Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-12 / 46. szám

11 TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon^szám 80. Városi közgazdasági viszo­nyaink. Azon körülmény, hogy pótadónk, ha bár­mily csekélységgel is, de száll lefeléle, arra en­ged következtetünk, hogy városi közgazdasági viszonyainkban némi javulás felé közeledünk. Ha meggondoljuk pedig, hogy: épen vá­rosi közgazdálkodási viszonyainkra, csak a kö­zelmúltban is, annyi sok volt a panasz, e hely­zet némi javulása is, örvendetes tudomásul szolgál és általános az óhajtás, hogy: vajha állandó volna a javulás, melyet nyomon kö­vetne a magas közterhek apadása. Városi közgazdasági viszonyaink javulá­sához, emeléséhez, bizonyára két tényező ked­vezőig1 járult hozzá: a városi erdőbirtokok szakszerű helyes és jövedelmezhetőbb keze­lése, mely az uj városi erdész érdeme, azután a gazdasági tanácsos intézkedései, a ki, mint általában ismert jó gazda, úgy gyakorlati mint szakismereteinél fogva, egyik kiváló tényező arra nézve, hogy a város gazdasági viszonyai a rég kívánt irányban fellendüljenek. Epen ezeiv két körülménytől indíttatva, vetjük fel a kérdést, hogy mi fog történni a betarolt városi erdő helyek értékesítésével ? Értesülünk ugyanis, hogy a letarolt terü­letek kitisztítására nézve a városi tanács abban állapodott meg, hogy három évre holdanként ingyen fogja kiadni és azután bérletes vagy vegy telepes gazdaságot fog vele űzni. Arról is értesülünk, hogy a gazdasági ta­nácsosnak, e kérdésben más állás foglalása van. Tudjuk, hogy pl. a volt Mocsár erdő ta­laja épen úgy nem fog adni valami jó mező- gazdasági talajt, mint nem valami jók a vá­rosnak az ezen területekkel szomszédos más földjei sem. Azt is tudjuk és hova tovább sajnosán tapasztaljuk, hogy legelő tekintetében nagyon gyengén állunk. Csak helyeselhető tehát a gazdasági ta­nácsos azon javaslata, hogy a letarolt erdősé­gek helyen legalább egy jó darab ideig, állandó legelőt kell létesíteni, a mely semmi költségbe nem kerül, haszont pedig fog adni annyit, mint a mennyi hasznot a város e területével szomszédos, már a mezőgazdasági üzemben lévő földjei adnak. Gondolkozva e javaslat fölött, ha való az, hogy a letarolt erdő területek értékesítése, mint legelő jó reménnyel biztat, annyival is inkább nagyon figyelemre méltónak kell tartani ezt, mert a város valamint a közvetlen közel kör­nyék, legelőkben elég szegény. így, ezzel a tervvel legelői bajainkon is segítve lesz, a város pedig megszakítás és bele fektetés nélkül fog jövedelemhez jutni és ez igen fontos dolog. Úgy tudjuk, hogy most a város a Köri- vélyes körüli földekért kap, holdanként 10 kor. bérletet, ugyancsak úgy halljuk, hogy ezt az összeget, jó, javult legelő is behozza. Miért tehát akkor egy kétes eredményű gazdadsági ágba bele fogni, midőn a városnak a jövedelem más és a közérdekben és inkább megfelelő módon, biztosittatik ? A fatuskók kiszedésével, a fentebb jelzett módon, három évre nem fog a város az erdő területekből semmi hasznot huzni sőt még azután is kérdés, hogy nagy mérvű befekteté­sek u'án is, mire vállik be a talaj, mig lege­lői rendszer mellett biztos a jövedelem. Jó lesz tehát: mielőtt a koczka el lenne vetve, a tárgy felett nagyon komolyan gon­dolkozva és figyelembe venni, hogy ez a kér­dés, a város jövendő gazdálkodására nézve, különösen arra, hogy közterheink apadjanak, eminens kérdés, mely, ha elhibáztatik, a vá­ros közönsége nagyon érzékeny kárt fog szen­vedni. Nekünk pedig, a legnagyobb jó akarattal és a legtisztább igyekezettel arra van szüksé­günk, hogy városunk gazdálkodási rendszeré­ben üdvös változás állván be, a nyomasztó vi­szonyok érezhető javulásába menjenek át. Városi közgyűlés. Szatmár, 1901 november 11. Elnöklő főispán üdvözli a szép számban össze­gyűlt bizottsági tagokat, megnyitja a közgyűlést; ez­után a polgármesteri havi jelentés következett, mely első sorban a közegészségi állapotokról emlékezik meg, majd a bábaképző intézetek felállításának isme­retes ügyét adta elő, melyről előzetesen lapunkban bővebben emlékeztünk meg. Itt csak a történtek is­mertetése volt. A szatmárrészi birtokrendezés ügyében a kikül­döttek igyekeztek a város érdekeit szem előtt tartani. A huszár laktanya építkezési tervei a hadtest parancs­nokságnál vannak. Az elemi iskoláknál az államosítás ügyébep, az állammal kötendő szerződést legközelebb terjesztik fel a kormányhatósághoz. Közgyü'és vita nélkül fogadta el a havi jelentést, me'.y után Dr. Kelemen Samu ügyvéd, bizottsági tag interpellácziója következett a nagy-károly—mátészalkai h. é. vasút kiépítése ügyében. Az interpelláczió felol­vasása után Dr. Kelemen Samu meggyőző érvekkel adta elő mindazon fontos gazdasági előnyöket, amely úgy a nyír-, mint a lápvidék nagy terű.étét Szatmár városa felé hozná azon esetben, ha a vasút nem Nagy- Károlytól, hanem a vármegye természetes góczpont- jából, Szatmárról indulna ki. Felhívja a polgármesteit, mint ki szivén viseli a város ügyeit, mit szándékozik tenni ez ügyben, illetve a városnak vasúti politikáját hogy fogja fel? Polgármester az interpelláczióra válaszolva, — melyről különben mi lapunkban már ismételten meg­emlékeztünk, — azt adja elő, hogy a mennyiben az interpelláczió csak tegnap adatott be, ezt teljességgel nem tanulmányozhatta át, azért interpellálót megnyug­tatja a felől, hogy a lápi vasút előmunkálatainak kiké­résére a vasutügyi bizottság határozatot is hozott. Vé­gül a vetés-csenger-mátészalkai vasút ügyében — nem tekintve semmi érdek felé, — az előmunkálati enge­dély kinyerése iránt a legrövidebb idő alatt a tanács a vasutügyi bizottsággal egyetértőleg teszik meg a lépé­seket. Dr. Kelemen Samu örvendetesen vette tudomá­sul a polgármester válaszát. Főispán pár szóval előadja, hogy neki kötelessége volt a várm. rendkívüli közgyűlés összehívása, melyet interpelláló, Dr. Kelemen említett és ebben belevonta az ő személyét is. Mátray Lajos bizottsági tag az iránt szólal föl, hogy reméljük, — a város jól felfogott érdekében, — hogy abból, miszerint a főispán az elnöke volt annak a gyűlésnek, egyáltalán nem következik az, hogy a fő­ispán e kérdésben N.-Károly mellett van. Ezután a központi válasatmány újbóli alakítása tárgyában az uj tagok megválasztása következett majd Brand Imre II. oszt. Írnok elhalálozása folytán meg­üresedett irnoki állás betöltésére került a sor. A vá­lasztás eredménye az lett, hogy a bizottsági tagok ab­solut többséggel Majdik Béla árvaszéki napidijjast választotta meg a megüresedett irnoki állásra, kit kü­lönben a kandidáló bizottság is első helyen ajánlotta a többi öt pályázóval szemben. A választás után a közgyűlés tagjai nagy szám­ban megritkulva, a közgyűlés a tanácsi előterjesztése­ket vette elő, melynek minden egyes pontja különben is valami nagy fontossággal nem bírtak, vita nélkül fogadta el. A számos balparti védtöltések meg­osztására vonatkozó egyezségi okirat tárgyalására köz­gyűlés egy rendkívüli közgyűlést hiv össze melynek határidejéül 1901. év deczember hó 3-ik napjának délutáni 3 óráját tűzte ki. A letarolt erdőtelepítések ügye már némi vi­tát támasztott, amennyiben maga a gazdasági taná­csos is nem osztja a tanács véleményét, mert ez teljességgel nem lenne üdvös a városra, mivel a le­geltetési dij 3 évre már 24000 frtot tenne ki. A javas­lat ellen felszólaltak még Mátray Lajos, a ki lapunk mai első czikke értelmében arra kívánta a figyelmet terelni, hogy a letarolt terület maradjon legelő, Dr. Keresztszeghy Lajos és Gyulay Lajos bizottsági tagok szintén ily értelemben szólaltak fel. Az 1895. évben megválasztott törv. hat. bizott­sági tagok helyének betöltése iránt a tanács 1901. év november 24-ét tűzte ki, még pedig mind a négy ke­rületben egyidejűleg. Következtek végül a nyugdij-ügyi előterjesztések, melyek közül özv. Fogarassy Józsefné nyugdiját köz­gyűlés 287 koronában határozta meg. Lázin János, Szabó Lajos volt erdőőrök, valamint Milián Mihály nyugdíj iránti kérelmét közgyűlés nem találta teljesít­hetőnek. A közgyűlés ezután fél 6 órakor véget ért. Színészet. Hétfőn, folyó hó 4-én zónaelőadásul fél hely­árakkal Szigligeti Ede egyik örök becsű darabja, »II. Rákóczy Ferencz fogsága« lett előadva színészeink által. A színház félig telt meg közönséggel, mely sokat tapsolt Margittay Gyula (Rákóczy Ferencz) és Raskó Ernának (Amália), kik az egész estén át kitünően voltak disponálva. Szilágyi a Péter Knitelius szerepé­ben a kétszínű és a vagyonhajhász zsenit, a pátert kitűnő alakításban adta vissza. Mészáros Alajos Leh­mann Godofrédot, a Rákóczyért életét is feláldozó hü barát szerepét sok tudással oldotta meg. Bárdyné Anna mint Zrínyi Ilona rövid szerepében méltó a felemli- tésre. A többi szereplők feladatukat tisztességgel ol­dották meg Kolto Mór hat. eng. ház- és birtok eladási, törlesztéses jelzálogkölcsön közvetítési irodá a Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám. Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési dij mellett) óhajt, ugyszinte birtok vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni akarja, velem lépjen érintkezésbe és meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismeretségem folytán hivatásomnak megfelelek Vidéki megkeresésekre azonnal válaszolok. IColb Mór.

Next

/
Thumbnails
Contents