Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-19 / 12. szám

S Z A T R-N É M E T I.

esernyő-gyár subvencziót kap, voltaképen Magyarország összes polgárai fizetnek meg azért hogy az a gyár dolgozzék és nyereséget mulasson ki. Az ipar panaszkodik és kevesli az állam támogatását, magasabb szempontból azonban inkább sokalni kell azt és ennek a subvenczionáló politikának a redukezióját kívánni. Végre is, amikor külföldi tőke jövedelmező elhelyezést találhat magyar ipar vállalatokban, miért épen a magyar tőke nem tudna megállani segélyezés nélkül ?

Sajnos azonban, a magyar tőke csak abban magyar, ami fogyatékosságát illeti, de éppenségel nem magyar, mikor a hivatásáról van szó. Szűkkeblű, kicsinyes és hazafiságru csak akkor gondol, mikor a magyar fogyasztó közönség pártolásáról van szó. Szép és hasznos ez az agitáczió: a közönség csak hazai termékeket szerezzen be és elég szomorú a panasz, hogy a közönség jobban bízik a külföldi gyártmányokban.

Hogy ez a panasz jogos, ezt tudjuk. De hogy a fogyasztó közönség hazafiatlan- sága volna az oka, vitatjuk. Hiszen ugyanazon a kongresszuson, amelyen az idegen vignetták kultuszát panaszolták föl, hallottuk azt a sérelmet is, hogy külföldi gyártmányokkal magyar vi netta alatt csalják a publikumot. Nem tennék azt, ha a magyar gyártmány az egész vonalon any- nyira mel őzött volna.

De hát a magyar ipar apostolai megkövetelik a közönségtől, hogy hazafiságból magyar ezikkeket fogyaszszon, de nem követelik meg — csak állami kártalanítás mellett — a magyar tőkétől, hogy a hazai produkeziót növelje.

A tőkepénzesektől nem kívánják meg, hogy mecénásai legyenek a magyar iparnak. A piacz önző és maga felé hajlik a keze. De mégis csak különös, hogy ez a magyar tőke, remek válalkozásnak néz mindent, ami úttörő az ipar terén cs nyereségre aspirál, ipari dolgokban fölmentve érzi magát minden rizikótól. Holott a nemzetgazdaságtan tanítása szerint a tőke-nyereségnek nevezetes hányada épen a rizikó ellenértéke számba megy.

A magyar tőkének volna missziój i az ipar fejlesztése és épen erre mutat a legkisebb hajlandóságot. Ez a tőke vagy hazard, vagy gyáva, vagy tévedés, hogy Magyarország egészben rászorul az idegen tőkére. Van itl gyümölcsözendő, azaz befektetésre való pénz, csakhogy az a pénz nyerészkedik és nem dolgozik, vagy pedig a biztosság kedvéért kever és nem forog.

Szatrr.ár, 1901.

rokkolást, de semmire sem haladtak. Szatmári Kálmánnak csak reá kellett gondolnia a kosárra, meg a benne hervadó férfíhüségre s a legszebb játszmát is menten összegabajitotta. Beszélhettek neki, unszolhatták feledésre, gúnyolhatták baráti szeretettel, nem hallotta, nem fogadta, meg nem haragudott érte. s egész jámbor képpel bökte ki a pagát ultimó helyett: kosár.

az a kosár, az a fűzfavesszőből font vadonatúj fehér kosár, meg az a hervadó férfi hűség benne!

Hütelcn volt? Dehogy is volt! Egész múltját eljárta emlékezetével s nem talált egy pi- czinyke jelre, mely vádolúan tűnt volna fel előtte.

Megnyugodnék, nem fájna többé a válás, csak abban a kosárban ne lenne ott az a hervadozó apróvirág. Isten a tanúja: art nem érdemelte.

így töprengett nap-nap után, évek folytán. I Emésztette magit azért az asszonyért, aki leány- j korában csalogatta, édesgette, hitegette s utoljára kinevelte, csúffá tette.

Kigyó költözött a keblébe. És a kigyó [ tépte, marta egy hütelen leány miatt, aki, mikor megunta szerelmét, még azt is szemébe vágta, j hogy az a szerelem, szerelem sem volt. Férfi- [ hűség, hamar hervadó virág, mit ha megfujunk, i szirmait leszórja és ami megmarad, épen olyan | semmit érő, mint a hütelen szív.

* *

*

Múlt az idő, csak múlt. Eveket szültek az j évek-. Szénási Jolán elég ifjan vénülésnek eredt J S nem is takargatta, nem is titkolgatta, hogy ba- I

Márcz. 19.

Hiszen cségig kell nézni a magyar vállalkozón, hogy világosan lássuk e tétel igcát. A magyar tőke belefekszik a pajba és kurzusdifferenczi- ákat vág zsebfásárol telkeket és érték- emelkedésre slál. Olyan vállalkozásokra veti máj melyeknél kilátás van gyors amortizá, anélkül, hogy produktiv munkát feji ki. Szóval a magyar tőke nyerni akis nem keresni, leszedni mindennek a f és zsebre vágva a dif- ferencziákat, oo áll.

Ezt ami ryar ipari világunkat meg lehetne teremtet magunk erejéből, csak ne várnák már crett gyümölcsöt a termés hat napja tt. Az ilyen installáczió lehetetlen hogyszonnal ne járjon, de e haszon hosszal lejáratú. A tőke végre is nem halandoint az ember és másutt nem idegenked: olyan beruházásoktól, melyeknek karait egy másik generáczió élvezi.

Az államraidja a közvélemény, hogy várhat kilenczv évig a pénzre. A tőkéről ezt nem akák elhinni. Pedig ez is várhat. Sőt azgazi hivatása az, hogy várjon. Mennél jletlenebb viszonyok között, annál tova. Ipart teremteni, mely egy év alatt föúgozzék, nem lehet. Úgy kontemplálni egipar alapítását, hogy a kedvezőtlen visziyok előbb változzanak kedvezőkké, miétt hatását érvényesítené, dőreség. Ahogy külföld ip .rai meg tudják hódítani a girmatokat czikkeik számára, épenugy eg kell hódítania a magyar tőkének a i belföldi piaczainkat. S ha Anglia Afrikáan tud boldogulni a sze recsenek „pártoljk az angol ipart“ jelszava nélkül, kitolással, tetézett befektetésekkel, rizikóvá és eleinte ráfizetéssel, azonképen a mgyar tőke is meghódíthatná a magyr fogyasztó közönséget. Persze, ha nemapellál a fogyasztás haza fiságára, érvéí'yesiienie kellene a termelés hazíjfisáuát..

ha a meglepetés és elismerés morajában egy-két gáncsoló hang is vegyül, voltak és vannak mindig emberek, a kik egy vagy más okból szeretik túlharsogni a közvéleményt, pessimisták, a kik a rúttól nem látják meg a szépet, a rózsás kertben csak a véletlenül ott feledett parély tűnik szemükbe. Mit árt az a symfonia szépségének, ha egykét dissonans hang vegyül is bele? Herczcg Ferencz sok élvezetes estét nyújtott már a magyar közönségnek. A »Dolovai nábob leánya« és »Gyurkovics lányok« igen inegállták mindig helyűket sok idegenből átplántált felkapott darab mellett, de az a siker, mit Herczeg e darabjával elért, évtizedeken át menve ismétlődik egyszeregyszer. Figyelemre méltó, mi hát az, a mi ezt az osztatlan sikert biztosítja ? A drámai szerkezet-e ? vagy az alakok cselekvésének igazsága, vagy a keret, melyben a mese alakjai szerepelnek. Herczeg Ferencz drámája első sorban is a szerkezet ügyes megalkotásával tündöklili, bár itt-ott homályos, pl. a hol Ocskay találkozni akar Rákóczy- val; és igy kinek-kinek egyéni benyomása lehet irányadó arra, hogy a jeleneteket hogyan értelmezze. Mégis az a hiba, melyet hánytorgatnak, hogy eltért a történeti hűségtől, nagyon megbocsátható, mert itt a művészileg szenirozó drámaírót csodáljuk és nem a történészt. És csak olyan kicsinyeskedésnek és szőrszálhasogatásnak tartjuk azt a nagyrészt egyházpolitikai okok miatti gán- csoskodást, melyet itt-ott hallottunk, mint a ki a kákán is a csomót keresi. A mi az előadást illeti, egyike volt a színi szezon legjobbjainak, összevágó előadás és ügyes, tapintatos rendezés, ez az, a mit részrehajlatlanul mondhatunk. Ocskay briga- déros szerepében Kemény jeleskedett, mint mindig, úgy most is jellegzetesen alakított. Holéczy I ona játszotta Tisza Ilona szerepét, szép orgánumához minden külső művészi előnyei csatlakoztak, igy sikere teljes volt. Nagyon jó volt Markovics Margit mint Tisza Jutka és Pálfy Mariska mint Dili czigány leány. Pompás alakítást nyújtott Hetényi mint Jávorka Ádám, a prológust is ő szavalta nagy hatással, Szepessy és Krémet Pybert és Szörényit alakították karaszte- risztikus hűséggel. A közönség — mely a színházat egészen megtölt tte — minden jelenet után tetszés-nyilvánításba tört ki, a mi épen úgy illette a darabot, mint a gondos betanítást s a szereplők dicséretre méltó buzgalmát.

Színészet.

Kedden, f hó 12-én Ocskay brigadéros, Herczeg Ferencz történeti drámája került színre. Hogy a magyar közönségből kihalt a jó Ízlés, a szép iránti igaz lellesedés, hogy a sok házasságtörési dráma, a sok »izmus«: verizmus naturalizmus, a sok féle irány-dráma elszoktatja, elneveli a kedélyeket, immár fényesen megczáfoltatott. íme csak jót kell dkotni, csak az igaz szenvedélyek, az örök embtri jók és gyöngeségek vari- atiojából kell kikajni egy képet, mely lélekhez, szívhez szóljon tonalakokat ne produkáljon, meglátják, megértik s hogy a kor jellegének is elég legyen téve: divatla is hozzák. Mit árt az aztán,

HÍREK.

— Lapunk mai számához egy féiiv meileklet van csatolva.

— Személyi hir. Halász Ferencz miniszteri osztály tanácsos és Dr, Choriu Ferencz orsz. képviselő, a népiskolák államosítási ügyében a várossal tartandó tárgyalás végett vasárnap este városunkba érkezett. Az értekezletről lapunk más helyén referálunk. Vendégeink kedden reggel utaztak vissza a fővárosba.

— Értekezlet. A népiskolák államosítási ügyének végleges lebonyolítása tárgyában Halász Ferencz miD. osztály tanácsos elnöklete alatt Hétfőn d. e. a városház nagy termében szükebb körű értekezlet tartatott. Az értekezleten Dr. Chorin Ferencz orsz. képviselőnk, Kováts Béla kir. tan- felügyelő, a város főbb tisztviselői, a: törv. hatósági bizottság befolyásosabb tagjai vettek részt. Az értekezleten az osztály tanácsos ismertette a

rázdát szántottak homlokán az elhaladt esztendők. Mitől lett, mből leit? Nem kellett magyaráznia. Tudta mijden Bmerőse, hogy férjével egy nap sem volt boldog.

Ledér, napraforgó természetű volt a férje, mint ő maga. Két napraforgónak nem volt nar gyón nehéz elfotdulni egymástól. Hiszen ha mindkettő a napra nézett, egymást aki<or se igen láthatta. Nem is tyita S nem is nagyon bánta, hogyha nem látta is. Akad pillangó, himes pillangó, amelyik még a napraforgón is édes mé zet keres. Miért bű-úlni, búslakodni. Két csapó dár közül egyikneksem szokott megrepedni a szive.

Nem is repedt meg, mikor Szelenczi Lajos beadta a váló keresetet a felesége ellen.

Hüteier, voltál. Hütelen voltam . . . Egyik sem tagadta, mindkettő beismerte. Hja, mert a romlott lelkek jellemrajzához tartozik az a vonás is, amely sötétlően akkor támad, mikor a szemé rém érzet végkép kihal.

Házasságtörés czimén elválhattak egymástól. El is váltak. Leszakgatták a kalitka ajtaját, s röpült a két rabságot szendedett madár szabad mezőn újabb zsákmány után.

Cakhogy ősz felé nincs már annyi himpor a virágon, mint tavasz utolján. Kegyetlen vihar a szenvedés; néhány év alatt minden szépséget halomra dönt.

A Jeges medvében“ utóvégre is felbomlott a czimboraság, összement a tarokkompánia. Szatmári Kálmán egyre többet töprengett a kosáron, meg a benne levő apróvirágokon. Uióljára szintp bele veszett az esze. Ott is veszett, el is veszett.

Csak egyszer tért még öntudatra, amikor a Szénási Jolán bűnbánó levelét elolvasta.

Az volt írva a levélben : Csalfa voltam, hűtlen voltam, rossz is voltam, megvert érette az Isten. S ha büntetésének méitéke már betelt, úgy érzem, tudnálak még boldogítani, tudnék még veled boldog lenni. Azért ha van még szivedben valami abból a régi szerelemből, s megfér mellette egy cseppje a megbocsátásnak is, boldogabb sorsra egyesülhetünk.

Csakhogy a Szatmári Kálmán szivének már nem volt szüksége a szerelemre. Végkép összetörte a sZevedés. Csak anynyit érteti, csak any- nyit érzett, hogy neki is lenne valami mondani valója.

El is mondta. Le is irta. . .

Az én napom már elhunyt az égről. Huny- tát mint ifjú leány, kellemeddel megelőzhetted volna. Nem tevéd. Megbocsátom . . S most visz- sz3 simád az éjszakából? Ne tedd! Akit nem szántál, mikor telette igen igen szenvedők, ne sajnálj most, mikor már szenvedni is alig bírok. — Mit múltamból emlékül, keserves emlékül őrizgettél, vissza küldöm a kosarat. Benne van a férfihűség a sok apró virág. Nem hervadt el jobban, mint volt tizenegy év előtt. Csak a szivem tört össze végképen a tenger gyötrelemben. Annak már semmire sincs szüksége. S ha volna is ? Akkor sem uraságoktól levetett kabát lenne az ! Jó éjt!

Mikor Szenássi Jolán ezt a levelet olvasta, Szatmári Kálmánt ravatalra tették. Mikor a levelet irta, szegény azt hitte, nem volt semmire szüksége szivének. Pedig volt . . . Hej arra, hogy megszakadj orv. • •