Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-07 / 32. szám

SZATMAR-NEMETI. Aug. 7. kötelességtudás fejlesztését a most szoká­sos, gyakran hiábavaló, csak csengő rimü, tartalom nélküli rigmusok helyett. Ez és derék magyar néptanítóink ne­héz bár, de áldásos munkája meghoznák idők múltán a kívánt eredményt. Adja Is­ten, hogy siker koronázza minden ma­gyar hazafi ily irányú nemes törekvésű munkáját. Grósz Sándor. Szatmár, 1900 Az iparmozgalom meghami­sítása. Az iparpártolási mozgalom mindenütt nagy hullámokat vert fel. A kormány, tes­tületek, egyesületek, magánosok, a sajtó lelkesedéssel karolták fel az ügyet. Ez a lelkesedés azonban csupán szalmatiiz ; a magyar társadalomnak csak csekély része pártolja praktice is a honi ipart, a társadalom javarésze azonban csak elvileg járult a mozgalomhoz. Hisz ez természetes is ; időnek kell lefolyni, mig az egész magyar társadalmat átfogja hatni a hazafiasság, mikor szinte parancsolólag fog fellépni a magyar ipar termékekért, mikor megfogja vetni, haza- fiatlansággal fogja vádolni azt, ki mellőzve a magyar ipart a külföldit pártolja. Ugy-e bár ideális állapot volna ez ! Mily büszkén veregetnők mellünket, nohát végre valahára magyarok vagyunk testben lélekben, megtudjuk védeni a becsületes magyar iparos munkáját is ! Igen ám ! Lesz­nek azonban még ez ideális korban is so­kan, kik Bécs, illetőleg a külföld felé sze­retnek gravitální; nem válnak tehát töké­letes testekké az eszmék, melyek az utóbbi időben gomba módra láttak napvilágot. Az utolsó év eszmékben gazdag volt, tán sohase volt annyi a nép jólétét ezélzó eszme együtt, mint ma. Félő nagyon, hogy a túlságos sok eszme megrontja egymást, melyeket legutóbb vezető férfiaink felszínié vetettek. A sok orvos el fogja rontani a beteg Ma­gyarországot a helyett, hogy gyógyítanák, súlyosabb veszélybe hozzák. De nem is erről akarok beszélni. Ma­radjunk az ipar mozgalomnál. Tény, hogy addig, mig az egész társadalom nem ébred tudtára annak, hogy a becsü­letes iparos tisztelni való, s a társa­ság körébe való polgár, mindig fogyatékos lesz az ipar pártolás. Ezt totum faetum. Ezt megczáfolni nem lehet. Ha a becsületes iparost polgárnak s a társaság közé valónak ismerjük el, meg leszen az óhajtott gyü­mölcs, a hamisítatlan magyar ipar pártolás. De alig indult meg a mozgalon, már is nagy aggodalommal tekintünk elibe, hogy ha a mozgalom nagyobb arányokat fog öl­teni,- a hazafias magyar társadalmat meg fogják téveszteni, kelepczébe fogják juttatni, mint azt ma teszik. Már most, mikor még az iparpártolás utjának csak első fokán áll, egyes magyar iparos ezégek felhasználva a mai hazafias közhangulatot, külföldi czikkekkel tévesztik a közönséget. A magyar gyártmánynál sok­kal silányabb portékára ráfogják: „honi ipar“. Ha az iparpártolás virágzó korát fogja élni, teljesen megfordítva lesz a dolog: eddig magyar gyártmányú külföldinek elnevezett,- közel jövőben pedig silány külföldi gyárt­mányú «honi termék»-nek elnevezett czik­kekkel fogják a társadalmat megtéveszteni. Kiszámithatlan bajnak leend okozója ezen kürülmény. Jól értsük meg egymást1 Magyar iparosok ezek s nem kereskedők, kik azt állítják, hogy a czikkek saját ma­guk termelései tehát honi gyártmány, de va- j lójában külföldi ezégek árui. Mily rafinéria, mily vakmerőség! Ez ideig, mig magyar iparczikkeket-na- gyobb kelendőség biztosítása czéljából kül­földi elnevezés alatt hoztak forgalomba, nem : volt mit félteni, hiszen magyar termékeket ; árultak és pártoltunk. Igaz, hogy ez nem ! volt tisztességes formája a versenynek. Most azonban, midőn a hangulat kihasználásával külföldi termékek magyar elnevezés alatt kerülnek forgalomba, nagyon is sok félteni valónk van. Az erősbödő magyar ipart féltjük az országba beáramló hitvány kül­földi portékákkal szemben. A tisztes ma­gyaripari mozgalom meghamisításáról, a ma­gyar iparos becsületéről van szó. E fölött napirenare nem térhetünk. Ezen külföldi termékeket honi elneve­zés alatt kinálgató, szipolyozó iparos ezégek- től, melyek itt ravasz uton-módon szedik ál­dozataikat óvakodnunk kell! Ezek az iparos ezégek a tisztességtelen versenyeknek legveszedelmesebb fattyú haj­tásai. Baczilusok ezek, melyek megfertőzik a becsületes magyar piacz egészséges levegő­jét! E baczilusokat, hogy több kárt ne okoz­zanak a becsületes iparnak, csirájában kell megfojtani. Erre pedig első sorban a becsületes iparosok vannak hivatva, mutassák meg, mit tudnak termelni a külföldivel szemben. Eme fáradozásukban a kormány és társada­lom egyaránt támogatni fogják. A tisztességtelen ipar és kereskedelmi versenyről hozandó törvényactusokra kiván­Muszáj-disznótor. Leleményes a diák ! . . . A k.-i főiskolánál a tanár uraknál is laknak diákok. Kettő három fizet és az önzetlen professzor ur ráadásul egy jó tanuló szegény frátert oda fogad magához Isten nevében ; a mi szerfölött dicséretes dolog, mert jót is tesz vele és önma­gát megmenti a kapzsiság gyanújától. A mathematika mivelőjénél is volt három diák. Kettő fizetett, a harmadik potyán fogyasz­totta a jó ebédeket. Közeledtek a karcsonyi szent ünnepek és a három — mindig éhes —magoló már előre élvezte a sok hurl át, kolbászt és egyébb disznóságot. No, mert hogy két ártány hízott az ólban. Ah, de óh fájdalom 1 A tanár ur úgy állapodott meg élete párjával, hogy a diákok el- széledése után ölik le a hízókat. Már hogy azért-e, mert még nem híztak eléggé meg, vagy talán abból indulva ki, hogy jobb lesz a profeszzori spájzra nézve, ha a fiuk otthon tömik agyon magokat kövér falatokkal, mintha a tanár ur asztalánál, biz én már nem tudom. Elég az hozzá, hogy a fiuk megdöbbenve értesültek erről az ő jó étvágyuk és szép reményűk ellen intézett ha­tározatról. Össze is dugták fejüket, hogyan lehetne ezen se­gíteni? . . . Elindultak helyszíni szemlét tartani. A sertés kastély úgy volt építve, hogy hátsó fa­lával a kertbe fordult, az ajtós rész pedig az ud­varra nézett. — Kert felőli részét sűrű málna­erdő takarta el. A diákok pedig rendesen a kertben szedték magokba a sokféle tudományt, fenhangon ma­golva az á-bé-abot. Nézegetnek jobbra, balra, hányják vetik a dolgot, tanakodnak és végre is valamiben úgy látszik megállapodtak, mert ketten tovább járkál­tak és oly hangosan darálták a leczkét, mintha hárman lennének; a harmadik meg bebújik a málnabokrok közé. Ki tudja, mi dolga lehet ott ? 1 . . . Másnap kora reggel a három diák ismét a kert­ben sétál, irogy átismételje a tegnapi leckét. Kis idő múlva az egyik nagy ijedve nyargal ám be és jelenti a nagytisztelctü urnák : — Tanár ur kérem, a disznókat az éjjel alighanem elakarták lopni 1 — Mit beszélsz? — riad meg a profeszor ur. — Igen is, kérem alássan, ki akarták bon­tani a falat. — Több se kellett ! — Mariska te, Mariska, hol vagy? gyere gyorsan, lopják a disznókat. Férj és feleség sietnek ki a kertbe és csak­ugyan I A disznó-kastély falán, a málna-erdő felől, egy nagy, deréknyi átmérőjű lyuk van kiczir- kahnozva és valainenyire kifejtve. — Tyüh, anyjuk I Ennek fele sem tréfa 1 Hivasd a hentest és még ma végezzetek. Nem hizlaltam én a más gyönge hasának a disznókat I — Úgy is lett. Lehúzták a két ártányt és pompás tort ültek. Ott volt az egész tanári kar, de a három diák is 1 — Hunczut népség! Az a harmadik piszkálta meg a falat, hogy a tanár urra ijeszszen. A mi sikerült is 1 csiak vagyunk, vájjon elég erélyesen fog-e eljárni a tisztességtelen verseny ily ravasz utón való követői ellen, a tisztességtelen ipar és kereskedelem veszedelmes concuren- seivel szemben. Itt félintézkedésekről nem beszélhe­tünk, itt a legerősebb és legerélyesebb tör­vényekre van szükség, melyekkel móresre taníthatjuk e pióczákat! HÍREK. — Személyi hírek. Gróf Hugonnai Béla fő­ispán szabadságidejét félbeszakítva, N.-Károlyba érkezett, hogy a napokban tartandó megyei és városi törvényhatósági és közigazgatási bizottsági gyűléseken elnököljön. — Alapítvány. Melles Emil németi g. c. lel­kész, szatmári főesperes 100 k.-val a Széchenyi Társulat alapitó tagjai sorába lépett. Nemes tétt, mely méltó a követésre. — A Széchenyi mulatság költségeinek fede­zésére Mándy Gézánéurnő Válfajról 100 koronát, Szathmáry Zsigmondné úrnő 20 koronát, Péchy Lászlóné úrnő N.-K.írolyból 10 koronát voltak ke­gyesek adományozni, amiért ez utón is elismerő köszönetét nyilvánítja a rendező bizottság. — Párbaj. Két párbaja volt a napokban hrőhlich Róbert villamos-igazgatónak, Egyiket Tan- kóczi Gyulával, a másikat Erdőssy Elemérrel vívta. Sebesü'és egyiknél sem történt. — Lóverseny. A megyei gazdasági egyesü­let városunkban ér megyeszerte nagy népsze­rűségnek örvendő lóversenyét szeptember 16-án d. u. tartja meg. A rendezést Kovásznay Zsig- mond méntelep parancsnok vállalta el ismét, a mi előre is biztosítéka a sikernek. A gazdasági egyesület a lóverseny idejére gyümölcs kiállí­tást is tervezett, erről azonban a rósz gyümölcs termés miatt le kellett mondania. A verseny es­téjén a megyei és városi ifjúság tánczmulatsá- got rendez. — Menetrend változás történt az államvas­utaknál. A Királyháza felé induló déli személy- vonat ugyanis nem 1 óra 13 perczkor indul, mint a hogy a menetrendben közölve van, ha­nem d u. 1 óra 45 perczkor. — Az iparos Otthon felavatása. Kilencz év előtt alakult meg városunkban a szatmárnémeti iparos ifjak köre s ma már saját házában szolgálja városunk közművelődési ügyét. Augusz­tus 5-én vasárnap, délután díszközgyűléssel kap­csolatosan adatott át az Otthon rendeltetésének. A közgyűlést Tankóczi Gyula elnök lendületes beszéddel nyitotta meg, elismerését fejezte ki és háláját a nagy közönség áldozatkészsége iránt, mi által lehetővé vált az Otthon megszerzése. Thurner Albert titkár a kör 9 éves múltjáról ol­vasott fel, ő is hálásan emlékezett meg az egy­let pártfogóiról ; azután egy határozati javasla­tot terjesztett be, mely szerint a szatmári taka­rékpénztár egyesülettől 5000 koronát vesznek lel kölcsön a hátralékos vételár fedezetére. Egy­hangúlag elfogadtatván a javaslat, elnök záró­beszédében megköszöni a közönség szives meg­jelenését s 1 éri a közönségnek a jövőben is tá­mogató készségét s azon Ígéretet teszi, hogy az Otthon mindig a tiszta erl- ölesnek, becsületes munkásságnak s a hazafiságnak tűzhelye lesz. Közgyűlés végeztével az egyetlen jelenlevő lelki- pásztor nt. Biki esperes ur megható imájában kérte az Ég áldását az Otthonra s annak tagjaira. A díszközgyűlést a műsor követte : Veres La­jos karmester vezetése alatt az iparos-dalárda közreműködésével Bunkó zenekisérete mellett áhítattal énekelte a jelenlevő nagy közönség a Hymnust. Thurner Albert titkár szavalta Deák Kálmánnak ez alkalomra irt gyönyörű ódáját. A felolvasások egy későbbi alkalomra halasztattak az idő előre haladottsága miatt. A dalárda éne­kelt még egy műdalt Mendelsohntól s egy népdalt Médertől — ismert precisitásával. A házi asszonyi tisztet 33 asszony s a kiszolgálást 72 kisasszony minden képzeletet felülmúló ügyes- séggel végezte s az asztalok bevétele, daczára a mesés olcsóságnak jóval meghaladja az ezer ko­ronát. Éjféltájban hatalmas zápor lepte meg a közönséget, a mi igen sok kárt okozott. A kö­zönség nagy része azonban bevárta a hajnal­hasadást s addig részben a táncznak, másrészt az üdítő szatmárhegyinek hódolt magáért. Az el­számolásokról, adományokról jövő számunkban közöljük tudósításunkat. T—t. — Meghívó Szatmár-Néineti szab. kir. városi hegy-község f. évi szeptember hó 2-ik napján d. e. 10 órakor Szatmáron a városháza nagy­termében »Il ik rendes közgyűlést« tart, melyre a t. szőlőbirtokos urak tisztelettel meghivatnak. Szatmárit, 1900. augusztus 1. Waüon Ede elnök. Tárgyak: 1. Az 19 dl. évi költségvetés meg­állapítása. 2 Az írásban beadott netafáni indít­ványok feletti tárgyalás. — Föltételes megállóhelyek a szatmár-erdödi vasúton. E vasútnak régóta tervezett Mént e-

Next

/
Thumbnails
Contents