Szatmár-Németi, 1902 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1902-01-01 / 1. szám
Szatmár, 1902. január I. I. szám. ZAT!IAR-\EUETI TÄPSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-' ' D A R I HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. Bizalom a jövőben. — Újév alkalmából. — „Boldog újévet!“ így szólítják meg ma egymást az emberek: Szegények mint gazdagok. Boldog újévet kívánunk mi is. Kívánjuk, hogy társadalmi életünk igazi fejlődésében, nagyot haladjon városunk az 1902-ik esztendőben. »Igaz«-nak jelezzük az óhajtott fejlődést, mivel: a szinleges, a mutatott, vagy épen képzelt fejlődési állapot, nemcsak hogy nem kívánatos, sőt ellenkezően, ettől társadalmi életünket óvja meg a Gondviselés. Hozza meg az uj év, a városunk életében annyira szükséges vagyoni állapotban való javulást, annyival is inkább, mert ezt nemcsak várnia, hanem joggal követelnie lehet városunk közönségének, hiszen: ismerjük a viszonyokat, melyek fönforognak, ismerjük az embereket, a kik intézik a dolgokat és igy jogos a remény, hogy a viszonyokat olyan mederben intézik, s a közügyek jól felfogott érdekében olyképen, hogy egy esztendő leforgása alatt városunk az anyagiak javulása terén haladást fog feltüntetni. Ily értelemben köszöntünk városunkra, ma, az uj esztendő első óráiban: »boldog újévet !« Hozza meg ez év, a már oly régen és sokszor hangoztatott ipar fellendülését és fejlődésnek indulását. Ez is oly kívánság, mint az előző; ennek teljesedése sem a vak sorstól függ: mi tartjuk kezünkben a legtöbb eszközt arra, hogy magyar iparunk és fejlődő gazdag iparunk legyen ! Csak nézzünk szét: az a rémséges nagy áru sok játék csupán, melyet a karácsonyi ünnepre gyermekeinknek vettünk, ha itt készülne nálunk, nem lendülne-e vele nagyot a kézmü ipar? Hány ezer ember kereshetne abból kenyeret, aki most, munka híján nem dolgozik, ha- pl. volna nálunk egy pár jól berendezett faipar és kézmű telep? Annyit hallottunk mar a beszédbői, hogy „városunkat emelni kell,“ hogy »ilyen, meg amolyan gyár kell Szatmárnak« stb. Aztán mit kapott Szatmár? Sok beszédet, de egyebet nem, mert nem kapaszkodott bele kellőképen a város a segítő karokba, vagy nem volt kéllő kitartása a hajszában. Oly értelemben kívánunk hát »boldog újévet« városunknak, hogy azok, a kik a közügyek élén állanak, ismerve, átérezve városunk közszükségleteit, azok iránt igazi, kitartó lelkesedést fognak tanúsítani és mindent elfognak követni arra nézve, hogy: ne csak ígéretek hangozzanak el városunk fejlődését illetőleg, hanem azok, a mi haladásunkra, anyagi mint erkölcsi hasznunkra, testet is öltsenek. Kívánjuk, hogy a mi annyira terhelő az emberekre, mindenkire egyaránt, a kinek van valamije, hogy: az adók reformáltassanak é? a humaniszmus nevében találjon irgalmat, kegyelmet az adófizető polgárság, hiszen: az adónemek részint oly sokfélék és oly magasak, hogy ha ebben javulás’ nem következik be, a túlfeszített húr sorsára jutunk. Oly értelemben köszöntünk tehát, ez uj év első óráiban, városunkra, hogy: vajha az 1902-ik év képezné az emberiség életében azt a forduló pontot, melyhez — egyebek között a már sokszor hangoztatott adónemek üdvös relormja is fűződik. Hozzon közelébb egymáshoz bennünket az uj esztendő. Döntögessük le a sokféle választó falat, melyek a társadalomban az embert — embertársától elválasztják, elszigetelik, magának a társadalomnak, az emberiségnek a kárára. Az anyagias, önző lelkek sötétjét derengje át a szeretet fénye, hassa át ennek melege, mert csak igy lehet ennek, hogy: »boldog újévet« értelme, különben: az egész merev formaság és semmi értéke sincs! Ettől az eszmétől, ez érzelemtől áthatva kivánunk városunk közönségének: boldog uj évet! Újév, uj remények, uj csalódások. A múlt komor emlékét elűzte a jövő reménysége- És vigadnak az élők. És örülnek a haldoklók, hogy megérhették az Újévet, a reménység napját .,.,. Ezerkilenczszázkétszer fordult az idő kereke. Ezer- kilenczszázkétszer reménykedett az emberiség az -„Újévben.* És a miriádok között nem volt soha egy ember sem, aki megelégedéssel gondolt volna vissza a letűnt évre. Talán sohasem imádkoztak az emberek oly buzgón a remények teljesedéséért, mint ma, az 1902-ik év küszöbén. Hiába tagadnánk, hiába palástolnánk : a nyomor sohasem öltött oly óriási mérveket, mint napjainkban. A sors sohasem kevert öltönyén oly sötét színeket, mint az elmúlt évben. Általános elszegényedés lassú betegsége őrli a társadalom idegeit. Az_ elmúlt év halálán megszületett az Uj-esztendő. A reménység bearanyozza az Újév ünnepét, glóriát von köréje és úgy mutatja meg a szenvedő emberiségnek. Nos hát ez a glória hamis ! Hamis, mert csalfa remények színeivel szőtték ! Addig, mig a társadalom megelégszik azzal, hogy a puszta reménységgel akarja meggyógyítani a szenvjdőket és a nyomorgókat, addig nem érkezik el soha olyan Újév napja, midőn az emberiség megelégedéssel gondolhat vissza a meghalt esztendőre. Ébredjen már egyszer kötelességének tudatára a a társadalom 1 Nyújtsa ki karját igazán a szüköiködők- nek és nyomorultaknak, emelje fel őket és ne hagyja a vak remények dib-dáb játékszeréül, mert a remények szülötte a csalódás, ez pedig az elkeseredés bölT Á R C Z A. Szoyer Ilonka Szatmáron. — Saját tudósitónktól. — A szatmári színháznak január 4-én és 5-én, szombaton és vasárnap rendkívül érdekes vendége lesz: Szoyer Ilonka, a tüneményes hangú, bájos, fiatal í szubrett primadonna, a ki másfél hónap óta a vidék nagyobb városaiban aratja óriási diadalait. A sugár termetű, szép szőke jelenség egymás j után hódította meg Kassa, Debreczen, Pécs és Arad i közönségét. Várták őt eközben Temesvárit, Szegeden, j Pozsonyban, de sehová se mehetett, mert ahol játszik, három-négy, sőt öt-hat estével meg kell toldania fel- j lépéseit, úgy elkapkodják mindenütt a jegyeket s oly lelkesen ünnepük minden városban. Olvastuk vidéki diadalutján a kassai, debreczen^ pécsi és aradi lapokat : mindenütt forrongás támadt j Szoyer Iloaka tüneményes művészetének hatása alatt, i Szinte hihetetlen, hogyan volt képes a művésznő egy hónap alatt huszonhatszor játszani, mikor minden este minden énekszámát, minden jelenését kétszer-három- szor meg kehett ismételnie. Ahol eddig Szoyer Ilonka megjelent, mindenütt áttörte korlátlan uralmát a Szoyei-láz. A közönség eiő- j adások után ünnepelve kisérte hazáig, a szinügvi bizottságok, kaszinók, társas körök, előkelőségek ünnepelték és az operettekben a színészek hódoló verseket énekeltek róla. íme ezekből mutatóba egy Vuncsi- kuplé : Másfelé már zord idő jár, Érzik a telet ; De minálunk csoda történt: Itt a kikelet! A közönség vére pezsdt-1 Mindekfölött, Színházunknak Budapestről Üdvöskéje jött. Szép, szép, csakugyan a Szoyer Ilon, Szeme tűz, dala gyöngy, arcza liliom ; Vele jár a tavasz meg a teli ház, Mely most csupa láz, láz, láz, láz. Legendákat mesélnek a művésznő egyé: i bájosságáról, zseniális kedvességéről ; de minden Demosthe- nesnél szebben beszél az ő rendkívüli s-mész-tehetsége s hangjának ezüst csengése, bűvös lágysága, mesteri iskolázottsága. ség igy egyesüljön : az operett szerep finom, elmés, déczens előadására való játékmüvészet, az alak bája, a ruhák pazar pompája és a legnehezebb operai feladatok megoldására is alkalmas nagy terjedelmű, kristálytiszta hang, mely egész a magas esz-ig, f-ig mesés könnyűséggel képes fölemelkedni. Ünnepe lesz tehát a szatmári színháznak, midőn Szoyer Ilonka január 4-én szombaton a Bőregérben mint Rozalinda és január 5 en vasárnap a New-York szépe czimszerepében t llép. Valószínű, hogy ily kapósak még sohase voltak a színház jegyei, mint ezúttal lesznek. Kassán, Débre- czenben, Pécsett, Aradon valóságos harcz folyt minden Szoyer-előadásra a jegyekért. Az összes helyeken kívül pótszékeket kellett berakni s még a zenekarba is be- protezsáltatta magát egy-egy lelkes színház látogató. Megjósoljuk, hogy Szatmáron is igy lesz ; kicsinek fog bizonyulni ezúttal a szatmári színház. Szoyer Ilonka mind a két estén hires énekbetéteivel fogja gazdagítani szerepét és elénekli nálunk is világhírű stakkato-polkáját, melyben hangjának tüneményes virtuozitása valóságos boszorkánytánezot jár az énekművészet legmagasabb régióiban. Szatmári vendégszereplése után Szoyer Ilonka visszatér Budapestre, a hol a királyi operában január 12-én lép föl először. Ritka eset, hogy valakiben két rendkívüli képesBáli idényre legjobbnak bizonyult fekete * szalon szöveteket minden létező kivitelben a legnagyobb választékban wmmm gyuiiA posztó és gyapjúszövet üzletében (Szatmári Deák-tér 21. sz.) szerezhetjük meg. Valamint a legújabb foáli mtíllénsrels:*
