Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-09 / 15. szám

Szalmái-, 1901.

Aprillis 7.

a zsebünkből. Nyáron pedig a lövöldébe is csak el kell nézni. Emellett azonban a színházba s a hangversenyekre is el kell menni olykor-olykor. Igen ám, de a koldust sem engadhetjük ki egy krajczár nélkül az ajtókon, sem a szegény iskolás gyermekeket felruházó jótékony egyesületeket nem szabad magára hagynunk.

Es ez eedig mind rendben volna. Még azon is túlesnénk valahogy, hogy az egész farsangon, böjtben, télen, nyáron és minden időben jótékony czélra, tehát a társadalom kedvéért tánczolunk, szavalunk, zongorázunk és énekelünk.

Azonban e mellett más, nem loyális érdekű adókat is megkíván tőlünk a társadalom.

Szobor, emléktábla, kultúrpalota, templom és színház nem létesülhet ma már gyüj- tőiv nélkül.

Az Emke, a F. M. K. E. és más egyéb társulatok, a különböző czimü keresztek légiója tör ránk, hogy a társadalom szent nevében megkopasszon bennünket véglegesen.

Hát az a sok bankett. Jótékonyczélu sorsjegyeket küldöznek a nyakunkra s azt is megkívánják tőlünk, hogy pártoljuk az irodalmat és művészetet. . .

De nem folytatjuk továb, mert ha sorra megyünk valamennyi adón, amit a társadalmi adóprés kiakar belőlünk, szegény kisvárosi emberekből (falusi embernek fene baja sincs) szipolyozni, akkor bizony, ha nem akarunk bajba kerülni, kénytelenek leszünk bejelenteni a kridát, főleg most, amikor olyan neház pénzhez jutni, pedig elég tisztességes polgári kamatot szednek utánna.

HÍREK.

Lapunk mai számához egy féliv melléklet van csatolva.

— Istentiszteletek sorrendje a szatmári és a szatmár-németi-i ev. ref. templomban a következő: Husvét első napján d. e. a szatmári ev. ref. templomban Biki Károly, d. u. Hajdú Miklós. Másodnapján d. e. Rácz István, d. u. Hajdú Miklós. A németi-i ev. ref. templomban első nap d. e. Pó- tor Dániel, d. u. Pótor Elemér. Másod lapján d. e. Pótor Elemér, d. u. Pótor Elemér. Mindkét templomban az ünnepnapon d. e. urvacsora-osztás lesz.

— Előléptetett kir. tanfelügyelő. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Kováts Béla kir. tanácsost, szatmármegye kir. tanfelügyelőjét a VIII. fizetési fokozatból a VII rangosztály 3. fokozatába léptette elő.

ját. A tanár lépett a kapu elé kezében gyertyával, a nyájas arczu, köpczös doktorral oldalán. Hófehér fürtéit a hideg őszi szél lengette ide-oda s mélyen tiszomorodott arczát lobogva világította meg az imbolygó gyertyafény.

Oly erősen tartotta az orvos kezét a magáéba szorítva, mintha nem akarta volna elengedni soha többé s igy állottak ott ketten sokáig némán, mozdulatlanul. Végre az öreg ur egy hirtelen mozdulattal keblére ölelte az orvost, hosszan megcsókolta, azután lehajtott fővel, hosszú léptekkel indult vissza a széles kö- épcsőn.

Áthaladt a hosszú, üres szobasoron, elhalt családtagok fakult festményei s ódon faragásu bútorok mellett. A mint a sarokszobához közeledett lábujjhegyen osant tovább. Megállóit az ajtónál s keze remegve vesztegelt a kilincsen, majd óvatosan, zajtalanul nyitott be s a beteg ágyához lépett.

.az öreg Zsófi néni ott ült egy karszékben s fuldokló zokogással temette arczát két kezébe. Az öreg úr megállóit mellette kimondhatatlanul szomorú tekintettel. Arcza oly merev volt s oly hideg, mint a kőóriásoké ott künn a kapu két oldalán, de a merev, hideg arczon forró könyek peregtek le s megáztatták a beteg leány hófehér vánkosát.

Pár pillanatnyi néma csend -után Margit felnyitotta szemeit s nyugtalanul nézett maga körül, mintha valakit keresne.

— Hol van f Nincs itt ?

Az öreg ur intett Zsófinak, az nesztelenül távozott.

— Azonal itt lesz, drága gyermekem I

A beteg még mindig esdeklő tekintettel nezett atyjára.

— Mit kívánsz gyermekem, szegény Margitéin f

SZAT MAR-NÉMETI

— Húsvéti ajándék a szegényeknek. A húsvéti ünnepekre a város szegényeinek a püspök 200, a káptalan 150 s a szt. Antal persely 200 koronát adományozott.

— Államsegély. A vall. és közoktatásügyi miniszter az ev. ref. főgimn. épitkezési államsegélyéből 20 ezer koronát utalványozott a főgimn. pénztárába s ennélfogva a megajánlott 64 ezer korona segély-összegből kiutalványozott eddig 44 ezer koronát.

— Kinevezés. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Asbóth Mihály közbirtokossági erdőtisztet a nagy-károlyi állami erdőhivatalhoz erdészszé nevezte ki.

— Meghívó. A »Szatmár-németi iparos ifjak köre« 1901. április hó 8 án — husvét másodnapján — saját otthona helyiségében Felolvasó- Estélyt rendez, a következő műsorral: 1. Felolvasás a »Csók«-ról. Felolvassa: Varga Endre e. tag. 2. Czimbalomjáték. Előadja: Majdik Béla ur. 3 Monológ. Előadja: Keresztessy Anna k. a. 4. Szavalat. Előadja: Székely Sándor e. t. 5. Dalok, czimbalom-kisérettel. Előadja: Holland B József ur, kiséri Majdik Béla ur. Belépő-jegy: ülőhely 50 fillér, állóhely 40 fillér. Kezdete este 8 órakor.

— Pénzügyi előléptetések. A pénzügyminiszter Papp Kálmán nagy-károlyi pénzügyi segédtitkárt a IX fizetési osztály 260 koronás fokozatába, Kegyes József kir. adóhiv. tisztet a XI. fizetési osztály 1400 koronás fokozatába léptette elő.

— Kinevezés. Az igazságügyi miniszter Fanta Sándor szatmári kir törvényszéki dijnokot a hal- mii kir. járásbírósághoz Írnokká nevezte ki.

— Gyászhir. id. Csányi Györgyné n. Szakái Juliánná szerdán d. e. 10 órakor elhunyt életének 71, boldogházasságukn.ak 53-ik évében. Temetése pénteken d. u. 3. órakor volt nagy részvét mellett az ev. ref. egyház szertartása szerint. Nyugodjék békében.

— Fervtartó testületi ülés. Az ev, ref fogyni násium tentartó testületé f. hó 3-án tartotta meg ülését, melyen Hegedűs Sándor keresk. miniszter a testület elnöke megjelenésében akadályozva lévén, az elnöki tisztet Gacsályi Lajos mint legidősebb tag töltötte be, A gyűlés első tárgya a kántori telek megvásárlása volt, melyet oly mó- intéztek el, hogy a kántori telket a főgymn. Rákó- czy-u. 10-ik sz. házastelkével kicserélik. Dr. Farkas Antal előterjesztése folytán az ülés elfogadta a tanári kar által kidolgozott s a tanács által elfogadott rendtartási és fegyelmi szabályzatot, s egyúttal bejelenti, hogy a tanári kar ajánlata folytán újabb 6 évre Borsos Benő igazgatónak választatott meg. Végül a Böszörményi Károly elhalálozása folytán megüresedett igazgató tanácsosi állásra egyhangúlag dr. Böszörményi Emil, a főgymn. ügyvédje választatott meg. Ezzel, több tárgy hiányában, az ülés véget ért.

— Fóíáru vasúti jegyek igazolványai tárgyában újítás állott be, nevezetesen eddig az igazolványt az arra jogosultaknak egyszerű levélben küldötték meg, de mivel igy az igazolványok jogosulatlan kezekbe is juthattak, ezentúl ajánlott levélben fogják a jogosultaknak megküldeni. A kik az üzletvezetőség székhelyén vannak 16, má

— Addig is, míg eljő .... az órát !

A tanár az ágy előtt álló asztalkáról elővett egy kis arany órát, melynek lánczán medallion függött alá és kérdő tekintettel tartotta a a beteg elé.

— Nyisd fel 1 susogta alig hallhatóan.

A medaillon rugója felpattant, egy mosolygó tekintetű fiatal ember arczaképe lett iát ható. Margit ismét lehunyta szemét s lassan bocsátotta le atyja fölemelt kezét az órával s a me- dailommal.

Néhány perez múlva a fiatal leány újra kihajtotta fehér kezét s ajkai megmozdultak:

— Tedd ide vánkosom alá 1

A tanár kissé visszahajtotta vánkosát, a beteg kuszában aláfüggő szőke fürtéit óvatosan, gyöngéden vállaira helyezte s habozva tette le az ó át a kívánt helyre, azután leült a karosszékbe.

A sarokszobában mély csönd uralkodott.

III.

A beteg sóhajtva, szabálytalanul lélegzett. Hófehér keble, melyen szőke fürtéi nyugodtak, nehezen emelkedett. Aztán megint nyugodtabb lett s úgy látszott, alszik, álmodik. Pedig ébren volt. Az óra ketyegését hallgatta. Tik-tak! tikiak ! Úgy tetszett neki mintha ketten beszélgetnének. Finom hangocskák kérdezősködtek, feledettek egymásnak, először csak igen halkan, majd tisztán érthetően.

A vánkos alatt levő órából e szavak hallatszottak :

— Drága uracskáin, — mondta a kis mutató a nagyhoz — hát, csakugyan elhagysz meg int? Hiszen csak az imint érkeztél. Mindig úgy rohansz előlem. Mindig egy pillanatra jöszsz haza. Még délben is csak egy perczig láthatlak.

— Szivem, feleségem, felelt a nagymutató, jól tudod, hasztalan minden sopánkodásod, igy

sok 35 fillér értékű levélbélyeget kötelesek fo- lymodványaikhoz csatolni, még az esetben is, ha azt beküldés végett hivatalfőm keiknek adják át.

A Széchenyi társugat igazgatósága tegn.p délután gyűlést tartott. A gyűlésnek tárgya a nyáli gyermekmenhelyvezetőnők kiküldetése, illetve megválasztása volt, a kik május 1-től foglalják el állomáshelyeiket részint a Társulat, részint az egyes községek által fentartott gyerinek- menhelyeken. Az igazgatóság a következő men- helyekre nevezett ki vezetőket: Alsó-Fernezelyre Gebei Ilonát, Alsó-Homoródra Szűcs Annát, Angyalosra Szombatin Gizellát, Atyába Papp Gizellát, Avas-Felsőfaluba Pálinkás Máriát, Barlafaluba Beniczkinét, Batizra özv. Bodor Istvánnét, Botpaládra Oláh Ilonát, Csegöldre özv. Sepsi Ferencz- nét, Csekébe Reményi Erzsébetet, Csengerbe Kelemen Terézt, Csenger-Bagosra Gulden Erzsébetet, Csenger-Ujlaluba Molnár Terézt, Dengeiegrc Száva Reginát, Dobrára Brezsák Jánosnét, Er- Endrédre Kántor Károlynét, Er-Körtvélyesre Szlá- vik Rózát, Fábiánházára Tar Rózát, Gebére Katona Annát, Gencsre Mangu Irmát, Győrtelekre Komoróczy Annát ideiglenesen, Géresre Boné Istvánnét, Gyöngyre Fekete Máriát, Hagymás- Láposra Fazekas Ágnest, Hiripre Eszenyi Erzsébetet, Hodászra Szabó Erzsébetet, Homokra özv. Bugyinét, Hosszutaluba Brand Izabellát, Irinybe Berecky Idát, Istvándiba Ferenczy Karolinát, Jánkra Antal Ilonát, Jármiba Bodó Irmát, József- házára Heinrich Julián iát, Keérbe Bányai Zizát, Kis-Arba Cséke Hermint, Kocsordra Koós Bertát, Kölesébe özv. Farkas Józsefnét, Kömörőbe Makláry Zsófiát, Kr.-Szt.-Miklósra Kató K.-nét, Lázáriba Zolnay Eleknét, Madarászra P. Farkas Ilonát, Mikolába Csernus Viktóriát, Misztótfaluba Kerekes Erzsébetet, Nagy-Árba Hajdú Gizellát, Nagy-Dobosra özv. Mihálkánét, Nagy Ecsedre Pápay Rózát, Nagy-Géczre Szilágyi Zsuzsánnát, Nagy-Nyiresre Benyák Máriát, N.-Peleskére Nagy Idát, N.-Szokondra Iugiót Jánosnét, Nántüre Iván Ká!mánnét,^Nyir-Megyesre Henyei Gyulánét, Ny.- Vasváriba Éles Bertát ideiglenesen, Olcsvára Ferenczy Erzsébetet, D.-Apatiba Kovács Amáliát, O-pályiba Mező Amáliát, Óváriba Pircsi Klárát, Panyolára S.alai Ilonát, Paposra Firnstál Jolánt, Paraszn/ára Lehmán Júliát, Penészlekre Varga Vilmát, Patóházára Marosán Jánosnét, Porcsal mára Morvái Verát, Pátyodra Váralljay Izabellát, Remete Kőszegre Pápa Ti vadamét, Remetemezőre özv. Cincás Mártonnét, Réztelekre Tolvaj Juliánnál, Részegére Krémer Magdolnát, Sályiba Bj- recky Rózát, Sándorfaluba Bene Kálmánnét, Sárközre Brunner Terezt, Sárköz-Újlakra Geiger Ilonát, S.-M.-Berkeszre Eőry Ferencznét, Sonkádra Dobrosy Rózát, Szamosszegre Zetye Júliát, Szin- faluba Malicky Erzsébetet, Tőke-Teiebesre D:t- rich Ilonát, Tunyogra Szintay Istvánnét, Udvariba Kádas Idát, Vámfaluba Stréber Honát, Vetésbe Átyim Mihálynét, Vezendre Szekeresi Piroskát, Vitkába Jászai Zsuzsáimét, Nagy- Kolcsra Vankai Máriát, Nagy-Paládra Kölcsey Matildot, Zsadányba Gíbel Rózát, Gilvácsra Láng Hermint, Kir.-Dar ezra Szaszarán Terézt, K. Beitekre Zaveczkynét. Krnssóra Dnrvay Borbálát, M.-Teremre Szekeresi Arankát, Mező-Petribc

kell ennek lenni. Dolgom után kell látnom, a mint férjhez s családapához illik. Te is dolgozol idehaza, jó gazdaasszonyhoz illően. Aztán meg úgyis eleget látjuk egymást. Minden órában hazahaza látogatok egy kicsit s elcsevegek veled. Hidd el nagyon kevés férj teszi ezt meg.- Mindig úgy beszelsz, — szólt a kis mutató neheztelve. — Ezt már könyv nélkül tudom. Mennyivel szebb volt, a mikor még jegyesek voltunk, emléksze!-e reá? Akkor óránk ott függött abban a nagy kristálytiszta boltban Génfben, közvetlenül a part mellett s lapja a szép kék tó felé volt fordítva. Te is én is épen a tizenkettőn állottunk, szorosan egymás mellett. Akkor cseveghettünk egymással, a meddig csak tetszett. Nem jutott eszébe senkinek sem, hogy az órát felhúzza s őrültek módjára zaklasson, kergessen bennünket folyton körös-körül, különösen téged. Te szegény ember! Napról-napra lesoványodol. Már alig tudsz lihegni a fáradságtól.

•— Bizony szép idők voltak azok, szólt a nagymutató. — Kinéztünk a rakpartra, a hol mindig annyi ember sétált, láttuk a büszkén rohanó gőzhajókat s az esti pir fényében csillámló hegycsúcsokat !

— S mikor feleséged lettem, — folytatá a kis mutató, — eleinte épen oly szép volt minden. Akkor is mindig nálam maradtál. De egy napon, — ma épen hat hete —- egy fiátal, előkelő ur elvitt magával s oda ajándékozott ennek a szép leánynak, aki akkor üde, piros volt, mint a fakadó rózsabimbó, ma pedig halvány, lankadt, mint az érett kalász. Vajon sejtette-e a fiatal ember, mi történik hat hét múlva, a mikor óránkat a leánynak átadva igy szólt hozzá:

— Fogadja el tőlem, Margit, e csekélységet, emlékül a szép genfi tó mellől, hol mindkettőnknek szive először kezdett együtt dobogni . ..