Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-15 / 20. szám

Szatmár, 1900 S Z A T MAR - NÉMETI Május 15. Az a kérdés, hogy minő legyen az a közbelépés ? Talán azoknak a kivándorlást tiltsa meg, a kik kereset hiányában kiakarnak vándorolni s máshol biztosítani existen- tiájukat? És ezzel vájjon el van-e érve a czél? A legtávolabbról sem, sőt a tilalom maga nagyon sokat késztet a kivándor­lásra. Az államnak foglalkoztatni kell azo­kat, úgy azonban, hogy a foglalkoztatás az állam többi polgárainak se legyen ter­hére. Hát hogyan történhetik ez ? Szerin­tem leghelyesebben úgy, ha a háziipar különféle ágait meghonosítjuk minden köz­ségben s azok produktumainak piaczot te­remt a főhatóság. Ilyen házi foglalkozás­sal a földmunkások az évnek három ne­gyed részében mindenesetre keresnének annyit, amennyi szükséges volna a család fentartására. Ott pedig, ahol több ember is űzné a házi ipart, még a jobb mód is biztosítható volna számukra. Említettem azt is, hogy vannak olya­nok is, akik embertársaik gonoszsága foly­tán jutottak súlyos helyzetükbe, esetleg szerencsétlenség, mostoha időjárás, juttat­ták oda. Itt is az államnak kell közbelépnie a maga segélyével azon okból, mivel egy­részt az államhoz a ragaszkodást nagy­mérvben fokozza a segély nyújtás, más­részt pedig azok, kiknek ősei e hazát számukra megtartották, akiknek itt élniök, halniok kell, azért a földért, amit hazának neveznek, amelynek porát őseik verőkkel szentelték meg, hajlandók lesznek életűket, véröket ismét koczkára tenni, különösen ha tudják, hogy az az édes haza gondos édes anya mindenkoron reájuk nézve, utolsó esetben segélyezi, gyámolitja is bajaikban, amit máshol a földkerekségén tel nem találnak sehol. A segélyezésnek ismét a többi pol­gárok hátránya és megterheltetése nélkül kell történnie, részint a gazdasági szövet­kezetek keletkezésének s a kölcsönös se­gélyezésnek az előmozdításával, részint az által, hogy módot nyújt a tönkre jutott­nak a vagyon visszaszerzéshez és megtar­tásához olyanoknak, akik önhibájukon kí­vül jutottak tönkre. — Ezt a módot úgy értem, hogy vegye meg az állam az olyan tönkre jutottnak a birtokát olyan áron, amennyit megér és adja át a volt tulajdo­nosnak a beszerzési áron : zon föltétel alatt, hogy évenkint egyszer, vagy kétszer esz­röm magam, férjem megígérte, hogy őrködni fog s ha komoly a baj, utánnam jön. De miért is nem jön ? Hát unja, nem igen törődik velem, igy nyugtatta meg, fel fel ébredő lelkiismeretét. Mulassunk a mig lehet! és újra sziporkázó jó kedvvel belemerült a szilaj mulatozásba, mintha a világ nem tudna nála nélkül és az ő dicső­sége nélkül ellenni Fáradságtól kimerültén ért haza. Koinornája azzal fogadé; baj van, Liliké komolyan beteg A nagyságos ur egész éjjel virasztott mellette. E hírtől megrémülve csak épen ruhát változtatott, rohant beteg gyermekéhez. Az ajtót csendesen felnyitá, kővé meredve maradt ott Kis lányának lázas szemei fogadták. Mint meredtek azok reá ? és hallani azokat a borzalmas szavakat . . . mint tőrszurás járta át szivét mindenik. Ne hagyd ide apusként ’ Lásd most jött haza, ne jöjjön ide. .. hagyjon engem, meg- hallni . . . hisz úgy sem szeretett soha igazán, . . • nem, ő nekem nem jó mamám . . nem voltál soha, soha az!... Oh miért ! . . . miért !.. . . Fuldokolva nyögte, jajgatta, miért? miért? Margit reszketve, megtörteit, egyetlen han­got se tudott kiejteni. Lassan közeledett az ágy­hoz, letérdelt melléje, megfogta kis leányának kezét, csókkal boritá és magánkívül rebegé : meg- tudsz-e bocsátani ?. . . így múltak az órák. így ültek férj és fele­ség, haldokló gyermekök ágya előtt, hosszasan térdelve, kis kezeit kezökbe tartva. Egyik meg­történ, mint egy bűnbánó Magdolna ... a másik, bár vérző szívvel, de nem elhaló reménynyel, talán a jó Isten visszaadja mindkettőt nekem. Órák múltak igy csendesen, hangtalanul. A pirkadó hajnallal, bckandikált egy kiváncsi napsugár a betegszobába. Margit szivébe e nehéz közlendő résztörlesztéssel a vételár és an­nak méltányos kamatai bizonyos számevek múltával teljesen kifizettessenek, ha pedig önhibájából a vevő kötelezettségének telje­sítésére képtelenné válnék, úgy tőle a to­vábbi segély megvonandó. Azt hiszem, azoknak utódat — akik egykoron a honfoglalásban, s a haza meg­tartásában reszt vettek, a hazától, az ál­lamtól megérdemelnek ily mérvű •támoga­tást az egyenlőség elvének megsértése nélkül akkor, mikor egykoron különféle bevándorlóknak mértföldekre terjedő része a hazának bocsáttatott teljesen ingyen tu­lajdonába. Ily rad'kálls módok alkalmazásával megszűnik a kivándorlás, telpezsdül a hon baknak vére, versenyte kel az újjá szüle­tett, a haza valódi édesanyává lesz és csakugyan «Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita.» Dr. Törseök Károly. Városi közgyűlés. • 1900. május 14. A május havi közgyűlés, melyen a főispán akadályoztatása miatt nem jelenhetett meg, Papp Géza h. polg'umester elnöklete alatt tartaton m eg. A bizottsági tagok elég szép számmal je­lentek meg. A hitele ütésre vonatkozó intézkedé­sek megtéte'e után tárgyabatott a polgármester múlt havi jelentése. A KoíSUth-kertre vonatkozólag tartalmazza a jelentés, hogy az utak járh róva tétele czéljá- ból a tanács a debreczeni va-u i üzletvczetőség- től 1000 szekér szénsalakot kért és nyert. Mivel azonban ekkora készlet a jelenlegi állomáson csak 1 év alatt gyűl össze, azt kérte a tanács, hogy az engedélyezett salak a királyházai állo­mástól ide önköltségen szállítva engedélyeztes­sék. A tárgyalás még befejezve nincs. A belügyminiszter a házi pénztár 1898. évi számadását jóváhagyta, közgyűlés a leiratot tu­domásul vette. A házi pénztár és függelékét képező alapok 1899. évi zárszámadása elfogadtatott, 30 napi közszemlére kitétetett, azután pedig felfog ter­jesztetni jóváhagyás végett a belügyminiszté­riumhoz. Mz ecsedi-láp lecsapoló társulat által a vá­rosra 2748 kor.-nyi ártéri költség vettetett ki, melyből 1600 kor.-ra nincs fedezet. A kiány az előre nem látható kiadások terhére utaltatott. A Kossuth-kerti kertészlak kijavítására 320 kor. utalványoztatott. A köz-kórház pénztára a bizottság által meg vizsgáltatván, rendben találtatván, az ide vonat­kozó jelentés tudomásul vétetett. Valamint az es­küdtek összeírására vonatkozólag tett tanácsi intézkedés is. órák alatt évek múltak és jöttek cl. Öntudatra ébredt. Belátta milyen nagyot vétkezett. Elhanya­golta egyetlen gyermekét, hiú örömökért, semmi, érzés nélküli szórakozásért. Es most ez ártatlan vádolja őt, láztól gyöírőttcn, kimondja, mi kis szivét bánija és bántotta egész kis életén át. Oh ég lesz-e bocsánat számára ? Mi lesz ha meghal gyermeke? Most már tudja, érzi, sírba szál minden öröme, minden boldogsága. Feléb­redt benne az anyai szeretet, oly elementáris erő­vel, mintha az elpazarolt i vek üreségc mind mind életre keltek volna benne. Férje aggódva tekint hol az egyik, hol a másik kedvesére. Látja mi megy végbe neje lel­kén, látja feldúlt vonásaiból, könytelen szeméből és vonagló összeszoritolt ajkából. Liliké, a kedves kis leány, mintha erezné, hogy ártatlan lelke, egy megtévedt lelket adott vissza önmagának, két szerető szivet kapcsolt össze elválhatlanul. Virág fakadt minden jajjából, minden könnyéből ártatlan fehér »hó virágok.« Mig a roskadozó anya, szivet tépő fájdalommal kéri Istent, mentse meg gyermekét, csak érte, csak neki fog élni, helyre hozza minden elmu­lasztott kötelességét, boldoggá fogja szeretetével tenni mind az édes kis leányát, mind a jó atyját. Parányi szellő érinté meg Liliké halvány arczát, a napsugár felcsókolá nehéz álmaiból Fölnyitá szemét, öntudatánál volt. Meglátá szüleit elhaló gyenge hangon, de boldogon susogó, drága jó mamám, drága jó apám ... és csendes éltet adó álomba merült. Margit, a büszke irigy elt szép asszony, férje előtt lerogyva, fuldokolva zokogó : édes jó uram ! . . . Tóvölgyi karjaiba zára egyetlen szó nélkül, némán, hosszasan. Mentve volt mind két kedvesei A város tulajdonát képező s eladott erdő terület betelepítése ügyében Rózsa Károly lapunkban is ismertetett tervezetének tárgyalá­sára egy 10 tagú küldöttség küldetett ki. A földmivelésügyi miniszter felkéretik, hogy szak­közegét e bizottságban részvétel végett küldje le. A minisztérium különben azon állás ponton van, hogy a telepítésről akkor lehet szó, ha a tuskók előbb kiirtattak. Ez legczélszerübben úgy volna eszközölhető, ha a földek 3 évi ingyen hasznú latra adatnak ki egyeseknek azon föltétel alatt, hogy 3 év múlva a földet a tüsköktől megtisztítva kötelesek a városnak átadni. Ez irányban az in­tézkedések megtételére a tanács utnsittatott is. A földmivelésügyi miniszter kijelentette, hogy kö­zelebb törvényjavaslatot nyújt a ház elé az iránt, hogy egyes erkölcsi testületek hasonczélu tervei államilag segélyeztessenek. A tanács az iránt is utasittatott, hogy a földek kiirtása és müvelhetővé tétele irányában is in­tézkedjék. A villám világítási alap 1899. évi számadása elfogadtatott s jóváhagyás végett felterjesztetik a minisztériumhoz. Valamint a közkórkáz múlt évi számadása. A jelen évi költség előirányzata is elfogadtatott a kórháznak, a napi ápolási dij P40 fillér azaz 70 kr. lesz, At árvapénztár 1899. évi számadása is el­fogadtatott s jóváhagyás végett a belügyminisz­terhez felterjesztetik. Dr. Korbay Károly főkapitánynak 6 heti szabadság adatott, A hegyi gazdák kérelmére a csonka-erdei iegelő oére leszáliittatott 5 koronára, valamint a csererdői legelő bére is. A hegyiut jókarba hozatala iránt a mérnök jelenti, hogy az ut megromlása miatt őt felelő­ség és mulasztás nem terheli. A romlást a Neuschloss ezég által eszközölt nagymérvű, a közgyűlés által megengedett rönkő szállítás okozta. Jelenti a mérnök, hogy a helyreállításra mintegy 34468 kor. szükségeltetnék, melyre minthogy a városnak fedezete nincs, javasolja, hogy a szükséges összeg az erdő vételárból adassék segély czimén, visszafizetési kötelezett­ség nélkül. A tanács javaslata elfogadtatott. Da- róczi Endre felszólalására h. polgármester kije­lenti, hogy megtette az intézkedéseket arra. hogy az útnak jókarban tartása iránti kötelességü­ket úgy a mérnöki hivatal, mint az ulkaparók teljesítsék. Neuschloss ezég megkercstetik, hogy az ut jókarba hozatalára ő is hozza meg áldo- zátát. Minthogy pedig az útadó alapban pénz nincs, Neuchloss pedig csak 1901. nov. hó­ban köteles fizetni, a összeg a közoktatási és árva alapból vétetik kölcsön. Megemlítjük, hogy többen felszólaltak az iránt, hogy a szerződés megkötéskor mért nem gondolt a város az ut rongálására ! A Vigadó terveire vonatkozólag értesíti a belügyminiszter a várost, hogy az építkezést elvileg jóváhagyja, mivel a felebbezők azon érvre, hogy műemlék volna a lebontandó ócska épület, az országos bizottság véleménye szerint el nem fogadható. Azonban a terv nem hagy­ható jóvá azért, mert a tervezet szerinti épít­kezést a csatolt költségvetés keretében, kellő szilárdsággal végrehajtani nem lehet s igy az építkezés a várost pénzügyi zavarokba hozhatná. Leküldi ezért a terveket és költségvetést át­dolgozás végett. Végül megjegyzi a miniszter, hogy mivel a tornyos ház, ha nem is műemlék, a városnak legrégibb épülete, az a lebontás előtt akár festészeti, akár fényképészeti utón örökit- tessék meg s 1 póld. a műemlékek országos bizottságának azon czimeres, felirásos téglák, kövek kapcsán, melyek a lebontott szatmári várból esetleg az épületbe berakathattak, küldessék fel (Egy-cgy példány vigasztalóul a fellebbe­zőknek is adatik az épület fényképéből.) A miniszteri leirat tudomásul vétetvén, tanács javaso'ja, hogy azátdolgozott 't< rvek és költségveté­sek a belügyminiszterhez felterjesztett ek. Tekintettel arra, hogy az építkezést a miniszter nem kifogásolta, s annak mielőbbi végrehajthatása a város érdeke, javasolja a tanács az ócska épület lebontását s a munkálatnak 10.000 koronáért Grünvald buda­pesti ezégre bízását, aki a kikerülő és használ­ható ócska tégla anyagát ezrét 10 írtjával át kö­teles venni. Lebontás előtt az épület lefény- képeztetik. Veréczi Antal indítványozza, hogy a tervek azzal terjesztessenek fel, hogy mivel azok azon eredeti alakban, ahogy elfogadtattak, nem vihe­tők keresztül, a város az építéstől visszalép. Keresztszeghi Lajos azt látja, hegy az átdol­gozott tervek szerint lesz a városnak kívülről talán tetszetős épülete, de a mely teljesen nél­külözni togja belsejében egy modern hotel ké­nyelmét és diszét. Hozzá járul azért Veréczi An­tal indítványához s ha mégis elhatározná a köz­gyűlés az építést, kívánja, hogy uj árlejtés hir- dettessék, hogy a munkálatok helybeli iparosok által legyenek felvállalhatok. Tiszti ügyész előadja, hogy a tett módosi

Next

/
Thumbnails
Contents