal az ügyes ember könnyen meggazdagodhatik az ipari, kereskedelmi, vagy ezeknez hasonló más pályán — tisztesseggel. Ha arra gondolunk, hogy a természetes szükségletet ki nem elégítő oktatási rendszerünk mellett városunkban egy polgári iskolának mily nagy hordsrejü feladata lesz: lelkinyugalmunk elvesztése nélkül várni tovább nem lehet a polgári iskola szervezésére, mert minden késedelmet adó nap kézzel fogható veszteség népünkre, városunkra, ha előre is ide számítjuk, hogy ezen iskola — szervezése után — csak több évi erős munkával fogja működési terét azoknak átadhatni, akik rátermettségük folytán keresik majd föl a polgári iskolát és nem azért, hogy — ha már másutt nem lehet — legalább itt nyerjenek kiképzést a — kilincskoptatásra. A polgári iskolának más a feladata. Az iparos, a kereskedő, földművelő polgárok műveltségének oly fokra emelése, hogy ennek erejével föl vehessék a versenyt sőt — a hol lehet — külföldi társaik előtt haladjanak : az erre való képesítés a polgári iskola feladata. Orvosaink, ügyvédeink, tanáraink s általán tudományos pályán működő polgártársaink e hazát anyagi jólétre emelni soha sem fogják magukban, ha ap iparos, kereskedő és más pályán levő polgártársaik egy tekintélyes része megkivantató értelmesség és altalános műveltség hiánya miatt a haladás kerekeit mozgásba nozni nem tudja s elmarad legázolva, nyomorultan, lenézetten, mint akinek egyedüli osztályrészé az alamizsna. A mai ferde felfogás mellett a hivatalnoki k. rt urnák, a kereskedő-, iparos, földműves- osztályt „polgárok“-nak tartja a félmüveltseg; holott igazában a dolgát jól értő kereskedő, vagy iparos valóban is Ur lehet; de a kis hivatalnok — nehéz megélhetés viszonyai, miatt — minden lehet, csak igazi Ur soha! Ma városunk úgy van berendezve iskolákkal, hogy az úri pályára árvíz szerint ömlenek szét minden évben a haza reményei és nem kis mértékben emelik a proletárok számát, — ellenben az igazi polgári elem czélirányos középfokú iskolázottságára egyátalán gondot nem fordítunk, aminek ismét természetes következménye a polgárok tömegének elmaradottságával jaró elszegényedés. E két szélsőség végeredménye tehát egy : a szegénység terjedese. Ennek megakasztására kell a polgári iskola. A város azonban polgári iskolát fen nem tarthat és szükség szerint fokról-fokra nem fejleszthet a mai nehez viszonyok miatt. Nem marad tehát egyéb hátra, minthogy azt is — mint a népiskolát — az állam szervezze. Azonban a mostani államosítással járó teendők bevégzése értünk egyet e tekintetben a czikkiróval. A polgári iskola, ha magába fogadja egy városban, pl. nálunk, azon ifjakat, kiket a gimnázium — mondjuk — leszűr ez nem terhelő anyag a polgári iskolára és nem is jelent semmi megbélyegzőt, hanem azt, hogy az illetők nem a közép és felsőbb iskolai pályára, hanem mondjuk a polgáriskolába valók, akár tehetségüknél akár rátermettségüknél fogva. szerk. előtt a kormány áll. polgári iskolát városunkban szervezni nem egy könnyen fog; megvárja, hogy ez az iskola az áll. el. iskola talajából nőjjön ki. De ha tekintetbe vesszük, hogy tízat- már szab. kir. város elemi népiskolái eddig is eredményes munkát fejtettek ki: mihelyt az áll. iskola épületek rendeltetésüknek át lesznek adva, azonnal előtérbe lép a polgári iskola sürgős szervezése vonatkozó eljárás szüksége is. Az első osztályt már 1903. évben, de legkésőbb 1904. szept. l-ével elkerülhetetlenül meg kellene nyitni. Nagy szerencse városunkra az, hogy vármegyénk kir. tanfelügyelősége szeretettel foglalkozik a Szatmáron szervezendő áll. polgári iskola eszméjével. Óhajtandó, hogy e hivatal munkásságát a polgári iskola mielőbbi sikeres szervezésével is emlékezetessé tegye városunkban. Az első nagyobb lépést siker koronázta; nem maradhat el az eredmény a második lépésnél sem. Akkor városunk nyugodtan nézhet a szebb jövő elé. A polgári iskola szervezését az itteni nagy arányú államosítás méltó befejezésének tartjuk. E nélkül csonka maradna az intézmény. Városunk érdekét szivén viselő közokt. kormányunk és az itteni államosítás körül is nagy érdekeket szerzett tanácsosának jóindulata felébreszti bennünk azt a reményt, hogy az áll. polgári iskola I-ső osztálya 1904. évi szept. l-ével megfelelő utánjárás mellett megnyílhat, Vajha igy lenne! A polgári iskola kédését napi renden kell tartani azzal az előrelátással, hogy amikor a hatóságok figyelmét ily irányban állandóan ébren tartjuk, ugyanakkor megismertessük a szülőkkel a polgári iskola igazi feladatát is, hogy az intézményt jó előre rnegsseressék é* gyermekeiket oda adni ne csak ne szégyeneljék, hanem — amint kívánatos is — minél többen ezt az iskolát keressék föl első sorban, mint a felboldogulásnak legtermészetesebb forrását. Ez az iskola senkit sem predestinál örökös szegénységre. M. F. Néhány szó a villámhárítóról. A folyó évben városunk sok középülettel gyarapodott és még több középület van építés alatt, s jövő évben szintén kilátás van nagyobb szabású középületek felállítására. Ezen kívül a magánépitkezés is oly arányokat öltött, hogy igen aktuálisnak tartjuk Lászió Károly villam- világitási űzemveaető és elektrotechnikusnak felvilágosító magyarázatát, hogy miként óvjuk meg épületeinket a villámcsapás által okozott károktól, miután azt tapasztaljuk, hogy sokan szakavatatlan emberekre bízzák a villámhárítók fölszerelését. Különösen födélkészitok, bádogosok vállalkoznak szívesen villámhárítók felállítására, anélkül, hogy ahoz értenének. Tehát szívesen adunk helyt az alábbi soroknak. A villámháritó elmélete nagyon kevéssé ismeretes, pedig nagyon sűrűn találkoznak vele, miután mindenki szereti megóvni a villámcsapástól és a gyújtásától házát, vagy magtárát és nagyon üdvös is, hogy aki teheti, biztosítsa a ház tájékát. Mert égi háború alkalmával sehol sem biztos s nem lehet meghatározni, hogy itt vagy ott szokott leütni a menykő. Ha például völgyben van a házunk, a szél útját elzárja a hegy és a völgyben a sivitó szél légritka teret idéz elő, ez elég az azon pillanatban czikkázó villámnak, hogy a negatívval, vagyis a földdel egyesüljön és a völgyben levő kis házat lesújtsa. Ha a hegytetőn áll a házunk, úgy a házunk daczol a viharral és ekkor a ház hátulján, vagyis a szel ellenkező irányában tamad légritka tér es a meny kő csak megint eléri a házat; továbbá ha nagy mennyiségű vas vagy víztartály van az épületben. Ügy szinte ha közel van a viz az épülethez, ez vonzza a légköri villamosságot és egy kis szél könnyen idéz elő az épület mögött légritka teret és ismét csak az épületet éri a villámsujtás, miután a levegő erős 'ellenállás és a villám is a kényelmesebb utat keresi, tehát ebből csak az a Folytatása a mellékleten. férfi-szabű-inühelyéíjől kerülnek ki a legelegánsabb ® ® ® íérfi-oitöifí^'oEíj melyekhez ugyanott a legjobb Elismert pontos ; — .... és előnyös © © a minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak. ~=: ===== Üzlethelyiség: 3» sa?., a városháza kiszolgálás!! i
