Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-03 / 27. szám
IV. év. 27. szám. Szatmár, 1900. julius 3. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Me£>jelenü£ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Dalünnep városunkban. Városunk művelődés történetét tekintve, a közelmúlt napok eseményei két- ségbevonhatatlanul fontos jelentőségűek. Nem az impozáns sokadalom, nem a sok meglepő külsőség, melyek szinte kiforgatták városunkat megszokott csendes egyhangúságából, hanem az ezek nyomán járó erkölcsi súly és érték, ezek maradandó hatása az, mely számot tesz a lefolyt dalünnepségek alatt. Társadalmi életünkben többé-kevésbé virágzó különféle egyesületek között nincs egy sem, mely annyi közvetlenséggel és oly jótékony hatással befolyna a társadalom szellemi felfrissitésére, fejlesztésére mint a dalegylet vagy mint régebben neveztük : a dalárda. Az ének, a dal, szívből fakad és szívhez szól; a szív pedig, illetve a szivünk érzelmi-világa: az élet sója, az élet fentartója. Innen van a dalnak közvetlen nemesitő, lelkesítő hatása az emberekre. Már az ó-világ legrégebbi népei is ez érzelem hatása alatt éltek s a dalmüvé- szetnek, mert valóságos s a legközvetlenebb művészet ez, életük minden megnyilatkozásában nevezetes es sok féle szerepet juttattak. Ezért az egyesület, mely az ének, a dal-müvészetnek kultiválását tűzte zászlajára, a társadalom művelésének, erkölcsi és szellemi fejlesztésének a legközvetlenebb előmozdítója s mint ilyen: minden idők és népek hálájára érdemes! Ezért adózunk ma, tiszteletteljes elismeréssel a helybeli dalegyesület 25 éves fenállásának ünneplésekor, tudatában annak, hogy a «Szatmár-Németi dalegylet« negyedszázados működése alatt, társadalmunk erkölcsi és szellemi fejlődésére sokat fáradozott és ha valamikor városunk művelődés történetét megírják, lehetetlen, hogy e dalegylet kedves és áldásos működésének eredményei felett hosszan ne időzzék a történetiró. Ezért üdvözöljük városunk falai között, a dal művészetének tovább fejlesztésére csak imént alakult „Tiszavidéki kerületi dallosszövetségel“, mely az egyesülés erkölcsi és anyagi erejével, kisérve az általános érdeklődés hatalmasan lüktető és intéző szimptomái közepett, bizton nézhet előre ! Legyen útja áldásos, a közművelődés, a lélek fejlesztésének, nemesítésének nagy munkájában, mely nemzetünk jövő életének egyik legsarkalatosab kérdése, — hiszen: a hol az erkölcsi érzék, a lélek nemessége, fenköltsége meglazul, ott nincs jólét, nincs élet, ott nincsen semmi, az a nép megszűnt létezni! Előre tehát hittel, reménynyel és szeretettel ! »Éljen az ének, éljen a dal: Benne öröm van és diadal!-» SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Tudósításunkat különben ajun. 29—30 és jul. 1. ünnepségekről a következőkben adjuk : Jun. 29. este 6 óra 50 perczkor lelkes éljenzések közt érkezett meg a szigeti dalegyesület. 7 óra 40 perczkor robogott be a debreczeni külön vonat, melyet majdnem mind dalegyesületi tagok foglaltak el. Hatalmas lelkes éljenzés fogadta a vendégeket. A mint az éljenzés lecsilapodott és az egyesületek összegyűlve a perronon megállapodtak, a Szatmárnémeti dalegyesület alkalmi üdvözlő dalt énekelt. Ennek elhangzása után, Hermán Mihály polgármester üdvözölte a vendégeket: Üdvözletét a Tiszavidéki Kerületi Da'osszövetség elnökéhez s a daltestvérekhez intézte. A viszontlátás örömének hatása alatt, -— úgymond — szivünk a szeretet érzelmével annyira el van telve, hogy e pillanatb; n nem tudjuk azt kifejezni. Legyetek üdvözölve, szeretve, tisztelve, találjátok közöttünk magatokat jól és vígan. Fogadjátok kö> őrletünket, hogy dalegyesületünk jubileumának fényét emelni szíveskedtetek, kívánjuk, hogy azon törek- vésteket, mely ide vezetett s munkátokat, melyet itt fogtok végezni, az Ég áldása kísérje. A polgármester lelkes éljenzéstől kisért beszédére Lengyel Imre a Szövetség elnöke válaszolt. «A köszönet minket illet — úgymond — hogy a Szövetség első ünnepélyének megtartására e város az alkalmat megadta. A baráti szeretet meleg érzelmeivel jöttünk s ajánljuk magunkat barátságotokba » — Ezután mindenik dalegyesület a maga zászlaja alatt sorakozva vonult be a közönség lelkes éljenzése között a piacztérre, honnan az elszállásolás a megállapított rend szerint pontosan megtörténvén, 9 óra körül a Kossuth-kerti kioszkban gyűltek egybe a vendégek ismerkedés végett. A vidám hangulatú vacsora után szárnyra kelt az édes szívderítő dal. Elsőnek szólalt meg a debreczeni dalárda »Minden éjjel« kezdetű 50 tag által énekelt szép dalával s az erre következett gyors ütemű dalokat óriási tapsviharral fogadta a nagy közönség. Másodiknak a közönség a nyíregyházi dalegyesületet óhajtotta hallani, mire a «Feketehegyi emlék“ ez. dalt énekelte el lelkes tapsok kíséretében. Ezután a n.-károlyi da'árda mutatkozott be, ezt követte a debreczeni Egyetértés Dalegye ü'et, a máramarosi dalárda, és a hajduszoboszlói dalegylet énekelt ezután érzéssel s kiváló preczizitással. Az ismerkedés a legkedélyesebb hangulatban a hajnali órákban ért véget. Jun. 30-án d. e. fél 11 órakor a városháza dísztermét a dalegyesületi tagok és a nagy közönség zsúfolásig töltötték meg. Az emelvényen a dalegyesületek elnökei foglaltak helyet. Ott láttuk a Szatmári Dalegyesület volt elnökeit, Unger Gusztáv és Viskí Károly debreczeni kir. táblai bírókat is. 11 órakor Hérmán Mihály polgármester HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek. HÉLYEGDIJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 KR. Kéziratok nbm adatnak vissza. lépett a terembe gróf Hugonnai Béláné íőispánnét vezetve be taps és éljenzés kíséretében. Majd az emelvényre lépett és előadta, hogy a diszgyülés elnökéül gróf Hugonnai Béla főispánt nyerte meg az egyesület, indítványozza, hogy Békéssy Géza, Bodnár Alajos, Litteczky Endre és Lipeczky Elek a főispánt hívják meg. Gróf Hugonnai Béla főispán harsány ■^’éljenzések közt foglalta el az elnöki széket. '. Beszédében hálaérzetét nyilvánítja azért, hogy az elnöki tiszttel őt bízták meg. Örömére szolgál ez és csak szive vágyát követi, ha dallal s a dal barátaival foglalkozhatik. Jel- lemzetesen emeli ki, hogy a mig a művészetnek egyik faja az irodalom élvezése többé-kevésbé munka, addig a másik ága a dal, szórakozás, pihenő; a mi ott képzelet, az itt maga a valóság, mert a dal szivünk húrjait mozgásba hozza, kedélyünket átalakítja s mint ilyen a kulturális emelkedésnek egyik hathatós tényezője. A főispán lelkes beszédét kisérő éljenzés és taps elhangzása után Hérmán Mihály a dalegyesület elnöke állott lel s beszédében a következő eszméket domborította ki: Az egyesületek életében 25 év nem nagy idő, de az oly egyesületek életében, melyeknek törekvése eszméi czélokra van irányozva, a negyedszázados múlt érdemes a megünneplésre. A «Szatmár-Németi Dalegyesület» is ezen ethikai alapon formálhat méltán jogot arra, hogy eletének 25 éves évfordulóját megünnepelje. Ez az ünnepelés nem hasonlítható a társadalmi élet hiúságához. Ez egyesület életében egy ily ünnep, mint a villamos vezeték acCumulatora, tokozott áramot fejt ki s az egyesület erkölcsi erejét hatványozza. Társadalmunk mindig gyöngéd szere- retettel vette körül az egyesületet. Az a meleg fogadtatás, melyben egy-egy dicsőséges útról való hazatérésükben egyesületünket a társadalom mindig részesítette, nemcsak a felejthetetlen, de egyúttal ez megpecsétlese volt a város és az egylet közti erkölcsi viszonynak is. Dalegyesületünket ez a szeretet folyvást kisérte. Ez volt alapja becsvágyának, anyagi fejlődésének s azon czélnak, hogy a megalkotandó Zene-egylet alapját megvesse. Elmondhatjuk, hogy a város társadal na velünk érzett, erkölcsi és anyagi támogatását soha nem vonja meg, dalestélyeinket mindig nagy érdeklődéssel kiséri, úgy hogy c dalegyesület a város kedélyi szükségletévé vált. Ez tesz bizonyságot egyszersmind arról is, hogy ez Egyesület finom tapintattal a társadalom szivéhez az utat mindig megtalálta; teljes szívvel vett részt örömben és bánatban, híven egyaránt minden megnyilvánulásánál a közéletnek s ez ragyogó világot vet nemcsak a Dalegyesület 25 évére, hanem egyszersmind a társadalom erejére is. Ez az errő tette lehetővé azt, hogy ez az egyesület e 25 év alatt folyton fejlődhessék. (Éljenzés.) Most, e 25 éves jubileumi ünnepség alkalmával, hajtsuk meg e zászlót először is
