Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-05 / 45. szám

Szatmár, 1901.

SZATMÁR-NÉMETl.

November 5.

oktatás, melynek sok és szé'es alapon adott tárgyát megemészteni nem képes az ifjúság.

Idejárul aztán, hogy: a tanítók még több mellékes tárgyat is tanulnak: zenéket, idegen nyelveket, éneket stb., igy azután csoda-e: ha a tanító úgyszólván be van kvártélyozva az iskolába ?

Már pedig tudjuk azt, hogy: meg kell adni a testnek, a mi a testié és a léleknek, a mi a léleké.

Ezt, ha nem teszszük, kitalálhatunk : mindenféle czifra állapotokat, de a baj főokán segíteni nem fogunk.

Több igazi szabad időt kell juttatni a gyermeknek, le kell tehát szállítani a tanórákat, megrövidíteni a tananyagot, nem szabad elhalmozni a gyermekeket otthoni munkákkal és több lesz az igazi eredmény és nagyban hozzá fogunk járulni, hogy a generatiók szellemileg mint testileg épebbek, egészségesebbek és erkölcsösebbek lesznek.

Nem czélja ezen kis czikknek, hogy itt tanácsokkal szolgáljon arra, mint lehetne a nehézményezett bajokon segíteni, ott vannak az orsz. közokt. tanács bölcs tagjai, ők is voltak gyermekek, ifjak, ha el nem feledték, tud- niok kellene, hogy mit bir meg a gyenge, fiatal szervezet. Vagy: a sablon most a fő dolog?

Sajnos! hogy úgy van ! Külsőség! és külsőség !

A kis Torda város, a közeliben, a tisztviselők ügyében, országos nagy mozgalmat tudott létrehozni.

Vajha, e kiáltó szó is, mely családunk s igy a jövő, az emberiség érdekében kelt szárnyra, eredménytelenül ne veszne el!

Vajha minden szülő, a szivére véve ez igaz elpanaszoltakat, összeállva, családja érdekében tenne kezdeményező lépést, melyért megáldja majd a jobb alapokra fektetett utókor.

Színészet.

Hétfőn, okt. 28-án ez idényben másodszor, zóna előadásban az „Eleven Ördög“ operette ; az előadás gyors menetben, szép számú közönség előtt lett bemutatva. Az összes szereplők igen jólállották meg helyűket.

Kedden, október 29-én csekély számú közönség előtt adták „Mongodin ur felesége" czimü bohózatot. A jelenvoltak igen jól mulattak e pompás bohózat minden egyes jelenetén. A szereplők közül kivált Szilágyi Dezső (Mongodin ur) kitűnő alakításával, és Hal may Kornélia ki a hárpia asszonyt produkálta

A Bató Pali hangját vélte hallani; azé is volt! — A gazda maga ott gunnyasztott a sarokban.

Dávid Jóska üzenetet küldött!

— Kerültél erréb, Pali, szóm volna hozzád.

Összeverődött a két czimeres; a két korhely, kik

beitták volna a Krisztus köntösét is.

A zsidó a sötét ajtóból ravaszul hunyorított a szemével; Ínyére volt ez a dolog. Mert ha Bató Pali, meg Dávid Jóska összekerült, tudta, hogy még a ludjai is borban fürdőnek.

Valahonnét egy füstösképü czigányt is arredált, kit aztán Dávid Jóska nagy türelemmel oktatott : Nézhetsz már, Bató Pál,

Szütsék ablakáia ....

A czigány nyúzta hegedűjét, David Jóska meg toldta a hangjával :

Abban hejh, nem terem.

Gyönge majoránna !

A vigasztaló arkangyal: a Bató Pali lépett közbe.

— Sose rijj, szentem én utánnam is csak a kapufélfa kiáltozott Szüts Márton portájáról. Valaki bevágta az utamat a leány előtt is, meg az apja előtt is. Annyiba se vettek, mikor odamentem, mint egy szakajtó kukoriczát. A lóczát se porolták le, a hova leültem, a kalapomat is a két markom között hagyták. Hogy én olyan meg amolyan czégéres korhely vagyok, hogy minden istenadta nap reggel vet haza a korcsmából, hogy hát én nem tudnám meg becsülni a Magdát, mert a ki a bort szereti az fél ember, felembernek pedig sehol sem adnak leányt.

Dávid Jóska izgett mozgott a helyén ; serkedő bajuszát pödörgette s verte öklével az asztalt.

— Hm 1 — mondta aztán — engem is csak azért eresztettek szélnek ; semmi más kifogásuk nem volt reám.

sikerültén. Jók voltak még Barna Jolán (Luczienne) és Rátonyi Stefi (Florznda). Margittay ez estén kissé szögletes udvarló volt.

Szerdán, okt. 30-án „San-Toy“ czimü operette adatott, a szereplők ezúttal is derekasan tettek ki magukért. Rátonyi Stefinek ügyes és eleven játékáért sokat tapsolt a közönség, mely félig tökölte meg a színházat. A többi szereplők is becsülettel játszották meg szerepüket. A második folvonás díszlete méltó a felemlitésre.

Csütörtökön, október 31-én egy újdonság lett bemutatva, a „Sasok“, Rákosi és Guthi vigjátéka. Ha irodalmi értékét vesszük e darabnak, akkor a 0 fokra kell bírálatunkat leadni, ha pedig a viczcz-szóhalma- zok tömkelegét veszszük, úgy egy negyedévfolyam „Kakas Márton“-nak valót adhatunk belőle; nemcsak a fővárosban bukott meg e darab, de azt hisszük, nálunk is; a közönség, daczáta annak, hogy volt min nevetnie, még sem fogadta rokonszenvvel a daiabot. Nagy hibája, hogy az epizód jelenetek a nyakára nőnek a darabnak és éppen ez a fő hiba, mert a közönség csak nevet olyan jeleneteken, amelyek összefüggésben nincsenek egymással. Féltékenység pókhálója húzódik az egész darabon keresztül, mely az egyes alakot sehogy sem engedi tova mozogni. A szereplők közül első helyen Rédei (Bukics) tunt ki, utánna pedig Győré (Foray), Margittay Gyula (Sas Ferencz) és Vihari Elemér (Sas Barnabás) remekül állották meg helyüket; gondos előadás, pompás alakítás jellemezte mindkettőt. A többi mellék szereplőket is dicséret illeti meg fáradságukért.

Pénteken, november 1-én egy borzalmas rémdráma, a »Halottrabló« adatott zóna-előadásban. Nem tudjuk, mi összefüggésben volt e darab a halottak estélyével, de szerintünk innkább — ha az actuálitást vesszük — a „Molnár és gyermeke“ jobban megfelelt volna e nap estéjének. As est hőse ezúttal a derék Margittay Gyula volt, a ki a czimszerepet adta sok közvetlenséggel és meleg bensőséggel; ennek ellenkezőjét mondhatjuk Raskó Ernáról, a ki ma este feltűnő szintelenséggel alakított és éppen furcsának találjuk a diákságnak ezúttal azt a magaviseletét, melyet a tapsolásával elérni akart. Szép a lelkesedés, de ennek is meg van a maga határa, azt sem kell botránynyá tenni. A darab mellék szeteplői nagyban jeleskedtek.

Szombaton, november hó 2-án Verő György 3 felvonásos operettéje, a „Virágcsata“ adatott, meglehetős számú közönség előtt. Az előadás sikerült volt. Szilágyi Dezső, Győré Alajos, Mészáros Alajos, Vihari Elemér és H. Lévay Berta sok tapsot arattak.

Vasárnap, november 3-án két előadás volt; az egyik d. u. fél 4 órakor, a másik este. Délután egy rósz bohózatot, a „Méltóságos csizinadiá“-t adták kevés számú közönség előtt; szerintünk nem tartjuk helyesnek, hogy egy nap két előadást rendezzenek színészeink, mivel ez nekiek csak károkra vall; a pihenés nálok is szükséges, ezt a művezetőség által kérjük a jövőre tudomásul venni. A délutáni előadáson igazán meglátszott, hogy csak a karzati közönség épülésére volt szánva. Margittay, Mészáros, Rátonyi Stefiké, Barna

A lőcslábu zsidó világot gyújtott serczegett a fa- gyugyertya a tartóban s eregette a füstöt, mint a pi- pás ember. Künn is sötétedni kezdett. Madarak rajától zsongott a nádas, a légben fent vadultak húztak.

A két duhaj legény még mindig ivott, hosszan nyelték a kortyokat, a czigányt is féllábra állították már.

Bató Palinak egyszer csak eszébe jutott valami ; nagyot rikkantott.

— Hejh, Jóska, pedig milyen helyre egy leány az a Magdus ; — tyü, milyen leány 1 A mennybéli jussomat is elverném érte, ha az enyém lehetne. Te Jóska, ha már ide lyukadtunk ki, hát hiszen, hogy téged ki

mártott be nálunk, azt tudom mert az én voltam ; _

de

, hogy engem ki tett csuff.i előttünk . . .

Dávid Jóska alatt meglibbent a lócza, fel is ugrott róla s oda vágta nagy mérgesen, nagy nyersen :

— Azt meg én tudom, mert az meg én voltam 1

A két duhaj szemtől-szembe állt egymással éppen

úgy, mintha ölre akartak volna menni. A fejük ingott; szemeikből kicsapott a harag lángja. A zsidó jónak látta a söntés ajtót bt venni maga után ; a czigány pedig az asztal alá kuporodott a szerszámjával együtt. Biztos helyről várta, hogy mikor ront egymásra ez a két fenevad s mikor marczangolják egymást izekre.

Hiába várta! A dráma egészen más megoldást nyert.

Elsőben is Bató Pali két karja fonódott a Dávid Jóska nyaka köré ; azután Dávid Jóska dörgölte a képet Baló Paliéhoz s ittak szépen tovább.

A mondások is csak annyi volt, hogy :

— Egymás kezére jártunk, pajtás, nem tartozunk egymásnak semmivel.

Hanem azért Szüts Magda ablakából a gyönge majoránnát mégis megkapta — egy harmadik.

Tóth Dezső.

Jolán ügyesen megállották a helyöket. Sok tapsot kapjak mindannyian. Este, Lukácsi Sándorqak népszínművét adták; színre került a „Csárda virága“. Maga az előadás élvezhető volt. Margittay tőrölmetszett fiatal tanyásgazda volt. Igen jó volt Raskó Erna (Zsuzsi), nemkülönben Szalay Vilma (Tecza); Csáky Ferencznek szép érzéssel előadott nótái tetszettek. A férfiak közül felemlitendők még a mindig kitűnő Győré, Szilágyi és Mészáros Alajos. Közönség szép számban jött össze és sokat tapsolt a szereplőknek.

HI REK.

— Halottak napja. A legszebb idő kedvezett az

idén a halottak ünnepének. A gyönyörű őszi nap csak jobban kicsalta az embereket az enyészet csöndes hajlékához, a temetőkbe a hol a néptömeg ezrei hullámzott egész nap és vitte kiki szeretett elhunyténak a koszorút meg a mécs világot. A városi katholikus temető az idén is gyönyörűen fel volt díszítve és kivilágítva. Ritka volt az a sirhant, a hol ne égett volna egy-két mécsvilág. A sz. beszéd öt órakor d. u. volt, melyet Ékkel Lajos segéd lelkész tartott. A görög katholikus temetőben is volt kivilágítás, ahol Papp Lajos g. kath. lelkész mondott mély érzéssel telt egyházi beszédet.

— Rendkívüli közgyűlés. Városunk törvényhatósága folyó hó 4-én rendkívüli közgyűlést tartott, melyen mindössze két tárgy volt napirendre tűzve. Az első az esküdtek kisorsolásánál közreműködő négy bizalmi férfiú kiküldetése volt, amelyen csakhamar át esett a közgyűlés. Ezután a szatmári tagosítás alkalmával az elhelyezkedésre vonatkozólag a kiküldöttek terjedelmes jelentését olvasta fel a tanácsjegyző, melyet azonban a gazd. szakbizottság nem talált elfogadhatónak, amennyiben ez a város gazdálkodási szempontjából károsnak mutatkozik. A tagositási térkép, melyről a jelentés készült, a város földjeinek elhelyezkedéséről a következőkben áll. A város a Kőmeszeg és Papmezőt elveszti, ehelyett kapja a körtvélyestől folytatólag a Zsadány alatt levő Felső-Körtvélyest, 600 magyar hold területben. Dr. Keresztszeghy Lajos biz. tag kezdette meg az általános vitát a tagositási kérdésnél, mely másfél óráig tartott. Tartalom dús szavakban és szakszerű fejtegetések között vette pártfogásába Antal Dániel és Losonczi József javaslatát és igyekezett megczáfolni a tanácsi véleményt. Az általános vitában résztvettek az elnöklő polgármester, Dr. Vajay Károly, Heinrich Viktor Dr. Fejes István, Pethő György, Papp Géza, ifj. Dr. Farkas Antal, ki a békés egyezkedést óhajtotta. A vita vége az lett, hogy közgyűlés nagy szótöbbséggel a Kereszts '.eghy indítványát fogadta el a tagositási ügyben, a mely megegyezik a mérnök fenti terveivel. A közgyűlés fél 5 órakor ért véget.

— Jókainé Szatmáron. Múlt számunkban jeleztük, hogy Jókainé Nagy Bel'a f. hó 14-én Szatmárri •Jön három vendégszereplésre. Az ifjú ás bájos művésznő f. hó 15, 16 és 17-én fog fellépni a darabok még megállapítva nincsenek.

— Hymen Kaszani és jakobfalvi László Imre cs. és kir 5 gyalogezredbeli főhadnagy, ma d. e. .es- küdött örök hűséget Gacsalyban gödényházi Gödény Matild kisasszonynak.

— Előléptetés. Ő felsége a király Sz. Tóth Sándor főhadnagy vezérkari tisztet, II. oszt. századossá léptette elő.

— Eljegyzés. Eőry Tamás tisza-kóródi ev. ref. lelkész, szombaton váltott jegyet Zeke Vincze földbirtokos leányával, Annuskával.

— Emlékünep. Szép ünepély folyt le múlt hó 31-én a szatmári ev. ref. templomban: a reformátió emlékünnepét ülték meg e napon, Biky Károly megható beszédet tartott, mely után ének következett. A templomi ünnepség után a közönség az ev. ref. főgimnázium rajztermébe gyűlt össze; itt Bagothay Sámuel a vallás és történelem tanára mondott szép beszédet: Szaplonczay Sándor VIII. o. tanuló Szabados alkalmi ódáját szavalta el, nagy tetszés mellett. Ezu- tám az ifjúság karéneke adott elő nehány darabot

— Kegyelet. A helybeli színtársulat megható módon rótta le halottak estéjén a kegyelet adóját néhai Abday Sándor a magyar színészet egyik úttörőjének sirjan. Az elhunyt igazgató ki köztudomás szerint a hidontuii sirkertben van ellemetve, még a 30-as évek elején már mint színigazgató szerepelt és ebben a minőségben több mint 30 évig volt: színtársulata a 30-as években a legjobb volt az országban, nála volt ez időben Petőfi is. A nevezett úttörő színigazgató sírjára a társulat testületileg jelent meg szonbaton d. u. 5 órakor, mikor is koszorút helyeztek a sírra és a társulat nevében Miskolczy Henrik mondott eszmékben gazdag beszédet. A kegyeletes ünnepségnél nagy közönség verődött össze.