Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-14 / 20. szám
V. év. Szatmár, 1901. május 14. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMAR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meójelenil^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: igész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Városi közgyűlés. 1901. május 13. A május havi közgyűlés tegnap d. u. a városatyák nagy számú jelenléte mellett tartatott meg. A közgyűlésen, a főispán és polgár- mester, mint értesülünk betegségök miatt a megjelenésben akadályozva lévén, Pap Géza főjegyző elnökölt. A tárgysorozat felolvasása után, mely szokás, eddig legalább nem volt gyakorlatban, a polgármesteri havi jelentés olvastatott. Kiemeljük belőle, hogy a helyi sajtó és az iparosok felszólalása alapjan a polgármester a vigadó építőjével tárgyalt az iránt, hogy azon munkák, melyeket helyi iparosok is -elkészíthetnek, ezek által készíttessenek, amit a vállalkozó mégis Ígért. A kaszárnyák épitése ügyében a tárgyalás folyamattan van. Valamint az iránt is a kormánynyal, hogy városunkban egy dohánybeváltó intézet létesittessék. Tervezi a kormány azt is, hogy városunkban egy állami menhely állíttassák fel a szegény gyermekek számára, mihez képest a városi szegény alapokról a kormány a kimutatást felkivánta, polgármester pedig kilátásba helyezte, hogy e czélra a régi honv. laktanya átbocsáttatik. A jelentést a közgyűlés tudomásul vette. A jelentés után felolvastatott a vállalkozónak a polgármesterhez intézett levele, melyben kijelenti, hogy a Vigadó építésénél a helybe'i iparosokat lehetőleg figyelembe veszi. Vékony biztatás, de hát reméljek iparosaink a legjobbat. A tanácsi előterjesztések tárgyaltatván, a közkórház a kórházi pénztár terhére, a piszkosabb munkák végzésére 16 K. havi fizetéssel egy nő cseléd alkalmaz- tatasa engedélyeztetett. Ratíáes Kálmán a községi kötelékbe 40 kor. telepedési dij lefizetése mellett felvétetett. Tudomásul vette a közgyűlés a tanács azon jelentését, hogy a kórházi pénztár megvizsgáltatott, rendben találtatott, hogy Makay Sándor rendőrtiszt az ellene folyt fegyelmi vizsgálat alapján dorgálásra ítéltetett; hogy a számadási mellékletek a megőrzendő fontosabb iratok kivételével a szabályrendeletek intézkedéséhez képest 1887—890 évekről megsemmisittettck. Tudomásul vétetett a főerdész jelentése az erdei termékek termelésének befejezésé- séről és számbavételéről. A különbség az eredmény és előirányzat között mintegy 500 K., de remény van reá, hogy ez is behozható lesz. Tudomásul vette a közgyűlés főszámvevő referálása alapján a házi pénztár és alapok múlt évi számadásáról szóló jelentést, melyből kiemeljük, hegy a vagyon-sza- porulat a múlt évben 36.945 K. 25 fillér, a város tiszta vagyona 7 millió 340 ezer 188 K. 07 fillér. Nagyobb vita a villamvilágitási alap számadásánál keletkezett. Teitelbaum Herman kiíogásolta, hogy az értékcsökkenés czimen szereplő mintegy 47 ezer kor. a számadásban teherként vezettetik s igy a bevételt csökkenti, holott ez a városnak, midőn a villamvilágitás eladását is tervezi, nem lehet érdeke. Dr. Kelemen Samu szerint az egész egy kis szépséghiba, kendőzés; főjegyző szerint, ha e tétel teherként nem vezettetik, a a közpénztárnak vissza kellene azt a villamvilágitási pénztár számára fizetni. Dr. Vajai Károly szerint ez eljárás a mérleget tulajdonképen nem érinti, mert ha a tétel teherként nem vezettetik, akkor ezt a" felszereléseknél értékcsökkenés czimén le kellene irni. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés ésjutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok man adatnak vissza. ______________Telefon-szám 80. ng-_________ Elf ogadta a közgyűlés az árvapéuztár múlt évi számadását is, mely szerint fedezet 590.817 K. 87 f. Árvák követelése 570.096 K. 50 f., tartalék-alap 27.021 K. 36 f. A közkórház múlt évi számadás, jelen évi költségvetése szintén elfogadtatott. Az ápolási dijak ez évben is napi 1 K. 40 fillérben állapittottak meg. Hatvani Péter és neje azt kérelmezik, hogy az ovoda egyesület által az ő részökre gyűjtött 4000 kor. nyugdij alapítvány betáblázás ellenében részökre kölcsön adassék, természetesen nyugdíjazásának esetén az alap kamatairól, a mennyiben azt akkorára vissza nem fizetnék, lemondanak. A közgyűlés a kérelmet, tekintettel folyamodó 40 éves hűséges szolgálatára, teljesítette. Többen azon nézetben voltak, hogy a kérdéses összeg, mint közpénz, csak is rendes biztosíték mellett adható kölcsön. Tiszti ügyész azt vitatta, hogy itt nem közpénzről és kölcsönről van szó hanem arról, hogy egy alapítvány melynek kamatai különben is az árvákat illetik, az árváknak, eléggé megfelelő biztosíték mellett rendelkezésökre bocsátassanak. Végre is a közgyűlés 1 szó töbséggel akérelemnek helyt adott. A hegyközségi számadás és a hegyközségi rendtartás módosítása tárgyában tett előterjesztés némi módosítással szintén elfogadtatott. A módosítások körül megemlítjük, hogy a hegybíró fizetését a választmány szabja meg évről évre a fizetés azonban 600 írtnál több nem lehet. Továbbá, hogy a lovak, szarvasmarhák sertések szárnyas állatok zárva tartandók, kutyák tartására az elnök adhat engedényt, de azok dónáttól szüretik zárva tartandók. A tanácsi előterjesztések letárgyalása után bejelenti főjegyző, hogy az árvapénztári kezelési szabályrendelet, a közgyűlés T Á R C Z A. r Édes anyám nevenapjára. Meglennék békében Teljes életemben, Csak egyszer lehetne Szárnyakat nevelnem. Csak egyszer, csak egyszer Minden esztendőben, Mikor a fényesség Napja lemenőben. Felöltenném titkon, Hogy senki ne lássa ; Elszállnék esendesen A szülői házra. Megverném ablakát Annak a kis háznak, Ahol szeretteim Békésen tanyáznak. Ahol testvéreim Jó apámmal egyben Anyámat köszöntik Szívből, szebbnél szebben. Elmondanám én is Köszöntő versemet. . . . . . Nincsenek szárnyaim; Repülnöm nem leheti így hát élek távol A szülői háztól . . . Gyermek-szivem tüze Idehaza lángol. Megérti az Isten, Ha szivemből kelve Nem otthonról száll is Fel a magas égre. Jó néven veszi, ha Szeretetből támad . . . S megáldja . . . Áldja is Az édes anyámat. Szilva István. Első szerelem, Mindennap találkoztam vele. Úgy hittem, hogy végtelen unalom tanyája lesz rám nézve az az elhagyott fürdő. Mikor megérkeztem, po etikus lelkem boldogságot talált a festői fekvésű türdőben. A hegy tövében elterülő lombos fák, a kanyargó utak, a kristálytiszta csobogó patak 1 az ódon fürdő épület, amelynek előrészét foly- ondor futotta be, mind-mind olyan szokatlan, érdekes, kedves kép volt előtttem. Legszívesebben időztem a sűrű bokrokkal körülvett völgyben, amely a fürdőépülettől feküdt alig száz lépésnyire. Üdülni, pihenni jöttem ide s ezt a fásult, hideg szivet lázba hozta nyugalmamat izgalommá változtatta az a szép, az a csodás jóságu leány, akit itt láttam s a kit itt ismtrtem meg először. Attól a percztől nem érdekelt többé a szép vidék, a gyönyörű park, szivem meg szólalt, a nyugalom kiköltözött belőle s helyét egy izgalmaiban is édes, csodás érzés foglalta el. Szerelmes lettem. Szerelmes abba a szép leányba, a kit sugár termettel, aranysárga fürtökkel, csillogó kék szemekkel, piczi kis tűzpiros ajkakkal és mesés kedvességgel áldott meg végzete. Itt a patak partján, ezen a helyen láttam először. Már nem is emlékszem, csak arra, hogy nagyon gyorsan mert az ismeretség és három hét óta találkoztunk mindennap anélkül, hogy egyébről, mint a kis fürdő s vidéke szépségeiről beszélgettünk volna. De tegnap mikor elvált tőlem, erősebben dolgozott a szivem, mintha sarkalt, zaklatott volna arra, hogy szerezzem, meg, adjam vissza felzaklatott nyugalmát. A nyugalmát? . . . igen igen, ...........vissza adom. E rős az elhatározás bennem, tovább nem várok, ma nyilatkozni fogok előtte. És, hogy ez az elhatározás megérlelődött bennem, ide űzött a szivem, itt láttam meg először, itt találkoztam vele mindennap itt akarok ma is előtte nyilatkozni. Megmondom neki, hogy minden nyugtalanságomat ő teremtette meg, adja vissza régi nyugalmát, csendességét ennek a felzaklatott szivnek. Szerettem, mint ahogy egy igazán érző szív minden melegével a szerelmére képes. Ha az igaz érzelem szavaira nem indul meg, leborulok előtte s könyörögve kérem egyetlen szavát. Azt a boldogító, üdvötadó szót.
