Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-05-23 / 21. szám

Szatmár, 1809.

SZATMAR-NÉMETI

Május 23.

mény“-re ma már nagyon fel van a közönség figyelme híva és igy fölötte szükséges, épen magának a rendnek szempontjából, hogy e dolog kivitele körül rendellenességek ne történjenek.

Veritas.

HÍREK.

— Személyi hír. Dénes Lajos kir. ügyész hat heti szabadság-idejét kivette ; szabadság-ideje alatt az ügyészi hivatalos vezetést Zsiga Miklós fogja helyette vinni.

— József kir. herczeg, mint előző számunkban közöltük, f. hó 25-én este 6 óra 56 percz- kor városunkba érkezik kiséretével, Clair altábornagy, gr. Vécsey udvarmesterrel s két vezérkari főnökkel. A vasútnál a népszerű főherczeget a városi hatóság, testületek s a nőegylet küldöttsége fogadja. Innen a főherczeg Attila, Árpád és Széchenyi-utczán a püspöki palotába hajtat s ittléte alatt Meszlényi Gyula püspök vendége lesz. Este 12 teritékü szűk körű vacsora lesz, mely után a főherczeg nyugodni tér. Másnap reggel a honvédség szemléje a gyakorló téren, utána a tisztelgő küldöttségek fogadása, déli 12 órakor 30—35 teritékü ebéd, melyre városunk és társadalmunk vezéremberei közül többen hivatalosak lesznek. Délután háromnegyed 3 órakor a kir. herczeg elutazik Nagyváradra.

— Esküvő. Zsarolyáni Márton Béla erdődi körjegyző f. hó 14-én esküdött örök hűséget Erdőhegyi Gyula vármegyei írnok leányának, Irmának.

— Eljegyzés. Losonczy Endre, városunk fia, volt h.-mezővásárhelyi segéd, jelenleg kun-ágotai (Csanádm.) helyettes lelkész a napokban eljegyezte Juhász Mihály h -m.-vásárhelyi polgár-; mester és főgondnok kedves és bájos leányát Margitot. Gratulálunk.

— Személyi hir. Bartha Simon ügyvéd-jelölt a napokban Budapesten az utolsó jogtudományi szigorlatot letette s csütörtökön doktorrá avattatott.

— Az ev. ref. felsőbb leány-iskolának az országos tanári nyugdij-intézet kötelékébe leendő felvétele tárgyában az igazgató-tanács ismét kérelmez a minisztériumnál. Eddig a költségvetésben évi 600 frt törlesztései szereplő nagy kölcsön, mint teher, képezte az akadályát a felvételnek, továbbá, hogy a város, egyházkerület, két helyi egyház évi járulékának állandó természete igazolva nem volt. Most e hiányok pótoltattak. A 901-ben lejáró nagyobb kölcsön egy megfelelő kölcsönből, melynek évi törlesztése csak 70 frttal terheli a költségvetést, kifizetetett. így alapos a remény, hogy a minisztérium a kérelmet, mely a tanitónői karra valóban életkérdés, teljesíteni fogja. Ez ügyben a tanitónői karnak egy küldöttsége is megy a miniszterhez. Hisszük, hogy a gyöngéd hői szónak meg lesz az óhajtott eredménye.

— Pávai Vájná Albert ezredes, a cs. és kir. 5-ik gyalogezred parancsnoka a napokban szemlét tartott a helybeli zászlóalj felett s a tapasztalt rend, fegyelem és kiképzés felett elismerését nyilvánította.

— A helybeli izr. iskolaszék f. hó 11-én foglalkozott az iskolák államosításának kérdésével és ez ülésében kimondotta, hogy az államosítás elé akadályokat nem gördít s az izr. vallásu gyermekek nevelését bizalommal teszi az állam kezébe, annál is inkább, mert mint a nagyin, vall. és.közokt. miniszter ur maga is hangsúlyozza : az állami iskolákban a valláserkölcsös nevelésre, a hitélet gondozására kiváló gond lesz fordítva. Az iskolaszék e határozatát a f. hó 21-én tartott hitk. képviselőtestületi ülés is magáévá tette. (II. M.)

— Az ev. ref. felsőbb leányiskolái igazgató- I tanács elnökéül a f. hó 15-én tartott fentarló testületi gyűlésen Rácz István ev. ref. lelkész vá- í lasztatott meg.

— Erzsébet királyné arczképe, melyet a város rendelt a közgyűlési tanácsterem számára, a napokban Münchenből megérkezett. A képet Gross Mór városunk fia készítette. Ugyanő fes tette meg a tanácsterem részére O felsége a király arczképét is.

— A Kölcsey-kör jövő vasárnap, f. hó 28-án kirándulást tervez Csekébe, Kölcsey Ferencz sírjához, hogy leróvja a nagy férfiú emléke iránt kegyeletes tiszteletét. Jelentkezhetni e hét folyamán Dr. Böszörményi' Emil előadónál. Indulás vasárnap reggel a f.-gyarmati vonattal. Penyigétől Csekéig kocsin. A társaság a csekei ev. ref. temetőben levő sirt megkoszorúzza a Hymnus és 1 Szózat hangjai mellett. Lesz emlékbeszéd és alkalmi szavalat. Ebéd után indulás Gyarmatra, j este Gyarmaton hangverseny és tánczinulatság a Kölcsey-kör pénztára javára.

— A sertésvész városunkban nagymérvű elterjedtségéről emlékezett meg a napokban a »Mészárosok Lapja«. E hírre felsőbb rendeletre Mak- ranczi áll. állatorvos f. hó 17-én, a rendőrség közbejöttevei szigorú vizsgálatot tartott városunkban s annak alapján megnyugtatta a minisztériumot, hogy nincs olyan nagy baj, mint a milyennek hiresztelték.

— Öngyilkossági szándékból beleugrott egy ismeretleu embertársunk pünkösd első napján a nagy vihar következtében Verbőczi-utczának Kis- faludi és Kinizsi-ulcza közötti részén keletkezett nagy víztömegbe. Azt hitte, hogy a Szamos iszapos hullámai folydogálnak előtte. A' vízben látta, hogy csalódott s valami nagynchezen kieviczkélt a partra. Felhívjuk ismételten ezen botrányos állapotra az intéző1- Körök figyelmét. A Kisfaludy- utczai kövezés miatt még a lassan folyó árok is be lett temetve. A Bocskay-közi csatorna bedugult. Mindezek miatt a viz Kisfaludy- és Ber- csényi-utczán annyira felgyűlt, hogy Verbőczi- utcza felé a piaczra menni nem lehetett, hanem Kinizsy-utczán Kazinczy-utczára kellett kerülni Igazi sebajda1 állapotok. Az utkaparóknak az ün- I nép 2-od napján kellett a lefolyó árkot kitiszti- I tani. Csatornázás, Verbőczi-utczai rendezés jőjön el a te országod 1

— A rom. kaíh. iskolaszék elnöki teendői- | nek végzésével, nehogy az ügyek vezetésében a I Jandrisits Janos betegsége miatt fenakadás álljon j

be, a püspök Dr. Steinberger Ferencz kép. igazgatót, a kiváló tanférfiut bízta meg.

— Ügyészi hivatalvizsgálat. A debreczeni kir. ügyészség május 16 — 19-ig foganatosította a helybeli kir. ügyészség hivatalos vizsgálatát. A vizsgálat eredménye, mint ezt a debreczeni kir. főügyész Pongrácz Jenő által fölvett jegyzőkönyv igazolja, mindenben a legkiválóbb rend és teljes elismerés.

—- Varosunk tanítói népes értekezletet tartottak szerdán, az iskolák államosításával szoros kapcsolatban levő érdekeik megvédése czéljából. Az értekezlet megbízásából Kótai Lajos vezetése alatt küldöttség megy Halász Ferencz min. osztálytanácsoshoz, hogy előtte feltárják helyzetöket s a miniszter előtt pártolásába kérjék következő méltányos kérelmöket: A tanítók törzsfizetése, lakpénzen kiviil, 700 írtban állapíttassák meg. Az egyes telepek igazgatói soraikból neveztessenek ki. Állásukból csak fegyelmi utón legyenek áthelyezhetők. Ez utóbbit kérni sem kell, mert ezt törvény és egy közelebb kiadott miniszteri körrendelet biztosítja. A tanítói kar felkéri a várost, hogy a tanítók ezen óhajait tegye magáévá s azoknak a kötendő szerződésbe beillesztése iránt írjon fel a miniszterhez. Reméljük, a város nem zárkózik el a tanítói kar méltányos kérelmei elől s azok megvalósítása iránt, a mit a maga részéről megtehet, készséggel megteszi. Hogy a tanítók anyagi helyzete a helyi körülményekhez képest biztosíttassák, ez a város és a városi tanügy érdeke is. Különbéül egy kissé korainak tartjuk a mozgalmat. Lehetett volna addig várni vele, mig az államosítás elvi oldala eldől. Mert ez óhajok olyan természetűek, hogy a minisztérium csak akkor mehet bele tárgyalásokba, ha az államosítás kérdése az illetékes fórumok által eldöntetett s az államosítás végrehajtására, az iskola szervezésére kerül a sor.

— A hegyi vasút építésének félbemaradásá- nak okairól különböző hírek terjedtek el a vasút sorsát a legélénkebb figyelemmel kisérő s a megnyitást alig váró közönségünk között. Most illetékes helyről arról értesülünk, hogy a vállalkozó csak azért hagyatta félbe a munkálatot, mert a városi villámos vasút terve a minisztérium által még nem hagyatott jóvá. E nélkül pedig, tekintve a két vasúti közötti szoros kapcsolatot s hogy a hegyi vasút, ha a városban csatlakozással nem bir, nehezen használható, a hegyi vonal ki nem építhető, illetve a forgalomnak át nem adható. A fentjárt küldöttségnek a kér. miniszter kijelentette, hogy a villamos vasút terveinek jóváhagyását mi sem gátolja, a jóváhagyás is rövid időn belől megtörténik. E kijelentésben a vállalkozó is megnyugodott s a munkálat is kezdetét vette.

— A Bikszádi vasút ügyében egy tekintélyes küldöttség járt fent a városból és megyéből a kér. miniszternél. A kér. miniszter kijelentette, hogy a vasutat szükségesnek tartja, 90 ezer frt segélyt az állam részéről, a még hiányzó 120 ezer frt fedezésére kilátásba helyezett, ha az érdekeltség a még hiányzó 30 ezer frtot előteremti. A 30 ezer írtból gr. Vay Gábor nyomban 5000 frtot megajánlott s igy a hiány még 25 ezer frt.

y

már egy téli pikniken me, Ígérte tte velem, hog megcsónakáztatom a kis folyócskában, mely itt a birtokom mellett folydogál.

Csinos kis fruska a kis Tilda nekem nagyon tetszett. Habár nem szeretem a nőkben a locsipecs-séget, ennek mégis roppan illett, azután meg szertelen bohóságaival, c sacs kaságaival, mozdulatainak hirtelenségével élénken p .keztetett Leára.

Idáig jutva, bosszúsan szakítod am fel az ablakot s a hűvös esti szél jóltevően lengette körül homlokom. De mintha a természet is összeesküdt volna ma ellenem. Minden esőcsepp, a szellő suhanása, mindig az ő nevét suttogták. Ámultam! — két éve volt, hogy elváltam Leatól, a feleségemtől, azóta sem hallottam róla. A főváros zajában, a népek tömkelegében holt volt reám e nő. Az első meglepetés moraja után, mely felhangzott, h ° y széjjelmentünk, elcsendesült minden, és — ó isz tudod, még legjobb barátaim sem vették ajkukra nevét. Én sem gondoltam reá soha.

— 50 ha ? 1

EleiJit e a mig a kis Divette karjaiban töltöttem az e 1 sö félévet — nem, de aztán néha, később gyakran, végül mindig, ha ide vagy oda utaztam, azzal a sóvár kíváncsisággal, hogy nem találom -e valahol ? Bejártam télen e Riviérát, nyáron a hegyes vidéket, pus ta kíváncsiságból, a mint önönmagam ámítottam. A valódi oka pedig az volt, hogy még mindig szerettem Leát. Igyekeztem vigasztalni magam: ki tudja hátha ő már nem is gondol reám, hát akkor én minek epedjek ő utána? Elváltunk 1 Punktum.

Egyik jobbra, másik balra. Semmi közünk többé egymáshoz, ki tudja talán már férjhez is ment azóta, egy csöndes, józan emberhez, a ki talán jobban megbecsüli, mint én. De hát nem

becsültem én ? Hát nem szerettem ? sőt még most is szeretem. Nem, nem ez képtelenség! Ideges nyugtalansággal néztem végig a szobát hosszában, székében, de csak nem találtam nyugalomra. Halántékaim lázasan lüktettek arra a gondolatra, hogy más ölelje azt a hajlékony termetet, mely az enyém volt.

Szerettem volna a szótárból örök időre száműzni e szót és a fogalmát megsemmisitni.

Indulatosan dobbantottam a lábammal.

De mi az ördög van ma velem, hogy egyre ez asszony kisért a fejemben. Esztelenség is volt tőlem ide ebbe a kis szerelmi fészekbe jönni, hol azóta nem voltam. „Azóta“ ezek voltak a mézes heteink, melyeket itt töltöttünk. És itt ebben a kis buen retizóban ébredtem fel egy reggel arra, hogy Lea, az én kis szelíd madaram elhagyott, — megszökött. Egy levelet találtam kis mahagóni íróasztalán, melyben tudatja velem, hogy valaki felnyitotta szemeit, hogy megtudta, liaisont folytatok s inkább legyen neki utóda, de vetélytársnője egy olyannak ő nem lesz soha 1

Tehát itt hagyott kihallgatatlanul. S én bár tudtam, hogy szeret, még sem engedtem az első impulzusnak, mely arra ösztökélt, hogy menjek utána, magyarázzam meg neki, hogy ez pletyka, rágalom, egy legénykori maitressemnek alacsony bosszúja, hanem úgy tettem, mint most te készültél. Átadtam az ügyet egy kollegámnak, én pedig elmentem utazni. Végig száguldtam a földglóbuson, élvezet nélkül, mig a honvágy visszahozott ismét. Azt gondoltam, hogy végkép kigyógyultam az emlékekből, pedig erősebbek voltak, mint valaha

Észre sem vettem, mily sötét felhők tornyosulnak, annyira el voltam mélyedve gondolataimban, mikor egy erős villanás és harsogó dörgés után, megindult az égi háború. Villám, villám

után czikázta át az eget, hogy azután iszonyú vehemencziával fúródjon a földbe. Az eső csak úgy zuhogott. Gyönyörrel szemléltem a vihart, szinte eriyhitette a másikat, mely bensőmben tombolt. Egyszerre egy festő ecsetjére méltó kép tartotta fogva szemeimet. Egy nő lovon ülve, lovagló dresse csűrön viz, tapadt karcsú alakjára, czilindere a nyeregkápához kötve, feje zsebkendővel bekötve, — egyre nógatta paripáját gyorsabb indulásra. A szegény állat nyilván a zivatartól megcsökönyösödve ágaskodott. Néhány hiába való kísérlet után csüggedten eresztette le karjait.

Gyorsan megparancsoltam az inasoknak, hogy siesenek a segítségére és jelentsék a hölgynek, hogy a ház ura szívesen ajánlja fel oltalmát.

Egy ideig kétségeskedve hallgatta inasom szavait, de egy újabb dörgésre remegve engedte át magát a szolga izmos karjainak, mely óvatosan emelte le gőzölő lováról.

A homályos előcsarnokban találkoztam vendégemmel, közeledtem, hogy karomat ajánlom, de még mielőtt szólhattam volna, megrettent suttogással szólított nevemen, s egyben egy oly mozdulatot tett, mintha ismét áldozatul akarná magát dobni a vihar dühöngésének.

Lea! suttogtam, mert ő volt — hát ennyire iszonyodik tőlem? Bágyadtan ingatta tagadólag fejecskéjét és erre gyors, ellentmondást nem tűrő mozdulattal karja alá fűztem karomat, s szinte vittem fel a lépcsőn. Egy szobába kisértem és miután kértem, hogy csak rendelkezzék cselédségem felett, kijelentettem neki, hogy a kis szalonban frissítőket készítettek, de ha terhére lenne jelenlétem, úgy ide is hozathatja.

Azzal magára hagytam.

(Vége következik.)