Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-17 / 3. szám

III. év. Szatmár, 1899. január 17. 3. szám.

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

.Megjelenik, minden kedden,

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre 2 írt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr.

Egyes szám ára 5 kr.

Nehány őszinte szó

a németi ev. ref. papság betöltése tárgyában.

Részrehajlatlan figyelemmel kisértük mind ama mozgalmakat, melyek a németi ev. ref. papi állás megüresedése óta, ennek betöltése körül megindultak. Láttuk a mesterségesen felizgatott hívek törvényellenes magatartását, mindaddig, mig a közvetlen felettes egyházi hatóság, a törvények értei- | mében a papság betöltésére, a pályázatot megnem hirdette és ma sajnosán kell tapasztalnunk, hogy az eddigi izgatásokhoz még a fondorkodás, a csürés-csavarás politikája is hozzájárul.

Miután a közügyet szolgáljuk, távol minden pártállástól, a fentebb mondottak értelmében, az igazság érdekében akarunk egyet- mást elmondani:

Még alig hántolták be a meghalt lelkész sírját, midó'n a németi ev. ref. hívek között egy pár buzgó kortes elkezdte az embereket a Pótor Elemér segédlelkész javára meg- ii} érni és azokat arra beszélte rá, hogy a nevezett mellett, bármily körülmények közepeit, tartsanak ki.

E közben történt, hogy az illető' segédlelkész megkapta felettes egyházi hatóságától lelkészi minősitvényét, melylyel, mint II. oszt. papságra jogosítottal, a németi f. oszt. papságra nem tarthatott igényt.

Ezek után úgy az egyház méltóságát, mint a hívek nyugalmát illetőleg annak kellett volna történni, hogy Pótor Elemérnek, a mellette támadt érdeklődést magának kellett volna eloszlatnia és a híveket a tények valódi állásáról meg győznie, ezzel a köznyugalmat helyre állítani és a hivatalos intézkedések rendjének zavartalan folyást engedni.

TÁRCZA,

A kórágyon.

Jaj de nagyon beteg vagyok,

Nem tudja azt senki,

Csak én tudom, csak én érzem,

Sajgó sebben majd elvérzem,

Jobb volna nem lenni! . . .

Gyötör a kin, csorog rólam A halál verejték,

Égben lakó édes anyám Segíts rajtam, tekints le rám 1 Bár melletted lennék.

De te sem tudsz már segitni,

Édes anyám lelkem !.

Ne nézd hát szenvedésemet Hanem kérjed Istenemet,

Hogy vegyen el engem !

A gyógyulás reményéről Lemondtam már régen,

Oh bár régen ott volnék már,

Hol reám a megnyugvás vár,

Melletted az égben 1

Csetényi Juliska.

Egy régi szerelemről.

Kedves szép asszonyom ! !

Megint kijöttem ide a sik rónaságra, csak azért, hogy fáradt szemeimnek felkereshessem azt a feledhetlen kis fehér házat.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

HIRDETÉSEK:

Eötvös-utcza, a „Korona“-síállodával szemben,

Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű d>jak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők.

És mikor ennek a dolgok természetes, igazságos rendje szerint meg kellett volna történnie,' nem történt meg, hanem folyt tovább az izgatás, sőt egyik presbiter ötszáz aláírást gyűjtött, azon értelemben, hogy most már a papi állás egy esztendeig ne töltessék be.

Ezen aláírási iv, a felettes egyházi hatóság által törvénybe ütközőnek találtatván, figyelembe nem vétethetett s az esperes a pályázatot meghirdette, a választás eredméy- telenségére, mint értesülünk, az illető kortesek, hátuk megett a tömeggel, erősen fegyverkeznek.

Meggyőződésünk nekünk az, hogy : Pótor Elemér jelenlegi segédlelkész, a mellette feltüntetett érdeklődéssel, ha az üresedésben lévő papi állásra a törvények értelmében jogosított volna, senki sem, legkevésbbé pedig a felettes egyházi hatóság óhajtaná azt, hogy a hivek egybehangzó akarata ne érvényesüljön.

De mert a fent nevezett segédlelkész nem kvalifikált a szóban forgó papi állás betöltésére, a hívektől, illetőleg a kortesektől nem helyeselhető az erőszakoskodás, hogy akaratuknak minden áron érvényt akarnak szerezni, még a világosait rendelkező törvények ellenére is. Mi igen csodálkozunk a németi nép érzületén, hogy látva a dolgok erőszakos állapotát, engedi magát orránál fogva vezetni, engedi, hogy nevével törvénytelen dolgokat csináljanak a kortesek1; engedi, hogy apáinak féltve őrzött vallásán, a huza-vona következtében csorba üttessék ; engedi, hogy ma ebben a különben is vallástalan időben, az evangélium tiszta, egyszerű tana a csürés- csavarás, az alattamosság köpenyébe bujtatva, lelki épülés helyett, lelki veszedelmet hozzon a hivők közzé s közöttük a példás, békés nyugalmat feldúlja!

Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltetnek.

bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Ne hal assanak tehát a hivők a kortesek. ámité beszédeire, ne adják nevöket oda semmi üzérkedésre! Van minden egyes embernek megfontoló képessége, teg^ en a szerint; elég sajnos, hogy annyi mindenben hivatalos nyomás alatt nyög a nép,jnég vallásából eredő kérdésekben is a köriek diktáljanak? V-'

Azután azzal is el kell számolni, hogy a ki izgat, a ki a nép nyugalmát fölzavarja, a törvény áital büntetendő cselekményt teszen, a kik pedig az izgatásoknak, ismételt felvilágosítás után is felülnek, azután elindulnak, ■nem különben büntetendő cselekményt követnek el.

Jóakarattal óvjuk és intjük tehát a németi ev. ref. híveket, hogy magokat köny- nyclmüen bajba ne keverjék.

Van még egy más körülmény, melyet nem hagvhatunk szó nélkül: egy sántikáló, kortes-politika, mely a németi papságot az első osztályról a másod osztályú minőségre kívánja leszállítani, bele kötelődz- ködik a pályázat egyes alaki dolgaiba.

Erre kevés a megjegyzésünk : nem hisz- szük, hogy ha maga a tény igy állana is, a németi egyház buzgó derék hívei megengednék, hogy az ő egyházuk, melyért apáik annyi áldozatot hoztak, s a mely a köztudat szerint, minden időben első osztályú volt, most kortes-fogásból lefokoztassék, mégsz égyen ittessé le!

Különben ennek a kortes-fogásnak, melyet egv névtelen egyik helyi lapban már is kürtői, a legutóbbi egyházkerületi végzések szerint sincs igaza ; azt tudhatják sokan Szatmár-Németiben, hogy a szatmári ev. ref. egyház Il-od osztályú volt, de arra, hogy a németi ev. ref. papi állás II. oszt. lett volna, nem emlékszik ma senki!

Engedje meg nekem kedves szép asszonyom, ha most vissza-idézve a múltat csupán egy esetet elmesélek önnek abból a mi, édes együttlétűnk perczeiből . . . Nem akarom én ezáltal álmadozó szivét felébreszteni, hiszen ahoz az én csekélységem közeledni sem tudna — úgy körül van már véve a végtelen boldogság zománczával, hogy abba nekem még csak bele tekinteni is alig lehetséges.

Nem is akarom, — hadd maradjon az háborítatlanul, minek igyekezném másnak szentélyébe betolakodni, hol az én nevemet csak kárhozattal említenék? 1

Hanem azt nem tilthatja meg kedves szép asszonyom, hogy beteg szivemet ne gyógyítsam a múltnak apró édes emlékeivel; ne tápláljam telkemet elveszett szerelmem hervadt leveleivel.

Az esthajnali csillag már fentragyogott a keleti égboltozaton; az éjjeli fülemile a legbu- sabb danájába kezdett a lugasok között; és maga kedves szép asszonyom, lengő fehér ruhájában közeledett az akáczfasor végéhez, ahhoz a lombos cserfa bokorhoz, melynek hűs árnyékában, vallottuk meg egymásnak soha meg nem szűnő szerelmünket.

Kecsesen letelepedett a selymes pázsitoö fűre, pávatollas legyezőjével hajtotta arczára a hűvös esteli szellőt, mely sugva-buga repkedte be a bokrok rejtekhelyeit.

Szemei az én családi ősi fészkem felé vannak irányítva, piros korai ajkai édes vágytól, duzzadva susogták az én nevemet, — epedve sze,- relmesen.

Ott áll még most is a magas dombon a fala csak olyan fehér mint akkor volt, mikor még minden darab kövét-tégláját versbe foglalta az én szerelmes szivem,.

Csak a verendáján nincs már ott a délig nyitó futó növény, melyet hajdan ketten vetettünk és később ketten futtattunk felfelé a kife- szitett spárgán.

Elhagyatott fészek lett a mi boldogságunk régi tanyájából, olyan üres- lett annak minden szobája,, mint a milyen üres'az én szivem, mikor ezen -sorokat irom. .

Azt írtam önnek a minap kedves szép asz- szonyom, hogy ezt a beteg lelkemet gyógyítás alá vette egy szőke leányka.

Igaz volt, — megakarta egy szende képű angyal gyógyítani. De nem tudta. Hosszú betegségemnek halál a vége. Nincs a teremtő patikájában olyan balzsam, mely az én beteg szivem sajgását enyhíteni tudná 1 Nem zúgolódom, az én sorsom igy volt megírva.

De azért mégis egy megmagyará; hatlan érzelem uralja lelkületemet, olyan [vád-forma, olyan fájó szemrehányás, melynek minden szála a mi régi emlékeinkkel van összekötve.

Hát lehet azt a mi régi szerelmünket elfeledni kedves szép asszonyom ? 1! Nem lehet — én legalább nem tudom.

. Örökösen agyamban kergetődznek szerelmes múltúnknak emlékei, bele fészkelték magukat gondolataim tömkelegébe, azok az édes; pillanatok, melyek közös pásztor-óráinkon megszü- lemlettek.