Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-01 / 40. szám
Szatmár, 1901. SZATMÁR-NÉMETI. Október 1. dolkodó, kiváló embert, ki utat tört, utat egyengetett, fát, virágot ültetett, a közművelődés nagy érdekeinek ingyen szolgálatában ifiui lélekkel, hévvel serénykedett, a nemzeti kultúra, az ethikai és esthetikai szép eszméiért szívből lelkesedett. Farkas Antal ott volt mindenütt^ hol a társadalomnak ideális önzetlenséggel szolgálni kellett. És ez jellemének egyik legragyogóbb vonása, a mi különösen ma becses, mikor ellenérzék nélkül a megélhetésért küzdő emberek ingyen munkára vagy nem, vagy csak ritkán jelentkeznek. De ha jelentkeznek, bár sem jutalomra, sem hálára nem számíthatnak, mert jutalmuk, fizetésük az a jóleső belső öntudat, hogy érdemes munkát végeztek, az emberiség szellemi és erkölcsi jogait tőlük telhetőleg gyarapították s e munkában az emberi lélek mélyebb értelmű ösztöneinek szolgáltak, a társadalom mégis érezi nagy tartozásait, szent kötelességeit s babérággal, elismeréssel hódol az érdemeseknek, melyek félreismerhetetlenek, hódol az életben, de mindenesetre a harcz után a halálban, mikor ajkain megzendül a hála szózata és előtör fel- tartózhatatlanul az elismerés szívből fakadó szava. S ennél a pálmánál nincs becsesebb, nincs drágább jutalom a világon, ez a legszebb, leggazdagabb polgári koszorú, mely a közszimpatia, köztisztelet nagyszerű kifejezéséül osztályrészül jut a jeleseknek. Én a Kölcsey-kör nevében a társadalom mély részvétének lobogóját hajtom meg e koporsó felett és fedem be vele a kihűlt tetemeket. Lelkünk az ima szárnyain Isten trónja elé az égbe repül s ott az elköltözött számára az örök bírótól örök nyugalomért esedezik. A Kölcsey-kör nevében Isten veled ! Ezután lebocsájtották a sírba a koporsót . . . zörögve hullottak alá a hantok ... s egvpár perez alatt eltűnt a koporsó, befödte a mindent kiegyenlítő anyaföld. Programmbeszédek. A helybeli szabadelvüpárt jelöltje, Hierony mi Károly volt miniszter, a város díszpolgára, csütörtökön tartotta programmbeszédjét, a Kossuth-keni kioszk nagytermében nagy közönség jelenlétében. A programm- beszéd meghallgatására nemcsak szabadelvű választók, hanem az ellenzéki választók mindkét árnyalatából impozáns tömeg jelent meg, mert olyan kiváló állam- férfiunak, mint Hieronymi, mindenki kiváncsi volt a beszédére. A közönség mindvégig a legnagyobb figyelemmel hallgatta a kiváló államférfiu eszmékben gazdag beszédét, mely belső tömörségénél, logikai összefiig gésénél mindenesetre megérdemelte azt a nagy és díszes közönséget, mely azzal jutalmazta a szónokot, hogy többizben és igen lelkesülten megéljenezte. Beszédéből egyes részleteket, a melyek a közügyekre .éles világítást vetnek, a következőket közöljük: Több mint három évtizede immár annak, hogy az 1867-ben megalkotott közjogi helyzet fenáll; erős támadásoknak volt kitéve a hazában, melynek ellenzéki pártjai programmjuk első pontjául annak megdöntését tűzték ki. Az osztrák viszonyoknak kuszáit volta szintén erős megpróbáltatásnak tette ki. Mind e támadások és megpróbáltatások daczára az 1867. évi közjogi alap mindinkább megerősödött. Olyanok az európai állami konstellátiók, hogy itt e helyen egymagunkban, csak saját erőnkre támaszkodva, állami létünket biztosítottnak nem tekinthetjük. Mig az Ausztriával való kapcsolat erős támaszt nyújt nekünk, a nélkül, hogy fejlődésünket megakasztaná, politikai és Kulturális missiónk teljesítésének, nemzetünk megerősödésének gátakat nem jmel. Ez a felfogás mind szélesebb körökben nyer téit és hódit. Nem is az Ausztriával való politikai kapcsolat az, mely ma támadásoknak van kitéve, hanem az a gazdasági kapcsolat, a melyben Ausztriával élünk. A jövő országgyűlés ezeknél fogva előreláthatólag nem is fog közjogi természetű kérdésekkel foglalkozni; feladata a közigazgatás javítása és az országnak anyagi viszonyaira vonatkozó kérdéseknek megoldása lesz. Közigazgatásunknak baja, hogy régi közigazgatási szervezetünknek keretei és az újabb közigazgatási feladatok teljesítésére hivatott állami közegek egymás mellett működnek anélkül, hogy közöttük szerves kapcsolat léteznék; anélkül, hogy a törvényhatóságok autonom hatásköre és a központi kormány teerdői szabatosan kijelölve és körülhatárolva lennének. A közigazgatás alapos reformja egyik legnagyobb és legnehezebb feladata, mely államférfiainkra és az országgyűlésre vár. Bármennyire fontosak ezek a feladatok, mégis a közelebbi jövőben háttérbe fognak szorulni, mert az országgyűlés munkásságát a gazdasági kérdések fogják igénybe venni. Az 1899. évi XXX. t.-cz. rendelkezései szerint a most érvényben levő autonom vámtarifa, még az 1903. év végén lejáró kereskedelmi szerződések megújítására vonatkozó tárgyalások megindítása előtt uj autonom vámtarifával helyettesitendők. A monarchiának a külfölddel való kereskedelmi viszonyai is a szerződések lejárata előtt törvényesen rendezendők lesznek. Midőn az 1867. évben a XII. t.-cz. megalkottatott és ennek alapján a vámszövetség Ausztriával megköttetett, a helyzet teljesen eltérő volt a maitól. Ma a helyzet lényegesen megváltozott. Az európai államok abból a czélból, hogy mezőgazdaságukat a tengeren túli verseny ellen megvédjék, Anglia kivételével valamennyien elzárták magukat gabonavámokkal, úgy hogy mai nap a monarchia határain túl búzát egyáltalán ki nem vihetünk. Megromlott tehát gazdasági helyzetünk a tengeren túli államok versenye és az általános kereskedelmi politikai irány következtében. A gazdasági helyzet — kedvezőtlen voltának tulajdonúható, hogy az ország közvéleményében az önálló vámterület eszméje mindinkább tért hódit; sokan úgy gondolkodnak, hogy miután az ország gazdasági helyzete az Ausztriával való gazdasági kapcsolat idején romlott, ezen romlást ezen kapcsolatnak tulajdonítják és ezért követelik az önálló vámterületet. Mások az önálló vámterületet a mezőgazdaságra végzetesnek tartják. Gondolatmenetünk az, hogy ha Magyarország önálló vámterületet alkot, azt főleg azért teszi, hogy az ipar fejlődését előmozdítsa és ezen czélból ipari védvámokat fog életbe léptetni, ami Ausztria iparának szükségszerűen károsodásával fog járulni. Valószínű tehát, hogy Ausztria magát saját mezőgazdasága érdekében és talán retorsióképen gabonavámokkal fogja elzárni; ebben az esetben pedig a magyar mező- gazdasági terményeknek Ausztriában való értékesítése a mainál sokkal kedvezőtlenebbé válnék. Ily kishitűségeknek nem szabad tért engednünk, Az önálló vámterület mezőgazdaságunk szompontjából előnyös nem lenne, de nem lenne végzetes. Az 1870-es években vasút hálózatunk kiépítését általános fellendülés követte. Hasonló fellendülés gyümölcse lesz az, ha azon vidékről a csatornák segélyével sokkal olcsóbban fogjuk terményeinket piaczra szállíthatni. Azért hoztam javaslatba egy május hóban tartott felolvasásomban csatornák építését nevezetesen a Szatmár, Debreczen, Csongrádi csatornát. Javaslom annál inkább ezt, mert az osztrák csatornáknak elhatározott, sőt foganatba vett építése által az általunk építendő csatornák természetes folytatást nyernek nem csak Ausztriában, hanem Németországban is. Más irányba is ki kell egészíteni közlekedési eszközeinket, A közutak sehol az országba nem találnak kellő gondozásra; de különösen nem az Alföldön, melynek egyes vidékén ma is közutak dolgában rosz- szabbul vagyunk, mint az Árpádok idejében. Azok között a kérdések között, a melyek a jövő országgyűlésen elintézésre várnak, jelentős helyet foglal el a tisztviselők javadalmazásának felemelése is, amely most országos mozgalom tárgya. A megélhetési viszonyok napról napra terhesebbek lesznek, a tisztviselőtől napról napra nagyobb munkát várnak, fizetése pedig teljesen elégtelen. Az amúgy is jogosult igények méginkább előtérbe lépnek azzal, hogy a katonatisztek fizetése jelentékeny módon felemeltetett. A tisztviselő csak úgy szolgálja az államot, mint a katonatiszt, nem lehet tehát az államnak mostoha gyermeke. Beszédemet azzal kívánom befejezni, hogy mint e város képviselője kötelességemnek fogom tartani e város mindan közérdekét tehetségem szerint előmozdítani. A városnak egy nagy érdekét, hogy az ország szivéhez közelebb jusson, hogy terményeit olcsóbban szállíthassa piaczra, amit a Szatmár-Debreczen-Gyomai csatorna építésével fog elérni, felkaroltam, mielőtt sejtelmem lett volna, hogy képviselőjelöltjük leszek; méginkább fogok ezen eszmének megvalósítása érdekében működni, ha szerencsém lesz képviselőjükké megválasztatni. Tudom, hogy ezenkívül nem egy kérdés fog felmerülni, mely elintézést igényel; engem készen fognak találni arra, hogy tehetségemhez képest érdekeiket előmozdítsam. Csomay Imrének, nagy terjedelmű beszéde a következő főbb pontokat tartalmazta: Magyarország társországaival és kapcsolt részeivel egy önálló vámterületnek nyilvánittassék s Ausztriától vámsorompóval elkülönittessék, a nagy világgal való nemzetközi forgalom és kereskedelem Fiume felé irányitassék. Magyarország és társországainak külügye önállóan, külön magyar külügyi miniszter által intéztessék. A magyar követségek s conzulátusok nyelve czimere és lobogója a magyar legyen. A közös hadsereg intézménye, mint ilyen, szün- tettessék meg. A magyarországi ezredek önálló magyar rendes hadseregnek nyilváníttassanak. Magyar legyen a vezénylet nyelve s magyar zászlót kapjon minden ezred. A rendes hadsereg is tegyen esküt az alkotmányra. A szolgálati idő a rendes hadseregben két évre szállíttassák le. A honvédség szereltessék fel tüzérséggel, ágyukkal és technikai közegekkel és eszközökkel. Önálló magyar bank létesittessék, Budapest székhellyel. A földmivelés érdekei különösen gyámolittassanak A nemzet viszonyainak s történetének megfelelő örö-' ködési törvény alkottassék. Állapíttassák meg a birtokminimuma. Falun a kisgazda és zsellér otthona vétessék ki a végrehajtás alól. Hitbizományok állítása csak született magyaroknak engedtessék meg olyan helyen, hol az a nép terjeszkedését nem gátolja. A földmiveléssel s a gazdasággal kapcsolatos ipar érdekei különösen mozdittassanak elő. A gyáripar a kézmives ipar érdekeivel összhangzásban fejlesztessék. A szövetkezeti intézmény gazdasági és ipari téren fejlesztessék. A házadó és házbéradó közti különbség szüntet- tessék meg. A söradó tetemesen, a szeszadó mérsékelten le- jebb szállíttassák. A termelőknek engedtessék meg a szeszfőzés korlátlanul. A nádori méltóság állíttassák vissza. Minden benn született 20 éves állampolgár, a ki 10 korona állami adót fizet, szavazati joggal bírjon. A választókerületek újra osztassanak be. A közegészségügy és az állategészségügy álla- mosittassék. Egypár hónap telt el azóta, hogy Éger István oly szerencsétlenül véget ért, mikor nem épen épületes dolgokat lehetett hallani faluszerte az Istenben megboldogultról. Hogy nem is olyan talpig ember volt őkelme, mint ahogyan mutatta, Hogy a fiatal asszonynak kötve tartotta a szemét s szívesen bogarászott a más tilosában is. — Ejnye adta vén embere, tüzel az ifiasszony, én pedig azt gondoltam, hogy kettőig se tud olvasni. No azért érdemes volt annyira tartani a virtusom ? S akit egyszer a pletykába mártanak, úgy jár az, mint aki a sürü őszi ködbe keveredik. A távolállók meg se látják a sötétségtől, a közellevők pedig csak azt láthatják, hogy a sötétségben tib-láb. így történt, hogy Éger Istvánná lelkében mindjobban elhomályosodott az ura emléke s az asszony szentül meg volt győződve róla, hogy a szegény ember nem szolgált valami nagyon az ő becsületére. Pedig a jóviselet a fő. Hm, majd példát mutat a többi kirugós fehérnépnek, gondolta s még inkább tirannuskodott a cselédségével. így kezdődik azután a fordulat özvegy Éger Istvánná életében, ki elég gyönge volt ahhoz, hogy a pletyka tnegmarhassa boldog emlékezetű ura emlékét, akárcsak a rozsda a vasat. Egy ízben beállított hozzá Magda, az ő hűséges szolgáló leánya, aki már a városban is szolgált. A Magda eddigelé mindig mosolygott, de most savanyu volt az arcza, mintha csak vaczkorba harapott volna. — Miért itatod az egereketI — kérdezte tőle az asszony. — Szent Györgykor jöttem, de akár ma is elmehetek. — Aztán miért ? Nincs fölöstökömöd, nincs ebéd, nincs vacsorád ? Nem magad vetheted meg az ágyad gyönge puhára? Mi a fityfene ütött hozzád egyszerte? Volt már jobb asszonyod is mint én ? — Volt bizony, erősködött Magda. — Ugyan ugy-e? Talán többet vert? Talán almá- riomba zárta előled a kenyeret ; — Nem a! — Hát? — Hát kérem ifiasszony, az megengedte, hogy szerdán, meg szombaton este eljöjjön hozzám a Pista egy pár szóváltásra a gádorba. A menyecskének hirtelen tüzbe borult az arcza; az apró ökleit már ütésre emelte, de azután megcsendesedett. — Jól van, mondta lassan, de csak egy pár szóváltásra. Az azután következett éjszaka nem arra való volt, hogy álomra hunyja a szemét özvegy Éger Istvánná. Hogy a Pistát, ezt a daliás szép szál legényt eddig meg se látta ő. lm, ennek az éretlen Magdának jobb szeme van, mint neki. Hánykolódott a tornyos nyo- szolyán; beletúrta a lázas fejét a süppedő vánkosokba, de azért mégis hallotta az édes suttogást, melyet onnét a gádorból ringatott be hozzá a félig nyitott ablakon át a levegő. — El kellett volna kergetni ezt a leányt, — mondogatta. — Hová lesz a virtus, istenem, hová lesz ? Hogy rébuszokban beszéljünk, a dolog vége ez lett : A Magda volt a czirmos, a Pista volt a jól megpirult gesztenye, mit az ügyefogyott Magda tudtán kívül kikapart a parázsból másnak, — mert.. . Nos, igen! Magda észrevette, hogy a Pista egyszer keddi napokon is ott csoszkat a gádorban. — Mi keresni valód van itt ? — kérdezte minden legkisebb megindulás nélkül. — Mi? Hml — fanyalgott Pista. Ej Magda, mégis csak fáin egy lélek a te asszonyod. — Bizony! mert engedelmet adott rá, hogy szerdán, meg szombaton idenézhess. — Az ám, aztán nem idegenkedik az ilyen magam szőrű szegény legénytől sem. Ha a Magda most úri dáma lett volna, e szavakkal eltaszitja magától a Pistát s azt mondja: — Vége köztünk mindennek I De mivel a Magda csak mezitlábos parasztleány volt, a Pista beszédére ezeket mondja: Dejszen nem is mástól kérte ám kölcsön a gusztusát ! Tóth Dezső.