Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-30 / 31. szám
. Szatmár, I9ÜI. julius 30. 31. szám TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. A szegények védelme. Mikor igy nyári, verőfényes időben nézem a mezőkön azt a nyüzsgő tömeget, a' mely most nehéz munkában, arcza verítékével keresi meg a mindennapi kenyeret, emberbaráti melegebb érzésem önkéntelenül is ajkamra csalja ama lelkem elé ellenállhatlan erővel toluló kérdést: Íme, most csak megadta a jó Isién, a mások gazdag asztaláról, e szegény emberek számára a mindennapi kenyeret; de mi lesz ezekkel majd akkor, midőn a természet bezárja rideg kebelét, midőn a szigorú téli időben, még ha akarnának sem tudnának másnak dolgozni?! Azokat az emberbarátokat, a kik a szoczi- álizmus nagy és égető kérdésével közelebbről foglalkoznak és az iránt meleg érdeklődéssel vannak, sokat foglalkoztatta már annak megfejtése, hogy micsoda utakon is jöhetnének már az államok, a kormányok a szegény néposztály védelmére? Sajnos és elvitázhatallan lény, hogy nincsen müveit állam, a melyben szocziális szempontból oly keveset törődnélek és annyira keveset is tennének a szegények védelmére, mint épen nálunk, a magyar földön. Mintha a mindenhaló Isten nem egy, de két balkezet adott volna nálunk az eduigi államférfiaknak, olyan visszásán és balul ütött ki minden vállalkozásuk, a mibe csak, a munkásosztály érdekében, belefogtak. Valóban csakis ötletszerüleg cselekedtek e téren mindent, a nélkül, hogy valami okos és helyes rendszer lett volna a munká- jokban. Az alföldi magyar munkás égető sebét SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a ,,Korona!‘-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű díjak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. .például azzal a szerencsétlen gondolattal akarták begyógyítani és a munkás kérdést meg- j orvosolni, hogy szigorú törvényt alkottak az aratók ellen s a" csendőrig szuronyával kény- szeritették a munkást arra, hogy arassa le a földbirtokosnak megdőlt és rothadt gabonáját, a mely pedig alig hozta meg neki a mindennapi élelmet. Mostanában meg egy másik orvosszert gondoltak ki: a telepítést. Tagadhatatlan, hogyha okszerüleg és rendszeresen űznék ezt, meg is lenne ennek az óhajtott sikere. S tény az, hogy maga már ez az eszme némi elismerése akar lenni a szocziális mozgalmak jogos és igazságos voltának. Mindenesetre engedmény ez a szocziáüsták előnyére. De azért biztos és állandó sikert nem jósolhatunk ennek sem. Néhány földéhes ember panaszát el lehet ugyan ezzel is némitani; de ez nem oldja meg alaposan a szoczializmus égető kérdését és nem védi meg kellőleg a szegény magyar munkás szomor-u helyzetét. Meglehet, hogy sokak élőit egy kissé csiklandós kérdést bolygatunk meg és többen lesznek, a kiknek nyílt szavunk nem igen fog izleni; de mi bátran kimondjuk, hogy a baj okát abban leljük fel, hogy nálunk, Magyar- országon igen sok a lekötött birtok, hogy a hit- bizományok és óriási pápista papi uradalmak ki vannak véve az általános forgalom alól. Még haszonbérbe is ritkán veheti ezeket ki egy-egy derék magyar község ezekhez a nagyobb uradalmi birtokokhoz; hiába Ígérnek érte sokkal nagyobb bért, mint az egyes más élelmes haszonbérlő. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon-szám 80. •<Itt van a baj, ez az álta.ános földéhségnek és ennek nyomán előálló általános szegénységnek az oka. A magyar haza intéző férfiai- nak, legalább a többségnek, nem sok érzékök van a szocziálizmus jogos követelése iránt. Nálunk még mindég szörnyű fenevadaknak tartják a szoaziálistákat és valóságos csoda, hogy a vadászati törvényt rájok is ki nem terjesztették egy némely bölcs államférfiak. Épen ez mutatja szűk látkörüségöket és igazolja azt, hogy nincsen elég érzékök az államalkotó nagy és fontos kérdések iránt. íme a müveit Fran- cziaországban semmi szó nem emelkedik az ellen, hogy a közmunka miniszteri széket szo- cziálista férfival töltik be. A német nagy birodalmi gyűlésen sok jeles képviselőjük van, p. o. az iró Bébcl is. A világ legfényesebb városában, Párisban a városi tanácsnál a többséget a szocziáüsták alkotják, a kik már eddig is többet tettek a szegény osztály érdekében, mint nálunk egy százád lefolyása alatt. Derék földmivelésüg)d miniszterünk, az elmúlt télen, elrendelte a munkanélküliek összeírását. Bizonyára sötét és megdöbbentő adatokról beszéltek e számok! Okult-e a magyar állam belőlök ? Majd igazolják a következmények. E soroknak nincsen egyéb czéljok, mint folyton ébren és felszínen tartani e fontos és égető kérdést, melyet az alkalomszerű aratási-, cséplési idő, a mikor a munkás igazán verejtékkel szerzi meg fekete kenyerét, különösebben is eszünkbe hoz. A „szegény nép védelmelegyen az esztendő dús, közepes vagy épen szegényes, mint a mostani is, még soká-soká nyílt kérdés leszen, T Á R C Z A. Visszahoztam a foglalót. — Adjon az Jstcn jó reggelt, nagyságos uram ! — Neked is Ferencz . . . — No azzal ‘éppen nem dicsekedhetett), mert biz az igazat megvallva, kelhetett volna az én napom valamicskével tisztábban is ... De hát nem öltöm egyik szavam a másikhoz. Elég az hozzá, .hogy visszahoztam a foglalót, nem szolgálhatom én a nagyságos urat. Peres Antal uram nagyot rúgott az ágya karján, még nagyobbat ásított, csak azután felelt nagy kurtán: — Nem fogadom el, Ferencz . . . A legény nagy szomorúan lehorgasztotta a fejét . . . Két szemébe köny szökött . . . Megtörölte az inge ujjával, az egyiket is, a másikat is. Azután homlokára omló fekete fürtéit simította el. Ott ült a bu- bánat, életünknek fekete felhője . . . Ajaka megrándult. Meglátszott az egész külsejét-, hogy lelkében kemény harczot viv ... Sokáig állott szótlanul. A belső küzdelem nehezen talált utat ajkához . . . Egyszerre felkapta fejét, daczosan, mint akit alázatosságra akarnak tanítani, s csak azért is magasra emelt fővel jár . . . — Vegye viss;a a nagyságos ur ! Könyörgök kérem a szentek szentére, arra az egy jó Istenemre, mert ha vissza nem veszi, úgy segéljen, úgy is itt ha- j gyom, vagy beiszom a legelső koicsmában, de engem, ugyan ide nem hoz az ország minden zsandárja se. j Inkább leszek akasztófa czimere, utszéli betyár, de ennél a háznál nem szolgálhatok . . . — Dehogy nem, Ferencz I egy kevés jóakarat, meg egy jóravaló bilincs kell hozzá, olyan szépen megszokhatod a szolgálatot, hogy jobban se kell . . . — Nem is a szolgálattól iszonyodom én. Azt szívesen, hűségesen teljesíteném, de más valamit nem tudnék elszivehii ... Ne kérdezze a nagyságos ur, hogy mi lenne, az 1 úgy sem mondhatom el . . . Itt a pénze! s egy tallért tett le az aztalra, — ha valamikor rossz híremet hallja, ne mondhassa, hogy meglopta a kötélre való . . ., Most még becsületes ember vagyok, ne kényszeritsen rá a nagyságos ur, hogy gazember legyek, bocsásson utamra, s hadd maradjon itt a foglaló. Peres Antal uram kikapaszkodott az ágyából, s kezdte magára szedegetni öltöny darabjait. Öltözés után megszólalt : — F’erencz! ha becsületes ember vagy, meg fogod mondani, hogy miért hoztad vissza a foglalót, s ha valami bajod lenne talán, majd eligazitom ... — Nem azt, az egy Istenen kivül senki sem . . A nagyságos ur csak ekkor nézett a Ferencz szemeibe .. . Szinte megdöbbent a belőlök kisötétlő bubá- nattól . . . Kezdte érdekelni a dolog . . . Hiszen lehetetlen volt le nem olvasnia a legény arczárói, hogy ott belül égeti valami, attól akarna szabadulni, nem a szolgálattól . . . '— Fáj neked valami, Ferencz! mondá kis idő múlva. Az arezodon szinte megült a szomorúság . . . Nem földes ur vagyok többé, de sorsod iránt érdeklődő jó akaród, valdd meg, mit rejtegetsz? — Elmondanám, nagyságos uram, de szégyen- lenéni, ha megtudná valaki, ki nevetne érte, aki csak ösmer .... — Ne félj! Egy árva lélek sem tudja meg kívülem . . . Ha titok, temetője leszek ... Itt a kezem . . . Tudja Isten, miért nem mer a szegény ember bízni az urakban ? . . . Ferencz habozott elfogadni a feléje nyújtott jobbot . . . Utoljára mégis csak ráadta a fejét ... — Elmondom hát, ha megígéri a nagyságos ur, hogy visszaveszi a foglalóját . . . Peres uram intett a fejével, hogy megteszi . . . Három évvel azelőtt — kezdé Ferencz a történetet, valamivel több ideje is már volt a Cserepes tanyán egy sugár növésű, fekete szemű leány. A haja, ha leeresztette, ,ugy omlott el a vállain, amint hullámzik a hegy oldalon az árva lányhaj, ha szél megy át felette. A dereka hajlott jobbra is, balra is, 'mint a fiatal vessző . . . Beszéde szebb volt a pitypalatty szólásnál ... A csókja édesebb a nádméznél . / . Az ölelése . . . Óh ha azt megpróbálta volna a nagyságos ur! Nem ölelt még férfit asszony cseléd olyan hévvel, mint engem a Bedő Kata . . . Nem ösmerte a nagyaságos ur Bedő Katát? — Jól emlékszem rá, helyre egy leány volt . . . — Az ám . . . Hát még mikor a templomban imádkozott . . . Nagyságos uram, ha annak a kérését meg nem hallgatta az Isten, akkor kár a halandóknak imádkozni, akkor siket a menyország . . . Lerimán- kodta volna az utolsó áldást is az égről, ha szüksége lett volna rá . . . De nem volt. Szépsége bejárta hi-
