Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-26 / 26. szám
IV. év. 26. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-J IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleníts, minden kedden. Szatmár, I960, juníus 25. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 fit. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltetnek. BÉI.YEGDIJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 KR. Kéziratok nem adatnak vissza. Humánitás, emberszeretet szempontjából csakis örülhetünk az efféle jelenségeknek. Hiszen az állami törvényhozásnak épen az lenne legmagasztosabb hivatása és legszentebb feladata,hogy nehéz munkája közben győzze meg a szegény föld- mivelő embert arról, hogy mik ők a nyári nap hevében erős munkával dolgoznak, akadnak ez édes haza földjén olyan nemes szivü emberbarátok is, a kik rájok, nehéz helyzetökre gondolnak és ezen törvényes eszközök alkalmazásával is, segíteni javítani törekesznek. Valóban az ilyen kölcsönös munka mellett lesz aztán igazán üdvös és áldásos mind a mező, mind pedig a törvényhozás nyári termése. Okány. 1000. junius 25. dr. Márk Ferencz. A róm. kath. plébános választásának kérdése. — Észrevételek a »Sz. és V.“ jun. 19-ik számában megjelent, hasonló Ctiirü czikkre. — _____ Hoss zas fontolgatás és a vélemények több oldalú figyelembe vétele után vette élére lapunk f. é. 25-ik száma a helybeli róm. kath. plébánia betöltésének függő kérdését. Felfogása a lehetőleg tárgyilagos volt és távol tartotta magát minden egyéni tekintetektől. Mi a kérdéses ügyben olyan álláspontra helyezkedtünk, a fontos kérdésnek azt az oldalát hoztuk igaz megvilágításba, mely arra van hivatna, hogy a higgadt és bölcs mérlegelés alapján a formálódó közvélemény őszinte tájékoztatója legyen. És -- távol minden dicsekvéstől — tisztán a való igazságot említve, elmondhatjuk ma : hogy multi czikkünk, a szóban forgó, nagy horderejű kérdésnek úgy jogi, \ mint vallási vagy társadalmi oldalát tiszta Nyári termés. mf Elérkezett hozzánk az a szép időszak, a melyett a csillagászok »solstitium aesti- vale«-nak, vagyis nyári napfordulásnak neveznek. Szinte jól eső örömmel pihen meg lelkünk ama tudaton, hogy az esztendőnek nemcsak legszebb, ae leghosz- szabb időszakához elérkeztünk. Itt a nyár. A nap ragyogó sugarakban terjeszti szét az emlékeztető jelszót, s ez a jelszó : kenyeret szerző serény munkára serkenti a föld mi vest és az év fáradságai utáu méltán kiérdemelt nyugalomra, üdülésre küldi a hivatalok, a szellemi munka embereit. Valóban nagy ellentéteket fejfz ki hazánkban a nyári szezon: munkát és pihenést egyúttal! Munkát agrikul- tur országnak nagy létkérdése : a földtermése érdekében. Pihenést úgyszólván majdnem minden más téren, a mennyiben nyáron: az üzlet, a kereskedés, az ipar, az irodák és hivatalok munkája tetemesen megcsappan. De mert ez az a mi szép országunk első sorbari'Trrég iffi'h 3Tg" fold mi ve ló állam, a most megkezdődő 2—3 havi nyári munkához sokkal élénkebb érdekek fűződnek, mint az esztendő bármely más szakában teljesített munkához. A termőföldeken, az alföldi sik rónákon, érik már javában Magyarország kenyerének java; minden embernek szeme ott csüg az aratás várható eredményein; mindenkinek szive dús, bő, az időjárás minden csapásaitól megkímélt gazdag termést kíván most a magyar föld- mivelő verejtékes munkájának. A kinek csak egy cseppet melegen érző szive van, a ki csak legkevésbé is törődik a mi édes magyar hazánk sorsán, leheteten, hogy most agrárises gondolatokkal ne foglalkozzék ez időszakban az ő gondolkozó lelke. Épen azért jól cső örömmel, s igazi elismeréssel jelezzük azt az örvendetes eseményt is, a mely a közelebbi napokban a kepviselőházban történt. A magyar földmivelés felvirágoztatásának egyik legbuzgóbb apostola Darányi miniszter olyan javaslatokat tárgyal latoit le a honatyákkal, a melyeknek czélja: a föld munkásaink helyzetét javítani, szabályozni s fontos, ezéiszerü újításokat tekinteni. Ott volt közöttük: a gazdatisztek helyzetét szabályozó javaslat, aztán a termelőkről, dohánykertészekről, az erdő munkásokról, a gazdasági munkás és cselédpénztárakról is a közhasznú öntöző csatornákról szóló javaslat. Mikor ezt a hosszú sorú javaslatokat a ház asztalára letette a magyar földmivelés- ügy e fáradhatatlan kezű munkása, nem egy honatyának megcsappant a jó kedve, ki már is magát — a nyári szezon alatt — valamelyik kies fürdő hüs ligeteiben képzelte. De azt is képzc.lte, mert inig ezek a javaslatok elfogadva nem lettek, nem kap nyári szünidőt a tisztelt ház. Hiszen ép m most olvassuk az elnöknek szigorú rendeletét, a mely intézkedett arról, hogy az elmúlt heti gázsit fel ne vehessék a tisztelt honatyák, hogy ez legalább odakösse őket a törvényhozás padjaihoz, mig mindent cl nem végeznek abból a rengeteg javaslatból, a mivel az agrárius miniszter kedveskedett nekik. Együtt is vannak még mindig és izzadnak a rengeteg elintézni valóknak súlya alatt. Hát hiszen hadd izzadjanak s gondoljanak arra a verejtékre, mit a szegény föld- mivelő munkás most a föld kemény kérgére napestig hullait! Valóban harmonikus és örvendetes jelenség is az, hogy mialatt Magyarország földének népe arczának aláhulió verejtékével munkálja és készíti elő a z o r- szág kenyerét — az alatt az ország atyái sem kereshetik hüs ligetekben az üdülést, hanem dolgoznak ők is: a föld népének, a magyar gazdaságnak igazi javán. T Á R C Z A. A feleségem sztrájkol. Van nekem egy szöszke fejti, borzas hajú kis feleségem, tele elevenséggel, osintalansággal. Mikor megszólal, akkor madár csicsereg, mikor mosolyog, akkor hajnalhasadás van. Olyan az én életem, mint egy galambé, amely turbékol a ga- lambduczban és egyebet se tud, csak szeretni, meg újra szeretni. Mikor elvettem a feleségemet, akkor szerény hivatalnok voltam, talán még nem is lett volna szabad megnősülnöm, mert alig volt annyi fizetésem, hogy megélhettünk belőle. De azért megházasodtam. És aztán micsoda boldogság volt a mienk! Ottt laktunk a Ferenczváros egyik csöndes kis utczájában, ahol a jó lelkeket még nem mé- telyezte meg a Terézváros fényűzése, ahova nem jutott el még a Lipótváros zaja s ahol egyszerű nyárspolgári elet honol a maga kisvárosias egyszerűségében, ahogy honolt egykor valaha a század elején. A mi boldogságunk akkora volt, hogy észre sem vettük, amint lassankint elrepült felettünk az idő. Én irodafőnök lettem és háromszáz forint fizetésem volt havonta. De azért az életmódunk nem változott meg. Még mindig ott laktunk abbai a csöndes ferencz- városi utczában, ahová azóta se ütött be a „módi“ s ahonnét — magunk között legyen mondva — minden esztendőben közel kétezer pengőt rakosgattunk a takarékba. Történt, hogy a sarki fűszer-kereskedő neje elutazott e hó eleji n Siófokra. Hja kérem, micsoda nagy dolog volt az! Már hetekkel előbb fel volt izgatva a Ferenczváros. Ahol a lekváros derelyéhez a sarki fűszerestől hordták a lekvárt, ahol eczetes, bor- I sós, ezukros, meg majoránnás ételt ettek, ott he- I tek óta egyébrő1 se beszéltek, esak arról, hogy a sarki füszeresné fürdőbe megy Siófokra. És mikor elkövetkezett az elutazás napja, akkor volt ám csak igazán fölfordulás a mi legsötétebb városnegyedünkben. Emberek, asszonyok, gyermekek, leányok sürü tömegekben tolongtak az utczán. A rend i fenntartására kivonult policzáj csak emberfeletti j erővel tudta fenntartani a rendet. Az egész Fe- rencz-város látni akarta a fűszeresnél, aki fürdőzni megy Siófokra. Mikor a sárgára festett konfls már tulrobo- gott a Kálvin-tércn és csak itt-ott hordott utána a szél egy-egy szivbő! jövő „Isten hozzád“-ot, j akkor oda állt elém a feleségem. — Apjuk, én is elmegyek Siófokra. Elsőbb nagyot néztem, aztán megiut néztem egy nagyot, végre elkezdtem nevetni, kaczagni, aztán majd fölfordulni és utoljára a következő kérdést intézni a feleségemhez : — Hát aztán minek akarsz te Siófokra menni ? — Hát azért, mert tehetjük, mert van pénzünk hozzá s mert röstelem a szobaleány előtt, hogy a füszeresné fürdőbe megy, én pedig, aki irodafőnökné vagyok és „nagyságos asszony“ itthon maradjak a fülledt nagyvárosi levegőben, én legyek mellbeteg, neuraszténikus, migrénes, meg nem tudom én milyen nyavalyás csak azért, hogy megmaradjon egy pár forintunk. Mikor befejezte a feléségem a mondókáját, akkor összeránczoltam szigorua a homlokomat és kijentettem kereken, hogy abból semmi sem lesz. Az asszony nem szólt semmit, csak leült egy sarokba és sirt. Másnap reggel láttam, hogy nagyon el van méiyedve az újság olvasásba. A téglagyári munkások bérharcát olvasta és olyan arezot vágott hozzá, hogy szinte megijedtem. Egyszerre csak felugrott helyéből és haragos, mély bariton hangon a következő jelentést tette: — Irodafőnök ur, vegye tudomásul, hogy én sztrájkolok. — Mi az ördög? Hát aztán kivel fog sztrájkolni maga ? — Kivel ? Hát a munkaadóval, önnel irodafőnök ur. — És mi a követelése ?
