Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-06 / 45. szám

IV. év. Szatmár, 1900. november 6. _____________________45. szám. TÁ RSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Me^jelenil^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Egy fontos ügy. A helybeli két főgyrnnásiumhdz, a vallás és közoktatásügyi miniszter azzal a felhívással fordult, hogy a tanulók testi fejlődésére való tekintetből gondoskodja­nak egy játszótér létesítéséről. Mint értesülünk, a két főgymr.ásium igazgatósága a városhoz fordult és kérel­mezi, hogy a miniszter óhajának megfele- lőleg, a város az ifjúság részére, egy al­kalmas, játszótér létesítéséről gondoskodjék. Nagyon fontos ezen ügy, épen ezért szólunk hozzá a nyilvánosság terén, fon­tos különösen két szempontból és pedig: 1-ször. Szükséges-e a szóban forgó játszó tér, illetőleg: valóban megkivánja-e ezt az ifjúság fenti nevelése? 2-szor. Ha szüksé­ges, hol adjon annak helyet a város. Nem tartozunk azok közé, kik vala­melyes dolog mellett, azért mert azt, ez vagy amaz a potentát kívánja, mindjárt állást foglaljunk s azt árkon-bokron keresz­tül, czélhoz juttatni segítsünk. Magának a tanügyi kormánynak is ezen kívánsága nem föltétien természetű, mert ha az itteni viszonyok pl. olyanok, hogy absolute nem lehet keresztül vinni, hiába is volna az föltétien természetű. Óhaj tehát csupán a közoktatásügyi kormány kívánsága, mely megvalósítva, szerintünk az ifjúságnak inkább kárára, mint hasznára lenne. Mert lássuk csak, mi is forog itt szó­ban ? Legyen egy olyan hely, a hol a hely­beli két főgymnásium ifjúsága, tanári fel­ügyelet mellett játszék ; és mit játszék? Játszók olyan játékokat, a milyeneket a tudós professor urak kitaláltak és könyv­ben megírtak. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénz fizetés és jutányos árak mellett közöltéinek. Kéziratok nem adatnak vissza. __________Telefon 80. szám. •-$-_____________ A ki figyelemmel kiséri a mai tanítás ügyét, tekintet nélkül, hogy a kis vagy nagyobb fiukra vonatkozik-e az, hogy lá­nyokat-e vagy fiukat illet — pedig ez na­gyon sok embert kell hogy érdekeljen — azt fogja tapasztalni, hogy a gyermek vagy ifjú, úgyszólván a nap legnagyobb részét az iskolában tölti; mikor pedig haza me­gyen, ha azt akarja, hogy iskolai teendőd­nek eleget tegyen, mellé ül iskolai dolgai­nak teljesítéséhez, tanul, ir, rajzol, fogal­maz stb. Már most kérdem, magának az ifjúság­nak, illetőleg : az ifjúság testi égészségének felvetett érdekében, hogy melyik a helye­sebb: az-e, ha a tanuló'midőn eleget tett a nehéz iskolai kötelmeknek, megyen haza és megnyilatkozik benne a természe­tes ösztön, arra nézve, hogy a szellemi nehéz munka után odahaza magában vagy társával miként szórakozzék, üdüljön illetve játszék, hogy idegrendszere viszhangban legyen? Vagy az helyes-e, hogy a tanuló ifjúság, kifáradva az iskolában, vagy oda­haza, a sok szellem! munkában, menjen megint tanári felügyelet mellett játszani, a mint ez ridegen meg van írva s a mint a parancs-szó hangzik! Játszani oly játé­kot, a melyet még előbb megint tanulni kell játszani, de nem úgy hogy meg­feledkezzék az ifjú minden más egyéb terhelő dologról, hanem igenis úgy játszék a gyermek, amint ezt a tanrendszer meg­kívánja, vagy is más szóval: játék czimen fáradjon a gyermek és ez a fáradás csak testi törődést eredményezzen a helyett hogy a szellemi fáradalmak után testi és lelki rugékonyságot eredményezhetne, a mint ez önmagától értendő. Szerintünk a szóban forgó dologban itt a nagy hiba! Mi nagyon szükségesnek tartjuk, hogy az ifjúságnak több ideje legyen szórako­zásra, testiüdülésre, mondjuk : játékra. De hogy az oly módon eszközöltessék, hogy még rontson a mai helyzeten, ezt hibáz­tatjuk. Játszék a tanuló ifjúság; szüksége van naponta az iskolázás után a felüdü­lésre, mert az iskolai szellemi munka, az ottani kihasznált rossz levegő, mind azt kívánják, hogy a test, a lélek megint fel­üdüljön ; de játszék a gyermek az ifjú úgy, a mint az ő termoszetes ösztöne megkí­vánja, a mint az benne szabadon minden külsőség nélkül megnyilatkozik, nem pedig úgy, a mint ezt mások kigondolták és ki­gondolva, ki se próbálva ifjúságunkra ráe­rőltetik ! A gyermek, az ifjú megtalálta eddig is, meg fogja ezután is ösztönszerüleg ér­zeni, érteni, hogy miként szórakozzék, hogy és mint játszék, hogy pihenjen stb., a kik a gyermekeket már a játékban is a termé­szetes ösztön elnyomásával tudós rend­szerek szerint tanítani kezdik, azok aka­ratlanul is az ifjúság agyon nevelését akar­ják, a melyet pedig engednünk nem szabad. Szeretjük hangoztatni hogy az ifjúság a haza jövője, a nemzet jövendő oszlopa, erőssége . . . stb. Igenis: a magyar ifjúság a nemzet, a haza jövő reménye, melyet természetének megtelelő módon úgy szellemileg, mint tes­tileg kell edzeni nem pedig tnü utón elő­segíteni, azt hogy az ifjúság önállástalan, kitartás nélküli és rokkant legyen. Sajnos, hogy a mai iskolai oktatás szellemileg nagyon igénybe veszi az ifjút, mondhatni: túl van az terhelve; sajnos, hogy a mai társadalmi élet, az ifjút már sok olyasmivel megárnyékolja, a mi ennek TÁRCZ A, A haldokló mester. A kicsiny fiúnak haldoklik az apja . . . »Mi bajod van apáin?« Egyre szólongatja. Hiába csititják, nem akarja tudni, Hogy az ő apjának el kell már aludni; Hosszú, mély álomra hunyni le a szemét. Elküldte hozzá az Ur komoly hírnökét. Ott áll szive mellett, melyben a nagy gondok Legnagyobbika e kérdés: »Hogy maradtok?« Én kedves szerettim, véremnek vérei! Ki fog eltartani? ki fog felnevelni, Hogy ha én meghalok, hogy ha én nem ieszek. — Halál! óh vedd rólam! vedd le hideg kezed. Megszólal a halál: »Nyugalomra hívlak.« Üríted eleget poharát a kínnak. Ne félj a hírnöktől, a ki előtted áll, Az ő küldője nagy, jó, kegyelmes Király Bírja a teremtett világok seregét, Bírja, igazgatja a szivek érzetét. Nevel a kicsinyből dicsőt, felségeset, Fölemeli híven, azt a ki elesett. Az özvegynek gyámolt, az árvának apát, A kételkedőnek édes nyugalmat ád . . . Elfelejtetted-e a Tanítók házát ? . . . Menhelyet talál ott gyámoltalan árvád. »Nincsen semmi bajom én édes gyermekem« Szól halkan az apa s mosolyog szelíden. Gyermekének fején nyugtatva a kezét A halál álmára lehunyja a szemét. Pótor Elemér. Az amazon. Évenként egyszer rendesen megfordultam Várkonyiék kastélyában, hol évről-évre mindig csak a régi kép tárult elén.A', öreg Várkonyiné özvegyi gyász ruhájában ott ült a verandán s kö- tegeíett; közel hozzája ült a régi szomszéd, Mé­hes ezredes, ki szomszédnőjét folylon 48-as csa­ták meséivel gyönyörködtette, közbe közbe lel­kes beszédeket tartott a lovaglásnak nagy jelen­tőségéről, a vadászat gyönyörűségeiről és a ku­tyák tudományosságáról. Ez a kép évről-évre a régi maradt; vala­hányszor nénémhez mentem, mindig ott találtam együtt a verandán, csak az az egy változott, hogy az előttük játszadozó kis unoka, a szép Mariska, évről évre nőtt és szebb lett. Mikor a legutolsó évben ottt voltam, a két í öreg már nem ült a verandán, hanem bent a ko- I rán meggyujtott kandalló tűznél melegedtek, a verandán pedig ült egy szép ifjú leány, Mariska s vele szemközt egy fiatal hadnagy, a Méhes ez­redes unokaöcscse. Hanem a helyzet mintha mit sem változott volna : a leányka csöndesen kötögetett s a katona tűzzel beszélt a lovakról, puskákról és ebekről. —- Nem is hiszi Mariska nagysám, hogy me­nyire egészséges testgyakorlás a lovaglás — ud­varolt a hadnagyocska. — Sohasem próbáltam — szólt naiv bámu­lással a leányka. — Majd megtanítom én, ajánlkozott az ifjú Béldy Benő. A szóból tett lett ; a hadnagy ur oly lelke­sedéssel beszélt Mariskának a lovaglásról s Ma­riska oly sürgetve kérte a nagymamát, hogy nem­sokára két hátas ló nyerített a Várkonyi istálóban. A logvagló leczkék gyorsan folytak egymás­után, a mester szorgalmas volt s a tanítvány úgy látszik, szívesen tanult. Főnököm ez időben Várkonyihoz közelebb tette állomásomat s gyakrabban meglátogattam nénémet. Most már a régi kép sokban megváltozott, a két öreg még beljebb vonult a szobákba, a fia­tal pár ellenben nem ült a verandán, hanem gyakran órákon át száguldott szilaj paripán he­gyen-völgyön keresztül. * Ilyen körülmények között kikerestem a kas­tély régi könyvtárából egy Jókait s igy megvá­logatván társaságomat, kimentem sétálni az árnyas lombok alá. És igy séta alkalmával izgató jelenetnek vol­tam tanúja. A nagy angol park kőkerítéséhez közel bo­lyongtam, midőn egyszerr zörögni hallom a föl­dön fekvő száraz galyakat. Félre hajtom a bok­rok lombjait s látom a fiatal párt felém közeledni lóháton.

Next

/
Thumbnails
Contents