Szatmár-Németi, 1901 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-04 / 23. szám

a tisztelgést, vagy egyébb fegyver gyakorlatokat, a mint az épen elő van irva. Á király a maga méltósá gos alakjával, pompás öltözetével, az öt köiülvevő hadsegédekkel, kitűnő figyelmet, csendet parancsol mindenkor ott, a hol megjelenik, s a legnagyobb megrovás, vagy épen büntetés érné azt a közkatonát, vagy azt a tisztet, a ki a felséges ur jelenléte alatt megkérdezés nélkül valamit szólni merészelne, vagy társával beszédbe ereszkednék.

Valami megható és nagyszerű jelenet ez.

De van ennél még egy felségesebb, egy megha- tóbb és magasztosabb jelenet is. És ez az, mikor meg- kondulnak az egyes templomok tornyában a harangok és a paloták lakója szintúgy, mint az alacsony kunyhók egyszerű gyermeke a nélkül, hogy valami külső hatalmasság kényszerítené, leteszi kezéből dolgozó szerszámát, felveszi énekes iinádságos könyv't, s csendes komolysággal megyen a templomba és letelepedvén, megzendül az ének s annak merész szárnyán ezer és ezer lélek fölszáll a királyok királyának trónja elé. Azután mély csend lesz, mintha leszállana fényes trónjáról az Örökkévaló, s szemlét tartana nem a felet*, hogy rendben van-e öltözete, fegyvere, s általában külső szemmel látható állapota a halandónak, hanem mintha szemlét tartana a szivek és vesék felett, szól minde- nikhez az ő igéjében. Szól a gazdaghoz ilyen érzelemmel : el ne feledd, hogy minden gazdagságod én tőlem van, ne légy kevély, ne légy zsarnok, ne légy a szegénynek hóhéra ; tiszteld benne testvéredet, kinek ugyanazon lelke, ugyanazon rendeltetése, s ugyan olyan örök élethez van jussa, mint neked, s azért biztatn rád sokat, hogy juttas belőle a szükölködőknek is, nálad tettem le azokét, a kik maguk nem tudtak volna gondot viselni tulajdonukról, a kiket nem nélkülözhetsz, a kik a te kezeid a jóra, a te erőd a gazdagságra, de tudjad, érezd szüntelen, hogy én teremtettelek tégedet, én teremtettem a szegényt, s ti egymásnak testvérei vagytok. S<ól a bíróhoz ilyen értelemmel : mikor igazságot kell szolgáltatnod, ne nézd, hogy szegény, vagy gazdag e, a ki téged megkeresett, hogy igazságot szolgáltass neki. Gyűlöld a gonoszt, szeresd a jót ; szolgáltass a kapuban igaz ítéletet Oltalmazzátok a törvényben az árvát, az özvegy perét vegyétek fel. A hamis embernek segítségül ne légy. Ne kövesd a sokaságot a gonoszra és ne szólj a törvényben a sokaság mellé hajolván az igaz Ítéletnek elfordi- tására; a szegénynek személyére ne nézz az ő törvényében.

Szól az elöljárókhoz is ilyen értelemmel: „Legeltessétek az Istennek seregeit, mely a ti gondviseléslek alatt vagyon, gondot viselvén arról nem kényszerítésből, hanem örömest, n m kívánván éktelenül a nyereséget, hanem kész indulattal; sem pedig úgy, mint uralkodván az Urnák örökségén, hanem úgy, mint kik az Isten seregének fükörei legyetek!“ Ti reátok néznek a hitben gyengék, ha ti ingadoztok, tántorogtok: zavarrendetlenség vesz benneteket körül, haragnak, gyűlölködésnek tövisei nevekednek fel, melyek miatt nem lészen nyugodalmatok.

Szatmár, 1901.

ezüsttel. Négy fegyveres katona jött a kiildönczczel azok kisérték á — kincset. Hanem ezúttal is ugyancsak hiába jártak.

A harmadik kiildöncz üres kézzel jött.

— Köszönteti a nemes királyi kamaráknak grófja Nicholay, Zothmárnak fia Zárazberky László gazdát és kéri, ne terheilessék ama hites négy, göthös, lónak csúfolt csigákkal kedveskedni ő kegyelmességének.

Hogy ez már erőszakot jelent, azt László gazda igen jól tudta.

Nehéz, ellenség vérétől rozsdás fringiát emelt le a szegről, egyet-kettőt él! esi tett is rajta s behúzta maga után az istálló ajtaját. Friss vértől piroslott az ősi kaid, mikor Zárazberky' László ismét kilépett az istállóból.

— Jöjjön hát a nemes gróf viheti a megyeszerte hires négy csikót. S a négy pejkónak az istállóból hallatszó halálhörgése mintha csak magyarázni akarná a nemes gróf küldöttének a Zárazberky László engedékenységét.

De a bekövetkezőket már nem tartotta tanácsosnak bevárni László gazda s mikor másnap éjjel Nicholay comes fegyveres czimboráival, szivében véres bosszút forralva körülfogta a szárazberki udvarházat, a büszke magyar nemes ifjú feleségével és egyetlen fiával már a jezsuitáknak Szent-Domokosról nevezett Zotmár- Neinpti (Szatmár-Németi) klastromában keresett és talált menedéket.

A kijátszott, meggunyoll hatalmas ur szivében a bosszú lángja égett. Kegyetlen, véres megtorlást forralt Zárazberky László ellen. Fegyveres embereivel betörték a nempti klaslrom nagy kapuit és »azt állitván, hogy Zárazberky László, Istvánnak fia Károly király neve alatt hamis pénzeket tsinált volna* törvényt ültek lölötte. Hiában volt minden védekezés,

És nincs az egész helyen senki, egy lélek sem, a kit ama Felséges Király meg ne szólitana, tisztére ne figyelmeztetne s a kit erőtlensége érzetében igy nem vigasztalna: ne féljetek, Én veletek vagyok mind a világ végezetéig; Én teremtettelek, Én tartalak, Én viselem gondotokat; Tetszett a ti mennyei Atyátoknak, hogy készítsen tinektek országot, hol eltöröl a ti szemeitekről minden könyhullatást!

Roppant erőt s hatalmat adott az Isten a nagy erényes és vitéz nemzeteit fegyverének, de a történetek minden kétséget kizárólag igazolják, hogy a szívnek szabad akaratán alapuló ama hatalma előtt, mely a lelkeket a menny és föld mindenható Királyához hívja, porba fog omlani, meg fog semmisülni egykor minden külső hatalom s lesz egy akol és egy pásztor, a mint azt a megváltó Jézus Krisztus megmondotta volt.

A kik ebben kételkednének, csak tekintsenek az évről-évre szaporodó keresztyén templomokra, tekintsenek az évről-évre szaporodó jótékonysági egyletekre s meg kell győződniük a felől, hogy ama nagy Király, a lelkeknek édes vigasztalója s táplálója munkálkodik szüntelenül s munkálkodásának kitűnő szintere, helye a keresztyén templom, melyben élő, nemzeti nyelven, szívhez és elméhez szólóan hirdettetik az O örök igaz az egész emberi nemzetet üdvre vezériő szent törvénye.

Nincs oly szegény, oly kicsiny község, a mely kebelében legalább egy imaházat ne tartana. A nagyobb községek és városok pedig az építészet vívmányainak felhasználásával igen szép templomokat építenek. Különösen a római katli. egyház, melynél a külsőségeknek, az érzékekre hatásnak igen tág tere van, dicsekedhetik pompás templomokkal.

Az ev. ref. egyház az Istennek főképen lélekben és- igazságban való, bibliai imádását tartván fő és szükséges dolognak, a templomok külső berendezésé lél, ha mindig gondot fordított is annak czélszerü komoly alakjára, de minden fényűzést gondosan mellőzött.

Ilyen egyszerű, de égyszerüségében szépnek nevezhető a mi sz.-németi-i ev. ref. egyházközségünk temploma is, melyet 1793. ápril. 18-án kezdettek el építeni s az 1801-ik esztendőben az építést bevégezték.

Ide vonatkozólag az egyházi tanács jegyzőkönyvében következő feljegyzés olvasható:

„A maga szentegyházát építtetni kegyelmesen se- gittetni gyönyörködő Isteni Felség annyira segélvén ezen eklézsiát is, hogy már alkalmasnak és tehetségesnek is esmervén magát az építendő uj templom készíttetéséhez való fogásra, ugyanazon uj templomnak fundamentum-kövét Szent György havának 18 ik napján 1793-ik esztendőben, minak utána ahhoz alkalmaztatott tanítást és Isteni tiszteletet véghez vitt volna T. T. Színi Szegő István ur számos és felgyülekezeit hallgatóival; ily forma Írással, az azon kőbe zárattatok, ón táblára az ahhoz értő kéz által szépen felmetszetett — letették és tettük.“

Az irás, melyet az alapkőbe letettek, igy hangzik: Atya Fiú Szent Lélek Szent Háromság egy Igaz Isten tiszteletére Első Ferencz Király dicsőséges uralkodása alatt a Szatmár-Németi Református Eklézsia ezen TemSZATMAR-NEMETI

hiába nem volt bizonyíték, hamis pénz veréshez szükséges eszközöket seholsem találtak, a középkori in- quizicziónak nálunk sem ismeretlen vallató-eszközei megtelték a szolgálatot a nemes Nicholay kamarás gróf ur igazságszolgáltatásában.

S mikor nemes Zárazberky László végkép kimé iiilt a testi (dózisokban s »magát vétkesnek vallotta lenni« elitélték, mondván : »elevenen megégettetik és mint hivségtelennek Szárazberki és Syma hegységei királyi adománv alá valók (Szirmai Szirmai Antalnak Császári s Királyi apostoli Felség Udvari Tanátsos- nak. Több Vármegyék Törvényszékbeli Birájánek és a Költésben és Versszerzésben Koszorúsnak, Szatbmár vármegye fekvése, történetei és polgári esinérete cimü Budán a Magyar Királyi Universitás betűivel nyomódott könyvéből, mely a II. rész 280. oldal első 14 sorában foglalkozik a Zárazberky László históriőjőval.)

Erős kísérettel, rablánczon intetett Zárazberky László Szárazberek községébe, a hol a Pyliske (Pe- leske) felé vezető utón a mai gőzmalom háta megett levő dombon volt felállítva száraz égerfából a máglya, melyen László gazda a közelfekvő falvak: Mikola, Pyliske, Garbolch, Meltelek, Saár, Szigetin (ma már puszta) cgybegyült népe előtt gyászos halálát lelte. A reá eső birt-okrészt pedig, daczára, hogy »testvérjei, özvegye és fia azt feleselték a törvény előtt, hogy László testvérek az említett kamarás Gróf által minden igazságszolgáltatás nélkül . . . igazságtalanul . . tsak haragból . . . kegyeden halállal végeztetett volna ki e világból« Tamás Erdélyi Vajdának és Zounouki (szolnok-dol^okai) Ispánynak adatott királyi adományképen.

Grósz Sándor.

Junius 4.

plomot és tornyot a maga tulajdon költségén s a népnek önként ajánlott segítségével a régibbnek helyére építtette és annak fundamentomát Szent György havának 184k napján az 1793-ik esztendőben letétette. Keresztesi And, ás főbiróságában, Fáy József főesküdt- ségében. T. T. Színi Szegő István predikátorságában, Makai György kántorságában. Kegyes Mihály eklézsiái gondviselőségében, Balog Ferencz és Joó Mihály egy- házfiságában, Joó Pál eklézsiái Íróságában (jegyző). Pres- byterialis személyek: 1. Szalontai Mihály, 2. Joó András, 3. Nagy György, 4. Simái Mihály, 5. Kegyes József, 6. Losonczi Ferencz, 7. Ferenczi Márton, 8. Szűcs György, 9. Juhász András, 10. Koós Márton, 11. Erdélyi János, 12. Keresztesi Mihály, 13. Földesi György, 14. Vásárhelyi András, 15. Szekrényes János, 16. Vas- sady Ferencz, 17. Balog Mihály, 18. Buus Mihály, 19. Buus István, 20. Kádas Mihály, 21. Koós János, 22. Zámolyi Ferencz, 23. Szalai István, 24. Pétéi István, 25 Fodor Sándor. Református lakosoknak száma 530.“*)

Pótor Elemér.

HI REK.

T. olvasóinkhoz. Lapunkat a mai számmal megnagyobbodott alakban kapják t. olvasóink, mind a mellett a lap előfizetési ára nem változik, marad mint volt: negyedévre 1 kor., félévre 2 kor., egész évre 4 kor.

Lapunk mai számához egy féliv melléklet van csatolva.

— A Kölcsey-szobor áthelyezése, úgy a helybeli lapok, mint töl b oldalról vett értesülésünkből Ítélve, közönség is egyetért a „Kölcsey-Kör“ azon indítványával, hogy: a Deák-téren levő Kölcsey-szobor a szatmári ev. ref. templom-térre helyeztessék el és legyen ennek a helynek a neve „Kölcsey-tér.“ Utánna néztünk a városi levéltárban, hogy nem vezetne-e valamelyes adat arra, hogy már egyszer ez a kérdés, t. i. a szobor áthelyezése szőnyegen is forgott és azt találtuk, hogy 1881 szept. 20-án egy tanácsi végzés, mely az utczák uj elnevezésével foglalkozik a 18-ik pontjában azt mondja: a szatmári ref. templom előtti tér „Kölcsey“-térnek neveztessék. Majd 1890 ben, midőn Kölcsey születéseinek százados ünnepét ülte Szatmár város, kimondta a tanács, hogy egy díszesebb Kölcsey emléket álüt, ezt a szatmári ref. templom előtt helyezi el és erre a díszesebb Kölcsey-emlékre tényleg néhány száz forint letéteményezve is van, de az ügy nagyon elaludt.

— Jubileum. A németi ev. ref. egyház vasárnap ünnepelte meg temploma és tornya fentállásának 100 éves évfordulóját. Reggel 9 órakor a virágfüzérekkel szépén feldíszített templomban alkalmi hálaadó isten- tisztelet tartatott, mely alkalomból a tágas nagy templomot a közönség zsuffolásig megtöltötte. Jelen voltak az egyházmegye részéről Szegedy Antal egyh. megyei gondnok a szatmári ev. ref. egyház képviseletében több tekintélyes egyháztag ; a főgym:;. tanárkar teljes számban, a felsőbb leányiskola tanárnői testül :tileg. A XXXIII-ik zsoltár 2 versének eléneklése után Pótor Elemér s. lelkész lépett a szószékre s megható imát mondott, mely után a németi énekkar énekelte szép összhatással az „Isten ki fent uralkodói“ kezdetű egyházi éneket. Ezután Pótor Elemér mondotta el alkalmi emlékbeszédét, V. móz. XXVIII. 1. 2-ben foglalt vezérigék alapján a tőle megszokott ékesszólással fejtegette, hogy az egyházközség jóléte, boldogsága, az Isten és felebarátaink iránt való tiszta szeretet hü megtartása mellett lehet állandó. Ennek hirdetésére választotta az Ur magának a templomot és ez igék hangzanak már e templomban 100 év óta és ha az ige nem hullik kősziklára, hangzani fognak még sok századokon keresztül. Az ifjúi lelkesedéssel elhangzott szép beszéd után megható volt a gyülekezet éneke, a mint felharsogott az orgona kiséret mell etta 122- ik zsoltár 3-ik verse „Légyen a te kő falaidban csendesség és jó békesség“! Isten tisztelet után a tanári kar az egyház lelkészénél, Pótor Dánielnél tett látogotást aki betegsége miatt az ünnepélyen jelen nem lehetett. Este a Kossuth-kerti kioszkban hangversenynyel össze kötött tánczvigalom volt. A hangverseny igen változatosan volt összeállítva. A honvéd zenekar szerepelt egy pár számmal. Dr. Fejes István „Szatmár és Németi“ czimen tartott humoros felolvasást, azt festvén találó vonásokkal, hogy Szatmár és Németi olyanok, mintegy testvérpár, melynek egyike úri gavallér lett, a másik pedig megmaradt egyszerű természetességében. Osváth Gedeon érzelmes szép szavalata után Markos Imre, Havas Miklós, Méder Mihály és Veres Lajos adtak elő egy vonós négyes darabot, mely igen nagy hatást keltett, Osváth Esztike k. a. „a kis Sa*) Az 1901. januárban megejtett népszámlálás szerint Németiben reformátusok 4071-en vannak.