Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-24 / 17. szám
fV. év. Szatmár, 1900. április 24. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Hús fogyasztás. Nem kell bizonyitgalni, a legegyszerűbb ember is tudja jól, hogy a hus-étel, az élet fentartására, a leghathatósabb, illetőleg: a legtáplálóbb étel. Innen van az, hogy a napszámos is legalább arra törekszik, hogy mindennapi kenyeréhez, egy kis darabka szalonnát szerezhessen. Orvosi tekintélyek állítják, hogy a hus-ételből aránylag a többi ételekhez, egy tizedrésznyi, az élet fentartására teljesen megfelelő. Ez az oka, hogy a szegény ember mindenféle étel-nemekből annyit eszik s az még sem táplálja annyira és viszont ez okból önként következik, hogy a társadalomnak, a saját jól felfogott érdekében oda kell tülekednie, hogy az emberek, a husnemü étkekhez, a lehető olcsón hozzáférhessenek. Annál is inkább feltüjjő, sőt mondhatni visszás, hogy városunk törvényhatósági testületé, a legutóbb tartott köz gyűlésen, a húsfogyasztás tárgyában olyan álláspontot foglalt el, a mely a husnemü ételek megdrágulását, illetőleg: a hús árának korlátlan emelkedését foglalja magában. Tudvalévő dolog ugyanis, hogy eddig, városunkból többen, részint a hús rosszasága, részint annak drágasága miatt, a közeli helységekből látták el családjukat husnemüvel, a honnan 30—36 k r.- é r t mindig jobb húst lehetett kapni, mint az itteni mészárosoktól 48—60 k r.-é r t. Most a nemes város arra az álláspontra helyezkedett, hogy: mivel a falusi bírók nem tudják kellőképen ellenőrizni a hús egészségességét, igy a behozott hús közegésségileg veszélyes lehet, tehát akként korlátozandó, hogy csak oly helyekről szaT Á R C Z A. Esthajnalon . . . Esthajnalon, naplementkor lövőmről merengek, Mig ujjaim akaratlan Fájó dalt pengetnek. Ölemben az ócska gitár, — Kopott már a hangja, — Beteg, fájó szivem mégis, Csak ez altatgatja. Felzokog a szivem rajta, Meg elhallgat, alszik, Jobb is volna, ha fejfámra Rá voln’ irva: »Nyugszik.« llfj. Jékey K. Csalfa voltál . . . Csalfa voltál, csalfa vagy most, Csalfa leszel, amig élsz. Engem többé kedves babám Bolondabbá úgy sem tész. Bolond voltam mindeddig, A te bolondod voltain én. Egyik ujjról más ujjadra Csavargattál könnyedén. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Meguntam már csalfaságod, — Te meguntál engemei! — Holnapra, vagy holnap után, Más szeretőt keresek. Ifj. Jékey K. Levél töredék. »Te vagy te vagy barna kis lány Szemem lelkem fúnye « A dal zengő nyelvének ezt az édes vallomását irtani fel ide vezér-gondolatnak! E körül forognak minden gondolataim, ezt dobogja szivem, ennek vallásával él a lelkem. Igen, érzem, vallom: »szemem, lelkem fénye« ... Ne hidd, hogy van abban valami a vágyódó szerelem exaltált mondásából, melyekkel úgy szeret élni a szerelmes szivek beszéde. Józan, komoly vallomás ez, melyet hosszú idő és változó körülmények drága tudatommá érleltek. Összes örömeim, vágyaim, reményeim világa; benned, általad van egész életem, még képzeletem sem tud tovább szállani, ennek a mindent befoglaló világnak a körén túl. A mi rajtad kívül esik, úgy nézem, mint idegen', melyhez engem alig érzett rokonság fűz, érdeklődésem, kíváncsiságom csak úgy vonzzák azok, mint egy más világ alakjai, történetei s törekvései. Ne is mondd nekem, hogy te is csak gyenge, törékeny vagy, úgy sem hiszem, mert úgy vélem, hogy te mindent birsz, hozzád szárnyal fel erőért lelkem! ne mond, hogy kicsiny, közönséges vagy, j veled együtt tudok csak eljutni az élet, a teremHIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltetnek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. tett világ minden gyönyörei, minden szépségei élvezéséhez. Úgy érzem csak az életet jónak, kellemesnek, úgy tudom csak belátni, mi szép a világon. Rád kellett volna találnom, ha e világot egyik sarkától a másikig átbujdosni hajtott volna is valami lelkembe ojtott kutató ösztön. Ha elrendelte az Isten a lét feltételeit s megirta törvényeit az anyag é§ szellem világának, úgy bizonyára össze kellett kerülnünk, mert a számára teremtett társít érzi lelkem lelkedben. Bizonyos követelését és kielégítését hiszem a szellem-világ általunk kevéssé értett rendjenek a mi leikeink szerelmében, hiszem, hogy valami magasabb vi- világ határait érinti ez a mi igaz, őszinte összeköttetésünk. Oly jól esik átadnom magamat a hitnek! Rábízom magamat erre a boldog érzésre s megyek az után a ragyogó szempár után, mely olyan, mint két Útmutató csillag. A három királyok betlehemi csillaga . . . azokat is elvezette a megváltás az üdvözülés helyére. Úgy vándorolnék én is a pusztákon át is utána, mig végre hol megállapodnék hosszú bujdoklás után a vezető csillag, ott leend az az egyszerű hajlék, melyet szegényes kicsinysége mellett is, a szeretet templomává avat föl szivünk megáradó érzése! És bizony egész világom vagy te nekem ! tiszta, szent érzéssel járulok elődbe. Lelkesült hő vallomásokkal szeretném betölteni lelkedet. Vallomásokkal, mik fennen hird :ssék szivem nem hülő hevét, vallomásokkal, mik megéreztessék veled annak a nem hülő hévnek hatalmas erejét. Az vagy, az vagy most is nekem, a mi voltál badjon a városba húst behozatni, a mely helyeken a hús egészséges miségét, ahhoz értő egyén, tehát állat-orvos igazolja. Ha vesszük a dolgot, úgy a mint van, minden mellék «tekintetek nélkül, hát nagyon szép az, hogy a város törvényhatósága olyan figyelmes a lakossággal szemben, hogy annyira őrködik egészségi állapota fölött! És ha igy volna a dolog, azt mondhatnánk: inkább drágább de egészséges húst együnk, mintsem a gyógyszertárra meg az orvosra szoruljunk. De nem egészen igy all az ügy. Tudva levő, hogy a város egy költséges vágóhidat állított fel. Ennek a költségeit pedig a városnak be is kell venni, hogy ezt elérje, a vágatási dijakat fel kellett emelnie. Már most: ha fogyasztásra idegen területekről a városba hús jön be, akkor a helybeli mészárosok nem tudnak annyi húst elmérni, azaz: kevesebbet vágatnak. Ha kevesebbet vágatnak, a város is kevesebb jövedelmet húz. Ezért aztán úgy gondolkozott a-rárös, hogy.*' megnehezítem a vidékről való husbehozást, úgy, hogy csak olyan helyről legyen szabad húst behozatni, a hol a vágandó marhát állatorvos vizsgálja meg, tudván jól, hogy itt a környékben, ilyen vizsgálat nincs, nem is lesz, igy aztán a város közönsége együttesen oda lesz kényszerítve, hogy csak is a helybeli mészárosoktól vegyen húst, nekik hajtsa a nagy hasznot, hogy a város is kapjon valamicskét. Vagyis: azzal nem törődik a város, hogy a közönség 16—20 kr.-ral magasabban fizeti kilónként a húst, előtte csak az fő, hogy megkapja a vágóhídi béreket, az is mellékes, hogy a mészárosok kötést csinálnak egymásközött, a húsárakra vonatkozólag és úgy adják a húst, a hogy akarják, a város közönségének pedig, ha húst akar enni, úgy kell azt megfizetnie, a mint a mészárosok akarják. Még eddig legalább megvolt a közönségnek az a tiltakozása, a mészárosok önkénykedését illetőleg, hogy ha rossz húst mért, nem vett tőle, ha drágán mérte nem hozatott belőle, mert rendelhetett vidékről, de ezután kényszerhelyzetben leszünk, azt kell fogyasztanunk és annyiért, a mit és a mennyiért a mészáros akarja, vagy pedig ehetünk krumplit, paszulyt! Önként következik az elmondottakból: hogy a város ezen intézkedése nem helyes, sőt igazságtalan, az a lepel pedig, a melybe a kérdés beburkoltatott, olyan lenge lepel, hogy alóla teljesen kitetszik a város erőszakos törekvése a haszon húzásra és a mészárosok érdekének legyezgetése, mind kettő a nagy közönség anyagi és testi kárára. A közönség, a mely csak ezután fogja érezni ezen intézkedés káros voltát, bizonyára utat-módot fog keresni arra hogy szabadságában, jogtalanul ne korlátoz- tassék. Tudhatta azt a város, midőn az uj vágóhíd építésébe belement, hogy miképen lehet annak hasznát látni. A közönség élet-szükségletének ily nemű megnehezítésével abba belemenni könnyelműség volt, mert arra gondolni sem lehetett az építtetésnél, hogy 98°/0 pótadó mellett a közönség terhére történjék az. Folytonos és mindig csak folytonos drágulási viszonyok, minden téren! Az ország területén csak egy város van eny- nyire elúszva, mint a mi városunk és ugyanakkor még a közönség élet-szükségletének egyik legfontosabb beszerzésénél, a húsfogyasztásnál is korlátoztatott.
