Szatmár-Németi, 1900 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-02 / 1. szám
Saatmár, 1900. SZATMAR-N EgM E T 1. Január 2. Ennek az általános bajlódásnak, ennek a túlterheltségből származó elszegényedésnek kell megszűnnie, hogy az emberinem a boldogulhatás útjára terelhető legyen. Ennek megszűntét várjuk a felderült uj évszázadtól, mert immáron: egyesek mint társadalmak vagy álladalmak ott állanak, hogy összeroskadnak a terhek von- szolása közepett. A század parancsoló szavától függ: hogy legyen a nép igazán független, szabad és boldog : Ezt várjuk, ezt követeljük a feltűnt uj időktől,' ennek a reményében kívánunk egymásnak „Boldog uj évet“! Színészet. Hétfőn, f. hó 25-én, a karácsony ünnep első napján, kétszer volt előadás: d. u. »Tündérlak Magyarhonban«, este pedig Dankó Pista uj nép színmüve a »Halász szeretője“ került színre. Ez uj színmüve is Dankónak nagyon csekély, mondhatni semmi értékű, még csak azt sem lehet róla mondani, a mit egyéb népszínműéiről hogy szép és eredeti dalok vannak benne, mert ebből ez is hiányzik. Az előadásról sem mondhatunk semmi jót, látszott a szereplőkön az erőlködés, hogy a semmiből valamely értéket juttassanak érvényre, de persze ez nem sikerülhetett. Közönség szép számban volt jelen. Kedden, f. hó 26-án, az ünnep második napján, Seribe, Auer hires operája, »A fekete dominó« magasztos áriáiban gyönyörködött, az ilyes élvezetekben ritkán részesülő színházlátogató közönségünk. Tárnái L. Angéla nagy szerepében remek énekével, de színtelen játékával tűnt ki. Szegedi Z. Brigitta szerepét behízelgő, kedves énekével és sokat haladt találó temperamentummal oldotta meg. Érczkövi, Juliánó grófot elfogultan és tompán énekelte, Massaréna szerepével pedig Nagy Gy. tenorja birkózott meg s az ének számjai szépen is sikerültek, de játéka visszatetsző volt, mint mindig. Komiéi Gil-Perez tréfás szerepében pompás komikiai erőről tanúskodott, Latabárné pedig Claudia szerepében keserves kínokat okozott repedt fazék hangjával még a zene elemeivel ismeretleneknek is, a kellemetlen hatást némileg játéka enyhítette. Szerdán, í. hó 27-én, Géczi István népszínműve, „A sárdi ház“ került elő, félhelyárak mellet. A darabban leginkább tetszettek: Feledi B. Komiéi Gy. és Rakodczay P. Csütörtökön, f. hó 28-án, Feledi Boriska jutalomjátékául a kedves és értékes zenéjü »Kis alamuszi« került színre s vonzott, a jutalmazandó népszerűségét véve figyelembe, valóságos zsúfolt házat. Az est ünnepeltjét, Feledi Boriskát, a mint a színpadra lépett, vitágeső fogadta, a közönség perczekig tapsolt, mialatt több babérkoszorút, csokrokat és egyéb ajándéktárgyak között egy öt pecsétes nagylevelet is nyújtottak fel a zenekarból, melynek finom bélését egy százas képezte. Az est különben a legjobbak egyike volt. Renárd szerepét Feledi bravúrral énekelte, elragadóan kedvesen játszotta. Szegedi Z. pedig Sarah nagy szerepében volt igen jó és gyönyörűen tánczolta az angol »szoknya tánezot.« Tábori és Kömlei sikerült alakok voltak, különösen Kömlei, a ki ezúttal is bebizonyította, hogy nálánál ügyesebb operette buffó a vidéken alig akad. Ezúttal hangja is csengő volt, mimikája pedig rendkívüli ügves és változalos. Pénteken, f. hó 29-én, népelőadás képen »A két árva« czimü hatásos szomorujátékot elevenített ; föl a társulat. Szombaton, f. hó 30-án „A fekete dominó“ második előadása volt, de közönség csekély számmal volt jelen. Vasárnap, decz. 31-én, d. u. félhelyárakkal »A görög rabszolga«, szép számú közönség előtt, mely Erczkövinek a szolgaságról szóló szép dalát, Feledi és Tárnái tánczait nyílt színen megtapsolta és megismételtette. A Szatmár-Németi-i „Ipari Hitelszövetkezet“ közleményei. 8 big. sz. Hivatalos közlöny szerződtetése. Hogy szövetkezetünk minden ügyéről, úgy a tagok, mint a nagyközönség kellő értesülést szerezhessen, az igazgatóság a „Szatmár-Németi“ czimü helybeli lapot hivatalos közlönyül szerződtette. E lap a szövetkezet költségén fog minden tagnak járni, hozni fogja a tagoknak szóló értesité- seket, s a tagok saját érdekükben teszik, ha a szövetkezetnek a lapban megjelenő közleményeit I figyelemmel kisérik. 4 ig. sz. Üzletrészek befizetésének megkezdése. Az idei január hó 1-tői az üzletrészei re járó heti befizetések beszedését megkezdjük. A szövetkezet pénzbeszedője az igazgatóság által kiállított meghatalmazással ellátva a tagoknál e czélból hetenkint egyszer megjelenik. Ha ekkor a befizetés bármi okból meg nem történik, a beszedő értesítést hágy ; s a befizetés azután csak a hivatalos órák alatt lehetséges ; késés esetén pedig minden hét és üzletrész után az alapszabá'yok 8. §-ában kiszabott 1 fillér késedelmi díj jár. HÍREK. — Az újév alkalmából lapunk t. előfizetőinek, olvasó közönségének s munkatársainak boldog újévet kívánunk! — Előfizetőinkhez! Az uj évnegyed beálltával azzal a szives kéréssel járulunk, bogy t- lefizetéseiket megújítani szíveskedjenek Nem különben hátralékos előfizetőinket is kérjük, hogy a lejárt előfizetéseket beleültem méltóztassanak. — crtesités. Értesítjük t. előfizetőinket és olvasóközönségét,hogy lapunkat f. évi jan. 1-től a helybeli »Ipari Hitelszövetkezet* hivatalos közlönyévé szerződtettük, ezáltal lapunkat az eddiginél jóval elterjedtebbé tettük, a mi különösen a hirdettető közönség nagy előnyére leszen. Lapunk álláspontja ezután is a régi marad. — Döntés a Vigadó ügyben. Mint értesülünk, s kormány, az annak idejében megfelebezett »Vigadó« ügyében a következőleg döntött: megvizsgáltatja a régi törvényszéki épületet, hogy mint »történelmi műemlék« fentartható-e és erre érdemes-e ? Ha nem, a döntés a Vigadó építés javára fog eldülni, de ez még a távol jövőben fog bekövetkezni — ha ugyan valaha bekövetkezik. — Eljegyés. Bartha Lajos lendva-ujfalui lakos, gazdatiszt, eljegyezte özv. Poszrék Nándorné müveit és kedves leányát Bellát. — Jótokonyság. Pálfalván özv. De Gerando Atilláné, gróf Teleki Irén karácsony estéjén az uradalom összes cselédségének gyermekeit, szám szerint mintegy 40-et karácsonyfával lepte meg és téli ruhával látta el. Nemes szívhez illő nemes cselekedet, —- A nöegylet calicó-bálja f. hó 13-án tar- tartatik, de, tekintettel a vidékről is ígérkező nagyszámú vendégekre, nem a társaskör, hanem a Vigadó termeiben. Felolvasást tart nemcsak Si- pulus, hanem Pósa Lajos is. Lesz kosztümös magyarszóló táncz is, melyet Tar Zsigmond hadnagy tanít be és vezet. Felhívjuk az érdekesnek Ígérkező, jótékonyczélu mulattságra a közönség figyelmét. — Személyi hir. Frőlich Róbert villamvilá- gitási igazgató a hivatali esküt tegnap a tanács «lőtt-letette s működését megkezdette. Reméljük, hogy az uj évvel és uj igazgatóval, kinek működése elé a közönség bizalommal tekint, uj korszak kezdődik a városi villamvilágitás kezelésében. — Kitüntetés. Dr. Binder András papnöveldéi lelkiigazgatót, pápai kamarást Őfelsége a király tiszteletbeli kanonoknak, Müller Károly m.- szigeti plébánost pedig máramarosi főesperesnek nevezte ki. — Pályázat. A városnál előléptetés folytán megüresedett II-sod oszt. számtiszti állásra pályáztak : Litteczky István Ill-ad oszt. számtiszt és Kathona Imre a fővárosi álla ^rendőrségnél alkalmazott napdijas. — Esküvő. Schulla Ede cs. és kir. főhadnagy karácsony másodnapján tartotta esküvőjét Müller János mikolai földbirtokos kedves és müveit leányával Juliska kisasszonynyal. — A nyugdíj választmányba a árosi tisztviselők részől az 1900. évre, Papp G íza főjegyző, Békéssy Géza árvaszéki ülnök és Jovák Lajos főszámvevő választattak meg bízott -gi tagokul. — Házszentelés. Az iparos olva;ié-kör mintegy 12 ezer frtba került Csokonay-utczai uj helyisége karácsony másod napján este társas vacsora és tánczvigalom kapcsán adatott át a közhasználatnak. Az estélyre nagy számú közönség gyűlt össze. A megnyitás az iparos dalárda énekével kezd 5- dött, mely után Kótay Lajos a kör elnöke olvasta fel a kör történetét, ecsetelvén a kezdet nehézségeivel járó küzdelmet, mig végre a tagok buzgósága cs áldozatkészsége lehetővé tette, hogy a kör saját otthont vallhat magáénak. Ezután kezdetét vette1 a táncz. A tánczolni nem akaró közönség pedig asztalhoz tilt társas vacsorára. A vacsora folyamán a jelenlevő lelkészek, Rácz István, Dr. Fechtel János és Papp Lajos Isten áldását kérték egy-egy szép beszédben a körre és az uj otthonra. Márton László az elnökre, Tankóczi Bődül a szörny : fölsivit az Éva hangja : Zuhanással a fenevad földre terül : A győzőnek égi hangul erdő zúgja : »Ész és Erői Tied e tér! Vedd Istüntül!« Ocsúdva Éva, vígan a rétre futott, Hol madár csicsereg, dal igézi fülét ; Bóditó virág ezre lehel illatot; Tanitgatva neki, hogy lesz kedves a lét. Nyomban fogadja Éva: testvérként lesz hiv ; Azok biztatva súgják élete titkát: „Fegyvered és a kincsed: a Kedély és Szív ! Férfira csábos, tiéd ez ország — vedd át?“ Az osztály nyélbe ütve ! Az első fedezés — Lényiségünk kincsein megtörténhetett, Hisz Adám is belátta : ő bizony kevés Egymagában ápolni minden szellemet. Azóta — kiki magavert utján halad ; És hogy te, férfi — mersz ostromolni eget, E glóbuson túl — uralomért küzd agyad, Azért bocsátják meg, mert ő ma is szeret. Hogy a ragadozó erő romba nem dönt, S a bajban Isten kegye hozzád visszaszáll, Urnák oltáránál — Éva kér oda fönt, Parancsot küld le a nőnek: kerüld mi ál 1 így ők szivüket nem fejlesztették agyon : Lelkűnknek örökében sem lettek prédák, Mert az kezükben bölcs tudásuk : nagy vagyon : Férfit igézetben, csak avval tarthatják. Ekként sugárzik ki nők szivvilága A családi életnek bájos fészkéből ; S a történetünk rendjéből, a mi balga — Vétek avagy hiba, sokat kiküszöböl. Kerékék kötő — e fény — világ rohamában ; Harczi sebre ir ; nyomornak könyörület ; Sőt ha kételytől, csordult agyad meghibban, Reményed felhagyott útjára elvezet. Megérez rejtett bajt; a csapást kutatja ; Orvosolja tested ; szellemeden gyógyít; Téged rámáz lelke minden foglalatja; Menedékre lelsz itt, akár a gúnyolt hit, A viágfi élve undorától gyógyul, Itt piheni esett pór fáradalmait ; Mindentől ha elmaradtál — simul társul! Nem kérdve múltadat, boldog ha boldogít. Lelked visszatér itt alapformáihoz ; Kopott erkölcsödre lehelnek zománezot ; Állati szenvdélyt asszonysziv lefokoz ; Ilyen bölcs fékezőt csak Isten adhatott. Ehelyt ismét igaz emberekké leszünk, Mint a paradicsomban a vétek előtt, Midőn el nem hangoza még hamis eskünk, Mit Adám tőn, hogy tisztelni fogjuk a nőt. Hozzuk hát divatba Adám rendelését, Hisz annál nemesebb »módi“ alig lehet ; Ész és Szív között múljék minden ellentét: Urak megértsétek : a nőknek tisztelet ! Másodvirágzás. A megszálló alkony homálya borul a kis szobát a. A barátságos zöld kályha enyhe meleget sugároz ki, a nyitott ajtó mögött villognak, szikráznak a parázsszemek A szoba levegőjén átleng valami puha, langyos, lágymeleg tiszta illat, a néma csendbe bele-bele vegyül egy halk suhogás, mit női ruhának lebbenő mozdulása támaszt, Oda künn haitik a zaj, a kigyult lámpák fénye csillog a havas utczák során ... A nyitott zongora előtt ifjú leányka ül. Komolyan néz a vele szemben álló fiatalemberre... „Nem, nem lehet magának hinni! óh csak lehetne!“ A szép szemekbe köny lopózik, a kis kéz reszketni kezd, mikor az erős barna férfikezet rajta érzi. »Igen, azt mondják, mindenki azt mondja, hogy maga csapodár, meg-meghóditja a hiszékeny, bohó leánysziveket, aztán nevet rajtuk.« A karcsú ujjacskák végig futnak a zongora ele- fántcsontbillentyüin: »Az fáj neki m olyan nagyon, az visz sírba engemet. Hogy az, a kit úgy szeretek, enyém soha nem lehet.« A férfi megszorítja a kis kezet, hosszan, elmerengve néz a barna szemekbe. »Ki tanította magát arra, hogy ezt a nyilatkozatot tegye? hisz’ szivem őszinteségében, nem ki :U : l :;t e 1 iig! n 3 gondolja, hogy az a csekélyebb fájdalmak közé tartoznék! Éélre ismerése ez, a magát rajongóan szerető lelkemnek, s tudja mennyire fáj, minő rettenetes keservet okoz! Csapodár vagyok, hűtlen vagyok, azt beszélik ? óh Margit maga ezt hiheti? ha életem során végig pillantok, nem vádol ez a bűn 1 Elmondom magának életem egy szomorú regényét.« »Igen, szerettem forrón, hévvel, ifjú szivem egész rajongásával. Olyan volt az az időszak, mintha nem is e földön éltem volna végig. Egy szők« angyalarcz lebegett előttem mint egy oltárkép, kit imádattal vesznek kerül. A kinek kegyéért hő szivem teljes megosztatlan szerelmét örömmel sldoztam fel. Magasztositotta rajongó