Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-17 / 3. szám
Szatmár, 1899. szAT Mar-nemet i. Január 17. Nyugodtan tehát és észszerűen; nyilvánuljon a nép bizalma és hite jó belátása, nem pedig mások érdeke, vagy a durva erőszakosság szerint! Higgadt gondolkodás mellett, a nép választhat magának a pályázó sok derék és jó pap közül egy olyant, a ki hasznukra és díszére lesz úgy az egyháznak mint városnak; ha pedig tovább is áldásta- lan korteskedés fogja uralni a helyzetet Németiben, a törvények értelmében az fog történni, hogy hivatalból lesz a pap kinevezve. Hogy különösen vallás-erkölcsi szempontból, melyik a helyesebb ut, azt könnyen beláthatja mindenki, hogy vad szenvedélyek lángja helyett nem helyesebb volna-e a józan okosságra, az egyéni tiszta meggyőződésre hallgatni, ezt még könnyebben be fogja látni az, a ki tud vagy akar komolyan gondolkozni. Igazgatói jelentés.*) a »Széchényi társulat« 1898. évi működéséről. Társulatunk múlt évi munkásságáról s az előfordult nevezetesebb mozzanatokról a következőkben van szerencsém jelentésemet előterjeszteni : Igazgatói tisztem elfoglalásakor volt szerencsém a tek. választmány előtt működési prog- rammomat kifejteni. Most működési évem befejeztével mindenek előtt is kijelentem,Smiszerint legfőbb igyekezetem volt programmomat, mely az alapszabályokban lefektetett elvekkel azonos, ha egyes, legyőzhetetlen akadályok miatt egészében nem is, de legfőbb körvonalaiban, és pedig a választmánynyal egyetértve, és segélyével megvalósítani. Nevezetesen az igazgató tanácsot választmányi illésekre, az ügyek elintézése végett, mindannyiszor egybehívtam, a hányszor erre szükség volt. Tartottunk 9 választmányi ülést; az alapszabályok módosítása végett pedig 1 rendkívüli közgyűlést. Ezen választmányi üléseken állapítottuk meg a segélyezéseket, jutalmazásokat, gyermekmen- helyek, esti tanfolyamok szervezését, s minden fontosabb folyó ügyeket. Társulatunk működésének súlypontja, mint eddig, a jelen évben is a kisdedóvó intézetekre esett. És pedig nemcsak a magyar vidékek községeiben tettük lehetővé a gyermek menhelyek fennállását, hanem jól tudva, mily hatalmas tényezői a kisdedóvó intézetek a magyar beszéd terjesztésének, a tisztán nemzetiségi és vegyes ajkú községekben is folytattuk ezek szervezését És pedig mindazon helyeken, hol államiiskola is van, hogy ennek segélyével s ezzel karöltve legyen emeltyűje a magyar nemzeti szellem terjesztésének. *) Közöljük égész terjedelmében e jelentést, hogy azzal és abból a népszerű társulat múlt évi működésével az egyesület tagjai s a nagy közönség megismerkedhessenek s igy a jelentés közgyűlési tárgyalása elökészit- tessék. Szerk. Árvalányhajas kalapomat balszememre vágva, Ugrottam át a a határ árkot. Sas tekintettel kerestem azt a fehér pontot, melyet a cserfa bokor erővel elakart előlem rejeni. Végre megláttam a szerelmes fehér ruhás leányt, annak ragyogó fényes két szemét, mely csábított, vonzott magához. Nehány perez'és ott feküdtem lábainál, mint! egy dervis — Mohamed árnyéka előtt. Szerelmes lelkemnek gyászos temetője lett. Arra a két fehér kézre ezer csókol leheltem rá, — kéjjel, szenvedéllyel — felkuszva a piros ajkakig, kiszívtam belőle a mennyet — összes üdvével, a poklot minden kárhozásával. Emlékszik-e még erre kedves szép aszszo- nyom ?! ? azután alabástrom fehér karjai átkulcsolták a nyakamat, lángoló arezomat gyorsan lihegő habos kebelére szoritá, és mindenről megfeledkezve nyögdécselte azt az édes szót: szeretlek ! Emlékezik-e még mindezekre?? Kérem azonban kedves szép asszonyom, — ne jusson többet eszébe a feíedhetlen múltnak ezen édes, önfeledt pillanata ! Ne jusson eszébe — mert félek, hogy az a tőlem örökre elpártolt, gyorsan feledni tanuló szív feltalálna ébredni, ám hosszú éveken át szunnyadó szenvedélyét az én hervadt érzelmem kárpótolni nem tudná! Hadd aludjék az tovább is a feledés sötét fátyola alatt. — Nekem pedig bocsáss meg kedves szép asszonyom, hogy olyan nagyon szeretni merészeltem. Jablonczai Kálmán. Fentartottunk különben 66, részint állandó, részint nyári gyermek menhelyet. Ez évben újonnan szerveztünk 6-ot. A fentartásra fordítottunk összesen 6310 forintot. A menhelyek működésének ellenőrzése végett úgy magam, mint Majos Károly igazgató társam és a jegyzők több menhelyet meglátogattunk, tapasztalatainkról a választmányi üléseket informáltuk. Jutalmaztunk egyenként 25 forinttal, a kir. tanfelelügyelőség ajánlatára 10 olyan tanitót, kik idegen tannyelvű iskolánknál a magyanyelv és beszéd tanításában kiváló eredményt mutattak fel. Ugyanesak 250 forintot osztottunk ki a legszorgalmasabb óvónők között, személyes tapasztalataink alapján, jutalomképen. Aranyos-Medgyesen, Patóházán, Apában, Vámfaluban, Avastelsőfaluban, Hagymás-Láposon ,Den- gelegen az idegen ajkú felnőttek részére magyar nyelvi esti tanfolyamot szerveztünk, melyeket, a beérkezett jelentések szerint az idegen ajkúak nagy számmal és dicséretes buzgalommal látogatnak. Az ezen tanfolyamok által felmutatott eredmények megfigyelése czéljából a jövő hó végén tartandó vizsgálatokon a társulat képviseltetni fogja magát. így a megyétől nyert 7000 forint és csekély tagsági s egyéb jövedelmeink hasznos felhasználása mellett az alapszabályokban kitűzött ezé- lokat nagyobbára megvalósítottuk. Csak a könyvtár gyarapítását nem eszközölhettük, bár e czálra is áll költségvetésünkben fedezet. Nem gyarapithattuk, mert úgy tapasztaltam, hogy központi könyvtárunk holt tőke, talán egyátalán nem vétetik igénybe. Ennélfogva szándékom a tek . választmányhoz előterjesztést tenni az iránt, hogy a központi könyvtár gyarapítása helyett ott, a hol megbízható egyének allanak rendelkezésünkre, nép- és vándor könyvtárakat állitanink fel. A mi már most jelen 1899, évi működésünket illeti, az a bemutatóit költségveté keretéből kiviláglik. Folytatjuk a menhelyek szervezését a nemzetiségi vidékeken. Társulatunk működéséhez az anyagi erőt legnagyobb részben a megye szolgáltatja az 1“/« cultur-adóból, a melyhez a nemzetiségi községek is hozzájárulnak filléreikkel, s igy méltán megvárhatják, hogy társulatunk működése feléjük is irányittassék. A menhelyek elhelyezését rendezni kívánjuk, mert ez rendezésre szorul. A 3%-ot óvodai pót adóból az eddig segélyezett községek közül többen lesznek képesek a menhelyet önerejükből fentartani; a felszabadulandó fedezetet tehát odaadjuk építési segélykép ott, hol a menhely rendszeres elhelyezéséről gondoskodni kívánnak, és a hol arról gondoskodni kell. Jutalmazzuk a magyar nyelv és beszéd tanításában kiváló sikereket felmutatott tanítókat. Meg fogjuk látogatni fei.tartott menhelyeinket, esti tanfolyamainkat. Vándor könyvtárakat állítunk, és az idegen ajkú tanulókat magyar tankönyvekkel segélyezni fogjuk. Említettem, hogy rendkívüli közgyűlés tartása is vált szükségessé az alapszabályok mó dositása végett. Mert ismeretes az igen tisztelt választmány előtt, hogy a megye és társulatunk közötti viszony rendezve lett, melyből folyólag az alapszabályok módosítása s a megye és társulat közötti pénzviszonyt szabályozó megyei szabályrendelettel összhangba hozása szükségessé vált. De mert a szabályrendelet még nem nyert beliigymininiszteri jóváhagyást,1 ennek le- étkeztéig, ennek megtörténtéig, módosított alapszabályaink miniszteri jóváhagyatását függőben tartjuk. Társulatunk irodája nagyságos Kováts Béla kir. tanfelügyelő ur szívességéből a kir. tanfelügyelőségnél nyert elhelyezést. Folyamodni fogunk, mivel most van ideje, a nagymélt. vallás- és közoktatáügyi miniszter úrhoz is államsegélyért, s hiszszük, nem eredménytelenül. És, hogy a társulat anyagi ereje és különösen, hogy a vármegye intelligentiájának érdeklődése a társulat iránt erősittessék és felkeltessék, a tél folyamán egy tánczvigalom rendezése iránt intézkedtünk. És most szomorú, de kegyeles kötelességet teljesítek, mjdőn megemlítem, hogy áldott emlékű Erzsébet királynénk elhunyta folytán ért nagy csapás súlya alatt, mély fájdalmunknak és pótolhatatlan veszteséségiinknek egyik választmányi ülésünkün kifejezést adtunk, áldott emlékét jegyzőkönyvünkben megörökitetttíik s szobrára a »Pesti Hirlap« szerkesztősége utján 50 forintot küldöttünk. A halál különben társulatunk köréből is megkívánta áldozatát. Elődöm az igazgatói székben, Kováts Eduárd is elhunyt ez évben; fájdalmas érzéssel vettük e szomorú veszteséget s kegyele- tes kötelességnek tartottuk végtisztességtételén részt venni, a családhoz részvétiratot intézni, ravatalára koszorút helyezni. Elhunyt továbbá Fésős András társulatunk tevékeny és buzgó tagja is. Midőn megemlítem, hogy irodánk 407 ügydarabot dolgozott fel, s hogy pénztárnnk a múlt évben 8461 frt 57 kr. bevétel 7572 frt 67*/j kr. kiadás, 888 frt 90 kr. maradványnyal zárult, bezárom jelentésemet és magamat s igazgató társaimat továbbra is a tek. választmány nagy- oecsü támogatásába ajánlva, annak kijelentése mellett, hogy a társulat czéljait legjobb erőnk és tehetségünk szerint igyekszünk szolgálni. Kiváló tisztelettel maradtam Szatmár, 1899. január 11. Szuhányi Ödön, igazgató. Színház. Kedden, jan. 10. Bakó Lászlónak, a nemzeti színház tagjának és nejének Tömösváry I.-nak első vendég fellépte alkalmából, Dr, Laube »Essex gróf« czimü tört. drámájában gyönyörködött az épen oly nagyszámú, mint előkelő közönség. Bakó László, ki már több Ízben szerepelt az őt mindig kitüntető rokonszenvvel fogadó szatmári közönség előtt, színi művészet'nek ez úttal is feltűnő fejlődésével lepte meg a közönséget. Eddig nálunk bemutatott nagy szerepei mind Shakespeare klasszikus darabjai voltak, melyekben ámbár az ember örök valóját nagyobb és találóbb művészettel és igazsággal egy drámairó sem tudta kifejezésre juttatni, s ezek megjelenítésében Bakó L. kiváló és sokoldalú tehetséget produkált, mind a mellett általános volt már a legutóbbi vendégszereplésekor is az óhaj, hogy egyéb, hozzánk közelebb eső korból merített drámai müvekben szeretnénk kiváló drámai művészetét élvezni. így volt most alkalmunk öt a fenti darabban látni és elmondhatjuk róla, ho y ábrázoló tehetsége, előnyére még folyton fejlődésben van. A hatalmában úgy mint szerencséjében elbizakodott »Essex« grófot, az események váltakozásai közepeit, valóságos bravúrral juttatta kifejezésre. Nagy szerepének minden szaván meglátszott a nagy gond, a gyakori megfigyelés s a művészi összhang, melylyel az események nagy és zavargó tömkelegébe belé vegyül. Szép tehetsége különösen a darab eseményének forduló pontján, midőn „Essex“ nyíltan Erzsébet királyné ellen tör és úrrá lesz fölötte a hatalmas szenvedély, ragadta magával a közönséget, mely tomboló lelkesedéssel hódolt az ifjú művész tehetségének. Nem kisebb művészettel tudta kifejezésre juttatni a hatalma tetőpontjáról hirtelen lezuhant s a megsemisitésében is fenkölt lelkű vezért, ki végperczeit tiszta öntudattal várja. Mellette kedves, végtelenül rokonszenves neje, Tömösváry Inna, az, a ki kiváltképen megérdemli a figyelmet. R u 111 a n d grófné eszményi, fenkölt szerelmi világának kifejezésére nagyon alkalmas Bakóné gyöngéd, finom egyénisége, a nehéz nagy szerep fejleményei közepeit egyszer-egyszer féltettük őt, hogy a mit lelkében igazán érez, nem lesz elég fizikai ereje azt kifejezésre is juttatni s mind any- nyiszor kellemesen csalódtunk. A végjelenetek őrülési perczeneteinek hü kifejezései felejthetetlen benyomást tettek a nagy kösönségre. Különösen tetszettek a hölgyközönségnek Bakóné Ízléses, cs feltűnően szép öltözékei. Bakóné két gyönyörű nagy virágcsokrot kapott s azt mondanak is fölösleges, hogy a vendégpárt számtalanszor hívták letkes tapsok a lámpák elé. A két kiváló vendégszereplő mellett felemlítjük, mint sikerült alakításokat: Keresztesit Erzsébet királynő nagy szerepében, továbbá Krémért és Gömörit. Szerdán, jan. 11. A Bakópár felléptével Herczeg Ferencz vigjátéka került színre a »Három testőr«. A darab nem sokat ér. Legfőbb hibája, hogy nagyon el van nyújtva, s igy sokszor unalmassá válik. Bakón látszott, hogy a vígjáték nem az ő eleme, Bakóné a rátártós gazdag kisasszony szerepében szép alakítást nyújtott, Németh a hős Polacsek szerepében, valamint Gömöri és Krémer is igen jók voltak. Pintért még ilyen jól játszani, nem láttuk mint ez estén. A színház zsúfolásig megtelt. • Csütörtökön, jan. 12. Ibsen hires színmüvében »A kisértetek«-bcn lépett föl Bakó harmadszor. Az a művészi igaz alkotó erő, melyet »Osz- vald» nagy szerepében, Bakó László kifezésre juttatott, az a közvetlen, a néző közönséget magával ragadó és megrémítő érzés, melyet bennünk keltett, félreismerhetetlenül kitűnő színmű vészi képessége mellett tesznek tanúbizonyságot, noha a kitörésekben nem volt a túlzástól ment, el-elkapta az úrrá lett szenvedély s tombolt a művészi korlátokon túl. A színházat zsúfolásig megtöltő közönség szorongva kisérte Bakót jelenetről-jelenetre s midőn elismerte kitűnő megfigyelő és alakító képességét, hatalmas fizikumát s az ebből folyó drámai erőt, nem rokonszenvezett magával a darabbal, melyben elvégre is, mint szinbarabban nincs semmi nemes, semmi művészet, semmi igazság. Úgy látszik, a drámaírók nem találnak már megírásra való eseményeket, hanem a korházba vagy a megfigyelő
