Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-08 / 41. szám
Szatmár, 1901. Október 8. SZATMÁR-NÉMETI De mindez csak bevezetés. A Kamarilla „vértörvényszékeket“ szervez Budapesten, Kassán, Nagy-Váradon, Pozsonyban, Nagy-Szebenben, Temesváron és Aradon s az iszonyú bosszuállást tömegesen folytatja. Mindez még sem elég a »vérből«, a vért szomjuhozó fenevad Haynau, ugylátszik, nem csak taposni, úszni is akart a bosszuló fegyver által kiontott vérben. Pokoli tervet gondolt ki: Össze akarta tereltetni az összes elfogott honvédeket, tisztjeikkel egyetemben és közéjük akart kartácsoltatni, mindaddig, mig csak lett volna köztük egy, a ki él! Ettől az őrült, vérszomjas tervtől visszahökkent még maga herczeg Schwartzenberg is, a kit nem különben „vérszomjasának nevez a história. „Nem! Ez mégis sok! Majd törvényes formák között csinálunk meglepetéseket/“ És csináltak gyászos „meglepetéseket Börtönbe hurczolják Gróf Batthyány Lajost, az első független, felelős magyar minisztérium elnökét, a ki magas összeköttetései daczára sem tudta elkerülni a halált, mely rajta Pesten, az »Újépület« nevű kaszárnya udvarán október 6-án végre is hajtatott. Ugyanezen nap reggelén végeztette ki Haynau Aradon, Szabadságharczunk 13 legdicsőbb bajnokát, névszerinti Kiss Ernő altábor- nokot, Schweidel József tábornokot, Lázár Vilmos ' ezredest, Török Ignácz, Pöltenberg Ernő, Nagy Sándor, Gr. Leiningen Károly, Láhner György, Knézics Károly, Dessewffy Arisztid, I' am jan ich János, Aulich Lajos és Gr. Vécsey Károly tábornokokat. A dicső bajnokok után a polgári elet kiválóbb alakjaiból is számos áldozatot kívánt Haynau vérszomja. így: Báró Petényi Zsigmond, a főrendiház volt elnöke, Csányi László, volt kereskedelmi miniszter stb. Egykorú följegyzések több százra teszik a kivégzettek számát, kik közül igen sokat titokban öltek meg, 5—6000-re tehető a börtönben sínylődök sokasága. Haynau 13 hónapon át gyakorolta Magyar- országban szüntelen a vérbosszú kegyetlen, hóhéri munkáját, melyekért, midőn 1850. Julius 18-án állásától felmentetik, „szolgálatainak elismeréséül“ 200,000 frt jutalmat kap a Kama- riliától. Ebből a 200,000 frtnyi vérdijból, mert másnak nem mondható, vett itt Szatmármegyében, nem messze tőlünk, egy nagyobb földbirtokot, melyet még ma is „Haynau birtok11 néven ismer a vidék. A nagy összegű vérdij azonban sem nyugalmat, sem becsülést, igy semmi boldogságot nem tudott Haynaunak szerezni. Bejárta egész Európát, de mindenütt undorral fordultak el tőle. A hol pedig szerét tehették, érdeme szerint látták el a nyugdíjazott hiénát: Így Brüsselben, a nyílt utczán, egy asszony szembe köpi. Londonban az utczán megseprüzik. Párisban már rendőr nélkül egy lépést sem mer tenni. Nálunk, Magyarországon, nem volt semmi bántódása. A letiport és halálra felemlített nép nem bántotta. Szatmármegyei birtokán gyakorta időzött, de a nép kerülte, mint a veszett kutyát. A sujtoló isten-karja 1853. márczius 14-én érte utói: Bécs egyik utczáján szélütés érte. A német köznép erősen hiszi, hogy mint tetszhalott, élve temettetett el. A gyászemlékü nap évfordultával, röviden az elmondottakban vázoltam azt a véres, vad- bosszut, a melyet rajtunk állott az osztrák Kamarilla, azért, mert nemzeti önállóságunkhoz hűen, ősi alkotmányunkért s javaink megtart- hatásáért fegyverrel küzdöttünk és védtük magunkat. Most pedig megemlékezésünkben — áldozván a kegyelet oltárán, hozzátok fordulok ifjú barátaim: kedves tanuló ifjúság. Titeket nevezünk és méltán: a haza reményének, a jövendők oszlopainak. Még — a hallottak után -— reszket a szív kebletekben s agyatok keresi a gondolatot, hogy könnyítsen felzaklatot leikeiteken. Hagyjátok csak! Szent ez az érzelem, mely a mártyromság alakjainak emlékeinél eltölt benneteket.! Ettől az érzelemtől indíttatva tegyetek szent fogadást, hogy egykor ti is, mint a dicső 1848—49-iki ifjúság méltó utódai, ha a haza szent ügye úgy kívánná, testtel-lélekkel meg- védnétek a hazát! Hogy majdan ti is, mint a dicső 1848—49-iki honvédek, ha veszélybe lenne e hon, apáitok hona, »mely ápol s eltakar« : megvetve veszélyt, nem törődve küzdelemmel, feláldoznátok életeteket is! és mint a mai emlékünnep dicsőült máttyr alakjai: véretekkel is megpecsételnétek a haza javára, tiszta meggyőződésből eredő küzdelmeiteket! Nemzetünk gondviselő Geniusa pedig adjon hazánknak folyton-folyvást olyan ifjúságot, a mely idejében megértvén korának intő szózatát, történelmünk magasztos lapjainak példáin lelkesülve, becsülettel szolgálja hazáját, hogy majdan a ti utódaitok is, midőn a haza szent ügye őket is tettre hívja, a ti példáitokon gyulva lángra, magasztalással említsék neveiteket! Végül pedig: Legyenek áldottak az 1848- 49-iki szabadságharezuuk hőseinek és vértanúinak hamvai! Az ő drága vérükkel megáztatott haza- földje teremjen tartós és áldásos békét, melynek nyomán virágozzék föl édes magyar szabad hazánk! Színészet. Csóka Sándor színtársulata f. hó 5-én, szombat« mutatkozott be az idei saisonra. Színre hozta Gárdon Gézának, a nemzeti színházban olyan szép sikert at tott darabját, a „Bor“-t. Gárdonyi „falusi történet“^ nevezi darabját, melynek szereplői, alakjai és maga a levegő, a hol a darab történik, igazi falusi. Meséje „Bor“-nak vajmi kevés, mindössze annyiból áll, hg Baracs Imre gazdaember még házassága előtt me fogadta, hogy soha többé nem iszik bort, mivel légé korában ugyancsak duhaj és verekedő ember volt. ] hazajön Baracsnak testvére, Matyi, ki éppen most s: baduf a börtönből, hová valami korcsmái verekedés« került. Van nagy öröm a háznál, a jó veres bort agyancs szürcsölik: Göre Gábor biró ur, Durbints sógor és többi vendégek, a kik mindegyre kinálgatják a Bárt testvéreket is. A bor hatása alatt Baracs Imre csii egy nagy patáliát, összeveri az asszonyt, ki éjnek i< jén kis fiával és hozzátartozóival elhagyja a házat. E aztán busúl Baracs I. a felesége után, de az önérzi tiltja, hogy a szomszéd faluba utána menjen. A harn dik felvonásban megtörténik a kibékülés. Baracs I. vi téré megtörik és átmegy a szomszéd faluba a fele géért. Kijön kis fia, a kinek sikerül becsalni édes a ját; felesége, a megbántott asszony ekkor egy ü\ bort tesz elé, mire Baracs Imre meghatva, szerelemit san öleli magához hűséges feleségét. A mi a szerep két illeti, ugyancsak derekasan kitettek magukért. lg keztek összevágó, egyöntetű előadást nyújtani. Első s ban Margittay Gyulát (Baracs Imre) kell kiemelnü ki biztos és öntudatos játékával a közönség figyelr mindvégig lekötötte. Raskó Ernát (Baracsné) különös dicséret illeti meg, ügyes játékáért és m érzéséért. Barna Jolán (Szuuyo * Rozi) kedves naivár bizonyult. Győré Alajos, Mihály gazda szerepéber legjobb volt a férfi szereplők között. Typikus, mag öreget adott annyi közvetlenséggel és belsőséggel, m a közönséget igazán meglepte. Jó volt Rátonyi St Eszter özvegy asszony, nemkülönben Halmai Korné özv. Szunyogné szerepében. A Kakas Márton isin alakjai, Göre Gábor biró ur, (Vihari Elemér) Durbi sógor (Rédey István) és Kátsa czigány (Ernyei En festeni való, pompás alakok voltak és mindvégig den séget keltettek. Meg kell még emlékeznünk Mészá Alajosról, Baracs Matyi szerepében is. Általában a s repelt tagokról e dicsérettel nyilatkozhatunk. Közön az első előadás napján ’ bizony félig sem töltötte n a házat. Másnap, — vasárnap — f. hó 6-án meg:si telték az előadást, mely alkalommal közönség is s kai nagyobb számban jelent meg a színházban. HÍREK. A király névünnepe. Őfelsége 1. Ferencz József rályunknak pénteken f. ho 4 én volt névünnepe, m alkalommal a r. kath. székesegyházban ünnepéi hálaadó isteni tisztelet volt. A szentmisét Hámon zsef kanonok czelebrálta, melyen megjelent az áll és városi hivatalok vezetői, a helyőrség tisztikara, m különhen a r. k. tanintézetek növendékei tanáraik z;tése alatt. A g. kath. templomban reggel 8 óra volt ünnepélyes mise, melyet Papp Lajos lelkész i tatott be. — Gyászmise. Az aradi vértanukért a róm. k székesegyházban tegnap, hétfőn délelőtt 10 óra ünnepélyes requiem volt, melyen megjelentek a vi sunkban még első 48-as honvédek, kik meghatva ál ták körül a templomban fölállított katafalkot. A sz misét Tóth József h. plébános mondotta, mig a Persze a papának sehogysem tetszett ez a túl elbizakodottság s önhittségéért nem egyszer mondta Elzának: — Adja Isten, — leányom — hogy a te hited menjen teljesedésbe, de majd egyszer, ha nem fog úgy sikerülni minden, a mint. te akarod, gondolj vissza az én szavaimra. A mama csak néma szemlélője volt e jeleneteknek, ő nem szólott semmit, de Elza mégis tudta, hogy az ő pártján van s ha a papával esetleg komolyabb összetűzésre kerülne a dolog, akkor bizonyára megnyitná ő is szóáradatának hatalmas zsilipjét. Mikor azután Elza elvégezte a kereskedelmi tanfolyamot is, egy nagy árudában kapott alkalmazást, a hol azzal volt megbízva, hogy az eladott árukért befolyó pénzt beszedje. Az üzlettulajdonos nem tudta mire vélni üzletének hatalmas fellendülését, csak tényként konstatálta, hogy a mióta Elza oda került, a vevő közönség száma azóta szerfelett megszaporodott. Elza nagyon jól tudta, hogy mi itt az ő kötelessége. A pénzbeszedés csak mellékes dolog volt, legfőbb kötelességét, a vevő közönséggel való udvarias és bizalmas társalgást pedig odaadó buzgalommal teljesi- ! tette. A ki egyszer bement abba az üzletbe s meglátta azt a szép leányt, a mint folytonosan derült, mosolygós arczával helyezte el az előtte garmadában heverő pénzt, bizony nem tudta megállani, hogy törzsvendégéül ne szegődjön az üzletnek. Az Elza csábos mosolygása avatta stamgasttá Lenkey Sándort is, a főváros sport köreiben előnyösen ismert gavallért. Szivart vásárolni járt az üzletbe, de csak úgy ritkán, nagyon ritkán. A mikor aztán ott találta a boltban Elzát, attól a naptól kezdve állandó tanyát ütött ott. Valami különös vonzalom késztette őt arra, hogy járjon az üzletbe. Kezdetben nem is gondolt arra, hogy Elzának az ott léte következtében kell neki naponta több-több szivart venni s a kapuja előtti standon álló bérkocsis sem tudta mire vélni, hogy az általa elhaji- gált szivarvégek mostanában miért növekedtek meg valóságos félszivarokká I Pedig ezt mind csak az Elza bájos mosolya keltette, a ki maga is nagyon előnyösen vélekedett Lenkey felől, mert tetszett neki ennek elegáns fellépése és modorának szerfeletti intelligencziája. A napok pedig teltek, múltak s az idő kerekén alig forgott még le pár hét, mikor Elza is már bizalmasabb lett Lenkey iránt. , Sokszor órák hosszáig is elcsevegett vele s szinte hizelgett önmagának, hogy ha ennek a talpig gavallér embernek a nyakkendőjén, avagy csak ruhája szegélyén is igazíthatott valamit. És ez az üzletbe kifejlődött viszony egyre melegebb, folyton csak bensőbb lett. Most már neme napközben járogatott az üzletbe Lenkey, de esténl is megjelent ott s ilyenkor mindig ő kisérte haza El A bohó kis leány pedig kimondhatatlanul örült enr — Pedig ha tudta volna a czélt, ami Lenkeyt « késztette, hogy a napnak legnagyobb részét neki dozza, bizony, bizony nem vette volna oly könnye a dolgot. De az ő tizenhat esztendős szűzies lelke r ismerte még az embernek gonoszságát, nem látta a cselszövő ármányt, a mely mintegy kisértet, lappang ott a Lenkey minden mozdulata után is. O azt hi hogy az emberek mind jók, olyanok, aminőknek val magukat s nem vette tolakodásnak Lenkeytől még sem, hogy egyszer-kétszer magához invitálta őt the Ott persze jól tartotta czukorkákkal s minden nyalá Sággal s mikor már a tulerős thea élvezete elkábitot leány idegzetét, akkor hozzáfogott romboló munkájáhc kihasználta a kedvező alkalmat, hogy azután odadc az örvény mélyébe, a honnan nincs többé feltárna« Ezeket a szerfelett izgató kalandokat persze f eltitkolta szülői elől, csak mikor már hiába let'c ve minden tagadásokkor vallotta meg bűnét zokogva szü nek. Azután vissza emlékezett az édes atyja jó akaratú: vaira s oda borulva lábaihoz, könyes szemekkel mom — Most látom apám, hogy neked igazad volt Béky Ferencz A legfinonmbli gyapjUSZÖVOtújdonságok az őszi- és téli idényre megérkeztek -■■■ ■■■•■ - ■ --... We isz Gyula posztó - üzletéi Szatmár, = Deáktér. =
