Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-09-30 / 40. szám
Szatmár, 1902. SZATMAR-NEMET1. és szatmárnémeti város közönségének áldozatkészsége oly dijak kitűzését tette lehetővé, melyekért érdemesnek tartották a budapesti sőt dunántúli urlovasok is a szatmári gyöpön megfuttatni paripáikat. Nem hagyhatjuk emlitét nélkül a hölgyek diját és a báró Vécsey dijat sem. Innen van aztán, hogy a nevezések száma jóval felülmúlta a múlt évieket. Az első futam a mezőgazdák versenye volt. öten indultak a báró Vécsey díjért. Elsőnek érkezett be Laky Lajos helybeli gazdálkodó, második volt Darabán Simon, harmadik Barazsu Péter, negyedik Györgyei, valamennyien saját nevelésű lovaikat lovagolták. Második futam sikverseny. Szatmár város 800 koronás dijáért öten indultak. Elsőnek Szemere Kálmán százados hozta be Liptay Béla „Divingbell“-jét, másodiknak Gróf Merveldt Max „Teretvár“-ja jött be, harmadik Krause Károly „Marcsá“-ja. Bírálat: könnyen nyerve, egy hoszszal harmadik. Harmadik futam vadász verseny. A hölgyek dijáért ismét öten indultak, Szemere Kálmán százados mint maestro vezetése alatt. Elsőnek Galgóczy István jött be „Kedves“-sel, másodiknak bér. Kovács Miklós „Vihar“-ral, harmadiknak bér. Kovács Sándor „Dákó“-val. Bírálat: küzdelemmel első, három hoszszal harmadik. Negyedik futam akadályverseny. Indultak hárman; elsőnek „Divingbell“ jött be, lovagolta Szemere százados. Második Gróf Merveldt Max „Jolán“-ja, harmadik „Marosa“ Bírálat: Tetszés szerint első, nyakhosszal harmadik. Tehát a legnagyobb dijat Liptay Béla vitte el „Divingbell“-jével. Ötödik futam sikverseny. Indultak négyen ; elsőnek bejött Isaák Elemér „Vártlány“-a, lovagolta Szemere Kálmán százados, második Szeőke Ödön ,,Babám“-ja, lovagolta Kállay Szabolcs, harmadik bér. Kováts Jenő „Mirzá“-ja, lovagolta Kovács Sándor. Bírálat: könnyen első, rósz harmadik. Ezen verseny ellen bér. Kovács Sándor óvást jelentett be állítólagos hibás indítás miatt, azonban a bizottság az óvásnak helyt nem adott annyival kevés'obé, mert nevezett a versenyt fölvette. A vasárnapi lóverseny után azt hiszszük senki sem fogja kicsinyelni a szatmári lóversenyeket. Voltak ugyan gyenge kvalitású lovak is nevezve a versenyre azonban az egész verseny nagyban és egészben állott azon a színvonalon, amelyen egy sikerült urlovas versenynek állania kell. HIRE k. — Rendkívüli közgyűlés. A Kováts Béla kir. tan- felügyelő Rákóczi-u'czai telkének óvoda czéljára leendő megvásárlása tárgyában folyó hó 25-ikére rendsziilői háztól s repülni kezdetté! a nagyvilágba, azonban szárnyaid az első röppenéskor megégtek ... A sebet begyógyítottam. Óvtalak, intettelek komoly tanácscsal, szép szavakkal — nem használt. Egyik szárnyad csakhamar újból megégett. A sajgó fájdalmakat ismét begyógyítottam. Kitártam előtted a jövőt. Kö- nyezve értettem meg veled a szenvedő apa igaz fájdalmát, de te vak voltál! Hanyatt-homlok repültél a tüzbe. Megégtél ismét. Élet és halál között menekültél ki a pusztulásból ........“ Átlapozta a többit. Ez utolsó sorokat olvasta: ........Az ut két irányba vezet. Az egyik, nem bírom leírni, hova juttat. Óh édes fiam! vigyázz! nehogy rátalálj. A másik? Istenem! bár ezt választanád a kettő közül!..... Tov ább nem olvasta, szemei könybe lábadtak, szivében gyötrő fájdalom nyilait, megcsókolta a levelet, zsebrevágta, fuldokló hangon, görcsös zokogással sirt a magános szobában. — Apám ! édes apám ! Esküszöm ! soha többé, soha, soha!! II. Évek múltak. Hírét sem hallották, eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Az apa lemondott róla, gyászt öltött s siratta egyetlen elveszett gyermekét........ II I. Kora májusi reggel! Szánalmat keltő kopott, vézna alak közéig felém az Andrássy-uton. Gyűrött és megfakult kabátja hanyagul és feltárva s csünge kívüli közgyűlés tűzetett ki, melyen számosán jelentek meg. A telek megvásárlása iránt a városi tanács tett javaslatot a szeptember havi közgyűlés határozata alapján, ez a javaslat a gazdasági szakbizottság szeptember 24-iki ülésén elfogadtatván, a rendkívüli közgyűlés elé terjesztetettt s 33 szavazattal 20 ellenében határozattá vált. A közgyűlés t. i. elhatározta, hogy a telket eladó költségén óvodának teljesen átalakítva megvásárolja, 66.000 koronáért a kormány jóváhagyásától feltételezetten. — Hangverseny. A lóverseny alkalmából szeptember 27-ére hirdetett hangversenyről Szoyer Ilonka k. a. föllépése elmaradt. Már előre szárnyra kelt a hir, hogy az ünnepelt művésznő nem jön s ennek tulajdonítható a csekély érdeklődés, melylyel közönségünk a hangverseny iránt viseltetett. A hangversenyen Ambrus Zoltánná úrnő, az Operaház énekesnője működött közre több énekszámmal. A műsor elég gazdag és élvezetes volt. A hangversenyt a honvédzenekar nyitotta meg Vagner R. „Rienzi“ nagy nyitányának sza batos előadásával. Ezután Ambrus Zoltánná úrnő éne kelte Gounod »Faust«-jának ékszeráriáját és Leoncavallo »Bohémek« czimü operájából Mimi Pinson dalát; mindkét énekszám nagy tetszésben részesült. Hangversenyeinken a honvédzenekar általános elnevezése alatt névtelenül lépett föl már több Ízben a zenekar első hegedűse, Richter ur szóló játékával, pedig oly virtuozitással hegedül, hogy megérdemli a megkülönböztetést. E hangversenyen Beriot IX-ik hangversenyét játszotta oly művészettel s olyan kedvesen, hogy külön megemlítésre méltó Ezután Szilágyi Dezső ur »A desperát ur« czimű vig monologot adta elő a tőle megszokott komikummal. A következő számot Benkő Miksa zongora-tanár művészi játéka töltötte. Chován Kálmán »Magyar hangulat képek« czimü kompoziczióját játszotta igazi művészi temperamentummal. Ambrus Zoltánné úrnő énekelte még a »Haba- nera«-t a Carmen operából. A művésznő szép iskolája ezen pontnál szépen érvényesült, mintha Bizet kedves zenéje fölvillanyozta volna, a hangja is élénkebben s kellemesebben csengett, mint az első énekszámnál. Az ez után előadott magyar népdal is tetszést aratott. A hangversenyt a katonazenekar zárta be Delibe Coppéliájával. Az automaták bizarr zenéje nem bírta lebilincselni a figyelmet s már a második tételt a csárdást meg sem várva a közönség felkelt s távozott. A hangvereenyen közepes számú közönség vett részt. — Esküvő. Szőnyi Zoltán ur a Szőnyi Ferencz és Fia helybeli kereskedelmi ezégnek beltagja e hó 27-én kelt egybe Schubert Irma úrnővel Schubert Ferencz kassai polgár kedves és bájos leányával. Legyenek boldogok I — A Városi tanács szeptember 23-iki ülésén a Kolozsváron október 12 én tartandó Mátyás-Király szobornak leleplezési ünnepélyére Pethő György gazd. tanácsost és Jankovits János biz. tagot küldte ki a város közönségének képviseletében. — Áthelyezés. Egey Endre honvéd számvevőhadnagy városunkból Egerbe helyeztetett át s uj állomás helyét már folyó hó 29-én el is foglalta. — Egy és más a lóversenyről. A szatmármegyei gazdasági egyesület nagy buzgalmat fejtett ki, hogy a lóversenyt mentői érdekesebbé és vonzóvá tegye s sovány testén. Piszkos s rongyos czipőjéből piros harisnyája látszik. Kezében zsineggel összekötött tört nyelű esernyőt szőrit. Világos nadrága sárosán, tépetten hirdeti gazdája élte viharát Szálkás, földszinü gallérját hanyagul kötött rongy nyakkendő veszi körül. Maga az egész alak a megtestesült szenvedés és nélkülözés . . . Megismertem. Kíváncsian követtem lépteit. Szere- csen-utczán át a Király-utczába, majd villamoson a városligetbe. Leszállt, én is leszálltam, kissé vártatva kötülnéz, majd megindul. A süteményes bódé felé tart. Négy fillértől kellett megválnia. Egy óriás kiflit vett. Száraz, kemény volt ez, de ő jóízűen fogyasztotta el. Ezután a kúthoz ment, kalapjával vizet fogva, ivott hosszasan. Azután neki indult a sűrűnek, lehajolt, valami gavallér eldobott szivatját vette fel. Rágyújtana, de nincs mivel, azonban kis bolyongás után egy matu- randustól kapott tüzet. Iparkodva kifelé tart a ligetből, majd egy vadgesztenyefa lombos árnyékában ledőlt elaludt. Délután öt óráig voltam közelében. Ekkor felébredt és ismét visszament a sátrakhoz. Vacsorát vett. Négyért kenyeret, hat fillérért pedig liptóit. Miután elfogyasztotta, hazafelé indult. A „Wampetics“ előtt azután megállítottam — Szervusz Gabi 1 Megállt. Bámulva néz, majd óvatosan megszólalt. — Kihez iegyen szerencsém? — Hát nem ismersz? Nem emlékszel legjobb barátodra ? hogy a lóversenyre bejövő idegenek városunkban ke'- lemes szórakozást találjanak. Szombaton délután sikerült ügető versenyt rendezett, melyről lapunk más helyén emlékezünk meg. A vidékről s távolabbról érkezett vendégek szórakoztatására, szombat estére nagy szabású hangversenyt hirdetett a gazdasági egylet. Hogy ez alkalomra Szoyer Ilonka le nem jött, az nem a rendezőség buzgalmán múlt, hanem a díva szeszélyén, amennyiben határozott Ígéretet tett, hogy lejön a hangversenyre. Ennek daczára csak az utolsó perezben tudatta, hogy az operánál történt darab változás miatt szombaton nem jöhet. Jóllehet erről a darab változásról a művésznő már tudomással birt akaor, midőn a meghívást elfogadta, esak pénteken tudósította róla a titkári hivatalt, midőn már csaknem lehetetlen volt helyettesítéséről gondoskodni. A nehéz helyzetből Ambrus Zoltánné úrnő szívessége mentette ki a rendesőséget, aki szives volt közreműködésével a hangverseny megtartását lehetővé tenni. így is sokan voltak, kik Szoyer elmaradása miatt színházi jegyeiket visszakérték, és a gazdasági egylet oly gavallér volt, hogy azokat vissza is adta, daczára annak, hogy a hangverseny jövedelméből kellett volna a borkiállitás költségeit fedezni. Elismerés illeti Poszvék Nándor gazdasági egyleti titkár urat, aki legtöbbet fáradozott a versenyek és kiállítás sikerén, beleértve a hangversenyt is. Vasárnap este fényes tánczmulatság zárta be a versenyeket, mely a Pannonia-szálloda nagytermében lett megtartvs igen előkelő közönség részvétele mellett, azonban nagyobb tészt a vármegyéből és a távolabbról jött vendégek voltak képviselve, mig városi közön- ség igen csekély számban volt jelen. A tánczmulatság rendezése a bér. Kovács Miklós és Bartha Kálmán érdeme. — A közegészségügyi szakbizottság pénteken délután ülést tartott, melynek tárgyát a hasonszenvi kórház megszüntetése képezte. A bizottság javasolja a kórház megszüntetését, mivel az eredeti rendelteésé- nek meg nem felel. A homeopátia ma már túlhaladott álláspont, de különben is már rég ideje megszűnt az épület erre a czélra szolgálni, inkább elaggottak és elmebetegek menháza volt az. Mint ilyennek a fenntartása is czélszerütlen és költséges, a város sokkal gazdaságosabban értékesítheti ezt a telkét más czélra. Ennélfogva egy hangulag ment át a bizottságban Jéger Kálmán tiszti főorvos véleményező jelentése a kórház megszüntetése iránt. — Mándy Lajos bankigazgató. Mint értesülünk Mándy Lajos ideiglenesen nyugdijjazott miniszteri tanácsos bankigazgató lesz. Ugyanis a Magyar Takarék- pénztárak Országos Jelzálogbankjának alaptőkéjét fogják felemelni, az intézetet nagybankká fogják átalakítani, mely a Magyar Ipar és Kereskedelmi bankot is magába olvasztaná. Ennek az uj pénzintézetnek elnök-igazgatójává fogják Míndy Lajost megválasztani. — Áthelyezés. Roth Róbert posta- és távirdr- tiszt, ki városunkba huzamosabb időn át állomásozott, saját kérelmére Késmárkra helyeztetett át. — Pénztárvizsgálat. A pénztárvizsgáló bizottság Pap Géza polgármester elnöklete alatt f. hó 27-én délután váratlanul pénztárvizsgálatot tartott, mely alkalommal úgy a közpénztárat, mint a gyámpénztárat a legnagyobb rendben találta. Szeptember 30. E szavakra megvillant a szeme. A múlt emléke megrázta lelkét. Egy kardját csörtető katonatiszt haladt el mellettünk. Szemeit reá mereszté. Mikor pedig a tiszt eltűnik a fák mögött, felém fordult, suttogó hangon kérdé: — Te vagy, Laczi ? — Én vagyok, barátom, én zagyok. Igazán örülök, hogy viszont láthatlak. Egy közel álló kocsiba ültünk és lakásomra hajtattam. Elmondta útközben élete változatos s szomorú történetét. Megkőnyeztem. — Istenem, mi volt, hova jutott. Haza értünk. Felajánlottam egy öltöny ruhát, czipőt, szóval felöltöztettem. Majd vacsoráim mentünk. Láttam, miként elevenedett meg előtte az a szép idő, mikor a fényes éttermek és mulatóhelyek ismert alakja volt. Láttam lelkében a múlt és jelen harczát. Arcza elárulta, hogy föl nyíl t a régi, stb ........ Tíz ó ia volt. Hazamentünk. Útközben pénzt akartam a fiúnak adni. Igen, de hogyan. Vigyáznom kell, hogy meg ne sértsem érzékenységét. Végre kitaláltam a módot. — Gabi — szólék hozzá — én neked tartozom. Emlékszel-e, az utolsó tiszti bálon két tízessel marad- tám adósod. — Igaz — mondá — szemeit lestüve. Restelkedve fogadia el a pénzt. Haza értünk és kis beszélgetés után lefeküdtünk. Reggel hazakisértem. Kiváncsi voltam lakására. Gondoltam, udvari szoba a negyedik emeleten.
