Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-24 / 30. szám

Szatmár, 1900 SZATMAR-NEMETI. otthon elkényesztetett kedves gyermeket, hanem engednéd átmenni osztályról osz­tályra, mintegy hozzájárulva ahhoz, hogy szaporodjék a félmüveit emberek légiója, mely minden magasabb és nemesebb ám- biczió, alapos tudás nélkül lézeng a világ­ban, az amúgy is minden oldalról igénybe vett társadalom jövő terhére. A család az első nevelő. A családi ne­velés adja meg az iskolának a lehetőséget arra, hogy embert neveljen a hazának és társadalomnak. Homokra nem lehet házat épiteni, mert az első vihar elhordja az al­kotást a föld színéről. A jó irányban kez­dett és vezetett házi nevelés az a megmoz­díthatatlan erős alap, sziklakő, melyre az iskola biztosan épit. Ezek a kövek a szülői szeretet oda­adó munkásságából, lelkiismeretességéből és gondjaiból faragódnak s ugyancsak a szülői mindenható szeretet, köny és soha nem szűnő aggodalom csiszolja ki azokat. De mit tegyen az iskola, ha már a zsenge gyermek romokat visz oda, vagy a tanár munkáját otthon a beczéztetctt gyer­mek kedvéért maguk a szülők lerombol­ják. Lesz-e az ilyen hajtáson valaha virág? lesz-e eredménye annak az önfeláldozó mun­kának, melylyel a tanár hivatását betölti ? Tenger könytől kímélte volna meg a Gond­viselés a szülők szemeit, ha gyermekeiket már zsenge korukban megtanították volna a kötelességekre és az üdvös fegyelemre, mely nélkül nincs haladás egyetlen életuton sem. A gyermek maradjon gyermek addig, a meddig csak lehet. Nemcsak azért, mert ez a kor legboldogabb, hanem azért is, mi­vel a föld megengedett vagy tiltott örö­meinek élvezete úgyis előtte lesz, ha felnő. Maradjon a lelke ártatlan, hisz annyi rosz- szat és becstelenitőt fog találni, ha maga lábán fog járni, hogy maga fájlalja később azt a perczet, mely az élet árnyékos olda­laival megismertette. Avagy nem vágyó­dunk-e mi is vissza most, ifjúságunk őszén és hajlott korunk küszöbén arra az időre, midőn nem volt egyéb vágyunk annál a szeretetnél, melylyel édes szülőink körülra­jongták egész valónkat ? Sötét óráinkban, melyekben mindnyájunknak van fölös ré­szünk, nem hull-e szemeinkből a köny az elmúlt gyermekkor boldog napjaiért, midőn kicsiny szivünk betelt egy virággal, egy mosolygó csümölcscsel, ártatlan gyermekjá­tékaink apró örömeivel ? A gyermek bimbóhoz hasonlít, melybe egy egész virág, egy egész fa elzárva vi­ványába, melynek alsó része a bortermő Hegy­alja. Hegy előttünk, utánunk, jobbra, balra tőlünk, előre, se hátra nincs láttávola a szemnek ; sürü erdők zöldje útjába áll. Csak fel, a magas égre, Istenéhez láthat. De oda aztán láthat igazábban, mint bárhonnan a kalásztermő rónákról. Az a gyönyörűségbe ringató erdőség, fel a hegyek oldalán, itt-ott sok száz méterig, a felette kéklő menybolt reá boruló részével, közelebb hozza az eget a földhöz s tisztább látást enged oda, ahol terül az a titokteljes világ, amely után annyit sóhajtozunk s amelyet szinről-szinre látni mégis megfélemlítő gondolat. Ezen az utón döczögött nehéz szekerünk, mind egyre magasabbra emelkedőn; hegyek bel­sejéből erdő zúgást, gerle bugást hozott felénk a szél, melyben a régi legendás idők lelke szó­lalt meg együgyü fuvarosunk ajakán. Az ott a »Király kútja« ! mondá a regélő ajak. S oda mutatott emberünk a patak partján túlra, ötven-hatvan méternyire beljebb az erdő szélétől. Nincs körülte semmi, ami jelezné, hogy Mátyás király valaha mellett költötte el reggelijét vadászaival, amint Tompa megénekelte volt. Csak a fák koronája királyi a forrás felett, me­lyet féltve rejtegetnek, csaknem földre hajló ága­ikkal óva még a regghajnali első, s az esthajnali utolsó napsugártól is, hogy áldó melege meg ne süsse vizét. Es az a viz olyan hideg, hogy sze­relmes szivek boldogságán, vagy sajgó keblek mélységes bánatán hulló, forró könyü is pillanat alatt gyöngygyé fagyna benne ! * Azután sokáig nem szólott fuvarosunk. Szeme a hegycsúcsok között, lelke egy másik legendán andalgott. Mert aligha egyébb legendánál, amit a „Fekete hegyről“ mondott. rul. Ne szakítsuk szét idő előtt e bimbót, hadd maradjon az épen addig, mig önma­gától ki nem pattan. Idő előtt felszakitva, soha sem lesz virágzó törzszsé, hanem her­vadozni fog egy életen át. Minden a maga idejében! — ez örök igazság, melynek erőszakos megsértése kiszámíthatatlan ká­rok forrásává vált különösen a nevelés terén. HÍREK. — Személyi hir. Galba Lajos kir. törvényszéki elnök családjával együtt szabadságra Felső- Eörre utazott, az elnöki teendőket távolléte alatt Dr. Papolczi Gyula kir. tábla bitó vezeti. — Személyi hir. Szikszay Elek kataszteri fel­mérési felügyelő Hauscha főmérnök kíséretében az avasba utazott, hogy az ott működő kát. mérnökök felmérési munkálatait felülvizsgálja. — Személyi hir. A m. kir földmívelésügyi miniszter Félegyházi Pál oki. mérnököt a po­zsonyi kir. folyammérnöki hivatalhoz segéd mér­nökké kinevezte. — Kinevezés. Mátray Vilmos kir. kath. fő- gymnasiumi h. rajztanár a székes főváros egyik polgári leány-iskolájához rajztanárrá kineveztetett. — A szatmárhegyi vasút vitel-dijai. Minden valóságot nélkülöz, mint illetékes helyről értesü­lünk, az a hir, hogy a Szatmár-Erdődi h. é. vasút, eddigi vitel dijai magasabbak lesznek. Érthetetlen is volna, hogy a társulat, most, mi­kor oly jól mennek dolgai, magamagának erővel tenne rosszat. — Tanulmányút. Wéber János, városunk ál­talánosan ismert mü-bádogosa, a vízszűrő és vas­úti kapcsoló készülék feltalálója 400 kor. állam­segélyt nyert azon czélból, hogy a párisi világ­kiállításon tanulmányait öregbíthesse. A kiállítás megtekintésére és tanulmányozására Wéber aug. 6 án utazik el. — A hadapród iskolai alapítvány elnyeré­séért a városi tanácshoz öt pályázati kérvény érkezett be a következő sorrendben: Varjú Jó zsef, Varjú Benő pancsovai áll. isk. tanító fia. Krúdy Ödön, ifj. Krúdy Gyula nyíregyházi ügy­véd fia. Szappenyos Mihályi János, Ekker János helybeli Kereskedő gyámfia. Lévay Péter, Lévay Lázár mikolai földbirtokos fia. Molnár Sándor, Molnár Mihály kereskedő fia. A tanács döntését annak idején közölni fogjuk. — Katonai hir. A helyben állomásozó kö­zös hadseregbeli gyalogezred zászlóalja Nagy- Bánya vidékén végzi gyakorlatait, melyek aug. 7-én végződnek be. A zászlóalj ezután Mis- kolczra utazik s az ered törzsével egyesülve részt vesz a Kassán tartandó nagy gyakorlaton. — Előmunkálati-engedély. Kriegler Miksa a Nagykároly—soinkuti h. é. vasút r. t. vezérigaz­gatója Nagy-Somkultól — Sáros-Berkesz, Kápol- nok-Monostor, Csernafalva, (elágazással Brébfal- váig), Magyar-Lápos, Oláh-Lápos irányban Far­kas-Révig ; továbbá Magyar Lápostól — Csicsó- Kereszturig ; illetve Galgóig és Kápolnok-Monos- tortólaRávkapolnok és Dióshalom irányban Kap nikbányáig vezetendő keskenynyomtávu gőzmoz­Az a »Fekete hegy« a többiek között sze­rényen meghúzódik ; körülbelől, abban az egye­nes irányban, amely Sátoralja-Ujhelytől Gönczig vezet Fája, fájának ága, levele nem több, — ágnak, levélnek zúgása nem erősebb, mint máshol az erdőn. Pedig ha fájának, Iája ágának, levelének nyelve, s annak a nyelvnek értelmes szólása lenne, olyan erdőzugás támadhatna a sok kibe­szélni valótól, hogy a Fekete hegyen vihar volna szüntelen és soha sem lenne csendesség I Cserfán, tölgyfán bővén megtermett a makk valamikor régen. így kezdett beszélni fuvarosunk. Százával, ezrével verték ki a sertéseket az erdő­ségbe telelőre. Majd tavaszra kelve, minő szép mangaliczák lesznek az őszi malaczokból I Volt a csürhében egy kan, valamennyinél nagyobb, hatalmasabb. Róka falkástól sem merte volna megtámadni. Két-három farkas is ugyan- ám meggondolta, mig agyarához közel menni merészkedett. És ez a kan minden délelőtt megszökött a nyájból s minden este felé újra megjött. Bán­totta a kanászt a dolog; meg a kíváncsiság is feltámadt benne. Hová jár, merre megy? Mit ke rés az erdőn téli zord világban? Elmegyek, meglesem ; gondolta magában. És egy reggel csakugyan utána vetette magát. Órákon át haj­szolta, hol fel a hegyre, hol le a völgybe, mig egyszer a kan olyan nyíláson, minő egy rókájuk bejárata szokott lenni, ajtó nagyságú szikla alatt eltűnt a hegy belsejébe. Kívül a sziklán a ka­nász, belül a titok, mit tudni vágyott. Izmos két karjával mozdítani próbálta a sziklát és az könnyen engedett, Rendes ajtó volt, melynek vékony kőlapját, s nyílását vastagon benőtte a moh. _ És odabelül mi volt? donyu h. é. vasútvonalakra előmunkálati enge­délyt nyert. — Szatmárhegyről. Szinte elviselhetetlen a forróság itt is. Ha eső nem lesz a napokban, el­sül minden, s őszi képet ölt a határ. Pedig alig van szőlő birtok, melynek gazdája a városi por, s forróság elől ide ne menekült volna, a vona­tok egyre hordják a kirándulók sokaságát, a csendes, elhagyatott hegy mozgalmassá lett, külö­nösen vasárnapokon mindenfelé hullámzik a nép, szól a zene, hangzik a dal, a vonatok nem ké­pesek befogadni a közönséget. — Fürdő Ólet Bikszádon. A bikszádi fürdő­ben a mai napig 380 vendég fordult meg- Je lenleg a fürdőben tartózkodnak a megyéből Jé- key Móricz, Nemestóthy Szabó Antal, Szilágyi Dénes, Dr. Joó Imre, Özv. Nagy Károlyné leá­nyával, Özv. Harcsár Gézáné unokájával, Terge Lőrinczné leányával, Szentiványi Christina, Streicher Berta, Streicher Lajos, Streicher Andor. Itt van továbbá Mezey Albert curiai bíró Buda­pestről, Kubek Elek törvényszéki biró Márma- ros-Szigetről, Balog Mihály püspöki helynök Mármaros-Szigetről, Mihályka Lászlóné, Kovássy Margit Mármaros Szigetről, Dr. Révész Nagy-Kő­rösről, Tereli Gyula iskola felügyelő H.-M.-Vá­sárhelyről, Jánosy Dénes főerdész Ungvárról, Koncz Elek nejével, Bacsó Pál, Liptay Miklósné, Malatinczkyné Debreczenből stb. A vendégek szórakosztatására a Szattnárról is előnyösen is­isért Kömley pár hetenként két színi előadást tart. — Eljegyzés. Wolher János m. á. v. tisztvi­selő eljegyezte Szentiványi Károly tekintélyes iparos kedves leányát Etelkát. — Választás. Az I-ső telepi (r. c. fi népis- iskola) községi iskolánál lemondás folytán meg­üresedett tanítói állásra az iskolaszék közelebb tartott ülésén egyhangúlag Méder Mihály válasz­tatott meg. — Képviselő választók. A központi választ­mány f. hó 17-én tartott ülésén vette tárgyalás alá az 1900. évi orsz.-gyülési képviselő választók névjegyzéke ellen beadott fellebbezéseket. Be­adatott 3 felszólamlás. Ezek alapján Dr. Jovanovics György Ernő tudorioklevele, Sz. Gáspár Gyula oki. jegyző régi jog (nemesség) alapján a válasz­tók névjegyzékébe felvétetett; Egeresi Gábor gyöngyösi állami főgym. szolga ellenben, mint­hogy a szolgák választói jogosultsággal nem bír­nak, felszólamlásával elutasitatott. A hozott ha­tározatok f. hó 30-ig közszemlére tétettek ki a városházán, mely idő alatt az esetleges felebbezé- sek is beadhatók. — Az iparos ifjúsági kör uj otthonának ün­nepélyes megnyitása, mint annak idején közöl­tük, aug. 5-én fog megtörténni. A rendezés ará­nyaiból következtetve, az ünnepély fényesnek és nagyszabásúnak ígérkezik. D. u. 6 órakor dísz­közgyűlés lesz, melyen lesz felolvasás a kör 9 éves történetéről, Deák Kálmán alkalmi ódát ir és szaval, az iparos ének-egyesület ének számok­kal szerepel; a Rózsa Károly 100 koronás pálya­dijára beérkezett müvek egyike feiolvastatik. A termekben és a tündériesen kivilágított udvaron és kerlben asztalok terittetnek, melyeknél a házi asszonyi és felszolgáló kisasszonyi tisztet 50 asz- szonyság és 100 kisasszony fogja teljesíteni A ____ Julius 24. Egy ór iás kádban apróra tört só, boltoza­tosra faragott üregben. Azért járt Oda a kan. Beljebb, öt-hat méter hosszan a sziklában viz- szinten vágott nyíláson átjutva, óriási pincze tö­méntelen arannyal. Hány kádra volt szedve, meg sem tudta számolni a kanász. Csakhogy tenger sok volt. Egy négyes ökrös fogat: sze­kér, ökrök, szekérben minden szeg, kerekje tal­pán a ráf; ökörnek szarva, körme, körmehegyén a reá tapadt sár, mind mind szinaranyból való ! Rákóczy rejtette oda. Dehogy melyik? azt csak következtetni lehet abból, hogy aki oda hordatta a kincset, törökföldre menekült maga is. A kanász megszedte magát, visszazárta a szikla ajtót s pár év múlva újra benőtte a moh A sok arr ny átkot termett, romlást gyü­mölcsözött a kanásznak. Pár év múlva egyik tokaji vásáron megoldódott a nyelve s a tokaji birón.ik elmondta a históiiát. Másnap hajnalban a kanászt holtan találák a Tiszapartján: a viz kidobta magából A biró pedig eltűnt Tokajból. Őt is megtalálták később a Fekete hegyen, ahová a gyilkosság után menekült és ahol maga is rablók áldozata lett a kincskeresés közben. A négy arany ökör pedig még ma is ott áll az arany szekérrel a Fekete hegy üregében. Nem is mozdul onnan, mig Rákóczy haza nem jön nagy Törökországból, hogy felrakja a sze­kérre a tenger aranyat, amit a kanász ott látott, vagy amit a nép képzelődése oda álmodott. És a nép fiaiból nem egy hiszi rr.ég ma is, hogy ott hever a kincs s keresésében nem egyszer fel­kopik az álla s éhezik, mikor talpa alatt csak­nem elbődül az aranyökör. Hja I mert a kan, mely a sót nyalni járt, elpusztult régen. Olyan históriát pedig, mely an­nál a kannál hitelesebb legyen, nem irt, nem is fog írni senki sem. .. Szilva István.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents