Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-14 / 20. szám

V. év. Szatmár, 1901. május 14. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMAR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Meójelenil^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: igész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Városi közgyűlés. 1901. május 13. A május havi közgyűlés tegnap d. u. a városatyák nagy számú jelenléte mellett tartatott meg. A közgyűlésen, a főispán és polgár- mester, mint értesülünk betegségök miatt a megjelenésben akadályozva lévén, Pap Géza főjegyző elnökölt. A tárgysorozat felolvasása után, mely szokás, eddig legalább nem volt gya­korlatban, a polgármesteri havi jelentés olvastatott. Kiemeljük belőle, hogy a helyi sajtó és az iparosok felszólalása alapjan a polgármester a vigadó építőjével tár­gyalt az iránt, hogy azon munkák, me­lyeket helyi iparosok is -elkészíthetnek, ezek által készíttessenek, amit a vállal­kozó mégis Ígért. A kaszárnyák épitése ügyében a tár­gyalás folyamattan van. Valamint az iránt is a kormánynyal, hogy városunkban egy dohánybeváltó intézet létesittessék. Ter­vezi a kormány azt is, hogy városunk­ban egy állami menhely állíttassák fel a szegény gyermekek számára, mihez képest a városi szegény alapokról a kormány a kimutatást felkivánta, polgármester pedig kilátásba helyezte, hogy e czélra a régi honv. laktanya átbocsáttatik. A jelentést a közgyűlés tudomásul vette. A jelentés után felolvastatott a vál­lalkozónak a polgármesterhez intézett le­vele, melyben kijelenti, hogy a Vigadó építésénél a helybe'i iparosokat lehetőleg figyelembe veszi. Vékony biztatás, de hát reméljek ipa­rosaink a legjobbat. A tanácsi előterjesztések tárgyaltat­ván, a közkórház a kórházi pénztár ter­hére, a piszkosabb munkák végzésére 16 K. havi fizetéssel egy nő cseléd alkalmaz- tatasa engedélyeztetett. Ratíáes Kálmán a községi kötelékbe 40 kor. telepedési dij lefizetése mellett felvétetett. Tudomásul vette a közgyűlés a ta­nács azon jelentését, hogy a kórházi pénz­tár megvizsgáltatott, rendben találtatott, hogy Makay Sándor rendőrtiszt az ellene folyt fegyelmi vizsgálat alapján dorgálásra ítéltetett; hogy a számadási mellékletek a megőrzendő fontosabb iratok kivételével a szabályrendeletek intézkedéséhez képest 1887—890 évekről megsemmisittettck. Tudomásul vétetett a főerdész jelentése az erdei termékek termelésének befejezésé- séről és számbavételéről. A különbség az eredmény és előirányzat között mintegy 500 K., de remény van reá, hogy ez is behoz­ható lesz. Tudomásul vette a közgyűlés főszám­vevő referálása alapján a házi pénztár és alapok múlt évi számadásáról szóló jelen­tést, melyből kiemeljük, hegy a vagyon-sza- porulat a múlt évben 36.945 K. 25 fillér, a város tiszta vagyona 7 millió 340 ezer 188 K. 07 fillér. Nagyobb vita a villamvilágitási alap számadásánál keletkezett. Teitelbaum Her­man kiíogásolta, hogy az értékcsökkenés czimen szereplő mintegy 47 ezer kor. a számadásban teherként vezettetik s igy a bevételt csökkenti, holott ez a városnak, midőn a villamvilágitás eladását is tervezi, nem lehet érdeke. Dr. Kelemen Samu szerint az egész egy kis szépséghiba, kendőzés; főjegyző sze­rint, ha e tétel teherként nem vezettetik, a a közpénztárnak vissza kellene azt a villam­világitási pénztár számára fizetni. Dr. Vajai Károly szerint ez eljárás a mérleget tulajdon­képen nem érinti, mert ha a tétel teherként nem vezettetik, akkor ezt a" felszerelések­nél értékcsökkenés czimén le kellene irni. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés ésjutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok man adatnak vissza. ______________Telefon-szám 80. ng-_________ Elf ogadta a közgyűlés az árvapéuztár múlt évi számadását is, mely szerint fede­zet 590.817 K. 87 f. Árvák követelése 570.096 K. 50 f., tartalék-alap 27.021 K. 36 f. A közkórház múlt évi számadás, je­len évi költségvetése szintén elfogadtatott. Az ápolási dijak ez évben is napi 1 K. 40 fillérben állapittottak meg. Hatvani Péter és neje azt kérelmezik, hogy az ovoda egyesület által az ő ré­szökre gyűjtött 4000 kor. nyugdij alapít­vány betáblázás ellenében részökre kölcsön adassék, természetesen nyugdíjazásának ese­tén az alap kamatairól, a mennyiben azt akkorára vissza nem fizetnék, lemondanak. A közgyűlés a kérelmet, tekintettel folya­modó 40 éves hűséges szolgálatára, telje­sítette. Többen azon nézetben voltak, hogy a kérdéses összeg, mint közpénz, csak is rendes biztosíték mellett adható kölcsön. Tiszti ügyész azt vitatta, hogy itt nem közpénzről és kölcsönről van szó hanem arról, hogy egy alapítvány melynek kama­tai különben is az árvákat illetik, az árvák­nak, eléggé megfelelő biztosíték mellett rendelkezésökre bocsátassanak. Végre is a közgyűlés 1 szó töbséggel akérelemnek helyt adott. A hegyközségi számadás és a hegy­községi rendtartás módosítása tárgyában tett előterjesztés némi módosítással szin­tén elfogadtatott. A módosítások körül megemlítjük, hogy a hegybíró fizetését a választmány szabja meg évről évre a fizetés azonban 600 írtnál több nem lehet. Továbbá, hogy a lovak, szarvasmarhák sertések szár­nyas állatok zárva tartandók, kutyák tar­tására az elnök adhat engedényt, de azok dónáttól szüretik zárva tartandók. A tanácsi előterjesztések letárgyalása után bejelenti főjegyző, hogy az árvapénz­tári kezelési szabályrendelet, a közgyűlés T Á R C Z A. r Édes anyám nevenapjára. Meglennék békében Teljes életemben, Csak egyszer lehetne Szárnyakat nevelnem. Csak egyszer, csak egyszer Minden esztendőben, Mikor a fényesség Napja lemenőben. Felöltenném titkon, Hogy senki ne lássa ; Elszállnék esendesen A szülői házra. Megverném ablakát Annak a kis háznak, Ahol szeretteim Békésen tanyáznak. Ahol testvéreim Jó apámmal egyben Anyámat köszöntik Szívből, szebbnél szebben. Elmondanám én is Köszöntő versemet. . . . . . Nincsenek szárnyaim; Repülnöm nem leheti így hát élek távol A szülői háztól . . . Gyermek-szivem tüze Idehaza lángol. Megérti az Isten, Ha szivemből kelve Nem otthonról száll is Fel a magas égre. Jó néven veszi, ha Szeretetből támad . . . S megáldja . . . Áldja is Az édes anyámat. Szilva István. Első szerelem, Mindennap találkoztam vele. Úgy hittem, hogy végtelen unalom tanyája lesz rám nézve az az elhagyott fürdő. Mikor megérkeztem, po etikus lelkem boldogságot talált a festői fekvésű türdőben. A hegy tövében elterülő lombos fák, a kanyargó utak, a kristálytiszta csobogó patak 1 az ódon fürdő épület, amelynek előrészét foly- ondor futotta be, mind-mind olyan szokatlan, érdekes, kedves kép volt előtttem. Legszívesebben időztem a sűrű bokrokkal körülvett völgyben, amely a fürdőépülettől fe­küdt alig száz lépésnyire. Üdülni, pihenni jöt­tem ide s ezt a fásult, hideg szivet lázba hozta nyugalmamat izgalommá változtatta az a szép, az a csodás jóságu leány, akit itt láttam s a kit itt ismtrtem meg először. Attól a percztől nem érdekelt többé a szép vidék, a gyönyörű park, szivem meg szólalt, a nyugalom kiköltözött belőle s helyét egy izgal­maiban is édes, csodás érzés foglalta el. Sze­relmes lettem. Szerelmes abba a szép leányba, a kit sugár termettel, aranysárga fürtökkel, csil­logó kék szemekkel, piczi kis tűzpiros ajkakkal és mesés kedvességgel áldott meg végzete. Itt a patak partján, ezen a helyen láttam először. Már nem is emlékszem, csak arra, hogy nagyon gyorsan mert az ismeretség és három hét óta találkoztunk mindennap anélkül, hogy egyébről, mint a kis fürdő s vidéke szépségei­ről beszélgettünk volna. De tegnap mikor elvált tőlem, erősebben dolgozott a szivem, mintha sarkalt, zaklatott volna arra, hogy szerezzem, meg, adjam vissza felzaklatott nyugalmát. A nyugalmát? . . . igen igen, ...........vissza adom. E rős az elhatározás bennem, tovább nem várok, ma nyilatkozni fogok előtte. És, hogy ez az elhatározás megérlelődött bennem, ide űzött a szivem, itt láttam meg először, itt találkoz­tam vele mindennap itt akarok ma is előtte nyi­latkozni. Megmondom neki, hogy minden nyug­talanságomat ő teremtette meg, adja vissza régi nyugalmát, csendességét ennek a felzaklatott szivnek. Szerettem, mint ahogy egy igazán érző szív minden melegével a szerelmére képes. Ha az igaz érzelem szavaira nem indul meg, lebo­rulok előtte s könyörögve kérem egyetlen sza­vát. Azt a boldogító, üdvötadó szót.

Next

/
Thumbnails
Contents