Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1902-09-02 / 36. szám

Szatmár, 1902.

______ ‘ _______

Az 1848-iki Kossuth képek olyan sokfélék, hogy e miatt a nagy közönségnek alig lehet fogalma arról, hogy hát milyen volt ifjabb korában ami dicső kormányzónk ; hogy melyik a leghívebb 1848—49-iki arczképe.

Kossuthnak a nyomtatásban megjelent legelső arczképét 1841-ben Eybel rajzolta kőre; Eybel a bécsi Belvedernek képtárőre és hires arczképfestője volt. Ez a legrégibb nyomtatott kép igen szép, de az 1847-től 1853-ig készült Kossuth fényképek és Dauguerrotypek nyomán egész biztosan meglehet állapítani, hogy az Eybel-féle Kossuth kép sem élethü.

A legrégibb, — egy 1847-iki Kossuth Dauguerrotyp fénykép báró Holfert valóságos belső titkos tanácsosnak, az 1848—49-iki esemének hires bécsi történészének és e korra vonatkozó emlékek egyik legnagyobb gyűjtőjének birtokában van Bécsben.

E legrégibb Kossuth fényképről báró Helfert másolatot ajándékozott Gróf Kreith Bélának az 1848—49-iki és Kossuth muzeum alapítójának.

A báró Helfert-féle Dauguerrotyp, a Barabás-féle 1848-ban készült legjobb könyomatu kép és a Kossuth múzeumban levő 3 amerikai Dauguerrotyp fényképek után és emlékezete nyomán festette meg Kossuth Fe- rencz ajándékba Gróf Kreith Bélának Kossuth Lajos 1848—49-iki leghívebb arczképét. Ez ideig ez a legtökéletesebb Kossuth kép.

Ugyancsak Kossuth Ferencz festette meg édes atyjának öregkorabeli arczképét is az élő Kossuthról oly híven, hogy akik a legnagyobb magyart Turinban szerencsések voltak láthatni, azok meggyőződhetnek arról, hogy soha életükben hivebb arczképét nem láttak, mint a minőt Kossuth Ferencz íestett dicső atyjáról.

A fent említett leghívebb képről festett egészen hü Kossuth arczképeket szállíthat a mi fővárosi 1848—49-iki múzeumunk, ha kell azonnal is, mert eladásra készen állanak a következő nagyságokban:

1. Egy térdig festett életnagy Kossuth kép, melynek magassága másfél méter, szélessége egy és egy- harmad méter 230 forint. Van egy 500 forintért is, ez a legdrágább.

2. Egy életnagy mellkép formában festett gyönyörű Kossuth kép rámástól 35 forint. Van készen 50 forintért és 100 forintért, sől egy 170 forintos is, amelyet a hires Meyerhoffer festett.

Kossuth Ferencz a fővárosi szabadságharczi ereklye múzeumnak lestett Kossuth kép másolási és sokszorosítási jogát Gróf Kreith Bélának adományozta, s igy a legtökéletesebb Kossuth arczképeket csakis a budapesti 1848—49-iki Kossuth múzeumtól lehet megvenni, esetleg a fent említett kész példányoknál nagyobb méretekben is megrendelni.

A budapesti 1848—49-iki szabadságharczi ereklye és Kossuth múzeumunkban a világ minden részéből egyezerszáz és tizennégy példány különféle Kossuth kép és hetvenhárom különféle Kossuth szobor van összegyűjtve.

A 73 különféle Kossuth szobor között csakis egyetlen egy szobor van, amelyről egész biztosan tudjuk, hogy elkészítésekor 1854-ben Kossuth Lajos Londonban ült a szobrász előtt.

Egy ilyen életnagy valódi bronz szobra Kossuthnak 460 forintért, egy föszöntvényü hasonló szobor 20 és 25 forintért rendelhető meg múzeumunktól. Egy a fentebb leirathoz hasonló nagyságú 230 forintos olaj- festésű életnagy Kossuth képét múzeumunkon kívül bárhol is csaknem kétszer annyi áron festenek; éppen úgy a 35 forintos, 50, 100 és 170 forintos életnagy mellkép alakú Kossuth festményeinkhez hasonló kivitelű, de nem oly hü képeket, sokkal drágábban készítenem

Olcsó, szolid áraink folytán is bátran kérjük a Kossuth kultusz minden igaz tisztelőjének támogatását.

Az 1848—49-iki múzeumunk a mi dicső hőseink, vértanúink és Kossuth apánk emlékeinek igazi Pantheona.

oZÁT MAR-NEMET í.

A hazaszeretetnek ez iskoláját és templomát támogatja mindaz, aki kiadmányainkból és olajfestményeinkből vásárol a fővárosi 1848—49-iki és Kossuth múzeumtól.

A budapesti 1848—49-iki Ereklye muzeum 12 év óta foglalkozik Kossuth arczképeink; Kossuth szobrainak élethűen való elkészítésével és terjesztésével.

Ezen oknál fogvást Kossuth arczképét vagy Kossuth szobrot jobbat és hivebbet jutányosabban nem készíthet senki más, mint a fővárosi 1848—49-iki és Kossuth muzeum. Ez a muzeum a leghívebb Kossuth képfestményeket és a legtökéletesebb Kossuth szobrokat képes a legolcsóbb áron, ugyszólva félannyiért adni, mint más szobor és képkereskedők.

Kossuth apánk emlékezetének tisztelőit, Kossuth kultuszának hazafias híveit, szóval hazánk lejobbjait kérve kérjük, hogy bármily kivitelű Kossuth szobrokat vagy Kossuth képeket rendeljenek az 1848—49-iki és Kossuth múzeumunktól. (Budapest IV., Városház-utcza 14. szám ) Legfőbb törekvésünk, hogy a legnagyobb magyarnak képmásai mennél hivebb kivitelben legyenek elterjedve az országban mindenütt.

Az uzsora.

A Magyar Gazda-szövetség isméden nagyobb értekezletet tartott az uzsora-kérdésről. Az akció czélja az uzsora-törvény szigorítása és kereskedelmi törvényünk oly kiegészítése, hogy a pénzuzsorán kivül az árú-uzsorát is büntető megtorlás érje.

Az uzsorának legközönségesebb fajtája a pénzuzsora, mikor a megszorult embernek magas kamatra pénzt adnak. Ezt nemcsak az uzsorások, hanem a legtöbb falusi pénzintézet is gyakorolja, mikor a törvényesnél magasabb kamatot szed és azáltal, hogy a hitelezőtől különböző czimeken a kamaton felül vesz egy pár százalékot. De kénytelenek is uzsorás- kodni, részint, hogy a maga osztalék kikerüljön, részint hogy a forgalmi tőke beszerzése miatt nagyobb betéti kamatot fizethessenek.

Az uzsora másik faja az árú-uzsora. Drága és rossz árúczikkel látják el a közönséget és e mellett a mérleg is hamis.

Az uzsora harmadik faja a gat onauzsora. Gabonauzsorát űznek tőzsdei elővételek és gabonakölcsö- nök u'ján.

Az uzsorának ez a három faja iszonyú pusztítást vitt véghez a magyar népben.

Az 1866-iki törvényhozás eltörölte az addig étvényben lévő uzsora-törvényeket és teljesen a felekre bízta, szerződésileg állapítsák meg a kamatlábat. Az uzsorások most azt tehették, ami nekik tetszett. Megszórod emberek mindig voltak és lesznek. A bíróságok 160—290 százalékos követeléseket kénytelenek voltak megítélni.

A tűrhetetlen állapoton az 1877. VIII. törveny- czikk akart segíteni. De nem sokat segített, mivel az uzsora megtorlására nem is tartalmaz intézkedéseket, egyszerűen csak kimondja, hogy a bíróság nyolcz százaléknál magasabb követelést egyáltalán nem ítélhet meg.

Végre megalkották az 1883. XXV. törvényczik- ket, mely annyiban különbözik az előbbi törvényektől, hogy az uzsorát vétségnek nyilvánítja, mely fe- nyitő utón büntetendő.

Ezzel a törvénynyel aztán szörnyen meg voltunk elégedve. A szakminiszterek néha-néha megkérdezték az illetékes köröket, hogy a legújabb uzsora-törvénynek milyenek a hatásai. A felelet persze, hogy mindig az volt, hogy a lehető legjobbak. — Fölösleges tehát oly törvényt megváltoztatni, mely kitünően bevált.

Hát nekünk bizony más a felfogásunk. Mert ha az uzsora-törvény alkalmas lett volna arra, hogy az uzsorát meggátolja, akkor hogyan lett volna lehetmag—B«—MBM3aawMBagc5STi¥ii-ir mull rmri rí niwtímgr «■ mim miirmtii

net, mint ez az előbbi is ne zavarja ki a lelki egyensúlyával a fiatal embert, ha az egyszer annak vezeti magát. Miért az érzékenykedés? Miért a könyörület ? Valami embert találtunk s eszünkbe jut az anyánk, p> dig az — állítólag — mindenkinek szent. No, ha szent, úgy ne sározzuk azt be holmi efféle kicsinyesség által. Különben is mit tudja ön, ki volt ez a hülye nő, akinek minden szavából botlik az erkölcsi romlottság, akinek a leheletétől meg van fertőzve ez a szoba, ahol én az én alakjaimat megteremtem. Honnan tudja, hogy ez becsületes asszony volt s ha mondja, micsoda jogon ? Tudja-e, kit keresett ez a boszorkány itt? Hát a mi kedves kollegánkat, a mi kedves bohém barátunkat, Kerekes Józsit. Mert ennek egy óvatatlan pillanatban — ki védi ma a fiatal embert ? megkeritette a leányát, azt a lányt, aki sem szép, sem kedves; akinek csak az erkölcsi züllöttsége van meg, csak az a nyomorult akarata, hogy ő hirlapirónak legyen a — szeretője.

Úgy fájtak nekem ezek az erős, ezek a káromló szavak, mintha az életem legszebb álmát s minden boldogságát veszítettem volna el. Úgy nem tudtam megérteni, hogy az a becsületes arcz s rajta az a borzasztó kétségbeesés, amelynek a romja ott ült a vörös haj alatt, mind tettetés volt. És vissza vágytam abba a csöndes faluba, ahol még nem ismerék az emberi élet ezerféle szenvedését, nem a botlást, ahonnan felkelés nincsen többé. Vissza vágytam az anyáin ölébe, hogy ott zokogjam el eddig átélt szenvedésem mindenikét s s ne jöjjek többé ebbe a nagy vásárba, ahol szent a becsület, a szépség, a szerelem, ahol árulnak mindent, s csak egyet nem lehet kapni: a tisztességet

*

Egy unalmas téli délután, hogy ismét eszembe ötlött az a kóczos vén asszony, gondoltam, majd felkeresem őket. János ur, a nagy pcsimisla vezetett el a külváros egyik szűk utczájába. Nagy, komor bérház parányi szobac1:Icájában laktak. Amikor beléptem a széles tölgyfa-ajtón, valami átható szag ütött meg. A szegénység bűze, gondoltam s ismét a szegény öreg aszszonyra gondoltam. Hitvány, ócska bútorokkal megrakott szobába léptem, ahol metsző hidegben feküdt egy tömeg, valami szeplős ember-féle. Mellette nyöszörgő gyermekhang. Az asztal mellett a vörös haj ült, mélyen elgondolkodva, vagy talán sirt. A kályhán egy ócska üveg-lámpa égett s valami szomorú, fájó világot vetett arra a családra, ahol még a nyomornál is kevesebb a — becsület.

— Jó estét nénike! Nem ismer ? Én vagyokl Tudja, abból a fényes nagy emeletes házból jöttem, hogy meglássam magukatI Hát hogy vannak? Hogy érzi magát a Magdus, meg az a piczi jószág?

Az asszony meg csak nézett. Komor felhő ült az arczán. Egy régen letörölt köny nyoma volt meg még a redők közt. S amint szólani akart, amint valami szépet, valami jót akart mondani, zokogása csak ennyit hagyott meg belőle:

— A gyalázat -r- a gyalázat...

Megsimogattam azokat a tartós hajszálakat, mintha

csak az én öreg anyámé lettek volna s hogy fájdalmamat ne vegyék észre, hogy ne tudják, milyen gyönge is a fiatal ember, annak pedig nem szabadna gyöngének lenni: beszéltem bátran, beszéltem fájón egy jobb életről, a nyárról, mikor nem kell majd éhezni, mikor minden bokorban szállást ad az a nagy ur, akinek a neve Isten. Az asszony pedig, mintha nem is tudná, nem is sejtené, milyen messze még a nyár, a megváltás: örömmel kezdett a munkához. Letörölte a kö- nyeket s nekem úgy tetszett, mintha ez a néha fényes palota még fényesebb termévé változnék át s nem hittem el, hogy itt a bűn, a nyomor ütött tanyát. Mert ilyen az emberi szív, ilyen a fiatal ember szive.

. . . Aztán elhagytam őket. Mentem az anyámhoz, ahhoz a jó öreg asszonyhoz, akinek én mindene vagyok s megcsókoltam a kezét hosszan, mintha ki akartam volna engesztelni a végzetet, amely olyan nagyon súlyt egy nyomorba, bűnbe sülyedt családot. ..

Károlyi Lajos.

Szeptember 2.

séges, hogy az uzsorások egész vidékeket tegyenek tönkre.

Igaz, az uzsora-törvény kötelességévé teszi a politikai hatóságoknak az uzsorának hivatalból való üldözését, valahányszor nyomára jönnek annak, hogy valamely vidék elszegényedésének az uzsora az oka. De ez is csak olyan Írott malaszt, melynek végrehajtója nincsen.

Nagyon helyén való tehát az uzsora-törvény szigorítására irányuló akció.

De ez még nem elég Azonfelül a népet anyagilag és erkölcsileg erősítenünk kell. Anyagilag és erkölcsileg, hogy boldoguljon. Anyagilag úgy, ha azokról a forrásokról gondoskodunk, melyek a népet olcsó pénzzel látják el.

Erkölcsileg pedig, ha a népet munkára és takarékosságra tanítjuk. A nép erkölcsei meglazultak, igényei megnövedtek és ezáltal az uzsora is könnyebben férhetett hozzája.

Ha megtanítjuk arra, hogy a munka nemeseit és hogy munka és takarékosság nélkül ma alig tud valaki boldogulni, akkor törvény nélkül is kiragadjuk az uzsora kamaraiból. Ellenkező esetben a legszigorúbb uzsora-törvény sem fog az emberi önzésnek, mely forrását képezi az uzsoráskodásnak, gátat emelhetni.

HÍREK.

— Kossuth-iinnep. A Kossuth Lajos születésének 100 éves évfordulója alkalmával tartandó ünnepélyek rendezése czéljából a közgyűlés által kiküldött bizottság augusztus 29-én délután ült össze a városháza kis tanácstermében, az ünnepély sorrendjét a következőképen állapította meg:

Szeptember 19-én lobogók kitűzése jelzi a nevezetes évfordulót s három napon át kitűzve maradnak. Szeptember 20-án este kivilágítás a város ösz- szes utczáin. Szeptember 21-én vasárnap 10 órakor ünnepélyes isteni tisztelet a szatmári ev. ref. templomban; 11 órakor díszközgyűlés a városházán, melyen az elnöki megnyitó beszéd után Dr. Fechtel János emlékbeszédet tart, ezután pedig Kovács Leo bizottsági tag indítványt tesz az emlékbeszéd jegyzőkönyvbe iktatása és Kossuth Lajos arczképének a közgyűlési terem díszítése czéljából leendő megfestetése iránt; délben 1 órakor közebéd a >Pannonia«-szálloda nagytermében, melyen a város megvendégeli az itt lakó 48-as honvédeket; déiután 4 órakor Osváth Elemér tart népies emlékoeszédet a városház erkélyéről, ezen alkalommal a szatmári 2 dalárda énekli a »Hymnus«-! és a »Szózat«-ot.

A bizottság megállapodott abban, hogy az ünnepélyt szeptember 21-én vasárnap rendezi, amikor a nép 'minden rétege részt vehet benne s nem tartja vissza a hétköznapi munka, vagy egyéb foglalatosság.

Továbbá elhatározta a bizottság, hogy meghívja az ünnepélyre a vármegye közönségét és a helybeli hivatalokat és testületeket is.

— Ünnepélyes eskü-letétel. A helybeli állami elemi iskolákhoz kinevezett tanítók és tanítónők aug. hó 30-án délelőtt 11 órakor tették le a hivatali esküt a városház nagy tanácstermében. Az eskü letétele után Kováts Béla kir. tanfelügyelő néhány buzdító szót intézett a felesketett tanítói karhoz, mire Kótai Lajos szép szavakban méltatta ezen ünnepélyes esküvés fontosságát, a történelemből és a társadalmi életből merített példákkal kimutatta, hogy ősidőktől szokása volt a magyarnak minden komolyabb vállalkozását esküvel megpecsételni. így van ez ma is.

Azon ünnepélyes eskü, melyet a tanítói kar az állam szolgálatába lépése alkalmából letett, zálogát képezi hivatása buzgó teljesítésének. Ezen szavakat a tanítói karnak és a megjelent kevés számú, de igen előkelő közönségnek lelkes éljenzése kisérte.

Délben kedélyes bankett volt a Kossuth-kerti kioszkban, hol együtt lehetett látni a tanügy barátait a tanítói karral a fehér asztalnál.

— Nagy-Károly város hivatalos neve. A magy. kir. belügyminiszter 16698—1902. B. M. sz. körrendeletével a város nevét „Nagykái oly“-ban (kötőjel nélkül) állapította meg. Kizárólag és kötelezőleg használandó — ezen írásmód — említett belügyminiszteri körrendelet értelmében — az állami, törvényhatósági községi, — valamint egyéb hivatalos iratokban, pecséteken, bélyegzőkön és jelzőtáblákon, úgyszintén az állami, törvényhatósági, illetve városi rendelkezés alatt álló intézetek és üzemek ügykezelésében a nyilvánossági joggal biró iskolákban használt tankönyvekben és térképeken, úgyszintén ezen iskoláknak a nyilvánosság elé kerülő nyomtatványain, pecsétjein és bélyegzőin, végül közjegyzői iratokban, tekintet nélkül arra, bogy a felsorolt iratok az állam hivatalos nyelvén, vagy más nyelven vannak szerkesztve.

— Új müút. A helyi lapok a megyénkén áthaladó

uj tranzverzális műut kiépítését újságolják. Nem érdektelen tehát felemlíteni azon könnyelműséget, mely a jelenlegi műút javítása körül tapasztalható. Éltekintve a műútra a legnagyobb rendszertelenséggel lerakott kőrakásoktól, a kis fa-hidak felszedése által előidézett anomáliákra óhajtjuk az illető körök figyelmét felhívni. A felszedett hidak helyét feltöltötték, de úgy látszik, hogy azok kikövezéséről nem gondoskodnak és igy sokszor megtörténik, hogy csak egy kissé nagyobb teherrel áthaladó jármű az uj földhányáson elakad és az egész közlekedést fentartja. Jó volna talán, ha az amúgy sem nagy elfoglaltsággal biró útmester urak megsürgetnék a vállalkozót, hogy azonnal és nem hetek múltával köveztesse ki az uj töltést, mi által a nagyon drágán megfizetett kövezetvámnak némi hasznát lássa a fuvarozó közönség és nemcsak költségnek és bosszúságnak legyen kitéve. (Beküldetett).

— Gyászhir. Csepcsányi István és neje, szül. Kerékgyártó Erzsébet, valamint gyermekeik: István, Miklós és az összes rokonság hevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják a jó gyermek, testvér és rokon