Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-06-17 / 25. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉfIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁRVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐI EGYESÜLET“ ÉS A (.SZATMÁR NÉMETI ! IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Me^jelenils; minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre 1 kor. j Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona^-srállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. =========== Telefon-szám 80. —— Nehány megjegyzés. Vonatkozással a helyi lapokban ismételten fölvetett ifjúsági játszó terekre. A közoktatásügyi miniszter sürgetéseire, helyi iskolai életünkben is megindult egy mozgalom, mely hivatva van a város nyakába egy újabb nagy költséget nyomni, a nélkül, hogy erre szükség volna. A mozgalom a helybeli tanuló ifjúság részére állandó játékteret kér, lehetőleg fásitott helyet, künn a szabadban melyet kőiül is kell a városnak keríteni, kuttal, nagy fedett szinnel s egyéb építményekkel ellátni stb. Az ifjúság érdekében, bár városunk közpénztára a kivánt befektetésekre vonatkozólag, egyáltalában nincs azon helyzetben, hogy ily megterheltetéseket könnyen viselne, mégis biztosan tudjuk, hogy közönségünk nem riadna vissza az áldozattól; de egy olyan tervvel, kísérletezéssel szemben a milyen az emlitett, nem lehet, hogy már jó előre’ állást ne foglaljunk és ne figyelmeztessük a közönséget arra, hogy a tervbe vett játék dé'utánok rendezése (a mely a felemlített beépített játékteret kívánja) a vidéki városokat illetőleg — egyéb szempontok mellett is — nem czélszerü. Vegyük csak a dolgot úgy a mint van: A közoktatásügyi minisztérium a fővárosi tanuló ifjúság helyzetéből indul ki. Tényleg: a fővárosi tanuló ifjúság nagyon is rászorul, hogy a szabadban, szabad mozgásokat végezzen. Dehát: hogy jövünk mi, vidéki városok a fővárossal egy kalap alá, hiszen: az a fővárosi tanuló játsz ni sem tud, azt tanítani kell játszani! Annak semmi szabad helye nincs a hol játszók, tehát gondoskoni kell nagy szambád játszó helyről, a melyen az illető ifjúság szórakozzék. A vidéki városokban ellenben, pl. itt a mi városunkban is, játszik az a fiú eleget! Ott vannak a széles utczák, a nagy udvarok, kertek, a városon-kivüli szabad terek, játszhat ott eleget ! Igazán: minálunk mosolyt kelt az olyasmi törekvés, hogy az ifjúság menjen ki, fáradjon ki a szabadba, tegyen meg 4—6 kilometer utat, aztán jól elfáradva fogjon a játékhoz. És milyen játékhoz? Egy olyan játékhoz a melyet könyvből tanul. Játék ez? Ez igazán komédia! A mi ifjúságunk tud játszani. Ezt nem kell játszani tanítani, mint a fővárosi tanulókat. A mi gyermekeink eltanulják egymástól azt a természetes szórakoztató játékot, melynek közepette megpihen a lélek, s a diákságot egy kis önállóságra serkenti. Most pedig azt gondolták ki a minisztériumban, hogy: tanítani kell az ifjúságot, kieszelt körmönfont játékokra, könyvekből! (hogy veszítse el azt a kis önállóságát, természetességét és a gyermek a mi még meg van benne!) És nem tettek külömbséget: a nagy városi diák meg a vidéki városi tanuló között. Tényleg: a fővárosi diákgyereknek kell, hogy a szabadba ki-kijárjon és tanítsák is játszani, mert nem tud — de hogy a mi vidéki városi, vagy falusi fiainkat is játszani tanítsák s a fővárosiak mintájára nagy szabad és berendezétt játéktereket szerveztéssenek velünk is, no ez már igazán nem helyes okoskodás. Az ifjúságba az önállóságot kellene növelni nem pedig miniszteri rendelettel arra törekedni, hogy ez az ifjúságban csökkenjen. Mert: ha mi is azt mondjuk a diákjainknak, hogy most fogtok játszani, játszani pedig igy és ezt fogjátok stb. stb. hát bizony az önállóságot irtjuk ezzel ki a gyermek leikéből és azt a lelki erőt gyengítjük vele, mely arra van hivatva, hogy az ifjúból fejlődő férfit az élet megpróbáltatásai közepeit erősítse, a küzdelemre képessé tegye, a bajokkal szemben türelemre és ellenállásra tanitsa, jellem és önállósági erejét megaczélozza. Az ifjúság testi nevelését igen is úgy a tővárost, mint a vidéket illetőleg, mi is nagyon fontosnak, felette szükségesnek tartjuk, nem mulaszthatjuk el azonban tiltakozni az ellen, ha ez nem megfelelő utakon, módokon történik. Első sorban is: az ifjúság úgy el van terhelve szellemi munkával, hogy: mig a közoktatásügyi miniszter ezen a lélekromboló állapoton nem segit, addig kárba vész bármi egyéb törekvése, mert pl. az itt megvitatott „játék délutáni dolgok “ is csak látszólag játékok, különben terhek azok, még pedig nem is kellemes terhek, mert bennök az ifjúsági játék kedv nem az ifjúság szabad — játszi kedve szerint nyilatkozhatni meg, hanem úgy a mint a felügyelő tanárok parancsolják. Továbbá: a szellemi munkán sincs ezzel segitve, mert a diáknak ezt a délutáni eljátszott időt helyre kell pótolni. T A R C Z A. Mit ér nekem ... Mit ér nekem nélküled az élet: Mit ér nekem az egész világ? Kinek itten minden boldogsága : Fájdalommal gondolni reád. S a szerelem csendes sóhajával Átlehelni hozzád lelkemet, Örömével, fájó bánatával Érted élni, érted halni meg I Oh, ha tudnád, hogy mennyit szenvedek! Azért nem jön ajkamra panasz, Hiszen élvem egy van a világon, A szerelem szenvedése az . . . Szerelemnek édes szenvedése Fűzd örökre hozzá lelkemet, Mert tudom, hogy nincs a földön szív, mely Az enyémnél forróbban szeret ... 1 Báii ismeretség. Szinte lehull a pillám, összeragad a szemem, pedig már 11 óra. Mintha még álmodnám ! Mintha álom lett volna csak az a tündérszép éjszaka, az ezeregy éj egyik éj • szakája ! Nem hiába ábrándozunk mi fiatal leányok az első bálról, de az valami sajátságos 1 Heteken át lázas nyugtalansággal töltöttem az álmatlan éjeket s az a csodaszép világ, a melyet aranyos szálakkal szőttem, mind megvalósult! Mikor beléptem, valami különös mámoritó ambra ütötte meg idegeimet, a mint abban a csillogó-villogó íényességü nagy teremben megcsendült a zene, kábulat ülte meg lelkemet, azt hittem, hogy átbüvöltek egy szebb világbal Milyen világ! Az a zsongás-bongás, az az elmorajló nesz, az a hullámzó tömeg, azt sem tudtam hová nézzek, pedig minden szem engem nézett 1 Mert furcsa is volt ám az! Szinte pirulok 1 Két karom egészen csupaszon, derekam elől, hátul erősen dekoletirozva 1 S milyen ifjakI Csinos deli-legények, mindmegannyi levente, udvariasak, előzékenyek, élvezet velők társalogni ! Még a tánezok is más I Más tánezmesterük lehetett, mint nekünk 1 Én valósággal elvesztém az eszem 1 Egyik ifjú vitt a másik után! A mi eddig meg volt tiltva: mégis öleltek, magukhoz is szorítottak! Jaj mily érzés volt az ! Majd elállt a lélegzetem is, kezdett velem a világ forogni, keblem lelkendezve pihegett s a mikor oly nagyon éreztem a férfikar szorongatását, a fejemet se tudtam tartani, még szemem pillája is lehunyódott. Valami érzés végig bizsergeíte testemet, vérem mintha felforrt volna, szédültem, támolyogtam, mintha kizökkent volna a viiág a sarkából! Milyen mások voltak a férfiaki Szinte választani se tudtam, pedig mama azért adott ide, mert már a tizenkilenczedikbe járok, hát illik főkötő alá kerülni I Ezek között nem volna nehéz választás! Csupa dalia! Hanem azok a, jaj minek is mondjam! Ha eszembe jut, elmegy a kedvem a férjhez meneteltől! Persze még csak az kellene. Egy ur jár a nénihez, aki házasságokkal foglalkozik, ő köti őket, hiszen azt mondják az égben kötik őket! Előáll: kereskedő, ügyvéd, földbirtokos, fogalmazó s Isten tudja milyen emberek, nézzem meg mint a ruhát s ha tetszik legyek a felesége. Képzelem, hogy az az ur mint ír le engem! apja öreg, anyja beteges, öröksége ennyi, hozománya ennyi! S ez tán elég! No nézzed, hogy én legyek hozományom utalványa? I yen emberhez menjek nőül? Nem soha ! Én másként képzelem ezt! Ismerjen meg egy ifjú, hódítsam meg őt, küzdjön értem, szeressen tisztán, önzetlenül. De igy ? Nem is szeret, nem is engem vesz el, hanem a pénzemet 1 Biz én ennek a szerelemkereskedő urnák a jelöltjeit magam elé se bocsájtottam ! Pedig egyikről csodadolgokat beszéltek. Csinos, elegáns, szellemes, udvarias, jó társalgó, megtermett szállegény . . . nem kell, nem kell, csak azért se! Milyen mások voltak azok a legények, a bálon ! Az a szép bajuszu? az? csinos legény 1 Kedves I IzleíhelvisiPri ■ férfi szabó-mühe!yéböl kerülnek ki a legelegánsabb ® ® s férfi-oStöiiyök, melyekhez ugyanott a legjobb © © © minőségű szövetek is nagy raktáron tartatnak, i íoŐlí"-i- í> «•» • * «B*» ' - — ” ----------*----------- * ** ' á íl ismert pontos : = és előnyös kiszolgálás!! t