Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-23 / 30. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-N ÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodávat szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénzfizetés és jutányos árak mellett közöltetnek. Kéziratok nem adatnak vissza. Teleíon-szám 80. Városunk fejlesztése közgazdaságilag. Nagyon sok sikálom adódik, hogy eldicsekszünk városunk fejlődésével. Igaz, hogy városunk, az utóbbi tiz év alatt nagyon sokat haladt, fejlődött, de az is igaz, hogy ez a fejlődés egyoldalú, jobbadán külsőség, mely a város lakosságának anyagi viszonyaival ellentétben áll. Azt szeretnénk nagyon, ha valaki rá tudna mutatni, hogy fejlődési viszonyaink közepett, melyek azok, a melyek következtében a lakosság adófizetői képessége emelkedett ? Hát bizony ilyent nem tudunk kimutatni, de az, sajnos kiáltóan igazolva van, hogy pl. tiz év alatt a polgárság adója mennyivel emelkedett ! Mégis, városunk polgármestere, mint a „város jövedelmeinek fokozására kiküldött bizottság elnökeebbeli minőségében .nem azon jártatja az eszét, hogy a polgárok helyzetén mint lehetne könnyíteni, hanem, mint a fenti bizottság elnöke, javasol vagy életbe léptet olyan adónemekéi, a milyeneket eddig a polgárság nem ismert, tehát: terheli a közönséget. Ezt nevezzük azután városunk fejlődésének, haladásának, melylyel lépten-nyomon dicsekszik az, a ki az orránál tovább nem lát, vagy látni egyáltalán nem akar! Halljuk, hogy ez a t. fentebbi bizottság, megint egypár uj adó-nemet talált föl, melylyel a közönséget sajtolja. Csak rajta! mig van egy T Á R C Z A. Akáczfa-levél. „. . Szeret, nem szeret.. szeret, nem szeret . Letépdesem az akácz-levelet. És elbusulok a zord feleletre: Szeret szívből, színből, kicsit, cseppet se’. * * * „Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret . . .“ — Befogja két kis kéz a szememet, Nem kérdem, hogy ki, — te meg nem felelsz, Csak két karoddal lágyan átölelsz, „Bohdj fiú, hát hogyne szeretnélek! . . .“ — S én nem hiszek az akáczfa-levétnek. Ha egy kalitba ... Ha egy kalitba egy madár van zárva, Sajog a szive a nagy árvaságba’. Lám, én meg vigabb lennék száz madárnál, • Ha a szivedbe csak engemet zárnál. Szilágyi Imre. Fürdői levél. Visk-Várhegy, 1901. jul. 20. Kedves Szerkesztő ur ! Talán nem is tudja kedves Szerkesztő' ur, hogy mi, egy pár hete már, hogy a forró és roppant poros Szatmári odahagyva, most Visk-Várhegyen üdülünk és az igazán pompás, szép napok beálltával pazarul élvezzük a vidék szépségeit. Nem tudom, volt*e kedves Szerkesztő ur már Visk-Várhegyen, de ha nem volt, jöjjön el egyszer e rossz gunyhó, mely az adósságot bírja! működjék a prés! Az aratás — igaz — elég szegényesen biztat, terheink nőttön-nőnek, a közelgő tél Ínséggel biztat, de majd jön a boldogító képviselőválasztás, lesz hű-hó, alkotmányosan összekavarodunk, a külsőség jól fog festeni, hogy pedig: beiül, fáj, sajog? az nem tartozik a dologra! Egy szóval: haladunk és szegényedünk — lépésről-lépésre. Nagy házakat építünk: adósságra és mikor más városok a szálloda építkezésekbe belebuknak : mi építtetünk szállodát és vigadót is, mert a nyavalyás közhangulatot valamivel folyton áltatni kell. így látta ezt városunk polgármestere a közügyek szempontjából jónak, szükségesnek és a közgazdaságra nézve fejlesztőnek. A kik pedig elég józan gonclolkozásuan, a város jövőjét tekintve, bátrak voltak, ez utóbbi nagyon kétes jövendőjü, sőt fölösleges építkezés ellen 'felszólalni és szarvukat, a közvélemény szempontjából, érvényre juttatni akarták, a polgármester elbizakodott, vak erőszaka birsággal sulytatta, a helyett, hogy mint öntudatos és önérzetes tisztviselőhöz illik, a súlyos, panaszba tett építkezéseket, a vádakkal szemben, megvédte volna, vagy a közhangulat óhajára, azokat egy alkalmasabb és jobb gazdaságú időre halasztatta volna! De nem ! megszólalt az előrelátó bölcsesség helyett az önfejűség, a nagyzási, az építkezési mánia, melylyel szemben a megnyilatkedves helyre, igazán megérdemli, hogy az ember fölkeresse. Mi már harmadizben vagyunk itt s mindig annyira tudjuk élvezni a széles Tiszavölgy bájos panorámáját, mintha most volnánk itt először. A Várhegy kanyargós utait, a pompás, üde jó forrás vizek, a balzsamos, friss fenyves levegő mind-mind olyan kimondhatatlanul, jól esnek ! Voltam én már a Tátrában, szép annak zordon fensége . . . de majd megfagytam ott nyár derekán is, mig itt a reggelek és esték oly üdén hűvösek, a nappalok pedig enyhén melegek, de sohasem forrók. Ha Petőfit travesztálni akarnám, azt kellene Írnom: Hol a boldogság mostanában? Visk-Várhegy hűvös oldalában ! Az elmúlt napokban az idő esős volt, de most már szárazra fordult. Esős időben is jól eltelik itt az idő. Tetszik tudni mit csináltunk? a társalgóban biliárdoztunk. Magam is nevettem magamon, mikor a hosszú dákóval a tekeasztal körül izgalmasan forgolódtam. A fürdő doktora azzal nyugtatott meg, hogy ha még tovább esik az eső, jó biliárdozó válik belőlem. Sőt sakkozni is befogtak az unatkozó öreg urak, de bizony ehez hiányzott a türelmem. A mint az első szép nap kiderült s az utak fölszáradtak, a Várhegy Flóráját kezdtem összegyűjteni s csokrokba szedni úgy, hogy e levelemet is virág-csokrok között Írom. Viszek is majd haza szép hegyi páfrányokat, egyéb sok és szép erdei virágokat. Hogy el ne feledjem, nagyon kellemes társaságunk van M.-Szigetről, Debreczenböl, Szatmárról és a vidékről. Átutazók, kirándulók különösen vasárnaponkozott ellenvéleményt nemcsak lenyügöztette, de meg is büntettette a polgármester ur: »a hatóság elleni tiszteletlenségnek« minősítvén lapunk felelős szerkesztőjének is megnyilatkozását, a ki az izgatott közhangulatot, a vigadó építkezésével szemben, őszintén nevén nevezte. Már áll az épület — elég sután ugyan és keveset mutatóan annyi pénzhez aránylag — mi szivünkből kívánjuk, hogy vajha rossz jóslatot mondtunk legyen akkor, midőn ezen épületet a „közteher nyomasztó kölönezének“ minősítettük. De hát hová is tévedtünk ? Hiszen a város közgazdaságának fejlesztését tüztük ki e czikk élére, a fentebb elmondottak pedig mind ez ellen szólanak. De hát mik is szólnának mellette? Gazdasági sülyedt viszonyainkon segítene: mindenek felett piaczunk forgalmának emelése, a lecsapolt lápi földek termékének idetere'.ésé- vel. Nagyban emelné közgazdaságunkat: egy vagy egypár gyártelep létesítése, pl. bőrgyártelep és egy fonó-szövőtelep létesítése, a melyek megalkotása a helyi és a környék termelő viszonyaival ellent nem mondanak, sőt azt igen könnyen lehetővé is tennék. Úgy tudjuk, hogy midőn a múlt évben Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter itt volt, azt mondta: „mondják meg és okadatolják meg az urak, hogy mit látnak városuk gazdasági fejlesztésére jónak.“ Vájjon polgármester ur! nem volna-e okoként nagy számmal vannak. Szórakozásra is van kilátásunk, az előkészületek folynak a közeledő Anna-bálra, melyre kedves Szerkesztő urat is meginvitálom.*) Van jó czigányzenénk M.-Szigetről. Én, az igaz, hogy bosz- szankodom rájok, hogy reggel 6 órakor már nem hagynak aludni, egy-eg^ harsogó indulóval kizavarnak ágyamból, ámbár a fürdő-orvos azt mondja, hogy a korai i fölkelés egészség. De mikor olyan édes az a reggeli álom is 1 Most készülünk a Várhegytetőre fölmenni egy társasággal, az ut 3 órai és felette fárasztó, de vállalkozó hölgy társaság van, mely nem retten vissza a hegyi ut fáradalmaitól és az a szép kilátás ! Ezekről és több effélékről majd jövő levelemben többet. Jó egészséget ! Üdvözli kedves Szerkesztő urat: Cornélia. Egy csók. Mielőtt elszánta magát, hogy megrántja a csengőt saját házkapuján, a félelmes izgatottság néhány perczig a kapu előtt marasztoíta. Lelkiismeretében a vad féltékenység mindinkább megszelídült arra a gondolatra, hogy hátha nevetségessé válik. Most már elhitette magával, hogy eddigi gyanúi is tán alaptalanok voltak. Igen csúfos felsülés volna, ha sikertelenül rendezte volna ezt a meglepetést. Otthon azt mondani, hogy elutazik s pályaháztól lopva, titkon haza jönni: csakugyan nevetséges! *) Ott leszek, annyival is inkább, mert sokan szándékoznak innen az Anna-bálra Viskre rándulni. Szerk.
