Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-10 / 28. szám

Szatmár, 1900

S Z A T MAR-NÉMET I

Julius 10.

leghatározottabb orvoslata az ilyen bajoknak, és gazdasági politikánk iránya elég biztosíték, hogy az említett akadályok idővel önmaguktól meg fognak szűnni.

Van azonban iparos osztályunknak egy szerves betegsége, melyen csak önmaga segíthet; anyagi viszonyainak rendezetlen volta A kezdő iparos nálunk rendszerint anyagi erejét túlhaladó alapokra fekteti üzletét, miből a bajoknak hosszú lánczolata származik, melyek következményeivel évek hosszú során át megküzdeni kénytelen és igen gyakran kudarczot vall. Oly országban, hol az ipar még fejletlen, hol külföldi előrehaladott iparok versenyével kell küzdenie, a kezdő iparosnak hitelt igénybe venni vagy egyáltalában nem, vagy pedig csak igen szerény mérvben szabad. Az iparos üzletének centrifugálisan, nem pedig ellenkezőleg kell fejlődnie.

A jutányos pénzforrás csak annak áll rendelkezésére, kinek üzlete valóságos belértéke erre alapot nyújt. Hazai kezdő iparosainknál ezen eset jelenleg még csak nagy ritkán áll fenn. Ők nagyrészt self made man-ek, kik éveken át megtakarított munkabér-fölöslegüket fektetik az üzletbe. A hitelt ez oknál fogva csak ott szerezhetik, a hol a pénz drága és éveken át erőltetett munka hozadéka szükséges a nagy kamattal megszaporodott kölcsön tőke törlesztéséhez. Csak természetes, hogy nagy azoknak száma, kik különböző okokból ezen nehézséggel megküzdeni nem tudnak és megfeneklenek. Tőkegyűjtésről pedig, tekintve a drága megélhetési viszonyokat és az emelkedő munkabéreket, szó sem lehet.

Képzeljük el már most azon esetet, hogy a tőhehiányban szenvedő iparosnak vevői nehéz fizetési módjával kell megküzdenie, hogy követelését csak hónapok után szedheti be, mig hitelezője már előbb kopogtat ajtaján. Mit kell tennie? Ismét hitelhez és drága hitelhez kell nyúlnia, úgy hogy a kölesönvételnek se vége, se hossza.

Mig a visszonyok kedvezők és a fogyasztás nagy, addig tarthatja magát Mihelyt azonban visszafejlődés következik be, megakad.

A külföldi iparos az anyagi rendezettség és szolid fejlődés mintaképe. Munkásból fejlődött gyárossá, megtakarított fillérei vagyonná nőttek. A német iparos pl., ha üzletet kezd, tőkéjét egy bankárnál teszi le és ennek közvetítésével vezeti üzmaga a férj beismeri, mikor kedves mamája, kontrázik a lánya mellett:

— Ugy-é jó volt a leányom, mikor har- minczkilencz kérő közül (a mamák legfellebb az életben, de a kérőkben semmi esetre nem ismernek kis számokat) magának adott előnyt és most azt a nyomorult 99 forintos gallért se akarja neki megvenni. Bizony jobb lett volna ha a házasság helyett máson törte volna a fejét

Akkor bezzeg oda vág nagy indulatában a földreszállott gyönyörűség boldog férje.

— Akkor én nem voltam beszámítható állapotban.

Szóval és betűvel tehát — úgy hiszem — sikerült bebizonyítanom, hogy a vőlegények nem törődnek semmivel, nem számítanak és nem törődnek a jövővel. Jha az alma a paradicsomban is szép, rózsapirtói futott hamvas, kívánatos alma volt, de hogy savanyu, csak akkor tudja meg az ember, ha beleharapott.

Nos hát kérem tisztelettel a rám figyelőket, hogy a vőlegény nem törődik a jövővel, nem gondol semmivel, nem számit, tehet, azt amitakar? józan gondolkozással beszámitható-é az állapota? Jha a mámor egyformán részegít, akár a szőllő nedvétől, akár a szerelemtől ered az.

Képzelem, hogy az itt elfecsegett igazságokért, milyen rossz szemmel néznek rám a lányok s a menyasszonyok s különösen a vőlegények. Pedig kérem nincs okuk reá, hiszen ezek a pessziinistikus gondolatok csak úgy futólag t tremtek meg, de esküszöm, hogy nem igazak, mert én is — vőlegény vagyok.

D. a.

létének egész pénzügyi kezelését. A nyers anyagért teljesítendő fizetéstől kezdve, a követelés beszedésére szolgáló utalvány behajtásáig, minden ügylet egy és ugyanazon bankár könyvein vonul keresztül, ki Így ismerve ügyfele működésének minden egyes mozzanatát, nyugodtan engedélyezheti a kért hitelt, annál is inkább, mert tudja, hogy az illető más forráshoz nem fordul.

Ilyen pénzügyi kezeléshez kell, hogy a mi iparosaink is szokjanak. Egységes fejlődésük kúrája ebben rejlik ; és addig az iparosnak sohasem lesz nálunk állandó, mindig megbízható hitelforrás, mig ezen »egy bankárrendszer« nálunk meg nem honosodik. Szakítani kell a kapkodással, üzletét anyagi erejéhez mérten kell vezetnie, és meg kell szűnnie az oly viszo. nyoknak, hogy nincs az a fővárosi pénzintézet vagy szövetkezet, melynek tárczájá- ban egyik-másik iparosnak elfogadványa vagy forgatmánya nem heverne. Pénz- inlézeleink korántsem mentek a vádtól, hogy könnyű hitelnyújtással hozzájárultak ezen kedvezőtlen viszonyok előidézéséhez.

ügy a társadalmi nézetek, mint az iparos-osztály most érintett szervi foglalkozása összhatásának tulajdonítható, hogy az iparos nálunk még nem élvezi azon hitelt, mint az e tekintetben messzire előrehaladott külföldön. Mint a bevezető részben megjegyeztem volt, az iparpolitika tehát az állami közbenjárás a. viszonyokon segíthet bár, de alapos és állandó orvoslatot nem nyújthat. Megjegyeztem volt, hogy a hitelnyújtó elhatározását befolyásolni nem lejpet. 0 pénzének korlátlan ura és a nyújtandó hitel felett is saját véleménye szerint határoz. A mit pedig az állam hitelnyújtás tekintetében tehet, csak igen csekély. A segély, melyet az iparosoknak nyújthat, távolról sem elegendő, nem elegendő, nem állandó, az erkölcsi támogatás pedig csak relativ értékű.

Az iparos osztálynak magának kell fáradnia hitele megszilárdításán. A lefolyt válság egy nagyon üdvös tisztulási folyamat volt, mely bár még nem volt, mely bár még nem volt kimerítő, de kedvező következményei ki nem maradhatnak. A súlyos gazdasági viszonyok megbízható próbakövét képezik a fennálló iparos osztálynak és a közvélemény már most is megegyezik abba, hogy az, a ki ezen válság nehézségeit kibírja, hitelképességének adta tanujelét.

Ez okból jó reménynyel nézhetünk a jövő elé. Minden jel arra mutat, hogy iparunk erősen fejlődik, a fogyasztás mind nagyobb mérvben az ország határain bélül történik, hogy pedig a kereslet megfelelő kielégítést találni fog, arra biztosítékot nyújt azon uj iparos nemzedék, melyet ipartanodáinkban és nagy igarosa- inknál nevelnek, és melynek soraiban számosán vannak képviselve az értelmes és jómódú polgárság gyermekei.

Bánfi Oszkár.

Városi közgyűlés.

Szatmár, 1900. jul. 9.

Tegnap d. u. 3 órakor a városháza nagy tana estermóben, gróf Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt városi közgyűlés volt, mely a következőkben folyt le:

A hitelesítő bizottság kirendelése után olvastatott Hérmán Mihály polgármester havi jelentése, intézkedéseiről és a törv. hntóság állapotáról, mely minden részben tudomásul vétetett.

Nem különben tudomásul vette a közgyűlés a városi és gyám pénztár véletlen megvizsgálását és annak rendben találását, valamint a városi közkórháznak a távbeszélő hálózattal való bekapcsolását is. Tudomásul szolgált továbbá a volt „városi óvoda egyesület“ megszűnése, melynek 17000 frtnyi vagyona, újonnan szervezendő óvoda felállítása ellenében, a város tulajdonába megy át.

Elutasította a közgyűlés id. Berki Istvánná fellebbezését, aki Csokonai-utcza 5. sz. telkének

kártalanítási ügyében ismételten előfordult a városi tanácshoz, illetve törvényhatósághoz. A fellebbezés elvetése ellen Csomay Imre b. tag szólalt fel.

Elrendelte a közgyűlés, hogy a Szatmár hegyen közegészségi szempontból is vágóhíd állíttassák és tartassák fen, melynek költségeit a vágatási dijak fogják fedezni.

Fontos kérdés volt a város egyes hivatalainál ideiglenesen alkalmazott napdijasainak megtartásának vagy azonnali elbocsátásának kérdése, mely a polgármester s az egyes hivatali fönökök indokolt véleményes javaslata folytán úgy oldatott meg, hogy a felszaporodott napi hivatali munka teljesítés miatt, rendszeresittettek.

Hosszantartó vitát idézett elő az újonnan szervezendő óvoda létesítésének kérdése. Egy éve múlt, hogy lapunk felelős szerkesztője meginterpellálta a polgármestert a rozoga városi óvoda újjá sz rvezésének kérdésében és azóta dicséretére legyen mondva a polgármester urnák, erősen szorgalmazta ezen ügyet, s igy történt, hogy az ügy hosszas előkészítés után a tegnapi közgyűlés elé került.

A szervező bizottság, Mátray Lajos b. tag »Külön véleménye« alapján, mely hangsúlyozza, hogy ma városunk minden egyes kerületében kellene egy-egy óvó helyiségnek lenni, arra az álláspontra helyezkedett, hogy két külön óvoda szervezendő, a város területének kellő számbavétele mellett s erre nézve nehány telket javaslatba is hozott. Ezzel szemben a gazdasági szakosztály, elismerve a két külön óvoda helyes voltát, költség kímélés szempontjából egy, a Rá- kóczy-utcza 25. sz. a. telken felállítandó kettős óvoda mellett foglalt állást.

Dr. Tanódy Márton b. tag ellenzi a Rákóczy- utczában felállítani javasolt óvodát, kimutatja a hely nem arra valóságát, különben, közbiztonsági szempontból is, valamint számokkal igazolja, hogy e drága helyen a kettős óvoda nem kerül kevesebbe, mint Mátray L. b. tag által a város két külön helyén javaslatba hozott külön-külön óvoda helyiség. Felszólalásában különösen hangsúlyozza, hogy ha az óvoda a központban állíttatnék fel, a város távolabbi területére ez egyáltalán nem szólna, miután a kis gyermekek nagy részére teljesen lehetetlen annak látogatása a távolság miatt. Arra kell törekednünk, hogy a népnek, a lehetőleg hozzáférhetővé tegyük az újonnan szervezendő óvodát.

Mátray Majos b. tag. a kettő# avodák czélszerütlenségeit mutatja ki, érvei közül különösen kiemelendő az, hogy járványok esetén, a mi pedig kis gyermekeknél olyan gyakori, a kettős ovoda egészen hasznavehetetlenné válik, mig vagy az egyik vagy a másik ovoda külön-külön, teljesítheti rendeltetését. Erősen ellenzi továbbá a felszólaló, hogy az óvodának a Rákóczy ut- czán leendő felállítása miatt, a színház közben levő Tólh Györgyné-féle telek kisajáttitassék, mert ezzel csak a költség nő, de maga a hely vele alkalmasabbá még sem fog válni. Ha kisajátítani akar a város első sorban létesítse meg az összeköttetést Németivel, a zárda-kerten keresztül, mely égető kérdése a közlekedésének.

Hérman Mihály, polgár mester az ev. ref. egyház Rákóczy utczai telkének megvétele mellett szólal föl és az ovoda ügy további megki- vántato rendezését a küszöbön levő elemi iskolák államosításának kérdésével véli egybe kapcsolni, s az államnak átadni.

Mátray L. reflektál a polgármester érveire és kijelenti, hogy az elemi iskolák államosításával az óvoda ügy össze nem kapcsolható, mely kérdés, t. i. az államosítás, ha el is lesz intézve, az óvodák felállításának kérdésébe az állam, más értelemben, amint ezt a németi óvodánál is látjuk, hogy t. i. az állam csak tanerővel látja el és fizeti azt, bemenni nem fog. Ne ringassuk tehát magunkat olyas gondolatokban, hogy a város csak telket ad és a többit mind az állam végzi majd el.

Csomay Imre b. tag a Rákóczy-utczai kettős óvoda helyet föltétlenül a ketté osztást tartja czélszerünek s a javaslatot a tanácsnak vissza- adatni, a szervező bizottságot pedig utasittatni kéri, a két külön óvoda megfelelő telkének megvásárlása tárgyában.

Dr. Farkas Antal b. tag szintén visszaadatni kéri a javaslatot, különösen azon fontos oknál fogva, hogy sem a kettős óvoda sem az egyes óvodák felállításának pénzbeli kérdése, illetve költségvetése nincs a közgyűléshez beterjesztve, e nélkül pedig határozni, illetőleg: a kérdés egyik vagy másika mellett állást foglalni helytelen dolog volna.

Hasonló érteldmben szólalt még fel, Veréczi Antal b. tag, felhozva, hogy egy évig még legyen használatban a régi óvoda, miután az uj óvoda, akármtnt dűljön is sorsa el, egy éven belül meg nem fog nyi'ni.

Pethő György gazdasági tanácsos pedig arra adott felvilágosítást, hogy a bizot ság csupán a hely megválasztásának és árának kérdésében volt megbízva, most, hogy rendszeres költségvetésről