Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-05 / 23. szám
¥ IV. óv. Szatmár, 1900. junius 5. 7 TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. A „SZATMÁR-NÉMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjeleiiifj minden, kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „tvorona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltetnek. BÉLYEGDÍJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 KR. Kéziratok nbm adatnak vissza. A közönség kizsebelése ellen. Ma napság, mikor a közönség úgyszólván napról-napra ki van téve az úgynevezett »utazóügynökök« látogatásainak, erőszakoskodó kinálgatásainak, ma, mikor mindent »részlet fizetésre« árulnak : nem lesz érdektelen figyelemmel kisérnünk a kereskedelmi miniszter újabb törvényjavaslatát, mely törvénynyé létele esetén, hivatva lesz a közönséget sok kellemetlenségtől és gyakori becsapástól, anyagi veszteségtől megóvni. Az egyesek, úgymint kereskedőink és iparosaink, különösen a vidéken, régóta szenvednek azon visszaélések miatt, melyeket a házaló kereskedők, főleg az osztrák gyárosok utazói űznek, elárasztván az egész országot selejtes áruczikkeikkel, megrendeléseket gyüjtvén olyan minták felmutatásával, melyeknek a később küldött áru egyáltalában nem felel meg. E visszaélések miatt régóta halljuk a panaszt, mert a lelketlen ágensek különösen a gyanutalan és könnyen hivő alsóbb néposztályra vetették ki hálójukat, a minek teméntelen per lett a következése, melyben rendesen a kevésbé elővigyázó megrendelők lettek vesztesek s úgyszólván törvényes felügyelet mellett lettek kizsákmányolva s a panasz rendesen akkor nyilvánult, midőn a segítség már elkésett. Kereskededelmi és ipari érdekeink szak-minisztere figyelmét természetesn nem kerülhette el ez a káros és az egész országbai' észlelhető' jelenség sem és annak meg megorvoslására a legalkalmasabb mó lót találta meg akkor, midőn oly törvényjavaslatot készített, mely megvédi a helyi ipart és kereskede’met az idegen házaló beözönlése ellen. Azon javaslat, melyet Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter a képviselőház elé terjesztett, gyökeresen orvosolni fogja az említett bajt, annak üdvös hatását annak törvényerőre válta után nemsokára érezni fogja az egész ország. A javaslat két irányelvet tart szem előtt: egyik az, hogy az ipatörvény 50-ik szakaszának azon rendelkezését változtatja meg, hogy a kereskedelmi és iparczikkek megrendelésének gyűjtésével korlátlanul lehetett foglalkozni; másik pedig az, hogy nem kiván ezen korlátozásban odáig menni, hogy ezáltal a kereskedelmi forgalom gá- toltassék s kimondja, hogy ily megrendelésekkel mintával vagy minta nélkül a kereskedők és iparosok üzletük telephelyén kívül csupán iparosokat és kereskedőkét kereshetnek föl, a közönséget ellenben nem zaklathatják. Tehát a javaslat igen helyes megkülönböztetést tesz, midőn a megrendelésekkel való házalást a kereskedőkre és iparosokra szorítja és e tekintetben rendelkezését ezon erős szankezió- val ruházza föl, hogy az az ellen vétők pénzbírsággal sujtatnak és a törvény rendelkezése ellenére történt megrendelést érvénytelennek mondja ki. Megszabadulunk tehát jövőre ez any- nyira alkalmatlan utazóktól, kik megrendeléseikkel napi munkáinkat sokszor háborgatták, de megszabadulnak kereskedőink és iparosaink is sok alkalmatlan látogatótól, mert a javaslat kimondja, hogy a megrendeléssel foglalkozók csak oly iparosokat vagy kereskedőket kereshetnek fel, a kik üzletkörükben az illető áru eladásával foglalkoznak. Gondoskodott végre a javaslat arról is, hogy azon esetben, ha figyyelemre- méltó szempontok bizonyos áruezikkekre nézve e tilalom fentartását nem indokolják, a miniszternek joga legyen a kereskedelmi és iparkamarák meghallgatásával, kivételes engedélyeket adni. A kérdésnek ez utón leendő szabályozása tehát kereskedelmi és ipari életünkre előnyösnek látszik. Véleményünk szerint azonban ez ügynek törvényhozási szabályozásánál egy másik nem kevésbé fontos kérdésre is kiterjeszkedhetnénk, mely az ily megrendelésekkel való házalással kapcsolatban van s ez az ingóságoknak részletfizetésre való eladásának kérdése, midőn az eladó a tulajdonjogot a vételár teljes lefietéséig fentartja magának. Kiköttetik ugyanis a részletfizetésben utazó ügynökök által, hogy azon esetben, ha a vevő a részleteket pontosan meg nem fizeti, nemcsak azon jog lesz az eladónak, hogy az eladott tárgyat visszvegye, hanem ezenkívül a vevő a befizetett részletet is elveszíti, mely körülmény félreismerhetetlenül a tudatlanabb néposztály pénzére spekulál. Ajánljuk e visszaélések orvoslását, mint olyunt, a melynek már sok könnyenhivő megadta busásan az árát. T Á R C Z A. Egy leány története. Nincs nagyobb bűn barátom — veszi a szót Rudi — mint az idealizmus. Az örök szép, jó, igaz: hiú, üres ábránd, aki fut utánoz: balga álmodozó!.. Uj nap süt a társadalom egén, az anyagiság, a Mammon lángoló napja; ez hat át mindent, de mindent, ebből szív életerőt, arravalóságot minden törekvés . .. Barátom! minden ellenvetésed hiába! Az élet — e nagy meseköllő — nap, mint nap ezer számra gyártja a históriákat, megdöbbentő bizonyságául a közfelfogásnak. Csak ne hunyjuk le szemünket, minden szorgosabb vizsgálat nélkül, előttünk a képi És az az úgynevezett „sötét szemüveg“ mu- tatja igy az életet, nem"; több megfigyelésből lesziirődött meggyőződésem ez. Bizonyítékot kívánsz talán? Jó, ha nem lesz unalmas, hallgasd meg csak e históriát. * * * A mi annyiszor megénekelt alföldünkön vagyunk. Sötét zöld erdők — mint hatalmas koszorú — köritik azt a szdid, hullámos vidéket, mely szőlődombjaival, rezegő kalász erdőivel mintha az Ur hozzánk való jó kedvének bizonysága volna! Rajongó lélekkel csüggtem mindig a termé szét szépségein ; zord fensége, szelíd bája egyaránt vonzott, lekötött. Mint valami hazajáró lélék, ki cgy-egy édes emlékért,szezettei egy-ég}' mosolyáért, el el hagyja rideg siri ágyát, bolyongtam nem egyszer az erdő fái között. A beszédes ágak susogása, a tarka világok szinpompája, bóditó illatárja any- nyiszor kiragadták lelkem kínzó fásultságából. S az életkedv, a remény balzsamát csöpögtették belé lassan lassan . . . Egy ilyen sétáin alkalmával — nagyon is elbarangolva — bukkantam amaz említett szeli den dombos vidékre, kellő közepét egy falucska uralta fehér házikóival, sugár tornyával, mely mint a vidék őrszeme tekinte szerteszét. A csinos kis falucska egészen lekötötte figyelmemet, érdeklődésemet. Az utat szegélyező akáczok, a zsongó méh rajok, az egyszerűségről, jólétről tanúskodó házak bizonyos jóleső érzésbe ringattak. Mentem, járkáltam, anélkül, hogy tudtam volna hova? tudtam volna, miért? Dél is jó régen elmúlt s még mindig a jó falusiak boldogságán merengtem. Világos, hogy pihenés nélkül nem indulhatok vissza Teljes bizalommal kopogtam tehát a tiszteletes ur ajtaján Hiszen tudomásom szerint a kihaló közmondásos magyar vendégszeretet lelkes híveit a legtöbb esetben a lelkészek közt kereshetjük. Betértem hát. S minő volt bámula'om, mikor a házigazda jó magyar alakjában egy régi ismerősömet fedeztem fel. Mentünk aztán a »kis kertbe,“ hol a család s egy pár ifjú — mindenik iskolatársam — mulattak ugyancsak hangos jó kedvvel. Én is a fiatalokhoz szegődtem s úgy diókban bámultam a sors szeszélyét, mely ilyen kedves körbe vezetett. Igen, a tiszteletes ur két szép leányai voltak a kert legszebb ékességei s körültük az én barátaim lelkesült örömmel igyekeztek kedvessé tenni az időt, — talán magokat is? Telt, múlt az idő. E kedves helyet többször is felkerestem aztán, kiváltképen érdekelt a »fiatalok« dolga. A nagyobbik rózsaszál — Olga — érdekelt kiváltképen. Első tekintelre a természet vadvirágának tetszik. Nem feltűnő, de szép arcz, valami egyszerű báj ömlik el egész külsején. De felfogása, vágyai, hogy ne mondjam, álmai, egészen a mai kor gyermekeire vallanak. Halld csak a históriáját! Nem is olyag régen boldog menyasszonynak tartotta mindenki, de a vőlegénynél ki sem volt boldogabb. Szép fiú volt, nemes, magyaros vonásokkal. Tisztes ál- lára van; kertész az Ur kertjében; hol azonban több a tüske, több a gyom, mint a jutalom; rang, czim, az nincs, nem is lesz 1 Hanem erre először ki sem gondolt; legjobban örült talán a család. Történik azonban, hogy az én egyik »barátom« kit ott találunk ama délután— szintén sorompóba lép. Biztos fellépése, kilátása egy szép állásra, jó modorú, azonnal helyet biztosítanak neki a családban. Nagyon termé: zetesen fokozatosan növekedett érdeklődése a szép Olga iránt 1 Látogatást látogatás követ. A jourok, rögtönzött mulatságok megtermik a hatást. A vőlegény kezd nyugtalankodni Nincs Ínyére az egész dolog. Egyszer csak arra ébred hogy Olga —nem szereti, „nem is szerette soha,« »jobb is igy 1« Eddig egészen közönséges história. Hiszen az első szerelem, a gyermek évek gyermek álma legtöbbször olyan, mint a nyári harmat, ha jő
