Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-27 / 35. szám

1 TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^, minden kedden. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIKUtl tőtK készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Teleíon^szám 80. ELÖFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. A szutmárhegyi telefon. Nyílt levél Hérmán Mihály polgármesterhez. Tekintetes Polgármester ur! A polgármester ur bizonyára emlékezik még arra a mozgalomra, mely, talán ha jól tudom, épen a polgármester ur elnöklete alatt, azon czélból keletkezett, hogy Szatmárhegyün- ket a várossal kössük össze. Annak idején, a mint erre szintén méltóz- tatik emlékezni, igen szépen kiszíneztük azt, hogy ez a telefon-összeköttetés mennyire fogja élénkíteni, emelni, fejleszteni, szóval: előbbre vinni úgy a hegyet, mint a várost. Ezen alkalommal kijelöltük mi a módoza­tokat is, a melyek szerint a szőlős-gazdák, mint a telefon megalkotói, mint fogják ezt használni és a közönség azon része, a mely anyagilag nem járul hozzá a telefon létesítéséhez, csakis bizonyos dij lefizetése mellett használhatja a táv­beszélőt. ßzd^megbeszélése és megállapodása mellett irtuk ott ala azt az ivet, mely szeiint: három évre, évi 10 korona fizetésre kötelezzük ma­gunkat, a hegyi telefon létesítése tárgyában. Nem volt ott egy szó sem telefon-előfize­tőkről, hiszen »előfizetők« azok, a kiknek laká­saiba a telefon be van vezetve, itt pedig egyes helyek jelöltettek ki, honnan mi, mint nem elő­fizetők, beszélhetünk. Sokat beszéltünk arról, hogy a telefont, a fentebbiek szerint, hogyan kezeltessük, hogy a szőlőbirtokosok ügyét minél- jobban szolgálhassa, noha voltak szőlőbirtoko­sok, a kik előre megmondták, hogy a telefon a szőlős-gazdákat szolgálni nem fogja, ezért a felállitási költséghez hozzá nem is járultak. Az itt előadottak nyomán került az ügy a közgyűlés elé is, miután némi összeggel a léte­sítéshez a város is hozzájárult cs az itt kifej­tettek értelmében hagyta jóvá az intézkedése­ket a közgyűlés. Ezután rövid idő múlva elkészült a telefon összeköttetés és a szőlős-gazdák érdekeivel többé nem törődött senki. Vagyis: addig mig a szőlőbirtokosok 10—10 koronás aláírására szüksége volt a városnak, járt utána a város, hogy minél többen Írja­nak alá, azután többé nem törődött ez ügygyei senki. Ezt a körülményt kell különösen a T. pol­gármester urnák b. figyelmébe ajánlanom, mert a közönség, a mely részint tanúja, részint szen­vedő részese az ügynek, a dologból olyan kö­vetkeztetést von le, mely nagyobb fontosságú ügyekben is egyenlő a bizalom megvonásával. A telefont, különösen elejénte, használta az, a ki épen akarta. Uj lévén a dolog, egy­két hétig továbbították is a lelefonozásokat. Később pedig az lett az irányadó, hogy: a telefont csakis előfizetők használhatják, azaz: olyanok, a kiknek házaiba a telefon be van vezetve. És mint értesülök, ha nem előfizető telefonált, annak a hegyi központ az össze­kapcsolást nem teljesitette; ma pedig úgy áll a dolog, hogy a hegyen nem törődik többé a telefonnal senki. Ha telefonoz — akárki — nincs a felállított továbbitó helyeken senki, a ki meghallgassa, még kevésbé, a ki továbbítsa. Nem tudom, van-e a T. polgármester ur­nák tudomása ezekről a visszaélésekről? Annál is inkább, mivel: most már olyan színe van a dolognak, mintha a város a kö­zönséget egyszerűen beakarta volna csapni. Pedig ez bizonyára szándéka nem volt, nem is lehetett. Ha nem csalódom, az összes telefon ügyek fentebb említett lebonyolításával a t. városi tiszti ügyészség bízatott meg. Kérdem ezek után : az érdekeltek nevében a T. polgármester úrtól: miben állanak ezek az intézkedések? Vagy a város, illetve a tiszti ügyész ur részéről az összes intézkedések abban rejlenek, hogy: a szőlős-gazdákat, mivel a telefon-létesí­téséit felajánlott évi 10—10 koronájukat még be nem fizették, folyó évi augusztus 27-re, a város részéről beperelte ? Pedig: midőn a szőlő-birtokosok azt a bizonyos évi dijt megfizetni — ez úttal nem hajlandók, azt hiszem, a T. polgármester ur is igazat ad nekem abban, hogy helyesen cselek­szenek. Mert: miután a közös megegyezés a szőlő- birtokosoknak bizonyos jogokat kötött ki, a telefon használatát illetőleg és az egyes szőlő-birtokosok csakis ezen jogok leendő gyakorlásában léptek be a telefon létesítői közé — ez másként nem is képzelhető. — Nagyon természetes, hogy ma, midőn a telefon használatától eltiltatnak, vagy azt használhatni egyáltalában nekik mód nem nyujtatik, ők pedig megtagadják a hozzájárulási költség fizetését. T Á R C Z A. Éjjeli utazás. A gyorsvonat tovarobogott a sötét éjszakában. Feltartóztathatlanul, őrült sebességgel haladva, a kis állomásokat gőgösen mellőzte és csak a nagyobb vá­rosok mellett tartott rövid pihenőt. Egy első osztályú szakaszban két előkelő külsejű hölgy ült magányosan. Éppen megállt a vonat, de úgy látszott, hogy a hölgyek nyugalmát senki sem akarta háborgatni. Egy­szerre abban a pillanatban, a midőn a vonat nehézkes lihegéssel és sistergéssel megindult, a kalauz felszaki- totta az ajtót, egy ur ugrott be, a ki holmiját elhelyezve, udvatiasan köszöntötte a hölgyeket. — Megengedik, hogy czigarettára gyújtsak? Miután a kérdés válasz nélkül maradt, az idegen vállat vont és elegáns czigarettatartójából egy cziga- rettát vett ki, melyet végigszítt s aztán unalmában al­vásra hajtotta fejét. De nem tudott elaludni. A folytonos hallgatás mindinkább terhére kezdett válni. Végül — némi habozás után ismét kísérletet tett a társalgás megindítására. —• Szabad talán megkérdezni, hogy a hölgyek hová utaznak, kérdé neki bátorodva. Válasz helyett gőgös tekintet jutalmazta előzékeny­ségét. Sőt a hölgyek — hogy a további társalkodás- nak elejét vegyék — fejüket a párnára hajtották és behunyták szemeiket. Az utas a kísérletezésbe belefáradva, követte pél­dájukat és kisvártatva úgy látszott, mintha csakugyan elaludt volna. A két hölgy diadalmasan tekintett egy­másra, mint a kiknek sikerült az alkalmatlan tolako­dón bosszút állani. Hogy is merészel az ilyen jött-ment idegen egy bárónéval és leányával, a ki grófné, min­den bemutatkozás nélkül társalgásba bocsátkozni? Csak nem alázza meg az ember nemesi méltóságát! Egyszerre az utas nyugtalan lett. Ide-oda hányta a fejét, karjaival hadonázott, szemeit dörzsölte, fölug­rott és csakhamar ismét leült mély sóhajtással. A hölgyek titokban figyelemmel kisérték és maga­viseletét nem tudták megmagyarázni. Drága gyémántgyűrűt húzott le ujjáról és fájdal­mas tekintettel nézegette. — Te szép gyűrű — mondá hangosan — mily fájdalmasan esik tőled — az orosz czár drága ajándé­kától — megválnom. De nem maradhatunk együtt, menj hát! E szavak után kidobta a gyűrűt a nyitott abla­kon. A hölgyek ijedten néztek egymásra, ez az ember bizonyosan megőrült. A veszély fenyegető volt. A legközelebbi állomás még messze lehetett és ők egyedül utaztak inár fél éjjel egy nyilvánvaló őrülttel! Az utas most egy másik, még értékesebb gyűrűt vett elő és zokogni kezdett. — Te különösen kedves és drága vagy nekem. Minő büszkeséggel fogadtalak a német császár kezéből! Eredj te is a másik után! És gyorsan kidobta ezt is a robogó vonatból. E mellett szúrós szemével szüntelen a hölgyekre né­zett, kiknek nyugtalansága és izgalma tetőpontra há­gott. Tisztában voltak vele, hogy őrjöngővei van dol­guk. Hátha az őrült majd őket támadja meg. Senki se hallaná segélykiáltásukat, a robogó vonat dübörgése tulharsog minden emberi kiáltást. Ekkor a fiatal grófnénak egy mentő gondolat ju­tott eszébe. Hiszen itt a vészfék ! Lassan kinyújtotta karját a fogantyú felé, de e pillanatban az idegen vas­markát érezte karja. Rémülettől félájultan vissza akarta huzni karját, de az idegen gyorsan leoldta róla a kar- pereczet és szikrázó szemekkel nézegett azt. — Szép, nagyon szép — szólt borzalmas kacza- gással — de ki vele ! És a másik pillanatban a karperecz is a gyűrűk sorsára jutott. Úgy látszott, hogy ezzel rögeszméje kielégítést nyert, mert lecsöndesedett és csöndesen mormogott XColb Mór hat. eng. ház- és birtok eladási, törlesztéses jelzálogkölcsön közvetítési Irodá.a Szatmár, Kossuth Lajos-utcza 2-ik szám. Aki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kényelmesen (mérsékelt közvetítési dij mellett) óhajt, ugyszinte birtok vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar, vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokat eladni akarja, velem lépjen érintkezésbe és meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismeretségem folytán hivatásomnak megfelelek. Vidéki megkeresésekre azonnal válaszolok. Koll) lóitól'«

Next

/
Thumbnails
Contents