Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-22 / 43. szám

I kenyeret. Ezért húsz éve hangzik a panasz, a jajszó a Székelyföldről. Történtek is kísérletek, hogy a magyar­ságnak ezt a századok óta ledönthetetlen bástyáját és mentővárát, mely erős, mint az a sziklalánczolat, mely festői szép völgyeit, aranykalászos rónáit köriti, meg­mentsük az elkallódástól, elpusztulástól és a székely nép nemes tulajdonságait, ősi erényeit, családalkotó hajlamát értékesítsük a haza javára. Felujul lelkűnkben a székely nép verőfényes gyer­mekkorából fenmaradt szép rege, mely Csaba vezérnek a székely nép megmentésére a Hadak utján való ismé­telt megjelenését meséli el. Legyen a magyar nemzet szive verésének dobogása és segítő kezének áldást hozó melegsége, megújhodása Csaba vezér regéjének s jelen­jünk meg újból Csaba vezér hadaiké it székely vére­ink megmentésére a csillagos égen és vigyünk segít­séget arra a földre, hol a kék égboltozat a székely havasokkal ölelkezik. Hiszen a székely népben a typikus magyar szel­lem ősereje szól felénk s a Székelyföldön egy, még nem is sejtett világ csodás tündérkertje tárul tel előt­tünk. Mind a kettő hivatva van megtermékenyíteni a magyar elmét, hogy teremjen magyar erkölcsöt s te­remtsen magyar műveket. A hivatalos hatalom milliókat áldoz a ruthének és más idegenajku hazai népek felsegélésére, azonban hazánk történelmi dicsősége élő tanújának, szabadsága megvivójának megmentésére az időt nem tartja elérke­zettnek. Mi, a kik mindennap látjuk e müveit, jólelkü, szorgalmas nép pusztulását, meggyőződtünk arról, hogy itt az utolsó és végső perez, melyben a székelyeket és a Székelyföldet még megmenteni lehet. Itt az idő, hogy e népnek eszét, erejét, szorgalmát, ügyességét s ipar­űzésre alkalmas természeti viszonyait sürgősen értéke­sítsük, mert a kivándorló székely nép helyébe érzés­ben és fajszeretetben idegen nép tódul be. Az összes székely társadalmi tényezők támogatá­sával és segítségével ezért országos székely mentő ak- cziót indítottunk, melyben részt kell vennie minden magyar embernek, a ki hazája történelmi múltjáért lel­kesedik és a magyar faj megerősödését szivén hor­dozza. Nem idegen ajkú népért állunk sorompóba, ha­nem a mi véreinkért, a mi fajtáinkért, mely a múltak harczaiban számtalanszor vérzett érettünk s őtálló hiva tásában ezer esztendő óta mellével fedezi Magyarorszá­got a kelet felől jövő támadások ellen. Annak a nép nek kérünk minden magyar embertől segítséget, mely a létért való küzdelem kereszttüzében sokszor vérét hullatta, annyiszor veszteséget szenvedett s többször majdnem kiírtatott s mely mindannyiszor feltámadott, megerősödött s a rettenthetetlen bátorság, szabadság­szeretet s önbizalom képviselője lett a költők énekei­ben s a magyar nép közmondásaiban. Csaba vezér hadainak ösvénye ott fehérük a ma­gyar ég boltozatán. Tehát nyitva még a „Hadak útja.“ A hazafias áldozatkészség meleg szeretet« vigye ei ez utón a mi segítő áldásunkat, hogy o mentő akczió ré­vén ragyogja be a Székelyföldet a boldogság napja, aranyozza meg népét a jólét öröme, sarjadjon baráz­Szatmár, 1901.__________________________ zuhogott a szeszé.yes folyam, kénye-kedve szerint vál toztatta irányát. István lázas hévvel szorította meg az asszony kezét. — Mindjárt ott lész nász ágyadban ! Ágnes kiáltani akart, de torkára egyetlen hang sem tudott utat törni. Mintha érezte volna a hullámok hi­deg csókjait testén, dermesztő zsibadás járta át tagjait. Minden erejét összeszedte, hogy meneküljön és — ájul- tan esett a kocsi fenekére. Pedig nem a folyam-sirra g.ondolt István. Meg­lassítva a lovak járását, óvatosan kereste ki a seké- lyes gázlót. Áttekintve a Tiszán, szinte vidám ügetéssel haj­tott be a faluba. Ott állott szélről, most is ott áll a Salánky Ferencz háza. Talán ösmeri is őt, uram, neki vannak a legszebb gyermekei a vidéken. A kapu előtt megállította a kocsit István. Lassan emelte ájult feleségét, gyöngéden vitte az ölében és lefektette a verendán, hosszú fekete haja csukott sze­mére hullott, azt gondosan félreigazitotta előbb. Aztán megkoezogtatta az alvó szoba ablakát és hal­kan megköszörülve torkát, beléfogott a mondókába. Folyékonyan, határozott hangon beszélt, látszott rajta, hogy hónapok óta készült rá! — Kelj fel Salánky Ferencz, én vagyok itt, Radó István. íme házasságom első éjszakáján elhoztam ne ked a te szerelmetes kedvesedet, Bakácsi Ágned, puha ölelésre, édes csókolásra. Kelj föl, jer hát ki, hagyd ott feleségedet, gyermekeidet, mint a hogy elhagytad őket a kor, mikor más menyasszonyát téritetted ma­gadhoz hazug szóval. Jó mulatást Salánky Ferencz! A mikorára Salánky Ferencz fölkelt, hol járt már akkor Radó István! . . . I dáin uj élet s a merre székely szót ringat szárnyain a szellő, az öröm és szabadság vig dala zengjen! Mentő akczióinknak ezzel a fohászával keresünk meg mindenkit, hogy ebben a nagy és fáradságos mun­kánkban segítségünkre legyen s a székely honmentés sikerében résztvenni siessen. A legkisebb adomány nagy czélok elérésére se­gít. Tehát adakozzék mindenki, mert minden adomány az országnak, a nemzetnek kamatoz. Most az egyszer legyünk nagylelküek és bőkezűek, hogy a hazafias magyar társadalom e honmentő munkája is eiedményes legyen ! Az adományok az E K. E. székely kongresszu­sának czimére Kolozsvárra (Jókai-u. 9. sz.) küldendők. ________SZATMÁR-NÉMETI Sz ínészet. Hétfőn, folyó hó 14-én, „Tyukodi Lőrincz famí­liája Budapesten“, nálunk olyan rég látott énekes bohó­zat elevenittetett föl zóna előadásul. A szereplők egytől- egyig mind pompás hangulatban voltak Margittay, Mészáros, H Lévay Berta, Győré Alajos mind kitünően voltak disponálva és az elég szép számban összegyűlt közönséget ugyancsak mulattatták. Kedden, folyó hó 15-én, esaknem üres ház előtt adták színészeink a »Nebáncsvirág< csimü bájos zenéjü operettet. Daczára annak, hogy az előadást kevés kö­zönség nézte, színészeink — dicséretökre legyen mondva — elég ambic'dóval játszottak. Lévay Berta kedves Denise volt. Szilágyi Celesztínje sok derültséget keltett. Fel kell még említenünk Rédey Istvánt (Fernande), Mészáros Alajost (Loriot) és B.irdinét, kik mindannyian igyekezettel adták elő s^erepöket. A kar igen jó volt. Szerdán, Csütörtökön és Pénteken a szüret miatt színészeink nem tartottak előadást. Szombaton, folyó hó 19 én színészeink életében egy uj aera kezdődött. E naptól fogva ugyanis Csóka Sándor neve letűnt a szinlapról. Színészeink conzor- cziummá alakulva, önmagukat kormányozva kezdik meg a tulajdonképeni saisont. Lapunk más helyén bővebben szólunk ez ügyről, itt csak a rendes referádánkat adjuk. Konti József elévülhetlcn zenéjü operettéje, „Az eleven ördög“ keiült a fenti este színre, jó közepes ház előtt. Bátran mondhatjuk, hogy az idényben ilyen összevágó előadást színészeinktől nem láttunk. Dere­kasan állotta meg minden szereplő a maga helyét. Legelőször is a bájos eleven ördögöt, H. Lévay Bertát említjük föl, ki úgy játéka, mint énekszámaival viharos tapsokat aratott. Szalay Vilma a kettős énekszámban brillírozott. Rátonyi Stefiké (Marianne) helyre és ügyes asszonyka volt; csinosan énekelt, melyért bőven kijárt a taps. Szilágyi Dezső (Desptrier), Mészáros Alajos (Thibul Menelaus), Vihari Elemér (Soubise marsai) és Győré Alajos (Portipenius) méltán sorakoztak ügyes játékukkal az est sikeréhez. Vasárnap, folyó hó 20-án Csepreghy Ferencz ki­tűnő népszínműve, a „Piros bugyelláris“ adatott meg­lehetősen szép számú közönség előtt. Jó előadást lát­tunk ezúttal is; kifogásolni valót alig tudnánk följe­gyezni. Győré Alajos, ez a talentumos színész ma este is Török Mihály biró szerepében gondos és tanul­mányra méltóan oldotta meg szerepét. Igen jó volt és mély érzéssel játszott Csáky Ferencz Csillag huszár őrmester szerepében. Rédey István, mint Kósza Gyurka sok ainbitiót tanúsított. A mellék alakok közül az igaz­gatót, S/i'ágyi Dezsőt kell első helyen felemlítenünk IPeták János vén huszárkáplár),'továbbá Vihary Elemért (Hájas Muki) és Miklóssy Gyulát (Pennás Muki jegyző). A nők közül a bájos primadonna, közönségünk ked- vencze H. Lévay Berta (Zsófi) kedvesen játszott és énekszámait gyönyörűen énekelte le. Bárdiné Anna (Kender Julis) igen jó volt. A többi szereplők általá­nosságban kifogástalanok voltak. Népkonyha. Sivit a szél, mégis zörgeti a Népkonyha ajtaját, m. ly bejelenti a közelgő telet és vele a szegények nyomorát, az éhezők Ínségét. Tizedik éve, hogy városunk jobbmódu közön­ségé támogatásából élelmezést adunk ingyen a téli hónapokon munkaképtelen szegényeinknek és vagy 150 szegény sorsú iskolás gyermeknek a Népkonyhán, nem kétdezve, ki melyik felckezethez tartozik. Minden ide­való ember, a ki önerejéből nem keresheti mag élel­mét, terített asztalainkról főtt étellel és jó tápláló ke­nyérrel csillapíthatja éhségét. Ezen humánus intézmény téli költségeire kérünk városunk és a vidék jobbmódu közönségétől könyör- adományt, hogy már november közepe táján meg­kezdhessük a szegények élelmezését. A kéregető iveket az idén is utczákra felosztva fogják a Népkonyha választmány nőtagjai bemutatni. A nemes czél, a miért ezen hölgyek fáradoznak, megérdemli, hogy szívesen fogadja őket a n. é. közönség. Vegyék kérem figyelembe, hogy az egész hosszú tél szükségletének a fedezésére csak egyszer kérege­tünk. Adjon kiki tehetsége és szive sugallata szerint annyit, hogy a begyülendő adományokból annak a sok száz embertársainknak a nyomorát enyhíthessük. Leróhatjuk a könyörület e nemes adóját nem­csak pénzben, hanem mindenfele liszt, zöldség és fő­zelék adományozása által, jól felhasználhatjuk a fő­zésnél a krumplit, paszulyt, lencsét, borsót, köleskását is. Az ilynemű természetbeni adományok bejenten- tők a kéregető iv bemutatásánál, vagy közvetlen a Népkonyhán. Az összehordásról maga gondoskodik a Népkonyha kezelősége. A n. é. közönség bőkezű adakozásáért szegé­nyeink nevében esedezik a Népkonyha kezelőség meg­bízásából. Teitelbaum Herman. Október 22. HI REK. — Személyi hir. Kölcsey Sándor debreczeni kir. ítélőtáblái biró városunkban időzik. — Hieronymi lemondása. Széliében, hosszában azt beszélik városunkban, hogy Hieronymi Károly, váro­sunk orsz. képviselője nem fogadja el a szatmári man­dátumot, hanem a csaczait tartja meg és helyébe vagy “ Tisza Kálmánt, vagy Plósz Sándort hoznák. Utána jár­tunk a dolognak és bátran jelezhetjük, hogy az egész ügy légből kapott mese. — Személyi hir. Lenz Győző ezredes a helybeli 12 honvéd gy. ezred parancsnoka Treiszig István szá­zados kezelőtiszt kíséretében f. hó 18-án M.-Szigetre a mai napon pedig N.-Károlyba utazott a zászlóaljak megszemlélése végett. — Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminiszter Je­szenszky Zsigmond nagyváradi adótisztet hasonmi- nőségben a szatmári kir. adóhivatalhoz helyezte át. — Esküvő. Antal József helybeli kir. tszéki albiró a múlt szombaton esküdött örök hűséget Baróthon Debiczky Mariska kisasszonynak. — Kinevezés. A pénzügyminisztérium Kelen Jenő volt pénzügyi fogalmazót a szolnoki pénzügyigazga­tósághoz állami végrehajtónak nevezte ki. — Lutheránus istentisztelet. Révész János nagy­bányai ev. lelkész nov. hó 3-án a szatmári ev. ref. templomban fog egyházi beszédet tartani d. e. 10 óra­kor s utána urvacsoiát osztani a luth. híveknek. Az Istentisztelet végeztével tartandó gyűlésre az ág. evan­gélikusokat — kik Szatmáron a legutóbbi népszámlá­lás sz.rint mintegy 120-an vannak — ezúton hívja meg: a nagybányai ev. lelkészi hivatal. — Tudomásunk szerint régi idők óta nem volt Szatmáron luth. isten- tisztelet s azért előre is felhívjuk az érdeklődést a nov. 3-iki istentisztelet iránt. — Esküvő. Grünwald Mór építész, a Grünwald és Schiffer építkezési vállalkozó ezég társfőnöke f. hó 27-én vezeti oltárhoz Adler Alice kisasszonyt, Adler Gyula fővárosi bankár leányát. — Eljegyzés. Szabó Lajos nagybányai ev. ref. segédlelkész a múlt héten váltott jegyet Méder Berta'- kisasszonynyal, özv. Méder Ferenczné kedves leányával. — Közgyűlés. A róm. kath. kaszinó vasárnap d. u. rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyedüli tárgyi Jaskovits Ferencz eltávoztával megüresedett egyik alel­nöki állás betöltése volt. A közgyűlés egyhangú lelke­sedéssel Dr. Fodor Gyula tanárt, az eddigi könyvtárost jelölte alelnökül, kit igy meg is választottak. Az igy megüresedett könyvtárnoki tisztségre pedig Dr. Kovács Gyula képzőintézeti tanárt választották meg. — Gyászeset. Súlyos csapás é> te Szabados Ede ev. ref. fŐgymnasiumi tanárt, lapunk szorgalmas munka­társát és nejét. Ugyanis forrón szeretett fiacskájuk, Béla, életének 8-ik évében difieritisz következtében el­hunyt. A mély bánatba merült szüléknek kedves gyer­mekük elhunyta felett igaz részvétünknek adunk kifeje­zést és kívánjuk, hogy a sors eme nagy csapására bána­tos szivük enyhülést nyerhessen! — Szinügyi hir. Múlt számunkban röviden jelez­tük, hogy Csóka Sándor színigazgató súlyos betegsége folytán az igazgatói tisztségről lemond és táisula a szat­mári színtársulat néven cunzorcziumíná alakulva, kebe­léből egy művezető igazgatót megbízva, folytatja szín­házunkban az előadásokat. F. hó 15-én meg is történt a végelválás a volt directortól, mikor is a tagok Mé­száros Kálmán orsz. szinészegyesületi igazgató elnök­lete alatt összeültek és kimondották, hogy ügyeiket ezentúl önmaguk vezetik. Egyben megbízták a társulat egyik kitűnő tagját, Szilágyi Dezsőt, a színigazgatói, illetve művezetői teendőkkel. Ezen elhatározásukat nyom­ban a szinügyi bizottságnak is bejelentették. Szilágyi Dezső szombaton egy színi jelentésben tudatta mind­ezt a közönséggel, melyet figyelmesen átolvasva, sok és szép Ígéreteket látunk belőle. Reméljük és hisszük, hogy színészeink nemcsak az Ígéretnél fognak maradni, hanem ennél sokkal tovább menve, a közönség igényei­nek minden tekintetben megfelelnek. Legyenek színé­szeink arról meggyőződve, hogy ha szavuknak állanak, úgy a szatmári közönség sem lesz szűkkeblű velük szemben. A kellő pártfogást kellő élvezet kapcsán meg fogják mindenkor kapni. — Püspöki adomány. Meszlényi Gyula püspök a csecsehói r. k. templom részére beszerzendő uj or­gonára 200 koronát adományozott. — Egyházmegyei hir. Pillicli Ottó munkácsi káp­lán sárközi plébánosnak lett kinevezve. — Csókás Vidor F.-Bányáról Munkácsra, Pásztor József Dobó-Ruszkáról Felső-Bányára lett áthelyezve. — Adomány. A szatmári g. kath. uj templom építésének költségeire Szilágy vármegye törvényható­sága 25 koronát adományozott. Az egyházközség veze­tősége ez utón is köszönetét mond nevezett törvény- hatóságnak. — Eljegyzés. Bodoky Gyula börvolyi körjegyző és birtokos kedv :s leányával Szerénával szombaton váltott jegyet Kánya István betétszerkesztő hivatalnok. — Uj segédlelkész. Szabó Mátyás h. m.-vásárhelyi segédlelkész a németi ev. ref. egyházhoz segédlelkészszé választatott.

Next

/
Thumbnails
Contents