Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-05-09 / 19. szám
Szatmár, 1899 SZATMAR - NEMET! Május 9. tán a nemzeti czéloknak könnyen megnyerhetők lettek volna. A társadalmi beolvasztás békés eszközökkel, ez egyik főtörekvése a nemzeti szövetségnek, s ha csak kis részben közelitjük meg ezen czélt, már ezt is oly eredménynek tartanám, mely teljesen igazolná egyletünk megalakulását. A nemzeti szövetség a kor igényei iránti helyes érzékkel fel akarja karolni a munkás kérdést is. Az eszközök, melyekkel hatni akar, különbözeik az ország különböző érdekei szerint, más feladattal bir a szövetség az ipari központokban, és mással oly vidékeken, hol az elszórtan lakó mezei munkásokra kíván hatni. Fejtsem ki Önök előtt azt a veszedelmet, melyet a szocziális kérdés világrészünk nyugoti államaiban okozott? Nem állapodom meg e kérdésnél, mert hiszen mindenki tudja, hogy a munkás kérdés fokozatos és békés megoldása a törvényhozások és az államférfiak egyik fő feladatát képezi. A mi helyzetünk kedvezőbb, mint a legtöbb nyugot-európai államé ; gyár-iparunk csak fejlődőben van, munkásaink még nincsenek any- nyira központosítva, hogy a társadalmi tényezők befolyása alól magukat elvonhatnák. Mi felhasználhatjuk tehát más államok tapasztalatait, hogy állami és nemzeti viszonyainknak megfelelőleg megfontolással jelöljük ki azon irányzatokat, melyeket e kérdés megoldásánál követni akarunk. Engedjék meg tisztelt uraim, hogy a kérdésnél megállapodva, saját történelmünk nevezetes eseményét idézzem emlékezetükbe, 48 előtt a jobbágyok felszabadításának kérdése volt a politikai agitatio központja, a társadalmi forrongás előidézője, mert e kérdésnek nagy gazdasági és politikai jelentősége volt egyaránt. Megindította e mozgalmat Széchenyi István, folytatta Kossuth Lajos és még a lángelméjü Széchenyi István is, midőn a mozgalom túlterjedt az általa helyesnek hitt medren, a szocziális forradalomtól féltette a magyar állam és alkotmány fennállását. 1848-ban Kossuth eszméi győztek, a volt jobbágyság tulajdoni és politikai jogokat nyert, de mert a mozgalmat maga a nemesség érlelte és vezette győzelemre, a nagy kérdés megoldása politikai és .szocziális rázkódások nélkül vált lehetővé. Az alkotmány sánczaiba befogadott százezrek 1848-ban majdnem ugyanazon férfiakat választották képviselőkké, kik mint a fentállott Kiváltságos rend tagjai, a jobbágyság lánczait széttörték, s midőn később a nemzetnek önvédelmére fegyverhez kellett nyúlni, a volt jobbágyság a fegyvert nem a nemesség ellen fordította, hanem Magyarország közös ellenségei ellen. Mi tanúság rejlik ebben, — az, hogy minden átalakulás, mely megoldásra megérett, ha azt a nemzet értelmisége készíti elő és vezeti diadalra, nem csökkenti annak hatalmát és befolyását, — és csak azon átalakulás dönti le a létező társadalmi befolyásokat, mely azok akarata ellenére s azok legyőzésével keletkezett. Kétségtelen, hogy a munkáskérdés terén is átalakulások küszöbén állunk, ,-v véradó általánosítása, a közvetett adók nagysága, melyekben a munkás nagy teherviselő, a politikai jogok kiterjesztését is előtérbe állítja, es nincs mit csodálkozni azon, hogy a munkások részt követelnek maguknak nemcsak a telkekben, de a jogokban is. Ámde e jogok kiterjesztése csak oly mértékben történhetik meg, mely a magyar állam és nemzet létérdekeit nem veszélyezteti ; mert mi semmi —- még oly igazságosnak elismert — elmélet kedvéért sem mondhatunk le a magyar állam egységéről, a magyar nemzet sup- rematiójáról, s csak oly elemeket vehetünk be az alkotmány sánczaiba, melyek nem fenyegetik azokat szétrQbbantással, hanem a nemzeti állam újabb erőforrásául szolgálhatnak. Meg kell értetni a munkásokkal, hogy csak akkor számíthatnak törekvésük támogatására, ha czéljaik, vágyaik és érzelmük teljesen összeolvadnak a magyar állam eszméivel, a magyar alkotmány érdekeivel. Magyarrá és hazafivá tenni a munkásokat egyik legfőbb feladata a nemzeti szövetségnek. Tisztelt közönség 1 Szerencsés eszmének tartom, hogy a nemzeti szövetség Szatmáron is megalakul, mert itt megvannak sikeres működésének előfeltételei. Szatmár hazánk északkeleti részének hatalmas szellemi központja, melyből már századok óta a magyar művelődés eszméi szétáradtak. Szatmármegyéből indult ki a 40-es években a nagy reformküzdelem s kezdeményezésére léptek a vármegyék sorompóba az újkor eszméi mellett. Szatmár társadalma nemzeti érzülettől áthatott, erős és egységes, tehát hódításokra képes és befolyását érvényesítheti a város határán kívül is. Koszorús költőnk Jókai Mór szavait idézve: „Az uj ezred-év az uj honfoglalás korszaka lesz. A mit a nemzet áldozatkészsége visszahódított, az egygyé lett Magyarország, az megtartandó az ész, a szellem, a munka fegyvereivel.“ A magyar nemzet kötelesége erejét minden téren kifejteni. A magyar társadalom is ne várjon mindent az államtól, hanem siessen az államnak segítségére, s jelölje meg bátran, biztos kezekkel azon czélt, mely felé törekedni akar. Ezen nagy czél egyik lánczszeme legyen a szatmári nemzeti szövetség, mely annyit fog érni, a mennyi tetterő és áldozatkészség lesz annak tagjaiban Országos nemzeti szövetség. Vasárnap tartotta az Orsz. nemzeti szövetség városunkban alakuló közgyűlését, mely alkalomból a házak a több ut- czákon fel voltak lobogózva. A mozgalom lefolyásáról tudósításunk a következő. Megérkezés. A szombat esti gyorsvonattal, a központ képviseletében városunkba erkeztek: Dr. Chorin Ferencz, Kende Béla, Dr. Kiss János, Dr. Barthos Andor, Rajkovich, Dr. Kriváchy Géza, Lovrich és 2 hírlapíró. A vena közöny fagyát lelkűnkről s azt képzeljük, hogy j most hő vágygyal léphetünk be az élet zajgó árjába ismét, nekem is van erőm, kedvem, óhajom, életem, volna-e valaki, a ki táplálná. lelkem melegét, h*dd forduljak hozzá ... ki legyen az ? — Visz, hordoz az emlékezet ....... egyszer volt nekem is álmom... láttam rózsa nyílását, hajnal hasadását __ És meg-megjelenik az ideál minden szó ban, mely gyöngéd ajakról hull felénk, megpillantjuk minden szemben, mely hivólag tekint reánk, oda áll közénk, ha valakihez közeliteni akarunk, s az elnémithatatlan összehasonlításnál mindig diadalmasan mosolyg reánk. Pedig a/.t se tudjuk hol van, csak egy fényes alak jár előttünk az ő arczával ! Ezt nevezik felejtésnek? . . . Szegény vagy ! ez a bűnöd ifjú ember 1 hivatkozz mélyen érző szived e, nem adnak erre semmit! Rejtsd el gyászoló bánatodat, ne engedj bepillantást lelkedbe, ne engedd meglátni a felfakadni akaró könyözönt, ama belső sebnek lassú vérzését, melyet az ütött sziveden, ki neked legdrágább volt. Ne légy álmodozó, az élet czini.- musa bele-bt le markol a szivekbe, az öröm boldogságába mindig kell cseppeni nem sejthető keserűségnek, mielőtt ajkunkhoz emelnők. z égiek nem tartják méltónak ezt a s ennyes földet arra, hogy ide bocsájthassák a boldogságot egész nagy teljességében. Viseled a reád nehezedő terhet, a gyötrelmeket végső erődig, inig a sors meg nem könyörül rajtad, mert szegény vagy 1 Tóth Gizella. A káplár ur szerelme. Török Pista már a prüszkölő vas-paripára készült felszállani, midőn Virág Mihály gazd’uram szépséges leánya feléje rohant s a nyakába borult, zokogott. A nagy gyerek megilletődve, inge ujjával törölgette a szemébe lopózó könnycseppeket. — Ne sírj már Örzsi ! — törte meg végre a csendet Pista. Hiszen nem a világ az a három esztendő. Azután meg ha hazakerülök akkor rózsám, ha az Isten is akarja, egy pár lesz belőlünk. — De hü maradsz-e hozzám Örzsi ? — kérdé Pista a leányt. S ez könnyező arczát felemelve hozzá, ezt az egy szót rebegte : „a sírig.“ A kaszárnya udvarán fel van állitva a század, a melynek káplár ur Török, éppen most olvassa fel a parancsot, hogy készülődjenek, mivel holnap reggel indulnak a nagy hadgyakorlatra. A jó fiuk pedig nem győztek eleget csodálkozni azon, hogy mig ők a parancsot elborult aczczal fogadják, azalatt a káplár urnák olyan széles jó kedve kerekedett, mintha csak dupla minázsiról lenne szó. Pedig a káplár ur valóban boldog volt. Hogyne, hisz a hadtest épen az ő szülő faluján fog keresztül - vonulni és ő megláthatja végre imádott Örzsikéjét. Vájjon mit csinál ? Hű-e még hozzá? Ily gondolatok keringtek agyában és alig várta a napot, hogy induljanak. Végre elérkezett a nap s a század megindult nehéz útjára. Már két napja, hogy me itek s m g a szegény fiuk teljesen ki voltak merülve, addig Pista káplár még mindig büszkén és peczkesen lépdelt a sor szélén. Nem csoda, hisz őt a szerelem szárnyai vitték. Szive hangosan dobogott, midőn megpillantotta szülő-faluja templomtornyát. Alig tudta bevárni a perczet, hogy a század kürtöse pihenőt fújjon s ő már sebes léptekkel haladt az országúton, szülőfaluja felé . . . A rét virágai mosolyogva hajtották össze dégeket az állomásnál a szervező bizottság és a házigazdák fogadták, élükön Hármán Mihály polgármesterrel, a ki a vendégeket melegen üdvözölte. Dalestély. Az elszállásolás után a vendégek a dalestélyre hajtattak, melyet a dalárda rendezett tiszteletökre. A válogatott és szokott preczizitással előadott énekszámok után a társaság a fehér asztaloknál helyezkedett el, az iíjusag tánezra perdült. A sikerült mulatság, melyen a vendégek a legkedélyesebben találták magukat, eltávozásuk után a késő reggeli órákig tartott. Közgyűlés. A szövetség alakuló közgyűlése vasárnap d. e. fél il órakor tartatott a Vigadó lobogókkal, virágfüzérekkel Ízlésesen feldíszített nagytermében, melyet a polgárság bizonyítékául az eszme iránti lelke- sültségének, zsúfolásig megtöltött. Az emelvényen az iparos dalárda helyezkedett el, az ablakok mentén felállított zöld asztalt pedig a központ küldöttei, városunk előkelő vezérferfiai, a helybeli és fővárosi lapok tudósitói ülték körül. Az iparos énekkar éneke, a Hymnus után, melyet a közönség állva hallgatott végig, kéz .étét vette a gyűlés. Dr. Chorin Ferencz, városunk orsz. képviselője, a szövetség egyik alelnöke tartotta meg eszmékben gazdag, magas szárnyalásu gyönyörű beszédét, mely a közönséget egészen magával ragadta. A remek beszédet lapunk első helyén egész terjedelmében közöljük. Az éljenzés csillapultával Hérmán Mihály polgármester üdvözölte egy szintén nagyhatású beszédben a város nevében a szövetséget. A beszéd legnagyobb részt rögtönzött volt, igy annak kéziratát sajnálatunkra meg nem szerezhettük s csak kivonatosan közölhetjük. Hangsúlyozta a polgármester, hogy erős nemzeti állam egységes, erős társadalom nélkül nem lehet. Egységes társadalom csak társadalmi öntevékenység utján teremthető. 300-ados küzdelmében, a midőn az alkotmányt kellett védeni, rém jutott idő nemzetünknek a nemzeti, egységes társadalom kifejlesztésére. Jelenleg is nemzetközi és közjogi viszonyaink oly nehezek, hogy ha az esetleges megpróbáltatásra gondolunk, aggodalom fogja el lelkünket. A körültünk tömörülő szláv és germán elem, a velünk fejőket s nyilván arról suttogtak, hogy a káplár ur bizonyosan szerelmes, azért siet olyan nagyon. Végre hazaérkezett. Az ajtó kilincse reszketett kezében, amint Virág uram portájára nyitott. —- Hol van Örzsi ? volt a legelső szava, a mint belépett. — Az Örzsi? S Virág Mihály uram kénytelen-kelletlen bevallotta, hogy az bizony férjhez ment, még a múlt héten, a gazdag Pitykés molnárhoz. Szegény Pistával egyet fordult a világ. A kín, mely szivét marc/.angolta, majd szétvetette keblét. Feje kábult volt. Azt sem Úudta, hogy hol van, csak érezte, hogy most ő a legboldogtalanabb ember az egész világon; a kinek az élete egy fabatkát sem ér. A század már indulásra készen állott, a midőn jelentették, hogy Pista káplár hiányzik. A kapitány ur rögtön kiadta a szigorú parancsot, hogy a szökevényt, akár a föld alól is, elő kell keríteni. És elő is kerítették. Négy ember hozta a rögtönzött sarogján Pista káplárt. Keresztül lőtt melléből még akkor is szivárgót a vér. A jó fiuk könnyezve állták körül a káplár ur kihűlt testét és sokáig találgatták, hogy vájjon miért dobta el magától ily fiatalon az életét. Pedig milyen boldog volt. Pista káplárt másnap katonai pompával temették el és a sírnál felhangzó sortüzbe belé olvadt a szomszédlielység harangzúgása, ahol egy szomorú menet épen egy koporsót kísér, a melynek oldalain aranyos betűkkel ott ragyog: Virág Erzsébet neve. Vékony Pál.
