Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-17 / 16. szám
IV. év. Szatmár, 1900. április 17. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Egy égető társadalmi kérdés. A sociál-politikusok ábrándjainak ked- vencz tárgya az, a miről jelen sorainkban szólani fogunk. Mig az eszményi dol- gokérti lelkesedés a társadalom kebeléből ki nem hal, a sociologusok addig mindig lázas tevékenységet fognak kifejteni ennek az égető kérdésnek .Sikeres megoldására nézve. Mi sem egészen ptletszerüleg foglalkozunk most a lap élén .vele. A virágfa- kadásnak, madárdainak ideje beköszöntött. Ilyenkor minket is, kik az élet köznapi zsivajában fogyasztjuk fizikai erőnket, valami leküzdhetlen vágy ragad meg, hogy nemesebb eszményekért is lelkesüljünk néha-néha s lássuk meg azoknak küzdelmét is, a kik a kinyíló természetbe nem gyönyörködni és élvezni járnak, hanem azért, hogy arczuknak gyöngyöző verítékével keressék meg mindennapi kenyerüket. Ezek pedig nálunk a magyar munkások. A mi vérünkből való vér és cson- tj linkből való csontok. Az a méltányos kérdés pedig, a mi velők szemben megoldásra vár : megélhetési biztosításuk. Mikor lesz ez égető kérdés hazánkban is sikerrel megoldva . . . ? Még csak homályos sejtelemmel sem bírhatunk róla. A kormányoktól ne igen sokat váljunk e téren. A kezdeményezésnek magából a társadalomból kell kiindulnia. Ennek kell ezt a kérdést folyton felszínen tartani és egykor diadalra is juttatni. Eléggé szomorú, hogy ez eddig még megoldva nem lett! Nemzeti szempontból ez is egyik hatalmas tényezője lett volna az idegenbe való vándorlás megakadályozásának. Mennyi emberi megmenthettünk volna ezzel már eddig is a magyar ha- ,záníik ! A sajtónak a milyen szép, épen olyan hálás feladat jutott e kérdésnél osztályrészül. Ennek kell első sorban a társadalmat meggyőzni arról, hogy az a szegény munkás, a ki szorgalmasan elvégzi napi teendőjét, épen olyan hasznos és tiszteletreméltó tagja a társadalomnak, mint bármely más ember. Eléggé sajnos az, hogy nálunk nem sok becsülete van a szegény munkás embernek. De meg helyzete is, aránylag véve a világ összes munkásai közt a legrosz- szabb. Épen ezért vándorolnak ki messze idegenbe. Lám a madár is elhagyja ősi fészkét s oda repül, hol élelmét biztosabban meglelheti. A mindennapi megélhetés nehéz gondja hajtja a magyar munkást is el a messze földre. Az az állam, az a kormány tehát, a mely munkások sorsával nem törődik, nemzetgazdasági szempontból öngyilkossági politikát üz. Nem igen szeretek külföldi példákra hivatkozni; de e kérdéssel kapcsolatosan mégis megteszem most ezt. Hadd lássa a társadalom, hogyan oldják meg a helyes és öntudatos politikát követő államok e fontos kérdést. Az angol munkás helyzete p. o. a lehető legjobb, megélhetési viszonyaik semmi kivánni valót nem hagynak ten. Eltekintve a legideálisabb vasárnapi munkaszünettől, a meghatározott munkaidőtől, sok kiváltságot élveznek olyat, melyet számokra egyenesen az állam biztosit. Ha valamelyik munkás munka nélkül marad, ott vannak az u. n. boarding-housok — élelmezőházak — a hol minden munkás ingyenes ellátásban 'részesül. T A R C Z A, A nagy ur tegez. Válás. Nem az a válás fáj legjobban, Mely két egygyé nőtt szivet ér; Szerelmük, mit egymásnak adtak, Bőven kárpótol mindenár! A szép jövő, melyről merengve Szőtt édes álmot mindegyik, Mosolygva kél s megédesiti A bucsuzás keserveit. De ha két szivben lángra lobban A mindent adó szerelem S titok homályától boritva Benn éget unos untalan : Ilyen két szivnek válni úgy fáj, Mert érzi, tudja mindegyik, Hogy híja van egy vallomásnak, Melytől egykor valóra válhat Az üdv, melyet most elveszd Szabados Ede. Azt a Rácski Lojzit meg kell egyszer hívnom ; monda a főispán ur, a hatalmas Ludasy Menyhért, egy ebéd után, mikor a fekete kávénál (amilyet nem isznak másutt jobbat, még a püspöknél sem) a törvényszéki elnökkel beszélgetett. Mondd meg neki a nevemben, hogy jöjjön el a jövő szombaton. — Jól fogsz mulatni, kegyelmes uram. — Epen azért. Hallottam, hogy ördöngös ficzkó. Az volt valóban Rácski Lojzi, a fiatal jegyző a járásbíróságnál. Még nem régóta nevezték ki ebbe a városba de a polgári családok veteked tek érte, hogy ki csalogassa asztalához. A Sas vendéglőse, a hova a tisztviselők járlak, mind járt a második hónapban kijelentette neki, hogy semmit sem fogad el tőle, csak adja szavát, hogy nem megy más vendéglőbe; mert mióta betette hozzá a lábát, mintha a szerencse szelenczéjét hozta volna magával. Még a katonatisztek is visszakanyarodtak, jóllehet, a Kék Bak, a másik vendéglős mézes léppel tánloritgatta őket. A jó kedv és a tréfás tehetség valóban nagy Isten áldása. Rácski Lojzin bizonyosodott be legjobban, mert fizetéséből egy krajezár sem kellett már neki az élelemre, a borravalókon ki- vül. Lehet tehát ur. íme, már a főispán is szemet vetett rá ; a kényes, gazdag és dölyfös Ludasy. HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. A Iranczia munkás azzal az öntudattal kél és fekszik, hogy ő a társadalomnak épen olyan tagja, mint bárki fia. Nem hiába, hogy az egyenlőség és testvériség világokat alakitó elve itt lett prok- lamálva először, de az tény, hogy itt a munkás dédelgetett kedvencze az államnak. Hanem azért mégis a kis Belgium az, hol legjobban gondoskodnak a munkás jövőjéről és annak a tudatnak fejlesztéséről, hogy ő mindenben hasonló többi jobbmódu embertársaihoz. És ezt ne a sociálisztikus eszmék érvényesülésének diadalául tudjuk ám be, hanem annak a humanisztikus tevékenységnek eredményéül, mely e kis állam minden tényezőjének szivét áthatja. Közel 30 éve lesz már, hogy én e kis országot átutaztam, de élénken megragadta figyelmemet az a humánus intézkedés, hogy az összes vonatok 3-ik osztályú kocsijában ki van függesztve, hogy minden városban hova és kikhez kell fordulni, ha a munkás — képességének megfelelő — munkát keresni akar. Hasonló feliratok olvashatók az összes állomásokon is. Már most, ha a munkás a kijelölt városba megérkezik, elmegy először is a közvetítő hivatalhoz, melyet mindenütt az állam tart fen s ha nem kap esetleg munkát : akkor a város által fentartott munkásházba megy, a hol mindaddig ingyen ellátást nyer, mig számára munka nem kerül. Kell-e már ennél szebb és humánusabb intézkedés? Hány embert mentenek igy meg a társadalomnak a teljes elzülléstől és elaljasodástól . . . ? 1 Eme nagyszerű intézkedésekkel szemben nálunk még mindég a t o 1 o n c z- ügy divik. Mint valami közönséges csavargót és lézengőt zsuppolják a szegény Az ebéd természetesen pompás volt, nemkülönben a bor és még inkább az a tüneményes jókedv, mely szétvetefte minden arezon a körzővel kimért feszes és alázatos ránezokat. A főispán is kilépett szoros keretéből. Le- oLadt róla a máz. Megfeledkezett méltóságáról és csak úgy dobálta ide-oda kaczagó szive, hogy ő is ember lehetett megint pár rövid órára. Ember, aki nem méreti a betanított hajdúval a nemes italt, hanem maga tölt magának, habozás nélkül és mérték nélkül. Éjfélkor már csókolóztak. A főispán kijelentette, hogy nem ebédelhet . ezentúl pompásan az ő barátja, Rácski Lojzi. nélkül. — Szerencsés ficzkó ^Hallatlan szerencse! . . Pertut ivott vele a kegyelmes ur. Szamár szerencse ! És irigykedve jósolgatták, hogy ez a gyerek még rajta fog veszíteni az ilyen tenomenális sikereken. Bele kell végre bolondulni. Jön álmos szemmel Rácski Lojzi. A főispán kegyesen és mosolyogva köszönti két ujjával. Kegyesen, feszesen és előkelőén. — Szervusz brúder! Jó reggelt 1 — kiált vissza Lojzi. Remélem, jól aludtál? — Igen, igen, — feleli a főispán és bosszúsan oefordult a megyeház kapuján. Egy óra múlva hivatja a hajdúval. — Kedves barátom, — mondja neki titokzatosan, — én ugyan felszólítottalak az este,
