Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-18 / 51. szám

Szatmár, 1900.

S Z A T MÁR-NÉMETI.

Deczember 18.

héz viszonyokra, de ha teheti, elkerüli a nehéz munkát s ha önállóvá lesz, egyenesen vállalkozó akar lenni. A mindennapi kitartó szorgalom, a fillérekig menő takarékosság nincs vérében. Sokat tanulhatnánk, mindnyájan e tekintetben zsidó polgártársainktól, kik a fösvénységig megvonják maguktól még a mindennapit is, hogy a fillérekből tőkét gyűjtsenek.

Óriás romlást okoz a magyar társadalomban a pálinkaivás elharapódzása, kivált az alsó néposztályban. Egyes vidékeken pláne az ál’atok sorába alacsonyitja le az embereket a mértéktelen alkoholizmus. Már a gyermeket rászoktatják a szülék a pálinkára s a mint nő a gyermek, ahozképest nő a porczió is. Lelketlen pá- iinkamérők a tiszta szeszt méreggé teszik s megrontják azzal a nemzedékeket testében, lelkében. A mezei munkás kiköveteli magának a napi béren túl a pálinkát, a nélkül munkába sem akar állani. És sajnos, maga az állam terjeszti mintegy a pálinka szenvedélyt, midőn apró községekben 3—4 kimérést engedélyez. Pedig a pénzügyi haszon egyáltalában nincs arányban az erkölcsi kárral, me'yet ez a szenvedély okoz a néperkölcsben.

Ne is várjunk mindent az államtól, hiszen az állam mi vagyunk, a polgárok összesége. Magunknak is kell tennünk valamit magunkért.

Tegye meg a magyar társadalom a magáét, önmagáért. Legyen elsőben is magyar. Szeresse mindenben azt, a mi magyar. Legyen ideálja a tiszta faj magyar társadalom. Száműzze kebeléből a germanizmust. Nyelvében él a nemzet! Bélyegezze meg azt; aki germanizál, ne kössön azzal üzletet, ne vásároljon tőle semmit. Akinek eladó portékája van: eladja az azt magyarul is, ha németül meg nem veszik tőle. A bécsi kereskedő rögtön magyarul fog Írni. ha azt mondjuk neki: niksz dájts! Akinek szüksége van magyar pénzre, kérje azt magyarul. Városainkban, közhelyeken ne tűrjük a német szót, aki magyar kenyeret eszik, hát beszéljen magyarul.

Ha társadalmunkban ezt az öntudatos, erélyes magatartást következetesen keresztül visszük, nehány év alatt tisztán zeng a magyar szó a magyar földön s a magyar nemzeti állam meglesz a nélkül, hogy azt a kormány akarná vagy kezdeményezné.

Aztán necsak hangoztassuk, hanem érvényre is emeljük azt a jelszót: pártoljuk a magyar ipart! Most az üzletek tele vannak bécsi iparczikkekkel, szabóink, susztereink, kalaposaink, asztalosaink stb. alig kapnak munkát, mind Becsből szállítják számunkra ezeket a czikkeket. No hát a magyar társadalom ne hagyja végkép tönkremenni a magyar iparosokat, ne váj- káljon könyökig zsebünkbe az osztrák iparos, üssünk a körmére a sógornak s vegyünk itthon készült czikkeket. Viszont az iparosok is vegyék föl a versenyt az osztrákokkal a czikkek szolid kiállításában s a pontosságban.

A magyar társadalomnak törekedni kell a vagyonosságra, tőkegyűjtésre, amit okos takarékosság utján megszerezhet magának. El a fényűzéssel ! akinek nincs ahoz módja! Több lemondás a világi örömökről, önmegtartóztatás és okos számítás, vagy mint a példabeszéd mondja: addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér.

Nem állítom én azt, hogy csak a va- gyonosságban áll a boldo ság, mert hiszen a vagyon nem adhat magában igazi boldogságot. De az is igaz, hogy minden embernek kell annyi a vagyonosságból, a mennyi szükséges ahoz, hogy sorsához képest szabad és független ember legyen. Az adósság lealázza és mások szolgájává teszi az embert, már t. i. az az adósság, melynek nincs meg az ellenértéke hasznos beruházásokban. Vagyonos társadalom ; erős államot alkot, melynek súlya van az államok előtt.

A vagyonosság egyik eszközének tartom én a társadalmi szövetkezéseket. Kis- seb nagyobb társadalmak egy czélra egyesülése mindig az egyesek hasznát s érdekét mozdítják elő. Az úgynevezett piezulás bankok, hitelszövetkezetek napjainkban j egymás után alakulnak és ha a vezetők lelkiismeretesek, ezeknek igen nagy jövőjük lesz. Rászoktatják a legszegényebb embert is a takarékosságra, nehány fillér- nyi heti betéttel egy-egy kis tőkét gyűjt magának s ha megszorul, olcsó hitelt kap a saját bankjától. Hát én igen áldásosnak tartom azokat a bankokat, melyek nem az osztalékra dolgoznak.

A szövetkezeteket meg lehetne próbálni az iparosoknak, tisztviselőknek is. Vannak már efélék hazánkban is és én azt hiszem, hogy okos, lelkiismeretes vezetés mellett ezek nagy hasznára vannak a magyar társadalomnak.

A vagyonosság alapja a takarékosság mellett a munkaszeretet. A munka a társadalomnak egy örök tőkéje, egy élő forrása, melyből táplálkozunk mindnyájan. A munka tisztesség, a munkátlanság becstelenség. Minél müvettebb egy társadalom, annál jobban megbecsüli a munkát. Csak egy futó tekintet magyarázza előttünk Kelet renyheségét és Nyűgöt hangyaszorgalmát. Hazánk keleti szélein az oláhság renyhesége, szegénysége és müveletlen- sége, valamint a nyugoti széleken a németség jóléte, szorgalma, műveltsége minden ékesszóllásnál hathatósabban igazolja előttünk, hogy a munka egyenes arányban áll a társadalom jólétével. A munka egyénileg is fölemeli az embert, tisztességet és vagyont szerez az embernek.

A társadalomnak egyik legerősebb fundamentoma a józan vallásosság és tiszta erkölcs. Vajha megértené ezt minden egyes tagja a magyar társadalomnak! Vajha ápolnák a tiszta erkölcsöket a családi tűzhelyen, nevelnék a gyermekeket vallásos érzésben s ne felednék, hogy: minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs — mint a költő mondja.

Nem fárasztom tovább a t. közönség figyelmét, a miket itt futtában papírra vetettem, azok mind közismeretü dolgok mindnyájunk előtt, de nem árt, ha gondolkozunk, elmélkedünk társadalmunk problémái fölött. Mindnyájan egy-egy tagjai vagyunk a társadalomnak, melynek jóléte a mi jólétüuk, erőssége a mi erősségünk. Törekedjünk ezt a társadalmat jobbá, tisztábbá, erőssebbé tenni s megtaláljuk benne saját jobblétünket.

Színészet.

Kedden, f. hó 11-én Hetényi Elemér, a társulat komikusa jutalomjátékául, Kovesi A. fordításában „Tüzérek a gyakorlaton“ czimü bohózat került színre. A miiről nincs mit mondanunk, léha haszontalanság, minden szellem nélkül, csodálatos, hogy Hetényi, a kinek a kedvéért, bármely darabot választott volna is, nagy közönség ment volna a színházba, jónak látta ilyen silánysággal a nagy közönség elé állni.

Szerdán, f. hó 12-én Karczag Vilmos ismert, szép darabja » A lemondás« adatott igen kevés számú közönség előtt. Pedig ez est, a sok operett és bohózat után valóságos élvezet számba ment. Ho- léczy Irén szerepében nagyon szépen és hatásosanjátszott. Különösen elemi erővel tört ki s elragadott magával drámai ereje, férje fiával Molnárral való nagy jelenetében, midőn azt adja elő, hogy miért ment ő férjhez az öreg grófhoz és egyúttal az ifjú gróf tiszteletét akarja megnyerni. Nagyon kedves jelenség volt Pálfi Mariska a hamis Tekla szerepében. Krémer kis epizód szerepében — Boldizsár báró — valóságos kabinet alakítást nyújtott. Molnát, Géza gróf szerepét elejtette. A többi szereplők is jók voltak. A rendezőség jobban ügyelhetne, hogy oly zavarok, melyek előfordultak, ne rontsák a játék összhangját.

Csütörtökön, f. hó 13-án Konti kedvelt operettje „Az eleven ördög,“ mint Szegedi Zelma énekesnő jutalomjátéka, került színre, kevés közönség előtt. Szegedi Z. a fentebbi operettben oly darabot választott, melynek czimszerepe, Le- torier Vicomte, egyáltalában nem az ő egyéniségéhez és hangterjedelméhez való; innen van, hogy sem a darab, sem a jutalomjáték nem sikerült.

A jutalomjátékokat illetőleg különben a jövőben azt kellene tennie a szinügyi bizottságnak, hogy ne engedjen senkinek jutalomjátékot adatni. Régi, falusi szokás ez különben is, midőn a színésznek ez volt a fizetése, melynek manapság, a rendes fizetési viszonyok közepett, egyáltalában nincs semmi értelme. így volt ez Makó színigazgató idejében is, nála pedig rendesebb igazgató még nem volt nálunk és a társulata is a legjobb volt, mióta színházunk megnyílt.

Szombaton, f. hó 15-én a „Nebánts virág“-ot elevenítette fel a társulat. Kár, hogy e szép és kedves darabot oly kis közönség nézte, Deniss szerepében Szalóczi elragadó kedvességgel játszott és gyönyörűen énekelt. Méltó partnere volt Csőregh Champ- latrene Vikomte és Hetényi Floridor szerepében.

Vasárnap d. u. félhelyárakkal a „Falu rossza,“ Tóth Ede remek népszínműve adatott. Az előadásról kevés jól mondhatunk. Finum Rózsi szerepében Réthy gyenge volt. Krémer színtelenül alakította Feledi Gáspárt. Azt hisszük megfelelőbb lett volna temp ;ramentumához Gonosz Pista szerepe. Kemény Göndör Sándor szerepében jól jászott, de nem jól énekelt. Az egész előadásban legjobb volt a 2 czigány, kaptak is tapsot bőven. Rontotta a hatást a rendezés fogyatékossága is. Áltatában az a megjegyzésünk, hogy ha ily remek müvet vesz elő az igazgató, habár délutáni előadásra is, nagyobb gonddal és több komolysággal kell a társulatnak az előadáshoz hozzá készülnie. Mert igy nem csoda, ha el megy a közönség kedve a színházba járástól. Este ugyancsak, népszínmű került szinre: „Búzavirág.“ Mintha csak azt akarta volna az igazgató megmutatni, milyen a „Fulu rossza“ mellett a mai kor népszínműve, a „Búzavirág.“ Bizony nagyon meglátszott, a külömbség! Kitetszett, hogy a „Falu rossza“ mellett a „Búzavirág“ csak dudva. Örvendetes jelenségül kell azonban fölemlíteni hogy Szalóczi mint népszínmű énekesnő jól bevált; játéka pompás, hangja, ha itt-ott fogyatékos is. örömmel látjuk máskor is a népszínművekben.

HÍREK.

— Kiss Áron debreczeni ev. ref. püspök betegségéről lapunk közelebbi számában megemlékeztünk. A 86 éves agg püspöknek régi betegsége ujult meg, nyakán támadt egy veszedelmes daganat. Az orvosok operácziót alkalmaztak teljes sikerrel s úgy, hogy most már a püspök túl van minden veszélyen.

— Kinevezés. A székeskáptalannál üresedésbe jött mesterkanonoki stallumra, ő Felsége a király Pemp Antal felső bányai plébános, czim- zetes kanonokot nevezte ki.

— Hodossy Lajos ev. ref. s. lelkész, kit szülőfaluja a vas-megyei Kercza hivott el rendes lelkészül, 16-án eltávozott állomás helyének elfoglalása végett városunkból. Pár évi itt működése alatt megnyerte nemcsak közvetlen hivatali felebb- valóinak szeretetét, hanem mint a társadalmi élet egyik tevékeny tagja, városunk egész társadalmának osztatlan becsülését és elismerését is. Különösen sokat vészit távozásával a dalárda, melynek zenei tudásával, gyönyörű mély hangjával egyik oszlopos tagja volt. Kisérje uj állásán boldogság és megelégedés, itteni barátait pedig tartsa meg jó emlékezetében.

— Mulatság. Az izraelita szegény gyermekek felruházására alakult jótékony egyesület szombaton este rendezett mulatsága úgy erkölcsileg, mint anyagilag igen fényesen sikerült. Benkő Miksa művészi zongora játéka után Dr. Fodor Gyula tartott egy ötletekben gazdag humoros felolvasást a penn írói, melyben egy használt toll mondja el viszontagságos életének történetét. Felolvasása végén elnézést kért, ha talán kissé üres volt felolvasása, mert ha üres volt is, még sem volt oly üres, mint a színház és a villamos kocsik. A felolvasást a hálás közönség szűnni nem akaró tapsokkal jutalmazta. Réthy Lina k. a. színtársulatunk kedves operett énekesnője a Hugenottákból énekelte nagyon szépen az Apród áriát. A közönség telszésnyilat- kozata oly impozáns módon nyilvánult a művésznő iránt, hogy ennek hatása alatt még egy énekszámmal kellett megtoldania a programmot. Dr. Hermann Lipótné úrnő Kiss József „Kincses Lázáa lánya“ czimü költeményét szavalta el nagy hatással, s újrázás után férjének „A szamár“ czimü humoros költeményét. Végül Havas Miklós játszotta el hegedűn szokott preczizitással Bazzini „Koboldok táncza“ czimü zenemüvét. A műsor után kezdetét vette a táncz s fesztelen jókedvben tartott a mulatság a hajnali órákig. A tiszta jövedelem 700 kor. körül van.

— A hegyi telefon szombaton adatott át a közhasználatnak s ezáltal egygyel ismét szaporodott azon eszközök száma, melyek a hegyet a városhoz közelebb hozzák s a vinczelléreket job* ban ellenőrizhetővé teszik.