Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-10 / 15. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „ SZ ATM ÁR-NÉMETI -I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MejJye leniig minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I fit. Negyedévre 50 lcr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „ivorona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltetnek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. A vidéki városok hivatása. Az egyes vidéki városoknak, mint kulturális és gazdasági központoknak, nagy jelentősége, ma már általánosan el van ismerve. Nagyon fontosak és rendkívül nagy jelentőségűek azok a feladatok, amelyek majd a vidéki központokká alakuló nagy magyar városokra várnak, különösen nemzetiségi szempontból. Ezeréves történelmünk bizonyítja, hogy a magyar faj államfentartó hivatását az a körülmény tette elismertté és kétségtelenné, hogy itt ezen a földön, egyedül a magyar faj volt képes, egy ezer éven keresztül, sajátos nemzeti kultúrával biró államot alkotni. Sokszor, sokan megpróbálták kiragadni a hegemóniát a magyar faj kezéből, de nem sikerült soha sem, mert a nemzetben rejlő államfentartó erő és hivatás mindig győzelmet nyert a létfeltételeit megtámadott ellentétes áramlatok felett. Alkotmányunk, szabadságunk, műveltségűnk mig egyfelől szorosan magyar, nemzeti, másfelől modern s európai jellegű is, úgy, hogy a nagy többi kulturnemze- tek sorában ma már jól kiérdemelt helyünk van. Már most, ha ezt a nemzeti kultúrát tovább építjük, ha állami életünk nagy és fontos feladatai közé, mint eddig, úgy ezután is odasoroljuk azl, hogy ebben a kultúrában, s az alkotmányunk által biztosított közszabadság jogokban részesítjük a velünk való közös együttélésre utalt nemzetiségeket is, — akkor a nemzetiségek be fogják látni, hogy az a magyar kultúra nemcsak a magyar fajra áldásos, hanem ő rájuk nézve is. Belátják, hogy a vezetés, az államfentartás joga méltán tulajdona annak, aki szellemi erejével a boldogulás, a haladás létfeltételeit meg tudja teremteni. Belátják, hogy helyesen van, ha az vezet, akinek arra képessége, hivatása van. Ha e mellé még azt is ki tudjuk vinni, hogy a gazdasági élet telpezsdülése á’tal anyagi jólétet is nyer ennek a hazának minden polgára, — akkor a nemzetiségek nem fogónak majd futkosni a messze távolban lebegő kétes ideák után, hanem a magyar haza által nyújtott kulturális és gazdasági előnyöket, mint közvetlenül érintkezőket, hasznunkra fordítják, s békés, hasznos polgárai lesznek majd a közös hazának, a melyhez különben őket is egy hosszú ezredév tradicziói fűzik. Ha a nagyobb vidéki városokat kulturális és gazdasági központokká fejlesztjük ; ha Nagyszeben, Karánsebes, Brassó, Turócz-Szent-Márton és a többi hasonló városok mind letétemé; <yesei lesznek a magyar nemzeti állam által nyújtott kulturális és gazdasági közjavaknak, — akkor a nemzetiségi mozgalmaktól nem kell télnünk, mert ezek a városok, mint a magyar állameszmének világi fáklyái, eloszlatják majd a sötétséget, a melyben a nemzetiségi apostolok ma még botorkálnak, s az időnként mozgolódó nemzetiségeket sokszoros érdekhálózattal odaerősítik a magyar állameszme, s a magyar nemzet iránti hűséghez. Hát a kivándorlás kérdésével hogyan állunk ? Ennek a kérdésnek a felfejtésénél 1 mindenekelőtt meg kell jegyeznünk azt, hogy olyan kivándorló nagyon kevés vau, a kit kalandos vágyakozás terelne a vándorútra. A kivándorlók nagy többsége olyan, a mely sorsán akar könnyíteni, s könnyebb megélhetést akar magának biztosítani. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy a kivándoilás az ország Ínséges vidékeiről történik. Ha nagyobb vidéki városok intensi- vebb iparmüvelést és kedvezőbb gazdasági helyzetet teremtve, foglalkozást nyújtanak majd a szegényebb néposztálynak; ha az ínséggel küzdő felvidéken és Erdélyben a fellendült ipar, kereskedelem és gazdasági viszonyok, munka, keresetforrásokat nyitnak, ezeket fogja felkeresni a munkás- osztály első sorban és nem gondol arra, hogy a hazaföldtől elszakadva, vándorbotot vegyen kezébe. A hazaszeretet, a haza földjéhez való ragaszkodás erős, hatalmas ösztön, a mely feltámad, harczol és győz, ha csak emberi erővel leküzdhetlen akadályokat nem lát maga előtt. A hazaszeretet, a haza földjéhez való ragaszkodás, itthon marasztalja majd a magyar munkásokat, ha azt látják, hogy megélhetésük itthon is biztosítva van. íme, ezekben rejlik a vidéki városok államfentartó hivatása, s az a nagy feladat, a mely a vidéki központtá fejlődő városokra vár. A ki ezen nagy hivatás teljes tudatában híi munkása a városok fejlődésének, az egyszersmind a hazafias tettek embere is. T Á R C Z Á. Álom. Irta: Marosán János. Sokszor elmerengve ülök magányos és csendes szobámban. Napi fáradságos munkám után pihenni vágyom. Ledülök az annyira kedvelt kis pamlagom karfájára, melyen egy csinos, csábitó kis vánkos nyugszik e fölirattal: »Tessék.« E kis vánkos drága emlékem, szeretett nővérem hagyta nekem . . . Pihenek, de lelkem nem akar ismerni fáradalmat. . . Vissza-vissza pillantok a múltba, mely tőlem messze, távol maradt és egy keserű mosoly vonul végig ajkaimon. Könnyű szárnyú lelkem tova repül és a megmérhetetlen s titkos jövő rétegeiben keres, kutat, mint egy búvár a határtalan Oczeánokban. Egyszer-egyszer ltlkemet édes öröm fogja el, mert búvárkodása közben fellegvárra talált, mesebeli asszony várra, melyet én építettem a fantázia ingatag szikláján. Álom, édes boldogító álmok kalauzolják lelkemet rózsákkal hintett utain. ... A n-i indóház elé berobogott a gyorsvonat, melyből kiszálltam s-tekintve a remek tavaszi időjárást, a kellemes, üde levegőt, mely mindenkit az utczára csalt, magam is egyik ba- rátomtól kisérve gyalog akartam a városba menni, mely az indóháztól amúgy sem volt messze. Az ut, mely az indóháztól a városba vezetett két oldalt jól gondozott akáczfákkal volt diszitve s kitűnő, tisztán tartott járdákkal ellátva. Ezúton, a város sétáló közönsége, naponta kedvező idő esetén kellemes perczeket töltött. Barátommal együtt besétáltunk tehát a városba. Az utón sétálók tarka-barka képét nyújtották a vidéki kis városnak. A járó-kelők közi szembe velünk kél. női alakot vettem észre közeledni. Az egyik alacsonyabb, őszbe vegyült bajjal, kissé meggörbült testtel, a másik magasabb, sugár testalkattal, szénfekete hajjal, kökény szemekkel, átszellemült arczezal, szóval imponáló fejedelmi alak volt. A két nő karonfogva sétált, miből azt a konzekvencziát vonhatta le az ember, hogy e két nő körülbelül: anya és leánya. Midőn mellettünk elhaladtak egy pillantást vetettem a szép hölgyre, ki viszonozta s Így tekintetünk találkozott. E perezben mintha villám sújtott volna, oly megmagyarázhatatlan forróság vonult gyorsan át egész testemen és egészen megrázkódtam. Gyönyörű barna szemének egyetlen tekintete, pillantása elég volt, hogy megzavarja normális gondolkozásomat. Attól kellett tartanom, hogy barátom talán észreveszi hirtelen változásomat, de azt kellett konstatálnom, hogy kellemesen csalódtam. Barátom köszönt a két hölgynek, tehát ismeri őket, gondolám, de megkérdezni tőle, hogy a két hölgy kicsoda, nem volt bátorságom. Egy nehány perczig némán haladtunk egymás mellett. — Mily csinos fekvése van e kis városkának — mondám — s mily jó levegője van. Az embernek szinte kedve volna, barátom itt nyaralni. Azt hiszem, hogy a közeli hegyekre való kirándulások, fürdések a tiszta hegyipatak vizben, a kellemes séták elég élvezetet és szórakozást nyújtanának? Mit szólsz hozzá Laczi ? — Mondasz valamit barátom. Tudod mit ? A nyáron kapsz egy havi szabadságot, töltsd itt nálunk. Hagyj fel eddigi nyaralóhelyeddel, meglehetsz győződve, a legszívesebben látunk. Persze; hogy nem sokáig engedtem a biztatást. Ez pompás terv, minden nap itt sétálgatni és esetleg minden nap találkozni vele. Igen azzal az angyali teremtéssel, kinél remekebb teremtést a nőnemben nem láttam és hátha még az ismeretség sem lehetetlen. Ah ez még gondolatnak is egy kissé merész. No de mindegy, remélni ez a fő. — Hát tudod kedves Laczim meggondolom a dolgot. Nem lehetetlen, hogy itt fogok nyaralni. Nagyon természetes, erről majd jó előre értesíteni foglak és remélni merem, hogy kellemes napjaim lesznek. Másnap reggel hozzáláttam hivatalos dolgaimhoz, a munka roppant lassan haladt előre, végtelen szórakozott voltam. A szép angyal, a bájos leány tökéletesen megzavarta az eszemet s csodálkozom pedig, mert eddig a hölgyek meglehetős hidegen hagytak, de ez, ez a valóKalapok, ingek, OA ItíOK esXYAKK I5NDŐK a tavaszi és nyári idényre megérkeztek s Szatmáron sehol nem található választékban és rendkívül olcsó árban eladatnak VAJDA MIHÁLY divatáru üzletében Szatmár, Deák-tér 10. szám.
