Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-23 / 4. szám

Szatmár, 1900 Január 23. SZATMAR-NEMETI újra föltámadna hamvaiból. Ilyennek kép­zelem én a jövőt. — S a jelent! kérdé Ördög. — Hogy a jelenben az én föladatom mi e dologra vonatkozólag, azt megmond­hatom. Az Úristen kegyelme olyan hiva­tást adott nekem, hogy tán azt mondha­tom, hogy kezembe adta a Lehel-kürtjét. Ha belefujok, meghalja az egész világ. Én tehát megfujom a kürtöt és kihirde­tem, hogy az iparosok érdeke nem osz­tály érdek, hanem nemzeti érdek. Kürtö­löm, hirdetem, kiáltom, mert kell, hogy a nemzet ennek tudatára ébredjen. Mikor az iparos a maga érdekeiért harczol, a nemzet jövőjét fekteti biztosabb alapokra. Ha az iparos osztályt pusztulni hagyjuk, az or­szág fundamentumát engedjük romlani. Kell, hogy ez a tudat átmenjen minden magyar ember vérébe : a legnagyobbaktól kezdve a legkisebbekig. S ha ezt nekünk, a kik ezt az igét folyton hirdetjük, sike­rült elérnünk, akkor már félig nyert ügyünk van. Isten önökkel, kedves barátim. Színészet. Csütörtökön, „Ripp van Winkle“ került szinre sikerült előadásban szép számú közönség előtt. Pénteken, f. hó 12. Bokor Józsefnek a ku- rucz-korból vett népszínmű-újdonsága »Kurucz- furfang«, került bemutató előadásra. A darab, ámbátor igen sovány meséje van, sok sallang, tréfa népszokás és tán ez következtében, külön­ben is terjedelmes; mint első előadás, nem is volt jól betanulva, vontatva is ment, a szünetek is nagyok voltak, ez az oka, hogy éjfélre járt az idő, midőn vége lett az előadásnak. A darabban különben inkább a czim iseli magán a kuruez világ kor színezetét, ha elhagynók belőle a »Rá- kóczy-Bercsényit« a toborzékat, a tárogatót és a magyar szóló tánezot, mehetne: mai modern da­rab és pedig gyarló darab számba. Szinte cso­dálkozik rajta az ember, hogy lehetett ennek a darabnak a 100 aranyat oda Ítélni. Dalai java­részt a »Káldi Gy.« által összeszedett »eredeti kuruez nótákéból valók, de sem a kíséretet, sem magát a dal előadását sikerültnek nem mond­hatjuk; nagy szükség volt a honfi lelkesedést se* gitségiil hívni, hogy élvezhessük. A kiállítás és díszlet ... no erről az e fajta darabok fő-kellé­kéről, jobb nem is szólni! A darab kimagaslóbb alakjai: Tetény G. ürckövi, aki dalaiért most is, mint máskor sok tapsot kapott. Feledi B. »Ilona- szerepében, szintén dalaiért érdemli meg az el­ismerést E két szereplő a magyar szólót elra­gadó hévvel és preczizitással tánczoltaj Kömley Bögözdi szerepében nem érezte magát otthoni- asan a színpadon, alakítása nem sikerült. Morvái a »kuruez vitéz« és Tárnái »Bözsi« szerepében voltak a legsikerültebb reprezentácziók. Tárnáit énekeiért is sokszor megtapsolták. Hisszük, hogy e darab ismétlődő előadásáról, szereplők­ről, általában a többi szereplőkről is, több elis­meréssel szólhatunk. gyanánt emelkedett a szemeimre, jelen, múlt és j jövő mint egy körkép forgott körülettem; fél- : álomban mindent ferdén láttam, változott színben j és alakban, a papirj el mezes, magas sapkás figu- | rákban tiarás papokat véltem látni, a stentor- hangu kotillon rendező Herodesnek imponált, aki ép most ezer számra mészárolja le az ár­tatlan gyermekeket, (papír fejüket vette) én ma­gam pedig a lefejezett keresztelő szt. Jáns vol­tam, aki törzsfosztot koponyával, zavaros gon­dolatokkal bíbelődtem ; meredt szemmel fixiroz- tam a szép Herodiást, ama barna asszonyt, aki mindig fáséinál valahányszor látom, aki a leg­szentebb lelkekben is bűnös de megbocsátható vágyakat képes ébreszteni. Ilyen a bor, ilyen a mámor, áldott légy Noé, hogy ezt a nektárt konserváltad az ember számára, mely elfelejtett velünk minden but és minden bánatot s bár eszünk árán, boldoggá teszen. Csakhamar megváltozott az álomkép; haza gondoltam a családomra s innen messze a fővárosba, hol kedvencz Mignonom hazai nyelv és zenaköltőket interpretál ; be jó volna ha ve­lem lehetne! Vájjon jó? eszembe jött a Mignon dala : Ismered a házat, Oszlopokon nyugszik csarnoka. Terme fényes, ragyog a hajléka S márványszobrok néznek reám mereven, Kérdőleg tekintve, ki bántott gyermekem ? S végtelen fájdalom, s féktelen düh íogta ti ltlkemet. »Ki meri lenézni a lányomat, ki meri insultálni azt a lényt, melyet Isten tisz­Szombaton, f. hó 13-án félhelyárakkal »Szu- lamith.c A gyönyörű zencjü operett, bár kilen- czedszer adatott, zsúfolásig megtölté a színházat. Kár, hogy Nagy Gyula nagyon kíméli a hangját s igy, ha az erős zenekari kíséretet is figyelembe vesszük, a közönség a Kol Nidre zenei szépségeit nem élvezhette. Vasárnap d. u. ifjúsági előadásul, Moliére: »A fösvény« ez. c'assicus vigjátéka került szinre, melyben legtöbb elismerést Rakodczay és H. Novák Irén nyertek. Hétfőn, f. h. 15. Szulamith tizedszer is telt házat vonzott, igaz jeléül annak, hogy a mi igaz gyöngy, az értékes és kedves is. Kedden, jan. 16. népelőadásképen „Mikádó“ nagy operettében mulatott a közönség, tapsainak özönében különösen kitüntetve a Komiéi párt. Szerdán, f. h. 17. Sardou nagyhatású drá­májában, „Fedorában“ lépett fel Kaftkáné He- gyesi Mari, a nemzeti színház bájos művésznője. Közönségünk mely már évekkel ezelőtt is ra­jongó lelkesedéssel tüntette ki a művésznőt, ez­úttal is zsúfolásig töltötte be a nézőteret. Hegyesi Mari „Fedorája“ abban múlta felül sikeres alakí­tásban a nálunk más művésznők alakításában már többször bemutatott lánglelkű forró szerelmü, szenvedélyes kitartású bosszúvágyé nőt, hogy több volt benne a természetes elegantia és ha a tragikum fenségét nem is juttatja úgy kifejezés­re, mint más nagy drámai színésznők, az a báj, mely egész valóján elömlik, az a lebilincselő, má­moros szépség, melynek foglya a néző közön­ség, inkább van áthatva az ő tragikum-pro- duktomától, mint bármely más világhírű tragika hasonló reproduktiójától. És ez igen is nyilván­való, mivel a természetben is: a szép, a bájos inkább szivünkhöz szól, mint a zordon fenséges, mely elvégre is inkább lever, mint fölemel. He­gyesi »Fedorája« mellett nagyon nehéz még valakiről megemlékezni, mi annál szívesebben emeljük mellé partneristáját, Morvayt. Csütörtökön, 1. hó 18. Hegyesi Marit, máso­dik fellépte alkalmából, »Lowoodi árva« czimű romantikus színmű »Eyre Jane« nagy szerepében élvezte a közönség, mely alkalomból is szoron­gásig megtöltötte a néző-teret. »Jane« szerepe egyike a színművészet legnehezebb szerepének, amelyre, hogy úgy mondjuk : nem lehet elég lelki erőt fordítani. Hogy Hegyesi Mari e nehéz feladat megoldását a közönség teljes elismerése mellett oldotta meg, igazolja a közelismerés, az ováczió, amelyben a művésznő az egész est fo­lyamán részesült. Midőn e mély és sokoldalú lélektani megfigyeléseken alakuló, kiváló művészi alakítást, mint a müpártoló közönség egyhangú Ítéletét is itt kifejezésre juttatjuk, szívesen emel­jük fel erre a magaslatra, ez úttal is, Morvayt, aki mint Hegyesi M. partneristája, egész oda­adással közremunkált, hogy a művésznő nehéz szerepe semmi tekintetben sem szenvedjen csorbát. Pénteken, f. hó 19. Várady Antal »Rafael­jében volt Hegyesi Mari a legelragadóbb jelen­ség, a legvonzóbb alakítás! Az egyszerű, szép falusi lánynak, Stellának ébredő szerelmét, e tiszta fenséges szerelemnek, — mely lassan-Iassvn úrrá lesz Stella egész valóján, még senki úgy kifeje­zésre nem tudta juttatni, mint Hegyesi Mari, aki­nek eredetileg irta is a szerző e szerepet, mely csupa szív és mint ilyen csupa fenséges megnyi­latkozása az egyén fölött úrrá lett szerelmi frá­zisoknak. Voltak jelenetei Stellának, melyekben szerepét, hogy úgy mondjuk, a közönség leikébe teleire és szeretette teremtett ? mondám részeg fővel, »egy hibáért, a mely nem hiba s mely nem is az ő hibája«. „Ha tudnám, hogy ebben a hazában, melyet — bár nem mi alapítottunk, — de melynek kiépítésében szivel-lélekkel és derekasan közreműködünk, ha tudnám, hogy itt is lábrakapnak a Luegerek, a Gregcrikok s a Drumontok, akkor felcsapnék második Bar Kochbának, magam köré gyüjteném Makkabéus ivadékait s szembeszállnék a világgal“! hogy ki­irtsam. »Vagy egy könyvet Írnék, egy lázitó könyvet lángszavakkal s felbujtanám népemet, hogy megtagadja e hazától a pénzt, a vért, meg­esketném az ifjakat, hogy örök coelibátust fo­gadjanak s a szüzeket, hogy örök meddőségre kárhaztassák magokat, hogy Ahasvérus a sir- ban megnyugodjék.« Egy jél ezélzott fricska, baráti kéztől orrom hegyére applikálva, megszabadított az agynyo­mástól. Felébredtem, kijózanodtam, széjjelnéztem, meggyőződtem, hogy jó társaságban vagyok; itt nincsenek sem Luegerek, sem Drumontok, de a talajunkban meg sem teremnek. Vállvetve dol­gosunk a haza felvirágzásán, félreértések elő­jöhetnek, de gyülőlség soha. Éjfél után egy órára járt az idő, a táncz- teremben még mindig -kommandirozott a kotil- lionvezér|rekedt stentorhangj a; ezt ugyan ki nem rekesztem ma — gondolám magamban —- ha­nem igenis ő rekeszti ki Sipuluszt, — a máso­dik felolvasásból, nincs többet mire várnom, jó éjszakát! lehelte, igaz érzelemtől oly áthatott, oly való, oly művészi tiszta és igaz volt az ! A közönség szűnni nem akaró lelkesedéssel tapsolta a lámpák elé kedvenezét, akinek »Rafael« lett volna búcsú fellépte, de látva a nagy közönség osztatlan lel­kesedését, vendégszereplését még két estére biz­tosította. Stella mellett dicsérettel kell kiemelni Simont a czimszerepben, Ardayt, mint aki Antó­niában volt nagyon jó, Rakodczay pedig Barnabó szerzetes alakításáért érdemel elismerést. A »Szatmár-Németi-i Ipari Hitelszövetkezet« közleményei. Értékjegyeink megérkezése. Szövetkezetünk pénzbeszedője az üzletrészekre teljesített fizeté­seket a tagsági könyvbe ragasztott értékjegyek­kel nyugtázza. Kérjük a tagjainkat, hogy csak annyit fizessenek ezentúl a pénzbeszedőnek, a mennyi értékjegyet beragaszt ; mert csak ezt az össseget lehet a tagok javára Írni. Ezek az érték­jegyeink megérkeztek s a fizetéseket ezentúl c ak ilyen értékjegyek fejében fogadhat el a pénz­beszedő. HÍREK. — Kinevezés. Nyárády Lászlót, a szatmári m. kir. folyammérnöki hivatal főnökét kir. főmér­nöknek nevezték ki. — Rendkívüli vármegyei közgyűlés lesz ja­nuár 30-án. A közgyűlés összehívását a belügy­miniszternek, a vármegyénél teljesített hivatal, vizsgálat és elrendelt fegyelmi ügy tárgyában le­érkezett leirata és egyéb ügyek tárgyalása t'‘te szükségessé. — Tömeges fegyelmi eljárást megelőző vizs­gálat. Azon hivatalvizsgálatból kifolyólag, a me­lyet legutóbb Kaffka László belügyminiszteri ősz tálytanácsos teljesített a vármegyénél, a belügy­miniszter Nagy László alispán, Schönpflug Ri- chárd t. főügyész, Gőnyei István első aljegyző, Péchy Péter harmad aljegyző, a vármegyei alis- páni irattárt kezelő irattárnok, továbbá Ilosvay Endre és Szuhányi Géza főszolgabírók ellen a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelte. — Küldöttség a városházán. Hétfün d. u. városunk Németi részének kövezet nélküli utczái érdekében Mátray Lajos, lapunk felelős szer­kesztője, mint németi részi városi képviselő, egy 12 tagú küldöttséget vezetett a polgármester he­lyetteséhez. A küldöttség vezetője kifejtette a né­meti városrész elhagyatotts gát és kérte a pol­gármester helyettest, hogy a németi nép kérel­mét kövezetnélküli utczáinak kiköveztetését ille­tőleg, annál is inkább szives és komoly figye­lembe venni méltóztassék, mert e városrész el­hanyagolt utczáiban lakó polgártársaink e város terheiben egyenlő mértékben vesznek részt. Pol­gármester helyettes megígérte, hogy a főmérnök­kel egyetemben a panaszba tett utczákat meg­vizsgálja és azokat, már a tavaszra, a kövezeti előírás keretén belül, a költségvetésbe beilleszti. A küldöttség a tanácshoz kérelmét Írásban is be­terjesztette. — Jótékonyság. Meszlényi Gyula püspök a szatmári r. k. egyházmegyei lelkészi nyugdíj alap részére az 1900. évre 20 ezer k.rát, mint alapítványt adományozott. Ugyan e czélra Szabó Norbert és Dr. Kádár Ambrus kanonokok a múlt évre vonatkozólag 200—200 k.-ot adományoztak. — MZ önkéntes tűzoltó-egylet vasárnap,délu­tán tartotta tisztújító közgyűlését érthető érdek­lődés mellett. Az egyesület kebelében történt szabálytalanságok a vezetőség alapos megváltoz­tatását tették szükségessé s a közgyűlés egyelőre a megállapított névsor szerint egyhangúlag megvá­lasztotta a következőket: elnök Jákó Mihály, al- elnök Dr. Korbai Károly, főparancsnok Nádpa- taky Gusztáv, alparancsnokok Kádas József, Mó- nusLajos, titkárok Deák Kálmán,Ruprecht Sándor, segédtisztek Unger Ulman Sándor, Haller Ferencz, szertárnok Papp István, orvos Dr. Török István, ügyész Dr. Schönpflug Jenő, mérnök Erdélyi Ist­ván, számvivő Asztalos Sándor, számvizsgálók Küszoer Albert, Lüerwaldt János, Homonnay Pál. Választmányi tagok: Dr. Keresztszeghy Lajos, Fe­jes István, Kelemen Samu, Tanódy Márton, Teutelbaum Herman, Pethő György, Horváth Ágoston, Dr. Vajay Károly, Helmeczy József, Kő- rösmezey Antal, Péchy Antal,* Fechtel Já­nos, Lévay József, Csomay Imre, Fleckenstein István. — Farsang. A kath. legény-egylet január 28-án tartja farsangi mulatságát, melyre'az elő­készületek folynak, a meghívók kibocsáttattak. — Matiné. A Kölcsey-kör f. hó 21-iki mati­néját a kör közgyűlése előzte meg, melyen az elnöki megnyitó után Dr. Fechtel János titkár olvasta fel részletes és kimerítő jelentését a kör múlt évi történetéről s az osztályok működésé­ről. Két indítvány terjesztetett a közgyűlés elé. Egyik, hogy a kör által létesített muzeum az országos nemzeti muzeum és a kincstár gyámo- litó, gyarapító szivességébe, jóindulatába ajánl-

Next

/
Thumbnails
Contents