Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-26 / 48. szám
48. szám. Szatmár, 1901. November 26. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉS! ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szóm ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fretendök. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza.-$>i Tel efon ^szám 80. Iparunk hanyatlása. Lapunk mint helyi orgánum és mint a helybeli ipari hitelszövetkezet hivatalos lapja, mely mindig kötelességének ismerte, hogy a helyi köz-viszonyaink fejlesztésén közre munkálkodjék, sajnálattal szentel nehány sort annak a szomorú ténynek, hogy a magyar kis p , fejlődés helyett, újra hanyatlásnak indult. Kossuth Lajosnak, a magyar nemzet édes atyjának szavai jutnak eszünkbe, midőn ma, a mindenben nagyot változott viszonyok közepeit, a magyar nemzeti iparról Írunk, a ki igy szóit 1842-ben: „A mit nekünk a honi ipar nyújthat, azt idegenből venni magyar hazánk elleni halálos bün!u Így beszéli Kossuth Lajos akkor, midőn az, a ki hazafiasán gondolkozott, lelket ölő gúnynak és testet ölő sanyargatásnak, börtönnek tette ki magát. És azóta, bár nagy idő járt le és sok tekintetben más a világ, mégis teljes épségében fenn áll Kossuth Lajos mondása, melyet a magyar ipar érdekében mondott, mert át volt hatva átlói a szent igazságtól, hogy: ha mi, magyarok, boldogulni akarunk: iparunknak és kereskedelmünknek kell nemzeti érdekeink közepeit, fejlődni és megerősödni Ha a közelmúltakra visszatekintünk, emlékszünk, hogy bizonyos mü lelkesedés mellett, társadalmi akcziók indultak meg, a magyar kis ipar fejlesztése érdekében. Kérdjük mi van azzal az úgynevezett „nagy társadalmi akczió“-val? a melynek az volt a mottója, hogy: minden magyar hazafi a saját háza küszöbén maga huzza meg a vámsorompót az idegen ipar ellen. Mi van a szükebb és tágabb helyi al- és főbizottságokkal, a városi, megyei, kerületi és országos bizottságokkal, "az iparfejlesztési gyűlések és kongresszusok határozataival, a társadalom méltóságos tüntetésével s a többivel! be...... A láng Kiiubbant, hamuját szétho rdta a szél, a tűzhely üres és hideg. Szalmatüz volt, úgy látszik, az egész. Mikor már egyre jobban kiformálódott az ország közvéleménye a felől, hogy az önálló vámterület nélkül nem boldogul, egyszerre beütött az egész vonalon a nagy magyar- par- pártolási mozgalom. Mindenfelől alakultak az egyesületek és társaságok, egyének, akiknek addig eszük ágában sem volt törődni ipari mozgalmakkal, vezető szerepekre vállalkoztak s ami a szép szavakat illeti, szép szavakban csakugyan nem is volt hiány. > A magyar pedig boldogan hitt e dolgokban s kezdett reménykedni, hogy most már megélünk valahogy. Egyszerűen a magyar nem vásárol többé idegen portékát. Csak azt veszi, ami magyar ipari termék, ami bebizonyitottan Magyarországon készült. így ebből a pénzből, amit a zsebéből kiad, nem részesedhet más, csak magyar iparos, magyar termelő és magyar munkás. Egészen boldog volt hát ebben a hitben a magyar s nem jutott eszébe, hogy ezek a nagy, mindenfelől egyszerre megindult ipar- pártolási mozgalmak esetleg csak azt a czélt is szolgálhatják, hogy bizonyos időre feledtetik vele a nemzeti önállósulás egyik elemi föltételét: az országos határvámok felett való önrendelkezési jogot. Láttuk és tapasztaltuk, hogy az osztrák gyáripar — mindezen mozgalmak daczára — csak úgy árasztja el termékeivel az országot, mint tette az előtt. Tapasztalhattuk, hogy még újabb dolgokat is müveit. Áruit magyar köntösbe bujtatva akarta a fogyasztó közönség nyakába sózni. Mostanában pedig azt látjuk, hogy állami szub- venczióval létesülő gyárak osztrák czégeknél rendelik meg berendezéseiket éppen akkor, midőn Ausztriában népgyülés tüntet az ellen, hogy egy kaszárnya építésnél a legolcsóbb ajánlattevő magyar vállalkozónak adták ki a vállalatot. Mi lesz hát a magyar iparpártolásból, ha ilyen dolgok történhetnek? Hová lett a nagy buzgalom, a törekvés? Mivé váltak ciz erős fogadkozások ? Elszomorodva kell megállapítanunk, hogy a mozgalom eredménye nemcsak csekély, hanem egyenesen semmitmondó akkor, a midőn ilyen országos akczió után is az osztrák ipar betolakodása nem hogy alább hagyna, de még növekedik és pedig növekedik magyar iparosok megrendelései folytán. Mindebből az a tanulság, hogy dilettáns eszközökkel kevésre lehet menni. A koronkint megszülető nemzeti felbuzdulások hamar le- csöndesednek s a megindított mozgalmaknak nem akad gazdájuk. A magyar iparosnak is van egy rósz barátja, mely mindig megejti és elbolonditja: ez a frázis. Szakítson már vele egyszer végleg s bizalommal járjon kezére érette dolgozó igazi barátainak. m T Á R C Z A. Választási rigmusok. Vége van a harcznak; le a kortes-fegyvert, Nyugodhat a győztes s az is, akit megvert. Majd három év múlva újra felvehetjük S annak rendje szerint össze is mérhetjük. Fürge lábú András ismét szaladgálhat, S ismét virágozni fog majd a nyomdászat. Most is annyi volt a szavazó-czédula, Mindenki egy zsebbel vihetett vón’ haza * * * Nagy volt az élénkség minden kerületben, Ébredni kezd végre az alvó közszellem. Bár még most dirigál egy-két kis potentát, Majd lesz még jobb idő, még ennél is tisztább. I. Első kerületben az volt a rendelet: »Buktatni Deákot!« (de csak úgy, ha leheti) A városházánál nem kell a poéta, Jöjjön a helyére valami próféta. De a „hivatalos“ hiába dolgozott, A derék polgárság másképp gondolkozott S megadta a választ nagyon szépen azzal, Hogy őt választá be legtöbb szavazattal. * * * Régi kedves emberünk jó Tanődy doktor, A város bajára reá mutat sokszor. Gyógyító reczeptjét gyakran meg is írja, Polgárság bizalmát nem hiába birja. S ha kimaradt volna az ügyes Kelemen Nem fogadta volna azt senki melegen. Kölcsey doktor csak két vótummal győzött, De azért ezzel is sokakat lefőzött. Az ifjú Losonczi uj emberként jött be, Még pedig egy jeles, nagy, dicső örökbe. Néhai jó apánk; Farkas Antal helye, Melyre most bejutott az ő derék veje. II. Nagy volt a drukkolás itt, e kerületben, Mert többségre jutott a független elem. Bár egész korteshad volt itt mozgósítva, Mégis változott a hivatalos liszta. Csak Lévai Józsi be ne jutott volna, Tátit s Demetert is feláldozták volna. De ők lettek elsők, — s egy „testvér“ s egy „barát“ Bizony elvesztették itt szépen a csatát. III. Harmadik kerületi te vagy a legelső, Függetlenségiek neveivel győző. Visszaadtad ismét a derék Kótait, Ozsváthért is fogadd szomszédid bókjait. Jó Tankóczi bácsi és te öreg Virág, Szivemből kiáltom reátok, hogy viváti IV. Németi is adott pár derék uj erőt, Szelíd Balogh bírót említem meg előbb. Aztán a gyorskezü, lelkes Bartha Kálmánt, Ki a „Koronádban is ember a talpán. Törseök, mint tudjuk, szókimondó ember, Már pedig ilyenre szükség van, ilyen kell. A két régi »atyát«, b/ár mindkettő urfi, Még haczi sógor sem tudja már kitúrni. * * * Az elbukottak most nagyon sokan vannak. De közzülök többen vigasztalódhatnak. Fizessenek annyi adót, mennyi dukál, S majd nem kell várni a városház kapunál. * * * Most pedig munkára tisztelt városatyák ! A város szekerét kátyúban ne hagyják. Bátorság, kitártás, igázságszeretet, Mindig diadalt ül, mindig czélhoz vezet. Falusi levelek. I. Levél. Kedves komám! Regen tartozom neked ezzel a levéllel, de a megírására, Isten bizony! nem tudtam eddig rámenni. Nem a. sok munka miatt. Abban ez őszön nem volt módunk. Őszi betakarításra nem volt ez idén szükségünk. Érthetőbben mondva, nem volt mit betakarítanunk. Úgy adta porcziónkat a mennyei bölcsesség, hogy bizony nem kellett megerőltetni magunkat az áldás-emelés miatt. No dehát igy is jól van ez! Több erőnk, több verejtékünk maradt a jövő évi munkálkodásra. S ez is elég józan embernek. Egyébként a manó tudja, elmondhatjuk-e nyugodt lélekkel, hogy nem volt munkánk?! Dehogy is nem volt! Volt ám a magas politikával. Annak a fábri- kálása izzasztón bennünket, mikor a türelmesebb polgárok diót verni jártak. A dióverés is szép foglalkozás, de mégis csak jobb szeretünk mi, jámbor falusiak politizálni . . Diót verni ugyanis csak diófáról lehet; árva csalánról a kapzsi anglius sem tud szedni diót, de a politika min-
