Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-16 / 3. szám
Soatmár, 1900. SZATMAR-NEMETL Január 16. ladékát sem veti meg, más egyebekkel együtt, a mikből enyvet tud főzni s ezzel lehetővé teszi az asztalos munkáját, a bútorok készítését. Azokat a gyönyörű drága bútorokat képzelni sem lehetne enyv nélkül, mert a furnirt csakis ezzel ragaszthatni a puha fára. S ki hinné, hogy a czipész asztalkájáról lehulló bőrdarabkákat is lehet értékesíteni ! Ha elég nagyok még, úgy sajátságos vágógép segítségével bőrgombokat csinálnak belőlük, egy másik géppel pedig még valami díszt is nyomnak bele a bőrgombba. Ha pedig kicsi volt a bőrdarabka, úgy a berlini-kékfesték gyárába kerül. Ez nem törődik a hulladék nagyságával, hanem csak annak tartalmával és olcsóságával. Hamqzsirral elégeti az állati anyagokat, a hamut kilúgozza, a lúgot összevegyüjti tim- sóval és vasgáliczczal s előáll a gyönyörű kék festék. A mit tehát lábbal tapostak a czipészműhelyekben, az a kékfestő-gyárakban, a gyapjú és gyapot festésénél, mint a kék és zöld festékek fontos anyaga szerepel. A szeméttel együtt mezőre kifuvarozott csontokat sem hagyja ott az ipar, sőt a budapesti szemétbányákban valóságos kincset képeznek ezek. A javából csontgombokat készítenek a gyárak, a többit a czukorgyáros értékesíti. E nélkül a fekete csontliszt nélkül, a mely a csontokból készül, a mi fehér czukorunk talán ma is még barna lenne, mert csakis az említett csontliszt segítségével tisztitható az. Körülbelül 50—60 éve annak, hogy minálunk is kezdtek czukorrépából czukrot gyártani, s ekkor az a sok csont, a mi a városok, falvak stb. körül hevert, egy csapásra értékes lett, jobban keresték, kutatták, mint a nemes fémeket. Nem csoda, hisz nélkülük a gyáros pénze és fáradozása meddő volna. De mint műtrágya is nagy szerepet játszik a csontliszt ; nélküle hiába igyekeznék a czipészinas, jó borravaló reményében, oly fényessé tenni a topánt, hogy azért tükörnek is használhassák. Égetett csontliszt képezi a fénymáz (suvix) alapját. S bizony az a Habnmann nevű német, a kit a fénymáz gyártása milliomossá tett, sohasem mondta rá erre a fekete, édeskés holmira, hogy ez neki csak — suvix! Századok óta hordták hozzánk messze Afrikából a szalmiakot. Akkoriban tisztán csak gyógyszernek használták. S mi volt az a szalmiak? Nem egyéb, mint a teve- ganajnak oldata égés utján. S ha az elő— Egyhangú határozat ellen nem lehet fö- lebbezni. — Ho! van ez megírva ? — Az alapszabályokban. — Az nem irányadó. Különben mutassa. Kutatni kezdte Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy hisz nincsenek is kéznél az alapszabályaink, mert mikor a befőzés szezonja közeledett, minden tagnak küldtem az alapszabályokat tartalmazó füzetből, a miért az asszonyok nagyon hálásak voltak. Egyletünknek egyik főbüszkesége, hogy alapszabályai legalább tízezer befőttes üvegnek fej díszéül szolgáltak. A mi maradt, azt a házmester az irodában begyújtásra használta. — Most jut eszembe nagysád kérem, alapszabályaink elfogytak. — Tehát elfogadja a fölebbezéseket? — Parancsára Nagysád. Ekkor Emmi feje bukkant be az ajtón. — Kezét csókolom. Milyen jó színben van. Hanem mennyire megfogyott I Talán bicziklizik ? (Daruvárinétól hallottam tudniillik, hogy a kicsike milyen kövérnek tartja magát és menynyire szeretne megfogyni.) — Látja mama, én is mondom, hogy egy hónap óta sokat fogytam. Ebből is látszik Szalmás ur, hogy régen nem volt nálunk, mert mindjárt észreveszi a változást . . . — O, kisasszony, hisz ha én azt tehetném, a mit a . . . (Majdnem szivemet mondtam. Vigyázzunk!) — Ha én azt tehetném, a mit akarok, akkor egészen mást akarnék, mint a mit teszek .. . — Hogy érti ezt? (Azt magam is szeretném tudni.) kelő dáma az ő finom, török vörösre festett selyem ruhájában küszkén lépkedett a fényes teremben, ugyan vájjon minek köszönhette azt az értékes biborruháját ? Hát a tehénganajnak, mert ezen alapszik a török-vörös festés. S a művésziesen fésült hajába tűzött fésű vagy valamely ökörnek, bivalynak a széles fejét díszítette valamikor, vagy pedig a tekenősbékának- hátát képezte. A szesz- és sörgyárak egyik főjövedelmét képezi a marha- és sertéshizlalás, a melynél a gyártásnál fenmaradt hulladékokat felhasználják. Épp úgy hasznosítják az olajsajtolás és a borpréselés hulladékait is. Bárhova tekintsünk is, az ipar mindenütt oly munkát végez, mint maga a természet. Alkot, nemesit, fölemel, tökéletesít; így: az eszményi felé tör... A természetben sem vész el semmi, még egy porszem, egy csepp, egy lehellet sem. Ha lehelünk, úgy a kilehelt szénsavat az eső lecsapja a levegőből, hogy a növényeknek szolgáljon többé-kevésbbé táplálékul. Egy szivarkát sem szívhatunk el anélkül, hogy új szénenyvegyület ne támadjon belőle, csak úgy, mint a kilehelt szénsavból. Egyetlen egy villám sem czikázhatik át a levegőn, anélkül, hogy a levegő lényegéből cs vizenyéből ammoniákot ne alkosson, a melyet aztán az eső mint várva- várt ajándékot hoz az éhező és szomjazó növényekre. Bármerre forduljunk, bármerre tekintsünk is, a természet a legcsekélyebből, a levjelentéktelenebből is értékeset alkot. Működése, alkotása által minden részecskének, minden paránynak része van a tevékenységben, az életben, a boldogságban, a hallhatatlanságban. A természet bölcs takarékosságának, okos háztartásának örök törvénye ez. B ezt a törvényt alkalmazza, az alkotó és fenntartó természet példáját követi az ipar, amely valóban szép, bámulatos, magasztos munkát végez! B. J. Színészet. Hétfőn, f. hó 8. népelőadásképen »Doktor Szeleburdi« pikantériája zsúfolt házat vonzott. Kedden, f. hó 9. Élvezetes estéről gondoskodott az igazgató, kár, hogy nagyobb közönség nem gyönyörködött a ritka élvezetet nyújtó műsorban. U. i. a helybeli honvéd-zenekar adott nagy hangversenyt, mely alkalommal szebbnél- szebb műdarabok hangzottak el a zenekar ösz- szes tagjainak finom érzékű és művészi össz- hangzatu előadásában. A műsor következő volt: 1. Nagy nyitány. »III. Richárd«-ból. 2. Gounod — Ne beszéljünk róla Emmi kisasszony. Ön nem tudja, de ne is tudja meg soha, hogy az élet nem valami mulatságos ... az élet álom. . ön még alszik, én már fölébredtem, sőt már meg is mosakodtam, csak reggelizni szeretnék még... (Ilyen könnyed stílusban gördülékenyen csevegtem a kicsikével. Ebből megítélhetik, menynyire igazam van, mikor hülyéknek tartom azokat a szerkesztőket, a kik beküldött novelláimra ilyen izeneteket szoktak írni: Sz. Arnold Budapest. Áttettük a löldmivelési minisztérium állategészségügyi szakosztályához.) — Nem jön velünk ? — kérüé Emmi. — O kisasszony, a hivatalos óra. . . — Azt fölhúzhatja egy perez alatt, — szólt a mama. Ez ellen nem tehettem kifogást. Fölhúztam az órát és aztán dmentem velük sétálni. Megvallom, hogy ezer remegés közt tettem. Tagtársainktól íéltem. A nőegyleti titkárság rögös pályáján megtanultam azt, hogy én semleges nemű vagyok. Nekem nem szabad se jobbra, se balra hajolnom, különben állásom meginog. Igaz, hogy az elnöknő kedvéért talán illenék kivételt tennem, de ne feledjük, hogy minden három évben lejár a mandátuma s akkor uj csillag tűnik fel a nőegylet egén — én tehát még ő mellété se exponálhatom magamat, ha azt akarom, hogy újra megválasszanak titkárnak. Remegésem csak fokozódott, mikor egy ház felé közeledtünk, melyben legrettegettebb nyelvű tagtársunk lakott. Ha ez meglát, akkor holnap az egész egylet azt fogja beszélni, hogy az elnöknővel együtt voltunk a staffirungot bevásárolni. Segítségért néztem. Buzgó fohászt bocsátottam »Ábránd«-ja. 3. Beriot »Ballet«-je. 4. Beethoven »Vidtoriai ütközete.« 5. »Jó éjt galambom.« (Popp.) 6. Zenei álomképek (Nyári József.) Különösen nagy tetszést aratott a hegedű szóló »Ballet« és a fuvola szóló »Jó éjt galambom « Nemkülömben nagy tetszést és sok tapsot aratott. — Nyári József m. kir. honvéd karmester variált dalegyvelegje, a »Zenei álomképek«, mely 25 különféle zenei részlet különféleségében vonta magára a közönség figyelmét. A színtársulat részéről színre került egy magánjelenet, »Álarczos bál« czimen, melyben H. Novák Irén és egy dialog, »Az egérkék«, melyben Tarnay Leona és Kömley Gyula nyerték ki a közönség elismerését. A ritka műélvezetben részesült közönség azon közóhaj közepeit hagyta el a színházat, hogy: vajha az igazgató figyelme máskor is és minél gyakrabban részesítené a közönséget ilyen zenei műélvezetben, mert pl. amit a helybeli honvéd zenekar más helyeken, pl. vendéglőkben nyújt, az már maga a hely miatt is, élvezetesnek nem mondható. Szerdán, f. hó 10-én H. Novák Irén, színtársulatunk bájos naivájának jutalomjátékául : »Szókimondó asszonyság« Sardou »Madame sans géné« czimen ismert világhírű színmüve, telt ház előtt. Amint a függöny felgördült, a közönség a kedveskedés és tüntető szeretet számtalan jelével árasztotta el az orkán-szerű tapsviharral fogadott művésznőt. Virágeső, koszorúk, csokrokkal borították el. Tisztelői értékes ajándékokkal és egy nagy ötpecsétes levéllel lepték meg, Az ünnepelt Katrin gyönyörű szerepét alakította a nála megszokott virtuozitással. Szőke hajdiszével elragadóan bájos jelenség volt. Művé- zete különösen a Napóleonnal, v. férjével és Napoleon testvéreivel való nagyjeleneteiben tündökölt. Különösen az utóbbiban. Itt igazi Ma dan Sans gene volt. Partnerei közül egy sent emelkedett ki. Simon Napoleon szerepét teljesen elejtette. Jók voltak az epizód-szerepekben Kömley és Ferenczy, valamint Arday és Palu gyai is. Ez estén természetes komolysággal játszott s kerülte a merev arezjáték alkalmazását. Ardaynak a mosolyában van valami különös szemes ajkjáték nem megfelelő. Jó volna, ha leszoknék róla. Simonnak legnagyobb hibája volt, hogy nagyon flegmatikusán alakította Napóleont, aki pedig ellenkezőleg lázasan cselekvő temperamentum volt. Még legmegfelelőbb alakítást nyújtott Gulyás Fouche szerepében. A hét többi előadásairól, helyszűke miatt, jövő számunkban. A »Szatmár-Németi-i Ipari Hitelszövetkezet« közleményei. 6/ig. sz. Adóperselyt rendezett be a szatmárnémeti-i ipari hitelszövetkezet a tagjai számára. Czélja ennek az, hogy a tagok apránkint, akár heti, akár havi részletekben gyűjtögethessék össze az adójukat, s igy az évnegyedi adófizetés sokszor nyomasztó gondjától menekülhessenek. Kiki maga határozhatja meg, hogy mennyit akar he- tenkint vagy havonkint ekként félretenni, a szövetkezet bármi csekély részletért elküldi a pénzbeszedőjét. Az adófizetés idejében azután a szövetkezet szívesen be is fizeti az adót tagjai helyett s ezzel sok időveszteségtől és fáradságtól az ég felé -— és csakugyan ott termett Virág Julcsa, kardalnoknő. A szegény halvány volt, betegnek látszott. Nem csodálom, mert egyik vetélytársnőjét előtte való nap vették ki a karból és szerződtették segédszinésznőnek, másod-szendei jelleggel. Hála a szinésznép élénk temperamentumának, az ilyesmiért egy színháznál többen is meg szoktak pukkadni. Mikor Virág kisasszony meglátott, egész szemtelenül megállt, a szemem közé nézett, sőt intett. — Bocsánatát kérem nagysád ... — Ki ez ? — kérdé Emmi. — A nővérem. . . — A beteg nővére, a kit annyit emlegetett ? — szólt részvéttel az elnöknő, — mi baja ? —Tűdővészes. Éppen neki Ígérten, hogy ma sétálni viszem a városligetbe. Kezét csókolom. — Ezzel sietve Julcsa kisasszonyhoz csatlakoztam s a veszedelmes házzal ellenkező irányban elpárologtunk. Másnap az elnöknő a lehető legszigorúbban nézett rám s fagyos hangon szólt: — Rokona önnek Lasinszky? — Ki az? — hebegém. — A gazdag Lasinszky és társa a Nádorutcából. — Nem. — Nem is ösmeri ? — Nem. O nagysága haragosan összevonta szemöldökeit. — Nem értem. — Mit tetszik nem érteni? lebegtem, ross at sejtve.
