Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-02 / 14. szám
V. év. Szatmar, 1901. április 2. 14. szám TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés ésjutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. __________-$>• Telefon-szám 80. ngMi t tegyünk a piaczon felhalmozott törmelékkel? Röviden és czélszerüen megfelelnek erre a kérdésre az Árpád-utczai háztulajdonosok, midőn azt indítványozzák, hogy az uj „városi szálloda“ építésénél kikerült sok földdel és törmelékkel az Árpád-utczát kell rendezni. Különben lapunk f. év márcz. 19-ki számában, az Árpád-utczának rendezését fejtegetve, abbeli véleményünknek adtunk j kifejezést, hogy: tekintve ezen utczának nagy forgalmát, fölötte szükséges, hogy ez egész terjedelmében kiköveztessék ; tekintve pedig azt, hogy ennek az utczának a közepén egy széles és mély árok húzódik végig, mely különösen nyáron, dögie- letes bűzt áraszt szerte, minek következtében mindenfele ragályos baj melegágyát képezi, közegészségi szempontból nem tartjuk tovább elnézhetőnek, hogy ez a nyílt és az egész nagy utcza vonalon áthúzódó pecze-árok, a várost tovább is éktelenitse és a közegészséget rombolja. Végül rámutattunk _ a fent idézett czikkben arra, hogy az Árpád-utczai árokpart girbe-gurba vén fái valóságos falusi szint kölcsönöznek az utczának. Az Árpád-utczai birtokosok egy részt ezeken a nyomokon járnak, midőn beadványt intéznek a tanácshoz, illetőleg a közgyűléshez,, melyben a következőket indítványozzák, illetőleg kérik: 1- ször: Végre-valahára oldja meg a város, az egész utcza-hosszán végig, húzódó nyílt árok kérdését, mely szépészeti szempontból épen oly dísztelen, mint ártalmas közegészség tekintetében, sőt köz- biztonsági szempontból is kifogásolható. 2- szor: Vágassa ki a város az árok oldalán lévő, kidült-bedült görbe fákat, melyek az utcza színvonalát nagyban alá- sülyesztik. 3-szor: Köveztcsse ki a város az utcza északkeleti részét, mely csupa kátyú és sáros időben a sártól benne a közlekedés roppant nehéz, száraz időben pedig az ottani lakosok kénytelenek nagyon sokat a por miatt szenyedni. Mi a beadványnak mind a három pontját, a közügyek szükséges előbbre vitele és fejlesztése .szempontjából magunkévá tesz- szük. Mert: eltudjuk azt képzelni és megtudjuk azt érteni, hogy a város az Árpád- utczának már sokszor hánytorgatott a szóban forgó hosszú, széles árkotsannak/Vszfoí/', szennyjét, mely épen oly botrányos diszle- lensége az egész városnak, mint megron- tója a jó egészségi viszonyoknak, akadályozója a közlekedesn&k, tűrte azért, hogy az esetleg bekövetkezhető csatornázás és vízvezeték kérdésével oldja meg a sokszor felhangzó panaszokat; de ma, midőn köztudomású, hogy távolabb állunk a csatornásás kérdésétől,- Want bármikor — lehetetlen, hogy azoknak a kérelmező polgároknak a pártjára ne álljunk és midőn az ő felfogásukat pártoljuk, közügyek szempontjából ne kívánjuk, hogy végre-valahára a városnak ezt a szenny foltját, a kózegész- ségi jó viszonyoknak ezt a nyilt ellenségét, ezt a malarious melegágyat, megfelelő módon eltüntessük. A piacz parkírozásának kérdését nem tudjuk a közegészség, a város csinossága javára, az egyéni haszon miatt eldönteni 1 Vájjon az Árpád-utczai, évtizedek óta poshadó és fertőztető szennyvizes árok betömése nem ezzel a k.rdéssd áll-e kapcsolatban ? Nem azért kell-e ennek az ároknak bűzével a közegészséget — egyebek között — folyton rongálni, nehogy betömetvén, a jövő piacza egy részének kifogástalan helyéül szolgáljon ? Szeretünk eldicsekedni városunk gyors fejlődésével — jól tesszük, ha alkalom van rá, hiszen sok pénzünkben van. Ugyan a szóban forgó tárgy, váro- rosunk fejlődésének nem egyik legsarkalatosabb pontja-e? Épen ezért hisszük, hogyha az alábbi r kérvény a közgyűlés elé kerül, úgy kész- séggel fog a törvényhatóság utat-módot j találni arra, hogy ez a régi, függő kérdés, a város általános közérdeke szempontjából oldassák meg. Az e tárgyban a városhoz benyújtott kérvény a következőleg hangzik: Tekintetes Városi Tanács! Alulírott helybeli lakosok és Árpád- utczai háztulajdonosok, részint közlekedési, részint közbiztonsági, valamint szépészeti, különösen pedig közegészségi szemponttól, utczánknak, az Árpád-utczának rendezése czéljából, melyuteza városunk egyik értékesebb, legforgalmasabb éslegnépesebbb pontja fekvésénél fogva pedigarra hivatott, hogy idővel városunk egyik legszebb részévé fejlődjék, következő kérvénynyel bátorkodunk a tek Tanácshoz, illletőleg Közgyűlés elé járulni.' Utczánkon, egész hosszában, egy mély és széles nyilt árok húzódik végig, mely arra lett volna hivatva, hogy a Tülencsés- tóból levezesse a vizet, de ezt elhibázott ' voltánál fogva soha nem teljesíthette. Ma pedig — midőn a Fülencséstó be- tömetett — arra szolgál, hogy egyes ut- czák vize belé folyjon, hosszú terjedelmében mindenféle szennyet és piszkot magába fogadjon és mert kellő esése nincs, büzhödt tartalmával a város levegőjét megrongálja, különösen a közelében levő lakosok egészségét fenyegesse, a mint ezt T Á R C Z Á. Miért ? ... Miért szól rólad szüntelen dalom ! Ezt kérdezed Te szőke angyalom. Miért, hogy lelkem minden képzete — A lét nehéz küzdelmiben Avagy lelkem ha elpihen — Egyedül Te vagy, lelkem lelke Te?! Miért ?!.. Kis madár mért dalol az á^fon : Miért csillog harmat a virágon? A nap sugár mért játszik a légben ! Zöld repkény az erős tölgyre — Együtt élni mindörökre — Olyan híven mért fonódik ? ,.. Kérdem. Nem fele! a kis madár, a harmat. A napsugár mélységesen hallgat, Repkény némán fonja át a tölgyet . . . Mégis mintha mind azt súgná, Hogy nem vágyik el máshová, Csak ott élhet Kérdjek e még többet ? ! D. Nagy Sándor. Biró öröme. Ügy van az szerte a világban,, hogy törvények, paragrafusok szerint átél a bíró. De vannak mégis esetek, amelyekre a rideg paragrafus nem illik, úgy hogy a törvények szellemét kell segítségül hivni. Vannak végül esetek, amelyekben a legfőbb Salamoni bölcsességre van szüksége a bírónak és szerencsére a vádlottnak, íme egy eset. A cambridgei csendőrség egy embert tartóztatott le, akit azzal vádoltak hogy hazárdjátékokkal fonta be a városi búcsú népét. Korpusz delibbként a rendőrök egy rudat vittek be. Az egyik végén mélyedés volt, amelybe egy nagyobbacska golyót lehetett helyezni. A játékos föladata az. hogy öt peny ellenében joga van egy koronggal czélba. dobni a fagolyóra s ha leüti ha.rmincz penyt kap. A rendőr a jelentéiben azzal indokolta meg a letartóztatást, hogy egész délután ott bámészkodott a kókler játéktere mellett, de egyszer sem látta, hogy valaki nyert volna. A vádlott ennek ellenében azzal védekezett, hogy csak ügyetlen ember nem tudja a játékot nyereséggel űzni s ő nem vadulható hazárd játékkal, mikor a játék épen nem zárja ki azt, hogy ő maradjon veszteségben. Sok búza vona után abban állapodtak meg a birák, kipróbálják az állítólagos hazárdjátékot s e czélból ünnepies komolysággal a mellékszobába vonultak. A közönség feszülten hallgatta a .mellékszobából átszürődő hangokat. Eltelik egy negyedóra, utána a másik. Már a harmadik negyedóra is majd, hogy le nem telt, amikor erős zsibongás hallatszik a mellékszobából s. kivonultak a birák. A közönség kíváncsian várja az Ítéletet, amelyet a törvényszék elnöke hirdetett ki. Ennek ugyanis sikerült vagy tizedszer! kísérletre eltalálni a golyót, a mely aztán leperdült a rudról. A többi hiába próbálkozott, nem tudta leütni. Hangzott pedig az Ítélet ezenképen : — A játék nehéz, különösen ügyetlen énr- bereknek és ekkor némi lenézéssel pillantott birótársaira. - de a feladatot megoldani épen nem lehetetlen, miként azt az imént én be is-bizonyítottam. A vádlottat tehát föl kell mentenünk. Mit tehetett a két biró ? Együtt szavazott az, elnökkel. Régi magyar női nevek. Az ezer év előtti magyar nők iránt az akkori krónikások, — noha akkor is csak úgy érdeklődtek a nők iránt, mint ma — még sem voltak eléggé udvariasak. így például Árpád feleségének nevét fel sem jegyezték, sem a Mén Marót leányának a nevét. Taksony feleségének a neve s.m maiadt fönn. Kun női nevet mindössze kettőt őrzött meg a krónika. Gyula vezér két leányának: Karolának és Saroltának a nevét feljegyezték ugyan, de té-' védésből keresztény neveknek tartották,, pedig
