Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-28 / 35. szám

Szatmár, 1900 SZATMAR-NEMETI. Aug. 28. jövedelemre tesz szert, földet bérel, vagy még vesz is és gazdálkodik. S hozzá kezd olyan foglalkozáshoz, amelyhez vagy épen semmit nem ért, vagy igen keveset és elhanyagolja saját foglalkozását és ki­vonja üzleti tőkéjét üzletéből. Ez pedig nagy baj ám, mert tőke hiányában a hitelt kénytelen igénybe venni, akkor pedig már nem juthat a készítményhez szükséges anyagokhoz csak busás kamatok mellett és még sem kap drága pénzért oly jó anyagot, mint készpénzért. De még az hagyján, ha mégis birto­kot vesz az iparos, mert később meggon­dolhatja a dolgot, s eladhatja, ismét van készpénze, amit az üzletébe fektethet. De mit mondjunk az olyan iparosra, a ki keservesen szerzett pénzét eliszsza, eldorbézolja, haszontalan dolgokra el­fecséreli. Igen találó Apesetnek az a mondása, hogy »sutor ne ultra crepi- dam«, vagyis csizmadia ne tovább a kaptánál, a mi más szóval annyit tesz, hogy mindenki maradjon meg a foglalko­zásánál és hogy ne akarjon senki se több­nek látszani, a mi?! Igenis ne, mert az nagyon sokba kerül ám, s az üzleti tőke, még ha volt is, apródonkint el csepeg-csu- pog, s az iparos vagy más foglalkozáshoz kénytelen fordulni, vagy családjával együtt kénytelen nyomorogni. Mig ha a szerzett pénzt nem iszsza el, nem eszi és nem ru- házkodja fel, hanem a mit csak félre te­het, félre tesz akkorra, amikor talán pan­gás áll be, igy csak a készhez kell nyúlni, s abból kell anyagot szerezni, mig újabb lendület nem következik be. Kis tőkéjét rövid idő alatt meg többszörisitheti, s nem kell a drága hitelt igénybe venni, sem köl­csönt felvenni, igy magát lelketlen uzsorá­soknak, szipolyoknak nem kénytelen oda dobni. Vagy talán azt hiszik némelyek, hogy a szerény étkezés, visszavonult foglalkozá­sának szentolt élet, egyszerű ruházkodás egy iparosra nézve szégyen, vagy egy iparos­hoz illetlen. Nem az a. Szégyen és illetlen a józan gondolkozásu emberek előtt az, ha ténykedéseivel, cselekményeivel az is­teni, vagy erkölcsi, vagy a tételes törvé­nyekbe ütközik, de az, hogy ha nekem 60 íillér jövedelmem van és abból 20-at akkorra teszek félre, mikor egy fillér jöve­delmem sincs, az nem szégyen, hanem jó­zan gondolkozás és okosság. Mert ha vagy én, vagy bármelyik tagja családomnak nyo­morúságba, betegségbe esik, nem kell má­sok ajtaja előtt irgalomért, könyörögni, ha­nem megtakarított filléremhez nyúlhatok. De ha az Isten nem látogatja meg ilyennel, kis tőkéjével a maga és családja jövőjét doltam, hogy visszanéz, de nem nézett. Én pedig ínég szomorúbb voltam azután. Alig vártam, hogy jöjjön az az idő, a mikor haza kell menni az iskolából. Siettem a nagy ka­puhoz. Maga jött s olyan vörös volt a szeme; azt gondoltam, hogy most ismét ki kapok. Nem, hanem maga kapott ki akkor détután, mert nem tudta a leczkét. En nem bántam. Óh! sokszor nem tudtam én sem és sokszor meg vert a ta­nító ur, az a vén, dörmögő medve! . . Igen! . . Nagyon haragudtam arra az emberre . . . Szeret­tem volna én is meg verni. De erős volt. Sok nagyon sok idő telt el azóta. Talán vagy tiz esztendő. Azután mi elváltunk, és ma­ga többé nem modhatta nekem, hogy kiálIhatat­lan. Magát nem engedték az iskolába, hanem ott­hon főzni kellett, meg etetni a kis libákát. Úgy emlékszem mikor iskolába jártunk, maga akkor is dobta a kukoriczát s én ott lestem a bokor­nál, a kerítés mellett. Akkor szerettem a puly­kát is, most már csak úgy, ha meg van sülve. Mondtam is, hogy maga nagy lány lett. De azért az a csintalan baba arcza csak nem válto­zott meg. A mikor egyszer találkoztam magával, egy fiatal emberrel haladt át egy szűk utczán, a hol csak az a kiülő ház a nevezetesség. Az a fiatal ember olyan komolyan beszélt, maga meg mosolyogva hallgatta. Istenkém 1 Ugyan ha­mis volt az a mosoly! . . . Engem nem ismert meg. Persze! Akkor mással volt elfoglalva; egy szörnyű komoly dologgal, melyet úgy megmo- solygott, mint én magát akkor. biztosítja, magának boltot nyithat, vá­sárokra inkább járhat, készítményei eláru- sitása czéljából hirdetéseket tehet közzé, igy készítményeit hozzá férhetőbbé, ismer­tebbé teheti, üzletét pedig még inkább fel­virágoztathatja. Dr. Törseök Károly. HÍREK. — Láng Lajos N. Bányán. Lelkes ovácziókkal fogadták kerületében Láng Lajos orsz. gyűlési kép­viselőt. Szinérváralján a vonatnál várták s számos kocsin elkísérték lakására, Papolczi Béla vendég- szerető házához a magas vendéget, hol tisztele­tére fényes dejeuner volt. A déli banketten Vá­ralján 86-an vettek részt. D. u. 4 órakor ismét kocsisor kisérte a bányai utón a képviselőt, de ekkor már a nagybányaiak is 4 kocsival eléba jöttek Sebespatakon, Ilobán, Sikárlón, Miszlótfa- luban minndeniitt összegyűlt a nép s éljenzések­kel üdvözölte. Ilobán diadalkapu volt, melyet nagy gonddal és csínnal tölgyfa-lombokból ké­szítettek. Misztótfaluban a környékbeli papság vezetése alatt díszes küldöttség fogadta a kép­viselőt. Itt Papp Endre láposbányai g. kath. lel­kész igen szép, tartalmas és nagyobbszabásu be­szédet tarott, melyre Láng Lajos melegen vála­szolt. Misztótfaluban az országút jobbról és balról végtelen hosszú piros és fehér papírszalaggal volt ékive, melyet Simon Aurél ottani capsula- gyára szolgáltatott. Az elmés gondolat igen tet­szett. A capsula-gyárat a képviselő megtekintette s csodálkozásának és megelégedésének adott kifejezést. Borpatakban Nagybánya előkelő kül­döttsége várta Láng Lajost, a polgármester ve­zetése alatt, a képviselőnek eredményes fá­radozásaiért köszönetét mondott s üdvözölte mint városunk vendégét. Láng Lajos kije­lentette, hogy ezúttal hosszabb ideig fog itt tartózkodni s meghatottan köszönte meg a szép fogadtatást. Ugyancsak itt Borpatakban jelenvolt B'elsőbánya küldöttsége is. Ezután hosszú kocsisor kisérte a városba s majd lakására, özv. Turmann Olivérnéhez. Este a polgári körben összejövetel volt, hol névünnepe alkalmából Láng Lajosra több köszöntőt mondtak, melyek közül kivált Szűcs Pátri tartalmas, meleghangú pohárköszöntője. Láng a polgárságra ürítette poharát. Vasárnap d e. 11 '/•> órakor Felsőbányára mentek s a napot ott töl­tötték. Este a képviselő a hangversenyen volt. — Személyi hír. Kováts Béla kir. tanfelügye lőnek a vall. és közokt. miniszter szept. 1-től 6 heti szabadságot angedélyezett. Távolléte alatt a hivatal összes ügyeinek vezetésével, a közig, bizottságban helyettesítéssel Bodnár György kir. s. tanfelügyelő bízatott meg. — Személyi hír. Dr. Vajay Imre kér. orvos, a budapesti mentő egyesület, szervezetének, mű­ködésének tanulmányozása czéljából, a városi ta­nács által kiküldetett. Czélja ugyanis a hatóság­nak, hogy ezen hasznos intézményt városunkban is meghamisítsa. — Kitüntetés. A magyar ipar diadaláról ta­núskodik az alábbi kitüntetés, melyet ismerő­seink a párizsi világkiállításon nyertek. Neuschlosz Emil lakások és középületek díszítési munkáiért a »Grand-Prix«-el; Nikolics Szeréna szőnyegek és butordiszitő munkákért bronz éremmel, a csipke szövésért szintén bronz-éremmel; Bartha György szíjgyártó, nyerges munkáért arany érem­jó; Nem mert. De egyszer aztán mégis . . . . Egy nagy fényes teremben ! . . . Emlékszik? . . Magának rózsaszínű empir ruhája volt s a szőke haja le volt eresztve mint a kis lányok­nál. Aztán egy trombita volt magánál, a melyet nem is fut meg soha. Én csak néző voltam. Mert mindég szerettem a komédiát. Maga komédiázott ott azokkal a sok fiatal emberekkel, a kiknek meg volt az a rossz tulajdonságuk, hogy bele bolondultak magácska szép szemébe. Úgy örül tem neki, nem is képzeli. Hogy is ne. Azt az én apró játszó pajtásomat, a ki igaz most már nem olyan parányi, hogy körül rajongják a bolondok. Vigyázzatok, el ne lopja a sziveteket — gondol­tam magamba ! Ugy-e jól gondoltam ? De nem lopta el egyikét sem. Inkább hozzám jött s be­szélgettünk. Ujujuj! Hogy néztek engem azok a mamlaszok, mintha én valaki lettem volna. Örül­tem! Biz’ Isten örültem! . . . Aztán sokszor elmentem magukhoz azután. Beszéltem magával mindenről. Olyan furcsa már vissza emlékezni arra az időre, mintha a mesés korba lett volna. Csak egyre, valamire emlékszem még határozottan. Arra, hogy egy napon engem frakkba bujtattak, cilindert tettek a fejembe, lak­kot húztak a lábamra; magának meg olyan ara­nyos fehér szoknyája volt, mint a hó s együtt mentünk abba a nagy, világos templomba, a hol elmondtuk egymásnak a — holtomiglant. Emlékszik ? . . . Persze ez is régen volc már kis feleség! Emlékszik ? . . . Izsó György. mel lettek kitüntetve. Örömmel gratulálunk a fényes kitüntetéshez. Méltó büszkeség tölti el lelkünket annak láttára, hogy a magyar ipar a párizsi világkiállításon a nagy nemzetek verse­nyében is magára vonta a bírálók figyelmét. — Kinevezés. Lengyel László posta és tá­vírda gyakornokká, Butkovits János pedig gya­kornok jelöltté neveztetett ki. — Előléptetés. Bodnár Sándor m. kir. posta és távirda főtiszt a IX-ik fizetési osztály 2-ik fokozatába, Salamon János posta és távirda tiszt a X ik fizetési osztály 2-ik fokozatába léptek elő. — Kinevezés. Hegedűs Ferencz pozsonyi pénzügyi titkárt a pénzügy miniszter a N. Káro­lyi kir. pénzügy igazgatósághoz nevezte ki. — A szatmári ev. ref. egyházmegyei tanító egyesület f. hó 22-én tartotta évi rendes köz­gyűlését F.-Gyarmaton. A gyűlésen részt vett Biki Károly esperes is és a lelkászikar számos tagja. Gyűlés után közebédre gyűltek az egye­sület tagjai. A gyűléssel kapcsolatosan gyámin­tézeti gyűlés is tartatott, melynek legfontosabb tárgya volt a tisztujitás. Elnökké megválaszta­tott Cséke Sándor kisari, pénztárnoknak Kincs József ököritói, jegyzőül Gacsályi József por- csalmai, ülnöknek Hajdú Sándor nagyari és Me- legh Károly kömörői tanitók. — A tűzoltó főparancsnoki állás betöltése tárgyában az egyesület választmánya f. hó 23-án ülést tartott. A parancsnokság bejelentette, hogy Tankóczy Gyula tanács jegyző, társadalmi éle­tünknek tevékeny tagja a főparancsnokságot hajlandó elfogadni. A bejelentést a választmány örömmel vette tudomásul s elhatározta, hogy e tárgyban a közgyűlést szept. 2-án d. e. 11 órára a városház nagy tanácstermébe összehívja. — Válazztás. Jákó Mihály a Széchenyi-Tár- sulat aligazgatói állásáról, soknemü elfoglaltsá­gára hivatkozással lemondván, a f. hó 22-én tartott választmányi ülésen az igy megüresedett aligazgatói állásra Melles Emil gör. kath. főes­peres, németi-i gör. kath. lelkész választatott meg. — Az erdödí vár, Petőfi nászának és rövid boldogságának e regényes színhelye a szatmár- erdődi vasút megnyitása óta folyton nagyobbodó vonzó-erőt gyakorol városunk kiránduló közön­ségére. Annyian keresik föl e várat és árnyas kertjét, melyhez foghatót vidékünkön messzire nem találni, hogy értesülésünk szerint a vasút naponta fogja odajáratni délutáni vonatát, mi­helyt a villamos vasút megnyíltával mozdo­nyainak a dolga apadni fog. H-t az uradalom a mostani előzékenységével teszi hozzáférhetővé e szép helyet, úgy arra mig nagy jövő vár. — A 80rszámrentlszer, melyet a szatmár- erdődi vasúton most vasárnap próbáltak ki elő­ször, teljesen bevált. Mindenki biztos volt benne, hogy sorszámjegye a vonaton ülőhelyét és hozzátartozóival együttmaradást biztosit neki s ezért teljesen fölöslegessé is vált s el is maradt a délutáni vonatnak az a megrohanása, mely a múltban egyszer-másszor már-már komoly balese­tet okozott. — Érdekes végrendelet. Lapunk egyik köze­lebbi számában közöltük Papp László kir. tábla- biró megdöbbentő halál hírét. Végrendeletet a a rokonok az elhunyt iratai között nem találtak. A napokban azonban S. Grósz Áron, Glücksman Vilmos és neje, továbbá Grósz Soma avas-ujvá- rosi lakosok azon jelentést tették a hagyatéki bi- birósághoz, hogy Papp László egy alkalommal előttök Av.-Ujvárosban, midőn hirtelen rosszul lett, azon szóbeli végrendeletet- tette, hogy az. Vámfalui, több 100 holdas földbirtokát és pén­zét unoka húgának, Papp Arankának hagyja. S tanuk állítása szerint megigértette velők, hogy ezen végrendelkevéséről, mig ő éleiben lezs, nem szlóanak senkinek. A hagyatékügy miként leendő elintézése ezek utána jogász köröket élénken fog­lalkoztatja. — Eljegyzés. Grosz Adolf helybeli kereskedő f. hó 25-én eljegyezte özv. Kohn Miksáné úrnőt helyben. — Esküvő. Vasvári P. Antal kir. törvényszé­ki hivatalnok a napokban tartotta esküvőjét Ba- laton-Füreden özv. Bohutinszky Józsefné szép és kedves leányával Irmával. — jubileum. Hegymegi Kiss Kálmán, Kiss Áron püspök fia, a n. körösi ev. ref. taniókép- ző értelmes igazgatója, ismert nevű egyházi és tanügyi iró, a szatmári ev. ref. egyház-megye tör­ténetének megirója, ki mint lelkész kezdte élet pályáját a szatmári ev. ref. egyház megyében, f. h. 24-én ülte tanári működésének 25 éves év fordu­lóját. Az érdemes férfit, kit városunkhoz a baráti és rokoni kötelék szálat fűznek, mi is melegen üdvözöljük életének e íontos mozzanata alkalmá­ból. — A Széchenyi mulatság, tekintettel arra, hogy egy nagy szabású mulatság szabadban ren- rendezésére a nyári évszak végén már elég idő nincs, a jövő évre halasztott, a mikor a Széche­nyi Társulat fentállásának 20-ik óvfodulóját is ünnepelni fogja. — Honvédőink hadgyakorlaton. A helybeli 12 honvéd gyalogezred vasárnap reggel 8'k órakor

Next

/
Thumbnails
Contents