Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-01-28 / 5. szám
VI év. Szatmár, 1902. január 28. 5. sza«r. S'íullAIIAEMETI. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden keddeo. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTÓSEG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf űr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadói irataiban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon^szám 80. h$~ A ragályos betegségek. Városunk, köztudomás szerint, sohasem tartozott azon városok közé, a melyek köz- egésség tekintetében előljárnak. Évente fordulnak elő járványszerüen ragályos megbetegedések, melyek számos áldozatot követelnek. Csak az imént voltak kisebb iskoláink bezárva, 1901. november derekától 1902. jan. elejéig és alig jöttek össze újra az iskolák kis látogatói, ime megint kibontá felettük gyászos lobogóját a halál angyala és remegéssel van teli minden ház, hol kisebb gyermekek vannak. E szomorú alkalomból, hírlapiról tisztünkből megfelelőnek tartjuk, midőn a nagy közönségnek néhány vonásban, bemutatjuk a leggyakrabban előforduló ragályos betegségeknek felismerését és a ragályozás gátlására szolgáló védőintézkedéseket. Az adatokat Dr. Genersich Gusztáv kolozsvári orvosnak „Hogyan óvjuk meg gyermekeinket a fertőző betegségektől" czimü kis, népszerű munkájából vettük át, mely e téren annyira kimerítő és helyes nyomon járó jó kis könyv, hogy egy családból sem volna szabad hiányoznia. * * * »Csupán a fertőző betegségekről fogok szólni, sőt ezek közül is csak a gyermekeink egészségét és életét legjobban fenyegetőket: a difte- riát, a skarlátot, a kanyarót és a szamárhurutot fogom ismertetni. A difteria. Magyarországba a difteria a 60-as években jutott el és a 80-as években már akkora pusztítást okozott, hogy a hivatalos kimutatások szerint évente 13—18 ezer gyermek halt el benne. Az lS93-iki esztendőben különösen dühöngött és 49,441 áldozatot szedett ; azóta némileg csökkent, de még az utolsó évben is átlag 10,000 gyermek pusztul el nálunk difteriában. A skárlát. A skárlát nálunk a 80-as években is évente átlag 5—9 ezer gyermeket pusztított el és különösen 1882-ben vált veszedelmessé, mikor 13984 halálesetet követelt. A 90-es években eleinte kisebb volt a halálozás, 2—5000, 98 óta 10—11000 az áldozatok száma. A kanyaró. Kanyaróban majdnem minden ember megbetegszik; a feljegyzett halálozások száma ehhez képest csekély, mert a 80-as évektől fogva szerzett kimutatásokban Magyar- országban évente csak 3—7000 gyermek pusztult el benne. Csak egy-egy év, milyen az 1887-diki és az 1899-diki, szerepel nagyobb halálozási számmal. (10,000). Hasonlóan kevésbbé nagy halálozási százaléka. mint inkább óriási elterjedése által tűnik ki a szamár hurut, mely ha egyszer valahová eljut, ott óriási számban teszi a gyermekeket beteggé. 1897-ig a halálozás Magyarországon évente 3 és 7000 közt váltakozott, 1897-ben 15,086-ra szökött é.s még 1898-ban is 10,585 volt. Ha a halálozásból kiszámítjuk e négy bántalomban évente megbetegedők számát, úgy Magyarországon évente 40,000 difte- riás, 60—70,000 skárlátos, 125,000 szamárhu- rutos és 150,000 kanyarós gyermek sinlődik. Mindezen es mas fertőző bántál makra nézve jellemzőnek találták, hogy, ha egyszer valahol egyes esetek keletkeznek, axkor ezek közvetlen közelében újabb hasonló megbetegedések fordulnak elé, De hát miképen terjednek is ezek a bán- talmak? Hogy jutnak egyik emberből a másikba? Sokszor a betegség áthurczolása a beteg egyénről az egészségesekre nagyon egyszerűen magyarázható. Könnyen elképzelheti akárki, hogy a skárlát, mely a több gyermekkel biró családnak egyik tagjánál fellépett, megfertőzi a többieket is, mert hiszen ezek a gyermekek egy- | mással érintkeznek, egy levegőben élnek. Még úgy is nagyon könnyen képzelhető ! a betegségnek egyik egyénről a másikra való átterjedése, ha a beteg gyermeket iskola- vagy játszótársa meglátogatja, vagy ha, mint az náT Á R C Z A^_ A női nyelv legendája. (Az ótestamentum nyomán) Megteremtvén pedig az Úr ezt az egész szép világot, mindenféle csínjával, bínjával; minekutána még végezetül, az első ember-párt: Ádámot és Évát, — amiként Írva vagyon, — agyagból összegyúrná, már a hetedik napon Omaga is pihenőre tér vala. Miglen a nevezett emberi halandók teljesen átengedtették e földi rendeltetésüknek. Úgyde, Éva asszony persze, hogy eleve sem állhatja vala meg holmi haszontalan és hívságos szóbeszéd nélkül. Aholott is megeredt az ő nyelvének szóáradatja szerfölötii szaporasággal. Váltig mindhiába, ügyekeznék szegény Ádám a maga férjfiui jogarának súlyával csillapítani a perpat varkodásnak igen nekieredt oldalbordáját. Merthogy a férjfias berzenkedésnek sem volna semminémü fog- ganatja Éva irányában. S ennekutána megesett, hogy Ádám jóilakajtatik vala ama bizonyos paradicsom-almával; amelynek íze nagyon ínny-csiklandó vala. Úgy, hogy Ádám úr ennek következtében csakhamar letépte magáról a fügefa levelét is, — az imposztor! A többit meg nyilvánvalóan tudhatjátok már szerelmetes felebarátaim. Amely szerint t. i. aztán az igazándi paradicsomi állapotok idéztetnek vala elő egymás közölt. Ámbátor Éva asszony, ez a telhetetlen hajlamú fehércseléd, megintelen nem elégli vala meg a további változatosság nélkül és minden házi barátság híjján- val létező állapotot. Hanem újfent nekifogott az oktalan asszonyi lefetyelésnek, ingerelvén még haragvó benyomásokra Ádárnot. Ámde, ami sok, az megis^ sok. És lön ekkoron, hogyhát valójában sok lenne Éva-anyá ík ingerlő kívánsága az ő férje-úrával szemben. Pláne, hogy akkortájt még csupacsak egyedül létezett Ádám, férjfiú az egész kerek világon. Nos, mit gondolsz, nyájas olvasó, hogy mi történt légyen azután? Hát bizony, az történt, miképpen a feiig-meddig összeszikkadt, törékeny agyag állományú női nyelv, az eladdig folyton folyvást való peregtetésnek miatta, tövében kettétörött és azonkép’ kihullott a száj öbléből, esvén le a sárga földre. Imhát Éva-asszony az ő szájával megcsendült ; azaz hegy csak csendesen hebegett és berregett olyas lünk, sajnos, nagyon szokásos, a fertőző betegségben elhalt gyermekek temetésére nem csak családos emberek, de egész családok, gyermekestől elmennek. Miképen történt azonban a fertőzés akkor, ha emlékezetünk szerint a megbetegedő gyermek semmiféle beteg közelébe sem jutott? Úgy, hogy azaz anyag, mely a betegséget közvetíti, nem csak direkte, emberről-em- berre száll át, hanem azt nekünk bármily távolról is, a beteg körül volt tárgyak, eleimi szerek stb. elhozhatják. A pestis terjedését a patkányok közvetíthetik. A patkány a pestises betegtől származó hulladékokat megrágja és mivel a betegség iránt rendkívül fogékony, meg is betegszik, elhull. Az elhullott patkányt felfelja a többi és igy terjed a betegség a patkányok közt, melyek azt egy városban a folyókon, csatornákon, pin- ezéken át, melyekben tartózkodnak, terjeszthetik a nélkül, hogy a pestises beteg maga a késübben megbetegedettekkel érintkezett volna. Mi már most a fertőző anyag, miképen jut be az más emberbe? Némely fertőző betegségek csak úgy olthatok be az emberi testbe, ha közvetlenül érintkezésbe jutunk a beteg testtel, de azok a bán- talmak, melyekkel foglalkozunk, a dtteria, a kanyaró, a szamárhurut, skárlát, úgy is fér őznek, ha a két gyermek, a beteg és az egészséges még csak kezet sem fogott egymással. Itt fel kell tételeznünk, hogy a fertőző anyag repülékeny természetű és a lélegzéssel jut be az orrba és gégébe, mint a szamarhurutnál, a torokba mint a difteriánal és skárlátnál. Ez az anyag légnemű nem lehet, mert akkor, mint a kiömlő gázzal telt szobában, mindenkinek meg kellene betegedni, a ki a beteg környékében van. Vegyi méreg sem lehet, mert hisz azt tapasztaljuk, hogy az érintkezés után napok múlnak, mig a betegség kitör, még pedig előbb enyhébb, hovatovább mind súlyosabb fokban. A betegség fellépésének, sulyosbodásászótagokat, amelyekből ezentúl Ádám semmítsem érthetett vala meg. A nyelvelő életerejében ilyképpen megcsonkított és éktelenül megtört Éva pedig ijedelmének szörnyűséges mivoltában, mit lehetett volna teendő, mintsem- hogy hirtelen fogta a földre lehúllott nyelv-darabot és nyomvást odadugaszolá azt testének egyik arra alkalmatos egyéb nyílásába. Segittetvén még hozzá magának eme betéti művelet körűi az ő férjéve1, Ádám-apánk- kal sajátkezüleg is. — Ugyan, van-e közöttetek valaki, atyámfiai, a ki ama megjegyzett nyilásos helyet nem ösmeiné?! Azonban az asszony ekként minven nyelv híjján lévén az ő szájának öblével, szegény Ádám, — mivelhogy egyáltalán nem tudhatná megérteni az ő élete párját: mély alázattal a földre borúivá, könyörögni kezdett az Úrhoz, fohászkodván emígyen: „Úram-Isten! Te tudod, hogy mit alkottál jól, avagy mit nem. Ámde, óh add vissza az én életem párjának, az én egyetlenemnek, meghibbant nyelvét. Amelylyel hiszen oly bűvösen, bájosan tudta elszólni legalább ez egy szót: szeretlek.“ És a világ teremtőjét megilleté az emberi alázatos könyörgés. És irgalmat gyakorlandó a gyarló porhüvely iránt, szól vala az Úr anrakókáért: Báli idényre legjobbnak bizonyult mintien léteső kivitelben a legnagyobb választékban WÍS1SH Ö¥ÜM posztó és gyapjúszövet üzletében (Szatmár, Oeák-tér 21. sz.) szerezhetjük meg. Valamint a legújabb t>áli m
